<div dir="ltr"><h1 class="">Hívom a családokat 2016 áprilisában – Bíró László püspök levele </h1>
<div class="">2016. április 1. péntek 10:50<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2016-aprilisaban-biro-laszlo-puspok-levele">http://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2016-aprilisaban-biro-laszlo-puspok-levele</a><br></div>
<h3 class="">Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és
szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és
mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68636&img=o_ikonprodigal.jpg" rel="lightbox['g68636']"><img style="display: block; margin: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68636&p=1&img=c_ikonprodigal.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Hálát adok a jó Istennek, hogy megérhettem ezt a napot – mondta a
kilencvenéves nagymama születésnapján gyermekei, unokái és dédunokái
körében –, hogy itt vagytok körülöttem. Most ajándékokkal halmoztok el,
köszönöm nektek, mindegyikőtöknek külön-külön! Ebből is látom, hogy
szerettek engem. Minden nap imádkozom mindegyikőtökért külön-külön, mert
nagyon szeretlek titeket. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Tudjátok, Isten végtelenül jó; attól
függetlenül nagyon szeret titeket, hogy ti mikor, mit gondoltok Róla. Én
pedig azért imádkozom, hogy ti is mindig szeressétek Őt, akármi
történik veletek, mert csak így lehettek boldogok.</b></span> A nagymama itt
könnyekben tört ki. A szobában percekig meghatott csönd volt. A
legnagyobb fiú, maga is nagyapa, aki vallásos neveltetése ellenére
karrierje érdekében nem kötött egyházi házasságot, gyerekeit se
kereszteltette meg, ugyancsak könnyeivel küszködve törte meg a csendet:
Édesanyám, honnan van benned ennyi szeretet?</p>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Élete során mindenki követ el <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűnök</span>et</b></span>. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Sokan sokszor esnek</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> bűnbe</span>,
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>kevesen kevésszer</b></span>. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Még Péter is <span style="background-color:rgb(234,209,220)">vétkezett</span></b></span>, mikor – mai szóval –
elhatárolta magát az Úrtól! Hátat fordított az Úrnak, ő, aki szem- és
fültanúja volt sok csodájának, aki ott volt Vele a Tábor hegyén, aki
hallotta a valaha is elhangzott legfenségesebb tanítást. Azt mondja,
hogy nem is ismeri, amikor ajkán talán még meg sem száradt az
átváltoztatott bor egy cseppje! <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Hányan, hányszor kerülünk olyan
helyzetbe, hogy vélt vagy kilátásba helyezett előnyökért elfordulunk az
<span style="background-color:rgb(255,229,153)">Úr</span>tól, letérünk <span style="background-color:rgb(255,229,153)">követésének útjá</span>ról, nem</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> az Ő tanítványához méltóan
viselkedünk!</b></span></p>
<p>A vétkezőben <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>előbb-utóbb megszólal a lelkiismeret, felébred a
bűntudat. </b></span>Sajnálni kezdi, hogy úgy viselkedett, ahogy nem kellett volna;
saját magához nem illően cselekedett. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Megbánja <span style="background-color:rgb(234,209,220)">azt, amit tett</span>, és
elhatározza, hogy hasonló esetben nem így fog eljárni.</b></span> Sajnálkozik,
sajnálja azt, ami megtörtént, sajnálja önmagát, sajnálja, hogy nem
felelt meg a saját magával szemben támasztott ideálnak. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Jó és
örvendetes, ha valaki belátja, hogy hibázott, és a továbbiakban el
akarja kerülni a hasonló hibát.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ez a fajta bánat azonban nem</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> igazi
bűnbánat,</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>sokkal inkább megsebzett önszeretet</b></span>. A vétkest az bántja, hogy
gyenge volt, csalódnia kellett önmagában. Júdás árulása után rádöbbent,
hogy nagyon nagy bűnt követett el, hogy a kapott harminc ezüst éppúgy
nem ér semmit, mint ő maga. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Megveti saját magát, önszeretete
öngyűlöletbe csap át. Eldobja életét, mintegy leselejtezi önmagát.</b></span></p>
<p><strong><em>Idézzetek fel olyan eseteket ismerőseitek, barátaitok
köréből, amelyekben valaki vállalta hibájának, bűnének következményeit,
és őszintén igyekezett jóvátenni az okozott kárt! Hogyan tudjátok
segíteni a kölcsönös el- és befogadást olyan esetben, amikor valaki
egészségi, vagy egyéb állapotának megromlása miatt érez bűntudatot, és
hajlamos magát értéktelennek tekinteni?</em> </strong></p>
<p>Jézus példabeszédében (Lk 18, 9–14) <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a farizeus önszeretete olyan
nagy, hogy önmagában csak szépet és jót lát.</b></span> A bűnbánat, a megtérés
igénye fel sem merül benne. A vámos viszont bűnössége tudatában Isten
irgalmát kéri. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az igazán mély és őszinte bűnbánathoz hozzá tartozik
annak belátása, hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)">gyengék és esendők</span> vagyunk, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">csak saját magunkra
támaszkodva eleve kudarcra vagyunk ítélve</span>, de Isten irgalmában
bízhatunk.</b></span> A tékozló fiú is, amikor felmérte saját nyomorúságos
helyzetét, magába szállt és belátta, hogy csak apja segíthet rajta,
hozzá kell fordulnia (Lk 15, 17–18). Az apa pedig várja fiát, megbocsájt
neki és visszafogadja fiának. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Isten irgalmassága </b></span>nem <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>abban nyilvánul
meg, hogy </b></span>meg nem történtnek tekinti az elkövetett bűnt, hanem abban,
hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mindig készen áll a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűnét </span>őszintén megbánónak megbocsátani.</b></span></p>
<p><strong><em>Hogyan tudjátok gyerekeiteket úgy irányítani, hogy ne
csak a megsebzett önszeretet, hanem Istentől való elfordulásuk miatt
érezzenek bánatot, és így induljanak el a megjavulás útján?</em> </strong></p>
<p>Péter harmadik tagadása után megszólalt a kakas, „akkor az Úr
hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr
szavára, hogy azt mondta neki: »Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor
is megtagadsz engem.« Péter ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett”
(Lk 22, 61–62). <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Isten nem</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>mennydörgés és villámlás közepette</b><b> parancsolta
meg</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Péternek, hogy szálljon magába</span>, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>elég volt a Jézus szavára
emlékeztető kakasszó.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ezt a kakasszót csak Péter érthette meg; Jézus nem
megszégyeníteni akarta Pétert, hanem elindítani a megtérés útján. Isten
gyengéden bánik a bűnössel, nem akarja összetörni a lelkét, a bűnöst is
feltétel nélkül szereti. Isten nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">türelmetlen,</span> éveken, évtizedeken át
várja haza elkóborolt gyermekeit, anélkül, hogy éreztetné velük
rosszallását. Isten irgalmas pedagógiájáról a zsoltáros így szól: </b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Nem
akarom az istentelen halálát, hanem azt akarom, hogy letérjen útjáról,
és éljen.”</b></span></p>
<p><strong><em>Idézzetek fel életetekből olyan eseteket, amikor egy-egy
fontos döntésetekben meghatározó szerepet játszott egy halk, mások által
talán észre sem vett jel, egy szó, amelyről azonban tudtátok, hogy
Isten ezzel üzen nektek!</em></strong></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Isten irgalmas szeretete a legtöredelmesebb bűnbánatot, a legfájdalmasabb megtérést is szívmelengető élménnyé teszi.</b></span></p>
<p>Este, mikor a születésnapi ünnepség után kettesben maradtak, a
legidősebb fiú felesége elgondolkozva mondta: Csodálatos asszony a te
édesanyád! Mindig árad belőle a szeretet, az ő szeretetének a forrása
kiapadhatatlan. Igen – vette át a szót férje –, erre jöttem rá én is.
Tudom a választ kérdésemre, hogy honnan van benne ennyi szeretet. Isten
végtelen, irgalmas szeretetével szeret. Mi akkor, amikor karrierünk
érdekében tartózkodtunk hitünk nyilvános megvallásától, nem akartuk
Istent elutasítani, de nem mertünk ráhagyatkozni, nem bíztunk eléggé
szeretetében, vagyis nem szerettük igazán. Édesanyám imádságos szeretete
értette meg velem, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Isten szeretete nem fogyatkozott meg irántunk.</b></span>
Anélkül, hogy ezt szorgalmazta volna, mindig azon volt, hogy megértesse
velünk: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Isten hazavár, sohasem késő magunkba szállni, és bízva Isten
irgalmas szeretetében felkerekedni, és elindulni Feléje.</b></span></p>
<p style="text-align:right"><br><em>Bíró László</em><br><em>az MKPK családreferens püspöke</em><br><em>a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke</em></p>
<p>Fotó: Hajdúdorogi Metropólia</p></div>