[Grem] F.ppa / zrbeszd a csaldszinduson
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2015. Okt. 25., V, 16:57:25 CET
A pápa záróbeszédéből vett alábbi idézetet, sajnos, nem tudom kellő
pontossággal értelmezni. Relativizálónak, homályosnak tartom. Ha esetleg,
teológiában jártas listatag hozzá tud szólni, előre is köszönöm. E/M
"– az egyház tanítóhivatalának világosan meghatározott dogmatikai kérdésein
kívül – vannak dolgok, amelyek megszokottnak tűnnek az egyik földrész
püspökének, egy másik földrész püspökének viszont furcsának, sőt
botrányosnak bizonyulhatnak; az, amit egy jog megsértésének tartanak az
egyik társadalomban, világos és érinthetetlen előírás lehet egy másikban,
az, ami egyeseknek lelkiismereti szabadság, az másoknak merő zavarosság
lehet. Valóban, a kultúrák nagyon különböznek egymástól, és minden
általános alapelvnek be kell ágyazódnia az egyes kultúrákba, ha igényt tart
arra, hogy megtartsák és alkalmazzák"
2015-10-25 15:13 GMT+01:00 Emoke Greschik <greschem at gmail.com>:
> Ferenc pápa záróbeszéde a családszinóduson
> 2015. október 25. vasárnap 06:07
> http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-zarobeszede-csaladszinoduson
> Október 24-én, a záródokumentum megszavazásával véget ért a püspöki
> szinódus munkája Rómában. A kilencvennégy pontból álló zárójelentést
> (Relatio Finalis) kétharmados minősített többséggel megszavazta a
> szinóduson részt vevő 270 püspök. Ferenc pápa szavazást követően elmondott
> beszédét adjuk közre.
>
> <http://magyarkurir.hu/img.php?id=64989&img=o_2.jpg>
>
> Kedves őboldogságos, eminenciás, excellenciás atyák, kedves testvéreim és
> nővéreim!
>
> Mindenekelőtt *az Úrnak* szeretnék *köszönet*et mondani, aki ezekben az
> években szinódusi utunkon *vezetett minket Szentlelkével, akinek az
> egyház sosem nélkülözi segítségét.*
>
> Szívből mondok köszönetet Lorenzo Baldisseri bíboros őeminenciájának, a
> szinódus főtitkárának, Mons. Fabio Fabene őexcellenciájának, a szinódus
> altitkárának, és velük együtt Erdő Péter bíboros őeminenciájának, a
> relátornak, és Mons. Bruno Forte őexcellenciájának, különleges titkárnak,
> továbbá a delegált elnököknek, a fogalmazóknak, a tanácsadóknak, a
> fordítóknak és mindazoknak, akik fáradhatatlanul és az egyház iránti teljes
> odaadással dolgoztak: szívből köszönöm! Szeretnék köszönetet mondani a
> bizottságnak is, amely elkészítette a szinódusi jelentést: némelyek az
> egész éjszakát ébren töltötték.
>
> Köszönetet mondok *mindnyájatoknak, kedves szinódusi atyák*, testvéri
> delegátusok, auditorok és tanácsosok, plébánosok *és családok,* tevékeny
> és gyümölcsöző részvételetekért.
>
> Köszönetet mondok azoknak is, akik „névtelenül”, csendben, nagylelkűen
> segítették e szinódus munkáját.
>
> Mindnyájatokért* imádkozom, hogy az Úr jutalmazzon meg titeket
> kegyelmének bőséges ajándékaival.*
>
> Miközben figyelemmel kísértem a szinódus munkáját, feltettem magamban a
> kérdést: *Mit jelent majd az egyház számára ennek a családról szóló
> szinódusnak a lezárása?*
>
> Nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy a családdal kapcsolatos összes témát
> lezártuk, hanem azt, hogy megpróbáltuk megvilágítani ezeket az
> evangéliumnak, az egyház kétezer éves hagyományának és történelmének
> fényével, a remény örömét öntve beléjük, és igyekeztünk elkerülni azt a
> könnyű hibát, hogy azt ismételgessük, ami vitathatatlan vagy korábban
> elmondott.
>
> Biztosan nem azt jelenti, hogy a családot érintő vagy fenyegető összes
> nehézségre és kétségre hiánytalan megoldásokat találtunk, hanem azt, hogy
> ezeket a nehézségeket és kétségeket a hit fényébe helyeztük, alaposan
> megvizsgáltuk, és félelem nélkül, fejünk homokba dugása nélkül szembe
> néztünk velük.
>
> Azt jelenti, hogy mindenkit arra bátorítunk: értse meg, *mennyire fontos
> a család intézménye, valamint a férfi és nő között megkötött, az egységen
> és a felbonthatatlanságon alapuló házasság intézménye,* és becsülje meg
> ezeket mint a társadalom és az emberi élet lényegi alapját.
>
> Azt jelenti, hogy meghallgattuk és meghallgattattuk a családoknak,
> valamint az egyház Rómába jött pásztorainak hangját, akik a világ összes
> részén élő családok terheit és reményeit, gazdagságait és kihívásait a
> vállukon hordozzák.
>
> Azt jelenti, hogy *bizonyítékát adtuk a katolikus egyház elevenségének*,
> annak, hogy az egyház nem fél felrázni az emberek elaltatott
> lelkiismeretét, és nem fél „bepiszkolni kezét” a családról való élénk és
> nyílt vitával.
>
> Azt jelenti, hogy megpróbáltuk Isten szemével nézni és értelmezni a mai
> valóságot, sőt valóságokat, megpróbáltuk a hit lángjával meggyújtani és
> megvilágosítani az emberek szívét egy olyan történelmi időszakban, amelyet
> elbátortalanodás, társadalmi, gazdasági, erkölcsi válság és döntően negatív
> kilátások jellemeznek.
>
> Azt jelenti, hogy *tanúságot tettünk mindenki előtt: az evangélium az
> örök újdonság élő forrása marad* az egyház számára, *szemben* *azokkal,
> akik az evangéliumot tanként akarják halott kövekbe zárni, amelyekkel
> másokat meg lehet kövezni.*
>
> Azt is jelenti, hogy *lelepleztük **a zárt szíveket*, amelyek gyakran
> rejtőznek még az egyház tanításai mögött is, vagy a jó szándékok mögött, és
> amelyek Mózes tanítói székébe akarnak ülni, és meg akarják ítélni –
> időnként felsőbbségérzettel és felszínesen – a nehéz eseteket és a sérült
> családokat.
>
> Azt jelenti, hogy kijelentettük*: az egyház a Lélek szegényeinek és a
> bocsánatért esdeklő bűnösöknek az egyháza, és nemcsak az igazaké és a
> szenteké, jobban mondva az igazaké és a szenteké, amennyiben szegényeknek
> és bűnösöknek érzik magukat.*
>
> Azt jelenti, hogy igyekeztünk kiszélesíteni a látókört, hogy felülmúljunk
> minden konspiratív hermeneutikát vagy perspektívák lezárását, hogy
> megvédjük és terjesszük Isten gyermekeinek szabadságát, hogy továbbadjuk a
> keresztény újdonság szépségét, amelyet nemegyszer egy idejétmúlt vagy
> egyszerűen érthetetlen nyelvezet rozsdája fedett be.
>
> E szinódus folyamán a szabadon – és sajnos időnként nem teljesen kedvező
> módszerekkel – kifejezett, különböző vélemények egyértelműen gazdagították
> és elevenné tették a párbeszédet, egy olyan egyház élő képét nyújtva, amely
> nem „előre gyártott modulokat” használ, hanem hitének kiapadhatatlan
> forrásából merít élő vizet a kiszáradt szívek szomjúságának csillapítására (
> *1*).
>
> Azt is láttuk, hogy –* az egyház tanítóhivatalának világosan
> meghatározott dogmatikai kérdésein kívül – vannak dolgok, amelyek
> megszokottnak tűnnek az egyik földrész püspökének, egy másik földrész
> püspökének viszont furcsának, sőt botrányosnak bizonyulhatnak; az, amit egy
> jog megsértésének tartanak az egyik társadalomban, világos és érinthetetlen
> előírás lehet egy másikban, az, ami egyeseknek lelkiismereti szabadság, az
> másoknak merő zavarosság lehet. Valóban, a kultúrák nagyon különböznek
> egymástól, és minden általános alapelvnek be kell ágyazódnia az egyes
> kultúrákba, ha igényt tart arra, hogy megtartsák és alkalmazzák *(*2*).
> Az 1985-ös szinódus, melyet a II. vatikáni zsinat lezárásának 20.
> évfordulóján tartottak, *az inkulturáció*ról úgy beszélt, mint „a hiteles
> kulturális értékeknek a kereszténység integrálása általi belső
> átalakulásáról és a kereszténységnek a különféle emberi kultúrákba történő
> begyökereztetéséről” (*3*). *Az inkulturáció nem gyengíti az igazi
> értékeket, hanem megmutatja azok igazi erejét és hitelességét, mert úgy
> használja fel ezeket az értékeket, hogy nem változtatja meg őket, sőt, azok
> alakítják át szelíden és fokozatosan a különféle kultúrákat* (*4*).
>
> Azt láttuk – különbözőségeink gazdagságán keresztül is –, hogy az előttünk
> álló feladat mindig ugyanaz: hirdetni az evangéliumot a ma élő embereknek,
> megvédeni a családot minden ideológiai és individualista támadástól.
>
> És *a relativizmusnak vagy mások démonizálásának csapdáját* *elkerülve
> azon voltunk, hogy teljesen és bátran átöleljük Isten jóságát és irgalmát*,
> aki felülmúlja a mi emberi számításainkat, és semmi másra nem vágyik, csak
> arra, hogy „minden ember üdvözüljön” (1Tim 2,4), így akartuk ezt a
> szinódust az irgalmasságnak az egyház előtt álló rendkívüli szentévébe
> beillesztve megélni.
>
> Kedves püspöktestvéreim!
>
> A szinódus megélése azt is jobban megértette velünk, hogy* a tan igazi
> védelmezői nem azok, akik a tanítás betűjét, hanem akik a szellemét, akik
> nem az eszméket, hanem az embert, akik nem a formulákat
> [megfogalmazásokat], hanem Isten szeretetének és megbocsátásának
> ingyenességét védelmezik*. Ez semmiképpen sem azt jelenti, hogy
> lekicsinyeljük a megfogalmazásokat, a törvényeket és az isteni parancsokat,
> hanem hogy felmagasztaljuk az igazi Isten nagyságát, aki nem érdemeink, de
> még nem is tetteink szerint bánik velünk, hanem *egyedül* irgalmának
> határtalan nagylelkűsége szerint (vö. Róm 3,21–30; Zsolt 129; Lk 11,37–54).
> Azt jelenti, hogy legyőzzük a nagyobb testvér [a báty] (vö. Lk 15,25–32) és
> az irigy szőlőmunkások (vö. Mt 20,1–16) állandó kísértését. Sőt azt
> jelenti, hogy* jobban értékeljük azt, hogy a törvények és a parancsok az
> ember érdekében vannak, és nem* *fordítva *(vö. Mk 2,27).
>
> Ebben az értelemben *a köteles bűnbánat,* az emberi tettek és
> erőfeszítések mélyebb jelentéssel gazdagodnak: nem a megvásárolhatatlan, a
> Krisztus által a kereszten ingyenesen végbevitt üdvösség árát jelentik,
> hanem a választ. Annak, aki elsőként szeretett minket, és ártatlan vére
> árán megváltott minket, amikor még bűnösök voltunk (vö. Róm 5,6).
>
> *Az egyház elsődleges kötelessége* nem az, hogy elítéléseket és
> kiközösítéseket osztogasson, hanem *hogy hirdesse Isten irgalmasságát,
> megtérésre hívjon és minden embert az Úr üdvösségére vezessen* (vö. Jn
> 12,44–50).
>
> VI. Pál pápa csodálatos szavakkal ezt mondta: „Azt gondolhatjuk tehát,
> hogy *minden bűnünk vagy** Istentől való menekülésünk* *még erősebb
> szeretet lángját lobbantja fel őbenne, még erősebb vágyat arra, hogy újra
> övéi legyünk és visszaillesszen minket üdvözítő tervébe* […]. Isten –
> Krisztusban – végtelenül jónak tárja fel magát […]. Isten jó. És nem csupán
> önmagában jó, hanem – mondjuk ki sírva – értünk jó. Ő szeret, keres minket,
> gondol ránk, ismer, indít és vár minket. Boldog lesz – ha szabad így
> mondanunk – azon a napon, amikor visszafordulunk, és azt mondjuk: Uram,
> jóságodban bocsáss meg nekem. Így tehát bűnbánatunk Isten örömévé válik.”(
> *5*)
>
> *Szent II. János Pál pápa is kijelentette: „Az egyház akkor él hiteles
> életet, amikor megvallja és hirdeti az irgalmasságot *[…], és amikor
> odavezeti az embereket az Üdvözítő irgalmasságának forrásaihoz, melynek
> letéteményese és osztogatója”. (*6*)
>
> *XVI. Benedek pápa is azt mondta: „Az irgalmasság voltaképpen az
> evangélium üzenetének központi magja, magának Istennek a neve *[…].
> Mindaz, amit az egyház mond és tesz, azt az irgalmasságot nyilvánítja ki,
> amelyet Isten érez az ember iránt. Amikor az egyháznak egy félreértett
> igazságot vagy egy elárult értéket kell hangsúlyoznia, mindig az irgalmas
> szeretettől ösztönözve teszi ezt, annak érdekében, hogy az embereknek
> életük és bőséges életük legyen (vö. Jn 10,10)”. (*7*)
>
> Ennek fényében és ennek az egyház által megélt kegyelmi időszaknak
> köszönhetően, miközben a családról beszéltünk és vitatkoztunk, úgy éreztük,
> hogy gazdagítottuk egymást. Közülünk oly sokan megtapasztalták a Szentlélek
> működését, aki a szinódus igazi főszereplője és alkotómestere volt. A
> „család” szó most már mindannyiunk fülében másként cseng, mint a szinódus
> előtt, olyannyira, hogy benne látjuk a szinódus hivatásának összefoglalását
> és az egész szinódusi folyamat értelmét. (*8*)
>
> Az egyház számára voltaképpen* a szinódust lezárni azt jelenti, hogy
> ténylegesen újrakezdjük az „együtt járást”, hogy elvigyük a világ minden
> részébe, minden egyházmegyébe, minden közösségbe és minden közegbe az
> evangélium világosságát, az egyház ölelését és Isten irgalmasságának
> támaszát!*
>
> *Köszönöm!*
>
> *Jegyzetek*
>
> 1 Vö. *Levél az „Argentínai Katolikus Pápai Egyetem” nagykancellárjához a
> teológiai fakultás századik évfordulóján*, 2015. március 3.
>
> 2 Vö. *Pápai Biblikus Bizottság: Fede e cultura alla luce della Bibbia.
> Atti della Sessione plenaria 1979 della Pontificia Commissione Biblica [Hit
> és kultúra a Szentírás fényében. A Pápai Biblikus Bizottság 1979. évi
> plenáris ülésének iratai]*, LDC, Leumann, 1981; II. Vatikáni Zsinat: *Gaudium
> et spes konstitúció*, 44.
>
> 3 *Relazione finale [Zárójelentés]* (1985. december 7.): *L’Osservatore
> Romano*, 1985, december 10, 7.
>
> 4 „Lelkipásztori küldetésénél fogva az egyháznak mindig figyelnie kell a
> történelmi változásokra és az emberi gondolkodásmód alakulására.
> Nyilvánvalóan nem azért, hogy ezeknek alávesse magát, hanem azoknak az
> akadályoknak a legyőzésére, amelyek meggátolhatják tanácsainak és
> útmutatásainak befogadását” (interjú Georges Cottier bíborossal a *La
> Civiltà Cattolicá*ban, 3963–3964, 2015, augusztus 8., 272).
>
> 5 *Homília*, 1968. június 23.: *Insegnamenti VI* (1968) 1177–1178.
>
> 6 *Dives in misericordia *enciklika, 13. Azt is mondta: „A húsvéti
> misztériumban […] Isten annak mutatkozik meg, aki ő: gyengéd szívű apának,
> aki nem adja meg magát gyermekei hálátlansága előtt, és mindig kész a
> megbocsátásra” (II. János Pál: *Regina Coeli*, 1995. április 23.:
> *Insegnamenti* XVIII, 1 [1995] 1035.). És így fogalmazza meg az
> irgalmasságnak való ellenállást: „A mai mentalitás, talán jobban, mint
> korábban, ellenállni látszik az irgalom Istenének, és úgy tűnik arra is
> hajlik, hogy kirekessze az életből és kitörölje az emberi szívből már az
> irgalmasság gondolatát is. Úgy tűnik, már az irgalom szava és fogalma is
> zavarja az embert” (*Dives in misericordia* enciklika [1980. november
> 30.], 7.).
>
> 7 *Regina Coeli*, 2008. március 30.: *Insegnamenti* IV, 1 (2008) 489–490;
> és az irgalom hatalmáról szólva kijelenti: „Az irgalom az, ami határt szab
> a rossznak. Benne kifejeződik Isten egészen különleges természete: az ő
> szentsége, az igazság és a szeretet hatalma” (*Homília az isteni
> irgalmasság vasárnapján*, 2007. április 15.: *Insegnamenti* III, 1 [2007]
> 667.).
>
> 8 A „család” [famiglia] szó akrosztichonszerű elemzése segít bennünket,
> hogy összefoglaljuk az egyház küldetését ezen a téren. Az egyháznak tehát
> az a feladata, hogy:
>
> *Formálja* az új nemzedékeket, hogy komolyan éljék meg a szeretetet, nem
> individualista követelésként, mely a gyönyörön és a „használd, és dobd el”
> jelszón alapszik, hanem úgy, hogy ismét higgyenek a hiteles, termékeny és
> örök szeretetben, mint az egyetlen útban, amely segít, hogy kilépjünk
> önmagunkból, búcsút mondjunk a magánynak, megéljük Isten akaratát, teljesen
> kibontakozzunk, megértsük: a házasság az a „hely, ahol megmutatkozik az
> isteni szeretet; továbbá hogy oltalmazzuk az élet, minden élet szent
> voltát; oltalmazzuk a házassági kötelék egységét és felbonthatatlanságát
> mint Isten kegyelmének jelét, valamint annak jelét, hogy az ember képes
> komolyan szeretni” (*Homília a szinódust megnyitó szentmisén*, 2015.
> október 4.: *L’Osservatore Romano*, 2015. október 5–6., 7.); és
> megbecsüljük a jegyesoktatási kurzusokat mint alkalmakat arra, hogy
> mélyebben megértsük a házasság szentségének keresztény értelmét.
>
> *Arcát mások felé kell fordítania*: el kell indulnunk mások felé, mert
> egy magába zárkózó egyház halott egyház. Az az egyház, amely nem lép ki
> kerítésein kívülre, hogy megkeressen, befogadjon és elvezessen mindenkit
> Krisztushoz, az olyan egyház, amely elárulja saját hivatását és küldetését.
>
> *Meg kell mutatnia* és terjesztenie kell Isten irgalmasságát a rászoruló
> családoknak, az elhagyott embereknek, az elhanyagolt öregeknek, a szüleik
> kétségbeesésétől sérült gyermekeknek, az életben maradásért küzdő szegény
> családoknak, a bűnösöknek, akik ajtónkon kopogtatnak, és a távoliaknak, a
> másfajta készségekkel rendelkezőknek, és mindazoknak, akik sebzettnek érzik
> magukat testben és lélekben, valamint a fájdalom, a betegség, a halál vagy
> az üldöztetés által meggyötört házaspároknak.
>
> *Irányt kell mutatnia* az emberek lelkiismeretének, amelyet gyakran káros
> és nehezen felismerhető dinamikák vesznek körül, sőt ezek még a teremtő
> Isten helyét is el akarják foglalni: ezeket a dinamikákat le kell leplezni
> és el kell utasítani, minden személy méltóságának teljes tiszteletben
> tartása mellett.
>
> *Gondozni kell* és alázattal újra kell építeni az egyházba vetett
> bizalmat, amely nagy mértékben lecsökkent saját gyermekeinek magatartása és
> bűnei következtében; sajnos egyes klerikusoknak az egyházon belüli negatív
> tanúságtételei és botrányai károsították hitelességét és elhomályosították
> üdvözítő üzenetének fényét.
>
> *Lendületet kell adni* az egészséges családoknak, a hűséges családoknak,
> a nagycsaládoknak, támogatni és bátorítani kell őket, hiszen mindennapi
> vesződségeik ellenére továbbra is komoly tanúságot tesznek az egyház
> tanítása és az Úr parancsai melletti hűségükről.
>
> *Időszerű családpasztorációt kell megalkotni*, olyat, amely az
> evangéliumon alapszik, tiszteletben tartja a kulturális különbözőségeket;
> amely képes vonzó és örömteli nyelvezettel továbbadni az örömhírt és elűzni
> a fiatalok szívéből a végérvényes elköteleződéstől való félelmet; olyan
> pasztorációt, amely különösen is odafigyel a gyermekekre, akik a családi
> viszontagságok valódi áldozatai; olyan innovatív pasztorációt, amely
> megfelelőképpen felkészít a házasság szentségére, és felhagy azokkal a
> meglévő gyakorlatokkal, amelyek inkább csak a formalitásoknak akarnak
> megfelelni ahelyett, hogy valóban egy egész életre szóló
> kötelezettségvállalásra készítenének fel.
>
> *Anyaként, feltétel nélkül szeretni* minden családot, de különösképpen
> azokat, amelyek nehéz időszakon mennek keresztül: egyetlen családnak sem
> szabad azt éreznie, hogy magára hagyta az egyház, vagy hogy ki lenne zárva
> az egyház szeretetéből és öleléséből; az igazi botrány az, hogy félünk
> szeretni és konkrétan kimutatni ezt a szeretetet.
>
> Fordította: Tőzsér Endre SP
>
> Forrás: Vatikáni Sajtóközpont
>
> Fotó: News.va
>
> Magyar Kurír
>
> Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!
> <http://www.facebook.com/magyarkurir>
>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20151025/15274ad2/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl