<div dir="ltr"><h2>Az iszlám nyitottsága és zártsága</h2>
<a href="http://talita.hu/magazin/author/taliahu1/" title="Talita Admin bejegyzése" rel="author">Talita Admin</a> | <time datetime="2016-08-17">2016. augusztus 17.<br><a href="http://talita.hu/magazin/az-iszlam-nyitottsaga-es-zartsaga/">http://talita.hu/magazin/az-iszlam-nyitottsaga-es-zartsaga/</a><br></time>
<p><strong><a href="http://talita.hu/wp-content/uploads/2016/08/burka_sytka.jpg"><img class="" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2016/08/burka_sytka.jpg" alt="burka_sytka" height="250" width="401"></a></strong></p>
<p><strong><br>
Vajon képes lehet az iszlám együtt élni a demokráciákkal, amelyben mi
élünk? Nyitottá válik vagy még zártabb lesz, amikor egy olyan
társadalomba érkezik, melyet nem ő teremtett meg saját magának? – <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><a href="http://megmondoka.blogspot.hu/">Sytka</a> egy Simon Róbert orientalistával készített interjú nyomán </span>továbbgondolja ezeket a kérdéseket.</strong></p>
<p><span id="more-11479"></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Simon Róbert nevét, azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni, ha az
iszlám vallásról esik szó. Orientalistaként és vallástudósként,
főiskolai tanárként és talán legismertebb munkája, a Korán magyarra
fordítása révén közismert</b></span>nek számít a szakmában. Egy vele készült friss
interjúban sokat beszélt az iszlámról, és legfőképpen arról, miért
ennyire zárt a muszlim világ a külső hatások előtt. Látva Európa
helyzetét, ahogy egyre erősebben találkozik a muzulmánokkal, ezzel a
kérdéssel, azt hiszem, jól tesszük, ha mi is foglalkozunk. A most
következők csupán hangos gondolatok, semmi többnek ne vegyétek ennél…</p>
<p><a href="http://talita.hu/wp-content/uploads/2016/08/SimonRobert.jpg"><img class="" src="http://talita.hu/wp-content/uploads/2016/08/SimonRobert.jpg" alt="SimonRobert" height="493" width="275"></a>“<b>Az
iszlám korai évszázadait rendkívüli nyitottság jellemezte,</b> de <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">az elmúlt
ezer évben a sorozatos kihívások és az azokra adott helytelen válaszok
miatt az iszlám társadalmak bezárkóztak</span>,</b> és egy konstruált múltban
keresnek fogódzót.” – állítja Simon.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> A múltba kapaszkodni – azt hiszem
ez nemcsak az iszlám, hanem általában minden világvallás
jellegzetessége.</b></span> A múlt sokszor eszményibbnek és sikeresebbnek tűnik a
jelennél – gondoljunk csak arra, amikor manapság a keresztények az
ősegyházat idealizálva az apostoli időket emlegetik, amikor még
“működtek a dolgok”, történtek a csodák és terjedt az evangélium. A
kezdet sokak szemében maga a paradicsomi állapot, amikor még az alapok
rendezettek voltak, ezért egyesek az ahhoz való visszatérésben látják a
szellemi megrekedtségből kivezető utat.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ám nem minden múlt ugyanolyan. A kereszténység és az iszlám vallás
múltja több fontos ponton is különbözik</b></span>. Érdekesnek találom Simon Róbert
eszmefuttatását, mely a két vallás történeti kezdetének körülményeit
vizsgálva azt fejtegeti, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> míg a kereszténység egy “kész
társadalomba” érkezett és kezdete kezdetén meg kellett tanulnia ahhoz
alkalmazkodnia, addig az iszlám “maga hozta létre a társadalmát.</b></span> Egy
igen laza és langyos politeizmussal szemben föllépve képes volt arra,
hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a medinai korszakban Mohamed próféta munkássága révén a lét minden
mozzanatát átható társadalomintegráló mezőt hozzon létre.”</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Míg a kereszténység alapvetően egy keretbe integrálódva teljesedett
ki (és végül vette át az irányítást egészen a felvilágosodásig),</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>addig
az iszlám ahhoz van szokva, hogy önmaga válik keretté.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Így aztán a
társadalmi életnek nincs is olyan szegmense, amit akár pozitív, akár
negatív módon ne hatna át maga az iszlám hit.</b></span></p>
<p>Ezek után az ember azt gondolhatja, az iszlám javíthatatlanul zárt
világ, mely gránitfalakkal veszi körül magát, de Simon megjegyzi, hogy
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>mégis az iszlám az egyetlen olyan kultúra, mely egy merőben más kultúrát
is recipiálni volt képes: a 8. század közepétől a 10. század közepéig
az antik filozófiát, orvostudományt és csillagászatot vagy más
tudományokat átültettek arabra, ami később a mi európai gondolkodásunkra
is hatott. Mindez azt mutatja, <span style="background-color:rgb(255,229,153)">az iszlám igenis képes nyitott lenni.</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> </span>
Ám mint tudjuk, az arab világok<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> ezt a nyitottságot </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>szinte egyik
pillanatról a másikra bezárkózássá változtatták (nagyjából a 11. század
környékén)</b></span> – és ezt akkor tették, amikor olyan folyamatok léptek fel,
melyek veszélyeztették az iszlám identitását. A nyitottság hirtelen
megszűnései voltak azok a pillanatok, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amikor felütötték fejüket a
különféle fundamentalista és fanatikus mozgalmak az iszlámon belül, </b></span>
melyek a fentebb már emlegetett idealizált kezdeti állapothoz való
visszatérést hirdették.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Mindezt összegezve azt mondhatjuk, hogy az iszlám tud nagyon nyitott
és hirtelen nagyon zárt is lenni.</b></span> Ezt a mozgást jól illusztrálja a <em>bida</em>
kifejezés, melynek a tartalma is változó. A szó eredetileg azt jelenti,
hogy újítás. “Az iszlámban, amíg nem merülnek fel nagy problémák, addig
az újítások átvehetők – legyen szó műfajokról, művekről vagy épp
gondolatokról. Amikor viszont rövidre zár a társadalom, akkor ugyanennek
a <em>bidá</em>nak a jelentése: eretnekség.” – mondja Simon.</p>
<p>A kérdés persze az, hogy ez a <em>bida</em> itt Európában az újítás
vagy az eretnekség jelentéstartalommal telik majd meg egy ide érkező
muzulmán fejében? <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Vajon képes lehet az iszlám együtt élni a
demokráciákkal, amelyben mi élünk? Nyitottá válik vagy még zártabb lesz,
amikor egy olyan társadalomba érkezik, melyet nem ő teremtett meg saját
magának, hanem – akár a kereszténység a maga kezdetén – kényszerűen át
kell azt vennie? </b></span>Másként fogalmazva, az iszlám csak a maga által
kialakított környezetben hajlandó élni, vagy <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>meg tudja találni a helyét
olyan közegben is, amit nem ő hozott létre?</b></span></p>
<p>Bevallom, az utóbbival kapcsolatban meglehetősen szkeptikus vagyok. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b>
Az iszlám nem csupán egy vallás, hanem totális életforma. Aki mélyen
elkötelezett a muzulmán hitében, az elkötelezettje egy teokratikus
berendezkedésű társadalomformának is – a kettő együtt jár, és össze van
kapcsolódva a muzulmánok fejében. Egy muszlim hívő nem önmagában
létezik, hanem csak része a nagy közösségnek, saját társadalmának,
aminek minden részét áthatja a vallás. Ha feladja a hitét (például mert
áttér a kereszténységre vagy szekularizálódik az európai környezetben),
az nemcsak személyes döntés a saját sorsáról, hanem egyfajta társadalmi
öngyilkosság is számára. </b></u></span>Bizonyos értelemben megszűnik körülötte a
világ, szerintem sokkal erőteljesebben, mint amikor egy keresztény
szakad el a hitétől.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><u><b> Erre valószínűleg az Európába érkező muzulmán
menekültek tömegei nem lesznek hajlandók. Inkább megmaradnak szellemi
gettóikban, avagy a hírhedt “no-go” zónákban, hogy így őrizzék meg
integritásukat. </b></u></span>A kérdés inkább talán az, hogy ha az iszlám képes
nyitottá is válni (és a történelmi tapasztalatokból tudjuk, hogy ez
igaz),<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> meg lehet-e úgy közelíteni ezeket az embereket, hogy ne érezzék
azt, hogy “elveszik tőlük az iszlámot” (mert ez okozza az előbb már
említett hirtelen bezárkózás reflexét), de mégis csepegtetni beléjük
valamit a mi kultúránkból?</b></span></p>
<p>Őszintén szólva, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>keresztényként ez <span style="background-color:rgb(234,209,220)">igencsak reménytelennek tűnik</span> az
én szememben. A kereszténység érthető módon nem akar konkurens vallást
Európában, amikor még önmaga újraépítésén se nagyon tud dolgozni és a
szekularizmussal küszködik. Ráadásul a keresztény küldetéstudat nehezen
birkózik meg azzal, hogy “benne hagyja” a muzulmán embert saját hitében,
hiszen azt a hitet tévesnek tartja, amiből Jézusnak mintegy ki kell
szabadítania az iszlám követőjét. A kereszténység meggyőzni akar arról,
hogy Jézus az egyedüli út </b></span>– ez pedig sokkal inkább a hirtelen bezárás
irányába mutat a muszlimok oldaláról nézve.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Mit lehet akkor tenni?
Egyszerűen zárjuk ki őket Európából és hagyjuk őket sorsukra? Vagy
fogadjuk be őket valószínűsítve, hogy nem lesznek képesek integrálódni?
Nekem úgy tűnik, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kutyaszorítóban vagyunk.</span></b></span></p>
<p>Sytka</p>
<p><em>Forrás: <a href="http://megmondoka.blogspot.hu/2016/07/bida-az-iszlam-nyitottsaga-es-zartsaga.html">Megmondom</a> – Sytka blogja</em></p></div>