[Grem] Bjte Cs./ Megbocsts / Az irgalmassg isk.lelki cselekedetei

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. pr. 1., P, 21:37:49 CEST 

Böjte Csaba: Az irgalmasság iskolája – Az ellenünk vétkezőknek megbocsátani
2016. március 31. csütörtök 17:27
http://www.magyarkurir.hu/hirek/bojte-csaba-az-irgalmassag-iskolaja-az-ellenunk-vetkezoknek-megbocsatani
Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli
szentévben „Az irgalmasság iskolája” címmel beszédsorozatot indított. A
március 27-én, húsvét vasárnapján és 28-án, húsvéthétfőn Déván tartott
elmélkedéseiben az irgalmasság lelki cselekedeteinek hatodik állomásáról
beszélt.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68662&img=o_bojte.jpg>

*A kereszténység alapgondolata a megbocsátás, Jézus egész élete erről szól.
Nem áll bosszút *azokon, akik bántották – kezdte elmélkedését Böjte Csaba.
Húsvét vasárnapján felidézte az utolsó vacsorát, az ünnepi készülődést, az
apró részleteket: jönnek sorban a tanítványok, Jézus megmossa a lábukat. A
feltámadáskor – írja az evangélium – ott volt a lepel, a kendő
összehajtogatva. Sokat elárulnak a kis részletek arról, hogy *Jézus a
gondoskodó, jó gazda. Bemártott falatot adott a tanítványoknak, ahogyan az
édesapa eteti gyermekét, *vagy gerle a fiókáját. Az utolsó vacsorának ez a
szép vonása ragyog fel, amikor a pap az oltáriszentséget az ember nyelvére
teszi – tette hozzá.

*Jézus a halálára készül, de nincs benne harag, keserűség. Júdást is
barátjának nevezi, szeretettel szólítja meg, nincs benne gyűlölet. Pilátus,
Heródes, Kaifás előtt nem olvassa szemükre bűnüket. Mindvégig nyitott a
párbeszédre. Gyalázza a bal lator, de Ő nem áll le vele vitatkozni. A jobb
latornak megígéri, hogy vele lesz a paradicsomban. „Atyám, bocsáss meg
nekik, nem tudják, mit cselekszenek – mondja, és ebben az
ellenségeskedésnek az árnyalata sem jelenik meg. Feltámadása után
találkozik a tanítványokkal, tüzet rak, halat süt, hívja őket.* *Jó lenne
megtanulni a sérelmeket, bántalmakat nagylelkűen megbocsátani!* – fejezte
ki vágyát Böjte Csaba, majd megosztotta saját tapasztalatait arról, *milyen
éltető hatással van mások életére a megbocsátás.*

Elmesélte, hogy az alapítvány működésének kezdetén két kollégája két év
után megunta a munkát, kevesellték a pénzt, beadták a felmondásukat,
haragosan mentek el. Csaba testvér nem tudta, küld-e Isten mást helyettük,
úgy érezte, cserben hagyták. Aztán arra gondolt: ezek az emberek segítettek
rajta. Amikor a búzaszem megérik a kalászban, nem marad benne. De a kalász
hivatása ez: a búzaszem, ha jó földbe hull, százszoros termést hoz.
Levélben megköszönte a két évet, a sok munkát a gyerekekkel, a vidám
estéket. Megírta nekik, hogy reméli, az irgalmas szeretet újabb kalászát
termik majd ott, ahová kerülnek. Egy év múlva visszajöttek és hosszú évekig
együtt dolgoztak még. Örül, hogy nem égette fel a hidat, hanem a Jézus
által mutatott úton járt. Hozzátette a történethez, hogy* ha az ember
megőrzi a szívében a kiengesztelődésre való készséget, akkor jó lesz világ.*

Felidézte a történethez kapcsolódóan *a tékozló fiú apjának a példáját. *Fia
elment, elherdálta a vagyont, de az ő szívében a szeretet lángolt tovább
iránta. *Szöget vernek a kezembe,* *de ugyanazzal a kézzel megáldom
testvéreimet –* jó lenne megtanulni ezt! Jézus átdöfött szívvel elkísérte
az emmauszi úton a tanítványokat, akik távolodtak tőle és mindattól, ami
fontos volt számára. Ő pedig a tőle távolodó úton, átdöfött szívvel, lábbal
elkísérte a tanítványokat, szépen beszélt velük, lángolt a szívük. Ez a
történet mindannyiunkról szól. Ki van olyan, akit nem sértettek meg! Milyen
messze van ez a krisztusi gondolkodástól! *Lehet duzzogni, haragot cipelni*
magunkkal,* de ott van a másik, a szép út, amely örömmel, fénnyel tölti el
a szívet: a Krisztus által felkínált út.*

Egy másik történet is felelevenített annak érzékeltetésére, hogy a tékozló
fiú apjának megbocsátó lelkülete milyen jót tesz az emberekkel. * Befogadtak
egy fiút, aki nagy bajban volt, szeretettel nevelgették,* d*e a nyolcadik
osztály végén elege lett, duzzogva elment.* *Csaba testvér mondta neki,
imádkozik érte, hogy sikerüljenek a tervei.* * Ócskavasgyűjtésből akart
megélni, de nehezen ment és soványan, piszkosan **visszajött, sírt,
meggyónt, utána szépen tanult, első lett a tanulásban, leérettségizett*. *Aztán
megint elment, **de megint visszajött, és az egyik legjobb kollégájuk lett.*

Jó ez a jézusi recept, bárki megtanulhatja – hangsúlyozta az erdélyi
ferences.* A tékozló fiú édesapjának a szeretetével kell a másikhoz
fordulni. Nem szabad felégetni a másik ember felé a hidat. Isten látja,
hogy igazságtalanság ért, de ha el tudod viselni, az utolsó ítéletkor
kárpótol*. Végül azt kérte: döntsük el, hogy *mától kezdve krisztusi
szeretettel megbocsátunk az ellenünk **vétő**knek*.* Hirdessünk nagy
amnesztiát, engedjük el mindenki tartozását!*


Böjte Csaba húsvéthétfőn ismét Déván folytatta elmélkedését az irgalmasság
hatodik lelki cselekedetéről, a megbocsátásról.

Hogyan lehet orvosság a megbocsátás mindannyiunk életére? – tette fel a
kérdést. Mária Magdolnát, a bűnös nőt Jézus elé viszik. Mindenkinek követ
kellene rá dobnia, a fogat fogért, szemet szemért elv uralkodik. A mi
életünkbe is belopakodik, mi is ítélkezünk. Az egyház azonban arra tanít,
hogy* érdemes megbocsátani, irgalmat felkínálni *az ellenünk és Isten ellen
vétkezőknek.

Elmesélte, hogy amikor ősszel Rómában volt, a Szent Péter-bazilika előtt
sok vidám olasz embert látott. Nézte őket és arra gondolt, hogy száz évvel
ezelőtt a magyar hadsereg Doberdónál harcolt, több mint egymillió olasz
katona vesztette életét, 350 ezer magyar halt meg, és sokan mások is. Nem
érti, mi bajunk volt nekünk velük… A gonosz lélek néhány politikus agyában
gyökeret vert és el tudták hitetni egy egész országgal, hogy ők a
legnagyobb ellenség. Ma pedig örülünk egymásnak és nem értjük, mi bajunk
volt akkor egymással. Ugyanígy a franciák és a németek nagy háborúkat
vívtak, most pedig nincs határ közöttük, békében élnek egymással. Jó, hogy
nem hordozzuk magunkkal az akkori sérelmeket. Bölcsebb dolog a
kiengesztelődés – hangsúlyozta Böjte Csaba. Hozzátette: *Jó lenne
rendszeresen szedni Ferenc pápa orvosságát. Jó lenne mindig megbocsátani
egymásnak.*

*Krisztus feltámadt, támadjunk fel mi is a szeretetre, a békére! *– kérte.
Jézus megkérdezhette volna Pétertől, egy kakasra mutatva: „Péter, ismered
ezt a madarat?” Szegény Péter bocsánatkérések közepette elment volna
örökre, Jézus pedig ott maradt volna egyedül. *A kereszténység lényege
azonban a kiengesztelődés, a megbocsátás.* „Egy marék porból születtünk,
nagy csoda, hogy két lábon tudunk járni, *miért várnánk el egymástól, hogy
tökéletesek legyünk”* – magyarázta.

Próbáljuk meg gyakorolni a megbocsátást az ellenünk vétkezők iránt – kérte
végül hallgatóitól. Gyakorlati javaslatot is tett: írjunk üzenetet annak,
akire megharagudtunk, akivel évek óta nem beszélünk, pedig régen fontos
volt számunkra.

Forrás és videó: Magnificat.ro

Fotó: Thaler Tamás, Magnificat.ro

Magyar Kurír
(tzs)
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160401/235f91c7/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl