[Grem] Br L.pspk prilisi levele a csaldokhoz

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. pr. 1., P, 21:51:24 CEST 

Hívom a családokat 2016 áprilisában – Bíró László püspök levele
2016. április 1. péntek 10:50
http://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2016-aprilisaban-biro-laszlo-puspok-levele
Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat
szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet
mellett áll!

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68636&img=o_ikonprodigal.jpg>

Hálát adok a jó Istennek, hogy megérhettem ezt a napot – mondta a
kilencvenéves nagymama születésnapján gyermekei, unokái és dédunokái
körében –, hogy itt vagytok körülöttem. Most ajándékokkal halmoztok el,
köszönöm nektek, mindegyikőtöknek külön-külön! Ebből is látom, hogy
szerettek engem. Minden nap imádkozom mindegyikőtökért külön-külön, mert
nagyon szeretlek titeket. *Tudjátok, Isten végtelenül jó; attól függetlenül
nagyon szeret titeket, hogy ti mikor, mit gondoltok Róla. Én pedig azért
imádkozom, hogy ti is mindig szeressétek Őt, akármi történik veletek, mert
csak így lehettek boldogok.* A nagymama itt könnyekben tört ki. A szobában
percekig meghatott csönd volt. A legnagyobb fiú, maga is nagyapa, aki
vallásos neveltetése ellenére karrierje érdekében nem kötött egyházi
házasságot, gyerekeit se kereszteltette meg, ugyancsak könnyeivel küszködve
törte meg a csendet: Édesanyám, honnan van benned ennyi szeretet?

*Élete során mindenki követ el bűnöket*. *Sokan sokszor esnek* bűnbe, *kevesen
kevésszer*. *Még Péter is vétkezett*, mikor – mai szóval – elhatárolta
magát az Úrtól! Hátat fordított az Úrnak, ő, aki szem- és fültanúja volt
sok csodájának, aki ott volt Vele a Tábor hegyén, aki hallotta a valaha is
elhangzott legfenségesebb tanítást. Azt mondja, hogy nem is ismeri, amikor
ajkán talán még meg sem száradt az átváltoztatott bor egy cseppje! *Hányan,
hányszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy vélt vagy kilátásba helyezett
előnyökért elfordulunk az Úrtól, letérünk követésének útjáról, nem** az Ő
tanítványához méltóan viselkedünk!*

A vétkezőben *előbb-utóbb megszólal a lelkiismeret, felébred a
bűntudat. *Sajnálni
kezdi, hogy úgy viselkedett, ahogy nem kellett volna; saját magához nem
illően cselekedett. *Megbánja azt, amit tett, és elhatározza, hogy hasonló
esetben nem így fog eljárni.* Sajnálkozik, sajnálja azt, ami megtörtént,
sajnálja önmagát, sajnálja, hogy nem felelt meg a saját magával szemben
támasztott ideálnak. *Jó és örvendetes, ha valaki belátja, hogy hibázott,
és a továbbiakban el akarja kerülni a hasonló hibát.** Ez a fajta bánat
azonban nem** igazi bűnbánat,* *sokkal inkább megsebzett önszeretet*. A
vétkest az bántja, hogy gyenge volt, csalódnia kellett önmagában. Júdás
árulása után rádöbbent, hogy nagyon nagy bűnt követett el, hogy a kapott
harminc ezüst éppúgy nem ér semmit, mint ő maga. *Megveti saját magát,
önszeretete öngyűlöletbe csap át. Eldobja életét, mintegy leselejtezi
önmagát.*

*Idézzetek fel olyan eseteket ismerőseitek, barátaitok köréből, amelyekben
valaki vállalta hibájának, bűnének következményeit, és őszintén igyekezett
jóvátenni az okozott kárt! Hogyan tudjátok segíteni a kölcsönös el- és
befogadást olyan esetben, amikor valaki egészségi, vagy egyéb állapotának
megromlása miatt érez bűntudatot, és hajlamos magát értéktelennek
tekinteni? *

Jézus példabeszédében (Lk 18, 9–14) *a farizeus önszeretete olyan nagy,
hogy önmagában csak szépet és jót lát.* A bűnbánat, a megtérés igénye fel
sem merül benne. A vámos viszont bűnössége tudatában Isten irgalmát kéri. *Az
igazán mély és őszinte bűnbánathoz hozzá tartozik annak belátása, hogy
gyengék és esendők vagyunk, csak saját magunkra támaszkodva eleve kudarcra
vagyunk ítélve, de Isten irgalmában bízhatunk.* A tékozló fiú is, amikor
felmérte saját nyomorúságos helyzetét, magába szállt és belátta, hogy csak
apja segíthet rajta, hozzá kell fordulnia (Lk 15, 17–18). Az apa pedig
várja fiát, megbocsájt neki és visszafogadja fiának. *Isten irgalmassága *nem
*abban nyilvánul meg, hogy *meg nem történtnek tekinti az elkövetett bűnt,
hanem abban, hogy *mindig készen áll a bűnét őszintén megbánónak
megbocsátani.*

*Hogyan tudjátok gyerekeiteket úgy irányítani, hogy ne csak a megsebzett
önszeretet, hanem Istentől való elfordulásuk miatt érezzenek bánatot, és
így induljanak el a megjavulás útján? *

Péter harmadik tagadása után megszólalt a kakas, „akkor az Úr hátrafordult,
és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy
azt mondta neki: »Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz
engem.« Péter ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett” (Lk 22, 61–62). *Isten
nem* *mennydörgés és villámlás közepette** parancsolta meg* Péternek, hogy
szálljon magába, *elég volt a Jézus szavára emlékeztető kakasszó.* *Ezt a
kakasszót csak Péter érthette meg; Jézus nem megszégyeníteni akarta Pétert,
hanem elindítani a megtérés útján. Isten gyengéden bánik a bűnössel, nem
akarja összetörni a lelkét, a bűnöst is feltétel nélkül szereti. Isten nem
türelmetlen, éveken, évtizedeken át várja haza elkóborolt gyermekeit,
anélkül, hogy éreztetné velük rosszallását. Isten irgalmas pedagógiájáról a
zsoltáros így szól: **„Nem akarom az istentelen halálát, hanem azt akarom,
hogy letérjen útjáról, és éljen.”*

*Idézzetek fel életetekből olyan eseteket, amikor egy-egy fontos
döntésetekben meghatározó szerepet játszott egy halk, mások által talán
észre sem vett jel, egy szó, amelyről azonban tudtátok, hogy Isten ezzel
üzen nektek!*

*Isten irgalmas szeretete a legtöredelmesebb bűnbánatot, a legfájdalmasabb
megtérést is szívmelengető élménnyé teszi.*

Este, mikor a születésnapi ünnepség után kettesben maradtak, a legidősebb
fiú felesége elgondolkozva mondta: Csodálatos asszony a te édesanyád!
Mindig árad belőle a szeretet, az ő szeretetének a forrása kiapadhatatlan.
Igen – vette át a szót férje –, erre jöttem rá én is. Tudom a választ
kérdésemre, hogy honnan van benne ennyi szeretet. Isten végtelen, irgalmas
szeretetével szeret. Mi akkor, amikor karrierünk érdekében tartózkodtunk
hitünk nyilvános megvallásától, nem akartuk Istent elutasítani, de nem
mertünk ráhagyatkozni, nem bíztunk eléggé szeretetében, vagyis nem
szerettük igazán. Édesanyám imádságos szeretete értette meg velem, hogy*
Isten szeretete nem fogyatkozott meg irántunk.* Anélkül, hogy ezt
szorgalmazta volna, mindig azon volt, hogy megértesse velünk: *Isten
hazavár, sohasem késő magunkba szállni, és bízva Isten irgalmas
szeretetében felkerekedni, és elindulni Feléje.*


*Bíró László*
*az MKPK családreferens püspöke*
*a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke*

Fotó: Hajdúdorogi Metropólia
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160401/17144a28/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl