[Grem] szept. 10. Margitszigeti Katolikus Ifjúsági Találkozó

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Aug. 21., V, 18:02:55 CEST


Istent dicsőíteni énekkel, gitárral – Fiatalok ezreit várják szeptember
10-én a Margitszigetre
2016. augusztus 21. vasárnap 11:00
http://www.magyarkurir.hu/hirek/istent-dicsoiteni-enekkel-gitarral-fiatalok-
ezreit-varjak-szeptember-10-en-margitszige
A júliusi krakkói katolikus Ifjúsági Világtalálkozó magyar
utórendezvényének tekinthető a „Fiatalok a keresztény Európáért” mottójú
találkozó, amelyet a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon tartanak szeptember
10-én.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71552&img=o_IMG_0199.jpg>

Az esemény szervezőjével <https://www.facebook.com/events/1803778216523466/>,
az Újpest-Kertvárosi Szent István-plébánia kormányzójával,  Horváth István
atyával beszélgettünk.

*– A Katolikus Ifjúsági Találkozókhoz szorosan kapcsolódó utótalálkozó még
nem volt Magyarországon. Kik voltak az ötletgazdák?*

– Deák Gábor, az újpesti Regnum Marianum vezetője keresett meg azzal az
elképzeléssel, hogy szervezzük meg ezt az eseményt. Azt szeretnénk ugyanis,
ha *az ország katolikus fiataljai időről időre találkoznának egymással,
jelenlétükkel tanúságot téve hitükről és megajándékozva egymást a
közösséghez tartozás élményével*. Nagy örömünkre Palánki Ferenc
debrecen-nyíregyházi megyéspüspök,  Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
ifjúsági bizottságának elnöke elvállata a rendezvény fővédnökségét.
Emellett *támogat bennünket az Emberi Erőforrások Minisztériuma is*.

*– A találkozó mottója: „Fiatalok a keresztény Európáért”. Mit tehet egy
fiatal a mai Európában, amikor az állítólag keresztény földrészen a
kereszténység egyre jobban háttérbe szorul, a többség közömbösen viszonyul
Krisztus tanításához, emberek tízmilliói élnek úgy, mintha Isten nem
létezne?*

– Napjainkban olyan helyzeteket élünk meg, olyan eseményeknek vagyunk a
szemtanúi, melyek sok fiatalt elbizonytalanítanak, aggodalommal töltenek
el, hogy mi lesz itt a jövőben. Az elmúlt hónapokban több fiatal
házaspárral is beszéltem, akikben komolyan felvetődött a kérdés, hogy
egyáltalán vállaljanak-e gyerekeket egy olyan világban, amelyet egyre
nyilvánvalóbban áthat az erőszak. *Mi lesz itt a következő tíz-húsz évben –
teszik fel egyre többen a kérdést. *Ezért is gondoltuk, hogy szervezzünk
egy találkozót, amelyen egyértelmű jelét adjuk annak, hogy Európában nem
idejétmúlt kereszténynek lenni, Krisztus tanítása minden korban érvényes,
ahogy azt ő maga is mondta: *„Ég és föld elmúlhat, de az én igéim nem
múlnak el.”* Sajnos *tény, hogy az elmúlt években Európában csökkent a
keresztények száma*, *de bízunk benne, hogy ez a találkozó növelni fogja a
reményt a fiatalokban, hogy igenis létezünk, vagyunk, és ezért szeretnénk
imádkozni.*

*– Az erőszak, a létbizonytalanság az, amitől a legjobban félnek a
fiatalok?*

– *A hitüket valóban megélő fiatalok*at talán kevésbé aggasztja, hogy mi
lesz a jövőben, hiszen *számukra Krisztus biztos fogódzót jelent. **Sokkal
többen vannak viszont a bizonytalanok, ők nehezebben élik meg a mostani
időszakot*. Eljut hozzájuk az egyre sűrűbb terrortámadások híre, amiket
összekötnek a migrációval, és úgy látják, hogy az európai vezetők nem jól
kezelik ezt a kérdést. Katolikusként irgalmasnak és szolidárisnak kell
lennünk minden embertársunkkal, be kell fogadnunk a valóban elesetteket,
azokat, akik a háború elől menekülnek, de nagy kérdés, hogy hol a
segítőkészség határa. *Sok fiatal érzi úgy, hogy még az egyház vezetői
közül sincs egység ebben a kérdésben, szinte senki sem tudja, mi lenne
ebben a helyzetben a legjobb megoldás, ha létezik egyáltalán ilyen. Mást
mond Ferenc pápa, és mást egyes főpásztorok.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=71552&img=o_IMG_0269.jpg>

Másik oldalról viszont az előbb említett *közömbösség, a relativizmus is
fenyegeti **a kereszténységet*, és tölt el aggodalommal sok fiatalt. A
közelmúltban volt egy szomorú élményem. Egyik paptársamnál vendégeskedtem
vidéken, együtt miséztünk. Összesen hárman voltak, három idősebb néni. Ez
nagyon elgondolkoztatott: mit is jelent a kereszténység az embereknek a mai
világban? Ki az, aki magát kereszténynek vallja, és mit jelent ez a
számára? *Az emberek többsége elmehetne szentmisére,* *mégsem megy el,*
talán mert nem volt soha olyan élményben része, hogy fontosnak tartaná ezt.
A hittanóráimon is azt látom, hogy* ha a gyerek vagy a fiatal nem él át
valamilyen pozitív élményt, akkor számára nem lesz vonzó a keresztény
tanítás. Nem érzi úgy, hogy előreviszi az életét.* *A közösséghez való
tartozás élménye az, ami hatalmas ajándék,* *de ez gyakran hiányzik.* A
plébániákon léteznek olyan kiscsoportok, melyeknek tagjai megélhetik azt,
hogy a saját korosztályukból is vannak, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint
ők, és ez megerősítheti őket a hitükben, hogy aztán továbbadhassák másoknak
– adott esetben a közömbösöknek is – mindazt a szépet, amit ők megélnek.

*– Hogy mutatkozhat meg mindez a mindennapokban?*

– Úgy, hogy nap mint nap megélik Krisztus tanítását. *A Fokoláre Lelkiségi
Mozgalom tagjaként egyértelműen megtapasztaltam egy-egy szentírási igének a
megélését. A Szentírás olvasásának ez a lényege*. Ne csak azt mondjuk, hogy
milyen szép egy-egy történet vagy példabeszéd, hanem* váltsuk valóra
mindazt, amit Jézus mond. Kezdjük a környezetünkben, szüleinkkel,
testvéreinkkel, barátainkkal, ismerőseinkkel, munkatársainkkal*. Ez
egyáltalán nem könnyű, meghallgatni a másik gondját, baját, kiutat mutatni
neki a mélységből. Ha azonban ez működik, akkor az egész közösség növekszik
lelkiekben. Nagyon nagy kérdés, hogy mennyire tudunk kitartani a hitünk
mellett, mennyire vagyunk hűségesek Krisztushoz. Ha meg kell tagadnunk a
hitünket ahhoz, hogy előrejussunk egzisztenciálisan, megtesszük-e? Hol az a
határ, amikor már nem vagyunk hűségesek a hithez? *Meddig vagyunk képesek
követni Krisztust, szeretjük-e őt annyira, hogy adott esetben vállaljuk
érte a vértanúságot is? Ne felejtsük el, hogy évente világszerte több
tízezer keresztény szenved vértanúságot.* Európában egyelőre inkább az a
jellemző, hogy sokan – akár a fiatalok közül is – jól el vannak a maguk
kereszténységében.* Kevesen vannak azok,* *akik valóban fölvállalják, hogy
követik Krisztust,** a gyakori gúnyolódás, lekicsinylés, beszólás,
kitaszítottság, vagy éppen közömbösség **ellenére is. Pedig akkor élhetünk
teljes életet, ha Krisztust mindvégig követjük, és nem hagyjuk el. *Ez
egyáltalán nem könnyű, földi értelemben könnyen belebukhatunk abba, ha
mindig őt választjuk. *A gonosz folyamatosan kísért* minket,* a külvilág
részéről óriási a nyomás,* *a Krisztus mellett kitartó fiatalok az árral
szemben úsznak.* Ez mindig így volt a történelem során, de *ma különösen
sok a kísértés: a mindenáron való önmegvalósítás vágya, a „légy önmagad”,
„tedd, ami neked tetszik” jelszavak rengeteg fiatal számára jelentenek
vonzó perspektívát, s ezek mind szembemennek* *a kereszténységgel*.

*– Mit remélnek a szeptember 10-ei találkozótól?*

– Azt, hogy a résztvevő fiatalok megtapasztalják majd, *milyen jó együtt
lenni, énekelni, szentmisén imádkozni.* Az ország minden részéből várunk
fiatalokat, több ezer résztvevőre számítunk. Lehet, hogy ez nem tűnik olyan
nagy számnak, de azért nem is kevés, és a fiatalok átélhetik annak örömét,
hogy nincsenek is olyan kevesen, akik követik Krisztust. M*int a krakkói
katolikus Ifjúsági Találkozó utórendezvény**e,* arra is jó lesz, hogy *kicsit
összehozza azokat, akik együtt voltak néhány hete Lengyelországban, és
megerősödhessenek abban a hitben, tudatban, amit már ott átéltek.*
Szeptember 10-én már a tanév kezdetén leszünk, a jelenlévő fiatalok
lendületet is kaphatnak az új tanévhez. *Vidáman, erővel teli, Istent
dicsőítő énekeket énekelve élhetik át Krisztus megvallásának az örömét.*

Külön kérésünk, hogy akik tudnak gitározni, hozzanak magukkal gitárt, így a
szentmisébe a közös éneklés mellett gitározással is be tudnak kapcsolódni.*
A programra minden katolikus fiatalt szeretettel várunk. Annak is örülünk,
ha egyházunk közösségéhez esetleg lazábban vagy éppen nem kötődő, akár nem
hívő barátaikat, iskolatársaikat, munkatársaikat is elhívják, elhozzák. A
találkozó egyik különlegessége lesz, hogy több száz gitáros énekelhet,
játszhat a szentmisén, előtte és utána.* Ez már önmagában látványos lesz,
de nem ez a lényeg, hanem az, hogy együtt legyünk.

A rendezvény missziós jellegét erősíti, hogy szeretnénk egy videót is
készíteni róla, föltenni az internetre, hogy minél többekhez eljusson az
üzenet, hogy itt vagyunk, Budapesten, katolikus, keresztény fiatalok, akik
Krakkó után is összejövünk, örülünk egymásnak*, közösen imádkozunk
Európáért. A zenei imádságok közben Palánki Ferenc püspök atya és Böjte
Csaba testvér tartanak majd előadást*, biztos vagyok benne, hogy *a Lélek
által olyanokat fognak mondani, ami megerősíti hitükben a fiatalokat.*

FotĂł: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160821/b73a4126/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról