[Grem] Simon Rbert orientalista nyomn az iszlm nyitottsgrl ill. zrtsgrl

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Aug. 17., Sze, 15:03:01 CEST 

Az iszlám nyitottsága és zártsága Talita Admin
<http://talita.hu/magazin/author/taliahu1/> | 2016. augusztus 17.
http://talita.hu/magazin/az-iszlam-nyitottsaga-es-zartsaga/

*[image: burka_sytka]
<http://talita.hu/wp-content/uploads/2016/08/burka_sytka.jpg>*


* Vajon képes lehet az iszlám együtt élni a demokráciákkal, amelyben mi
élünk? Nyitottá válik vagy még zártabb lesz, amikor egy olyan társadalomba
érkezik, melyet nem ő teremtett meg saját magának? – Sytka
<http://megmondoka.blogspot.hu/> egy Simon Róbert orientalistával készített
interjú nyomán továbbgondolja ezeket a kérdéseket.*

*Simon Róbert nevét, azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni, ha az iszlám
vallásról esik szó. Orientalistaként és vallástudósként, főiskolai
tanárként és talán legismertebb munkája, a Korán magyarra fordítása révén
közismert*nek számít a szakmában. Egy vele készült friss interjúban sokat
beszélt az iszlámról, és legfőképpen arról, miért ennyire zárt a muszlim
világ a külső hatások előtt. Látva Európa helyzetét, ahogy egyre erősebben
találkozik a muzulmánokkal, ezzel a kérdéssel, azt hiszem, jól tesszük, ha
mi is foglalkozunk. A most következők csupán hangos gondolatok, semmi
többnek ne vegyétek ennél…

[image: SimonRobert]
<http://talita.hu/wp-content/uploads/2016/08/SimonRobert.jpg>“*Az iszlám
korai évszázadait rendkívüli nyitottság jellemezte,* de *az elmúlt ezer
évben a sorozatos kihívások és az azokra adott helytelen válaszok miatt az
iszlám társadalmak bezárkóztak,* és egy konstruált múltban keresnek
fogódzót.” – állítja Simon.* A múltba kapaszkodni – azt hiszem ez nemcsak
az iszlám, hanem általában minden világvallás jellegzetessége.* A múlt
sokszor eszményibbnek és sikeresebbnek tűnik a jelennél – gondoljunk csak
arra, amikor manapság a keresztények az ősegyházat idealizálva az apostoli
időket emlegetik, amikor még “működtek a dolgok”, történtek a csodák és
terjedt az evangélium. A kezdet sokak szemében maga a paradicsomi állapot,
amikor még az alapok rendezettek voltak, ezért egyesek az ahhoz való
visszatérésben látják a szellemi megrekedtségből kivezető utat.

*Ám nem minden múlt ugyanolyan. A kereszténység és az iszlám vallás múltja
több fontos ponton is különbözik*. Érdekesnek találom Simon Róbert
eszmefuttatását, mely a két vallás történeti kezdetének körülményeit
vizsgálva azt fejtegeti, hogy* míg a kereszténység egy “kész társadalomba”
érkezett és kezdete kezdetén meg kellett tanulnia ahhoz alkalmazkodnia,
addig az iszlám “maga hozta létre a társadalmát.* Egy igen laza és langyos
politeizmussal szemben föllépve képes volt arra, hogy *a medinai korszakban
Mohamed próféta munkássága révén a lét minden mozzanatát átható
társadalomintegráló mezőt hozzon létre.”*

*Míg a kereszténység alapvetően egy keretbe integrálódva teljesedett ki (és
végül vette át az irányítást egészen a felvilágosodásig),* *addig az iszlám
ahhoz van szokva, hogy önmaga válik keretté.* *Így aztán a társadalmi
életnek nincs is olyan szegmense, amit akár pozitív, akár negatív módon ne
hatna át maga az iszlám hit.*

Ezek után az ember azt gondolhatja, az iszlám javíthatatlanul zárt világ,
mely gránitfalakkal veszi körül magát, de Simon megjegyzi, hogy *mégis az
iszlám az egyetlen olyan kultúra, mely egy merőben más kultúrát is
recipiálni volt képes: a 8. század közepétől a 10. század közepéig az antik
filozófiát, orvostudományt és csillagászatot vagy más tudományokat
átültettek arabra, ami később a mi európai gondolkodásunkra is hatott.
Mindez azt mutatja, az iszlám igenis képes  nyitott lenni.* Ám mint tudjuk,
az arab világok* ezt a nyitottságot **szinte egyik pillanatról a másikra
bezárkózássá változtatták (nagyjából a 11. század környékén)* – és ezt
akkor tették, amikor olyan folyamatok léptek fel, melyek veszélyeztették az
iszlám identitását. A nyitottság hirtelen megszűnései voltak azok a
pillanatok, *amikor felütötték fejüket a különféle fundamentalista és
fanatikus mozgalmak az iszlámon belül, * melyek a fentebb már emlegetett
idealizált kezdeti állapothoz való visszatérést hirdették.

*Mindezt összegezve azt mondhatjuk, hogy az iszlám tud nagyon nyitott és
hirtelen nagyon zárt is lenni.* Ezt a mozgást jól illusztrálja a *bida*
kifejezés, melynek a tartalma is változó. A szó eredetileg azt jelenti,
hogy újítás. “Az iszlámban, amíg nem merülnek fel nagy problémák, addig az
újítások átvehetők – legyen szó műfajokról, művekről vagy épp
gondolatokról. Amikor viszont rövidre zár a társadalom, akkor ugyanennek a
*bidá*nak a jelentése: eretnekség.” – mondja Simon.

A kérdés persze az, hogy ez a *bida* itt Európában az újítás vagy az
eretnekség jelentéstartalommal telik majd meg egy ide érkező muzulmán
fejében? *Vajon képes lehet az iszlám együtt élni a demokráciákkal,
amelyben mi élünk? Nyitottá válik vagy még zártabb lesz, amikor egy olyan
társadalomba érkezik, melyet nem ő teremtett meg saját magának, hanem –
akár a kereszténység a maga kezdetén – kényszerűen át kell azt vennie? *Másként
fogalmazva, az iszlám csak a maga által kialakított környezetben hajlandó
élni, vagy *meg tudja találni a helyét olyan közegben is, amit nem ő hozott
létre?*

Bevallom, az utóbbival kapcsolatban meglehetősen szkeptikus vagyok. * Az
iszlám nem csupán egy vallás, hanem totális életforma. Aki mélyen
elkötelezett a muzulmán hitében, az elkötelezettje egy teokratikus
berendezkedésű társadalomformának is – a kettő együtt jár, és össze van
kapcsolódva a muzulmánok fejében. Egy muszlim hívő nem önmagában létezik,
hanem csak része a nagy közösségnek, saját társadalmának, aminek minden
részét áthatja a vallás. Ha feladja a hitét (például  mert áttér a
kereszténységre vagy szekularizálódik az európai környezetben), az nemcsak
személyes döntés a saját sorsáról, hanem egyfajta társadalmi öngyilkosság
is számára. *Bizonyos értelemben megszűnik körülötte a világ, szerintem
sokkal erőteljesebben, mint amikor egy keresztény szakad el a hitétől.*
Erre valószínűleg az Európába érkező muzulmán menekültek tömegei nem
lesznek hajlandók. Inkább megmaradnak szellemi gettóikban, avagy a hírhedt
“no-go” zónákban, hogy így őrizzék meg integritásukat. *A kérdés inkább
talán az, hogy ha az iszlám képes nyitottá is válni (és a történelmi
tapasztalatokból tudjuk, hogy ez igaz),* meg lehet-e úgy közelíteni ezeket
az embereket, hogy ne érezzék azt, hogy “elveszik tőlük az iszlámot” (mert
ez okozza az előbb már említett hirtelen bezárkózás reflexét), de mégis
csepegtetni beléjük valamit a mi kultúránkból?*

Őszintén szólva, *keresztényként ez igencsak reménytelennek tűnik az én
szememben. A kereszténység érthető módon nem akar konkurens vallást
Európában, amikor még önmaga újraépítésén se nagyon tud dolgozni és a
szekularizmussal küszködik. Ráadásul a keresztény küldetéstudat nehezen
birkózik meg azzal, hogy “benne hagyja” a muzulmán embert saját hitében,
hiszen azt a hitet tévesnek tartja, amiből Jézusnak mintegy ki kell
szabadítania az iszlám követőjét. A kereszténység meggyőzni akar arról,
hogy Jézus az egyedüli út *– ez pedig sokkal inkább a hirtelen bezárás
irányába mutat a muszlimok oldaláról nézve.* Mit lehet akkor tenni?
Egyszerűen zárjuk ki őket Európából és hagyjuk őket sorsukra? Vagy fogadjuk
be őket valószínűsítve, hogy nem lesznek képesek integrálódni? Nekem úgy
tűnik, kutyaszorítóban vagyunk.*

Sytka

*Forrás: Megmondom
<http://megmondoka.blogspot.hu/2016/07/bida-az-iszlam-nyitottsaga-es-zartsaga.html>
– Sytka blogja*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160817/5b37637e/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl