[Grem] Szilvay G.: 'Mit akar Ferenc ppa?' / F. ppa legfrissebb sajttjkoztatja utni gondolatok
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2016. Aug. 2., K, 15:35:26 CEST
Mit akar Ferenc pápa?
<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20160802_szilvay_gergely_mit_akar_ferenc_papa>
http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20160802_szilvay_gergely_mit_akar_ferenc_papa
2016. augusztus 2. 12:35
Sokan kopaszodnak mostanában a rengeteg fejvakarástól, amire Ferenc pápa
kijelentései miatt vetemednek.
[image: ferenc_papaa.jpg]
Sokan kopaszodnak mostanában a rengeteg fejvakarástól, amire Ferenc
pápa kijelentései
miatt
<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20160801_ferenc_papa_vannak_eroszakos-katolikusok_is?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608>
vetemednek. A pápa a krakkói Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóról hazafelé
menet a legnyíltabban feltett kérdésre, miszerint miért is nem emlegeti az
iszlámot a terrorizmus vonatkozásában, azt felelte
<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20160801_ferenc_papa_vannak_eroszakos-katolikusok_is?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608>,
hogy azért, mert sok a bűncselekményeket elkövető rossz katolikus is,
minden vallásnak megvannak a maga fundamentalistái, s az iszlám nem
okolható a nevében elkövetett terrorizmusért, aminek leginkább a
személytelen gazdaság és a szegénység az oka.
Az alábbiakban arról lesz szó, vajon kerülhetnek-e konfliktusba egyetemes
értékek a politikai szükségszerűséggel; hogy a hajthatatlan szent vagy a
gyakorlatias realista-e a felelősségteljesebb; és hogy vajon maga Ferenc
pápa egy naiv szent vagy egy ravasz diplomata-e inkább.
Az iszlám nevében elkövetett terrorizmussal kapcsolatban Ron Dreher fogalmaz
igen találóan
<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20160802_rod_dreher_mi_a_baj_ferenc_papaval?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608>
az American Conservative hasábjain
<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20160802_rod_dreher_mi_a_baj_ferenc_papaval?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608>:
a mindennapi bűncselekményeket elkövető keresztényeket azért tévedés
párhuzamba állítani az iszlámra hivatkozó terroristákkal, mert a mindennapi
bűncselekmények az emberi természetből fakadnak. Következésképpen a világ
minden társadalmában előfordulnak. A legjobb, legtökéletesebb szentjelölt
sem hibátlan.
*Ron Dreher hozzáteszi: egy pápától meglepő, ha a terrorizmus kapcsán nem
akarja meglátni a vallási indíttatást, és mindenképp anyagi okokra akarja
azt visszavezetni, miközben szegények tömegei bírnak meglenni hasonlóan
erőszakos fellépés nélkül a világban. Végül úgy sóhajt fel: „Nem tudom
eldönteni, melyik a nyugtalanítóbb: ha a pápa tényleg nem látja, miben
téved, vagy ha csak diplomáciai okokból mondja azt, amit mond.”*
*Nem jött be az egyszerűség*
És ez a mondat az egyik legsúlyosabb dilemmát veti fel a kereszténységgel
kapcsolatban.* Nagyanyám jegyezte meg a minap: ha azzal a naiv jósággal
próbálnánk meg irányítani a világot, ami a pápa szavaiból árad, nem sokáig
maradna meg az emberiség.* Cinikus kiábrándultság vagy derűs életbölcsesség
ez? Lehetne akármelyik is, vérmérséklettől függően. Mindenesetre* naponta
jelennek meg az újabb
<http://www.crisismagazine.com/2016/problem-unofficial-francis?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608>
és újabb
<https://www.catholicvote.org/the-popes-dangerous-reaction-to-islamic-extremism/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608>
cikkek szerte a világban, amelyek azt a kérdést teszik fel: mi a baj Ferenc
pápával, mit gondoljunk a pápa szavairól?*
Ha csak a kommunikációs stílust veszem, annyi biztosan elmondható, hogy*
baj van
<http://www.crisismagazine.com/2016/problem-unofficial-francis?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608>
azzal a pápával, akinek minden szavát magyarázni kell.* Azokat a szavait
ráadásul, amelyeket éppen egyszerűnek és közérthetőnek szánt − hogy ne
kelljen azokat magyarázni, mint elődei esetleg túl akadémikus és
körültekintő megszólalásait. *Mégse normális, hogy a pápa elejt egy
félmondatot, aztán a váratlan félreértelmezés-cunamit a vatikáni sajtóiroda
meg mindenféle önjelölt publicista próbálja rendbe tenni. Sok lesz az
állandó verbális takarításból*. Az egyszerűsítés-projekt tehát nem jött be.
*Diplomácia és örök értékek*
*Legutóbb itthon egy jezsuita szerzetes indított a Facebookon egyfajta
„segédletet”
<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20160801_sajgo_szabolcs_sj_nem_ertem_a_papat_1?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608>
azoknak, akik nem értik a pápát. Mint írja: „A pápa spirituális vezető. A
politikai, a gazdasági, a törvényi, a hadászati keretek átalakítása nem az
ő feladata. Az ő felelőssége a helyes spirituális válaszra serkenteni, a
maga részéről ezt megadni. A többi szereptévesztés”.*
*Egyre többen vannak* azért,* akik *a pápa tetteit és megnyilatkozásait
inkább *a nyugati progresszív elitek felé való megfelelési kényszerként,
vagyis ravasz egyházi diplomáciaként **értelmezik*. Mintha Ferenc és a
mögötte állók ettől remélnék, hogy visszafogadtatnak a szalonokba és újra
megtelnek a templomok (tévednek
<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20141014_sandro_magister_homoszexualitas_es_abortusz_mit_gondol_a_harmadik_vilag?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608>).
A verbális diplomácia nem ördögtől való dolog, de talán nem a Ferenc-féle
iskola a legjobb alkalmazása.
*A pápaság mindig is mestere volt annak, hogy az általa vallott, örök és
egyetemes erkölcsi értékek mellett hajthatatlanul kiálljon és azokat ügyes
diplomáciával képviselje.* *Néha azonban becsúsztak hibák, hiszen a pápai
diplomáciát is emberek csinálják. Az Ostpolitik például egyértelműen
zsákutca volt
<http://www.firstthings.com/web-exclusives/2016/07/the-ostpolitik-failed-get-over-it?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608>.
És Ferencnél is az Ostpolitik túlságosan hippi hozzáállását vélem
felfedezni.*
Lehet-e kritizálni
<https://eppc.org/publications/what-popes-can-and-cant-do/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608>
a pápa szavait, a Vatikán lépéseit? Az egyházpolitikát minden bizonnyal
lehet. A pápa szavait is. Egyszer egy konferencián – írja
<http://www.firstthings.com/web-exclusives/2014/01/what-popes-can-and-cant-do?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608>
George Weigel, II. János Pál életrajzírója – egy katolikus filozófus
megjegyezte: ha a pápa azt mondaná, kettő meg kettő az öt, ő hinne neki.
Azonban *egy másik katolikus filozófus azzal válaszolt neki: „Ha a pápa
kijelentené, hogy kettő meg kettő az öt, nyilvánosan azt mondanám: talán
félreértettem Őszentségét. Magamban ugyanakkor imádkoznék, hogy jöjjön meg
a józan esze.”*
*Politikai teológia*
Lehet azzal jönni, hogy a pápa nem engedhet a keresztény elvekből és
elsősorban nem politikus, hanem spirituális vezető, na de akkor ebből mi
következik? Hogy van keresztény erkölcs és attól függetlenül egy politikai
erkölcs? Mert akkor felesleges a kereszténységre hivatkozni a politikában
(kivéve, ha a politikai termék megkívánja, ugye). És akkor viszont
felesleges számon kérni a politikusokon a keresztény elveket. Mielőtt* a
balos olvasók *nekiállnak ujjongani: ez nem csak azt jelentené, hogy
okafogyott a „keresztény politika” abortuszellenzéstől vasárnapi zárva
tartásig; hanem azt is, hogy ők sem olvashatják rá a pápa szavait Orbán
Viktor fejére.* Hiába hangoztatják ugyanis, hogy a papok ne politizáljanak:
láthatóan imádják, ha a papok (éppenséggel a pontifex maximus, Ferenc) épp
az ő szájuk ízének megfelelően foglalnak állást politikai kérdésekben.*
Élesen elválasztani egymástól tehát vallási (vagy akármilyen, pl.
felvilágosult, humanista, szekuláris, stb.) és politikai etikát:
öntökönlövés, minden oldal részéről. Szőnyegnek kihúzása, talajnak
elvesztése egymás számonkérésének lehetősége alól. *Sokan irtóznak a
politikai teológiától, de ettől még, ahogy Richard Weaver írta: az
eszméknek következményei vannak
<https://en.wikipedia.org/wiki/Ideas_Have_Consequences?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608>.
A vallási meggyőződés pedig részben eszme, amiből fakadnak etikai
követelmények.* Ebből nem az következik, hogy senki sem keresztény, akinek
nem sikerül mindezt mindig, minden körülmények között betartania (ezt
imádják a fejükre olvasni azzal, hogy képmutatóak). Csak *egy mércét
jelent, ami akkor is mérce, ha épp elbukunk, esetleg tartósan nem tudunk
hozzá felnőni.*
Van itt még egy baj: ugyan funkcionálisan* jogos a spirituális és politikai
vezetés elválasztása, azaz a civitas Dei és a civitas terrena
megkülönböztetése*, de Gelasius pápa kétkard-elméletétől VII. Gergely
pápa *Dictatus
papae*-ján át VIII. Bonifác *Unam Sanctam* bullájáig, amelyek
megfogalmazták a két hatalom különbségét, mindegyik vallotta, hogy a
spirituális felette áll a világi-politikainak. A kettő konfliktusában tehát
a spirituálist illeti az elsőség. Ezek persze már régen voltak, de a józan
ész mégsem hajlandó azt elfogadni: ha egy spirituális és egy politikai
vezetőnek ugyanazon kérdésben ütközik az álláspontja, akkor mindkét
álláspont ugyanannyira érvényes.
Magyarán * ha Ferenc pápa mond valamit bevándorlás- vagy
terrorizmus-ügyben, és mondjuk magukat valamennyire kereszténynek nevező
politikai vezetők homlokegyenest mást mondanak, akkor a kettő egyszerre
biztos nem lehet igaz, még akkor sem, ha a kétféle vezetői pozíció más
síkon mozog, másra vonatkozik.* Az én fejemben legalábbis sehogy sem férne
ez bele.
Bevallom, már II. János Pál és XVI. Benedek idejében is ugyan egyetértőleg,
de szkeptikusan hallgattam a folyamatos békefelhívásokat a különféle
kisebb-nagyobb diplomáciai, politikai vagy háborús konfliktusok esetén.
Persze*, *fontos a békés megoldás; és mit tehet mást egy pápa, mint hogy
felszólít a konfliktusok békés rendezésére? De könnyű felszólítani
általánosságban a békés rendezésre, mint tető alá hozni. A pápák ilyenkor
kissé kibicelnek: nem övéké a döntés felelőssége, szavaikat mégis
ráolvassák a döntést hozó politikusokra, akik – szemben a pápával – gúzsba
kötve táncolnak.
Talán ez a különbség: hogy a konfliktusok élesebben jelentkeznek a
mindennapi politikában, mint Ferenc pápa szintjén, az érintett döntéshozók
pedig gúzsba kötve táncolnak*. Tiszteletre méltó a pápa részéről a
hajthatatlan kiállás bizonyos értékek mellett, de a politikus erőfeszítései
is tiszteletreméltó, amellyel zavaros pszichológiai helyzetekben, az
ellenérdekeltekről szóló félinformációk közepette, egymással konfliktusban
lévő értékeket talán mérlegelve próbál döntést hozni, itt és most, forró
helyzetben, *creatio ex nihilo. Ez a régi, klasszikus, szent ágostoni
dilemma, amit még nem sikerült feloldania az emberiségnek, minthogy
olyannyira szeretett világunk mégiscsak tökéletlen. Ez a tökéletlenség
pedig gyakran feloldhatatlan feszültségeket rejt magában, amelyeket nem
kezelni kell, hanem megtanulni velük együtt élni.
*Naiv idealizmus és realista józanság*
*Az egész kérdéskör végső soron oda lyukad ki, hogy lehetünk-e naivan
idealisták, aminek a következménye az „utánam az özönvíz” (alias: mindenkit
be kell fogadni, ha össze is omlik a nyugati civilizáció), és ezzel mondjuk
szentté válunk; vagy legyünk realistán józanok, és akkor azt kockáztatjuk,
hogy talajt vesztünk, alkoholista és hatalommániás, macchiavellista
cinikusok leszünk*. (Tátikásoknak: igen, ez egy maxweberi dilemma.)
*Megoldás nincs, csak általános irányelv: örök értékek figyelembe vétele, **nem
a róluk való lemondás, s egyben annak elfogadása, hogy nem lehet azokat
mindig egyenest képviselni, azonnal átültetni a gyakorlatba. Vagy hogy örök
értékek között is lehet konfliktus.* Aztán a gyakorlatban mindez hol így,
hol úgy sikerül. *Marad a bizalom az irgalomban.*
*Ferenc pápa *elsőre talán inkább a szimpatikus, naiv idealista figuráját
hozza, ám lehet, hogy ennek diplomáciai okai is vannak. Mindamögött, amit
mond, éppannyira vannak egyházpolitikai és diplomáciai megfontolások, mint
amennyire naivan egyszerűnek és szentnek tűnnek mondatai. Pápasága elejétől
fogva a vatikáni játék a következőképp néz ki: itt van a szerethető, tiszta
pápa, s szemben vele a rossz, korrupt vatikáni adminisztráció. Ferenc a jó,
akik pedig mögötte pucolják a dolgokat, azok a rosszak. Az ő magyarázataik
(például a pápa szavainak értelméről) már úgysem hatnak olyan messze. A
decentralizálást hirdető római püspök elődeinél jóval rövidebbre fogta a
gyeplőt, és ugyan díszes ruhákat nem hajlandó felvenni, *sokkal inkább
viselkedik abszolút uralkodóként
<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140427_sandro_magister_az_utolso_papa_kiraly?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608>,*
*mint
**elődei.*
*A pápai kommunikációs vonal első naptól kezdve a hippi attitűdöt
képviseli: béke, zöldség, szeretet. Éppenséggel helyénvaló, csak egyoldalú.*
Kár lenne kétségbe vonni, hogy a pápa őszintén gondolja mindezt. Ugyanakkor *ő
is tudja, hogy akit a Földön képvisel, az azt is mondta: „legyetek okosak,
mint a kígyó”.* Mindenesetre, *amiket a világtalálkozóról hazafelé mondott,
azok a kijelentések nem állják meg a helyüket, akár egy naiv szent, akár
ravasz diplomata mondta őket.* (Egy ravasz diplomata úgyis hozhatja a naiv
szent figuráját, ha arra van szüksége.)
A naiv szentek és a ravasz diplomaták konfliktusát egyébként
megfogalmazhatjuk a később szentté avatott V. Szent Celesztin pápa és
utódja, VIII. Bonifác eltérő attitűdjének konfliktusaként is. Celesztin, a
pápai trónra halogató kompromisszum által ültetett erdei remete pár hónap
után lemondott. Utóda, VIII. Bonifác elzáratta. Celesztin tuti szent volt,
Bonifácot senki nem meri szentté avatni. De a naiv szent és a ravasz
diplomata közül utóbbi volt a rátermettebb vezető − bár Dante a pokolban
szerepeltette őt az Isteni színjátékban. Celesztin tudta, hogy ő maga
alkalmatlan, és bizonyára nagyszerű ember lehetett. Mégis: vezetők között
jobban becsülöm a bonifácokat, mint a celesztineket.
- Mandiner Szilvay Gergely: Mit akar Ferenc pápa?
<http://mandiner.blog.hu/2016/08/02/mit_csinal_ferenc_papa?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201608>
-
-
-
- 29
3
A bejegyzés trackback
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160802/2b85d7b6/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl