<div dir="ltr">A pápa záróbeszédéből vett alábbi idézetet, sajnos, nem tudom kellő pontossággal értelmezni. Relativizálónak, homályosnak tartom. Ha esetleg, teológiában jártas listatag hozzá tud szólni, előre is köszönöm. E/M<br>"–<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> az egyház tanítóhivatalának világosan
meghatározott dogmatikai kérdésein kívül – vannak dolgok, amelyek
megszokottnak tűnnek az egyik földrész püspökének, egy másik földrész
püspökének viszont furcsának, sőt botrányosnak bizonyulhatnak; az, amit
egy jog megsértésének tartanak az egyik társadalomban, világos és
érinthetetlen előírás lehet egy másikban, az, ami egyeseknek
lelkiismereti szabadság, az másoknak merő zavarosság lehet. Valóban, a
kultúrák nagyon különböznek egymástól, és minden általános alapelvnek be
kell ágyazódnia az egyes kultúrákba, ha igényt tart arra, hogy
megtartsák és alkalmazzák" </span><i></i><br></div><div class="gmail_extra"><br><div class="gmail_quote">2015-10-25 15:13 GMT+01:00 Emoke Greschik <span dir="ltr"><<a href="mailto:greschem@gmail.com" target="_blank">greschem@gmail.com</a>></span>:<br><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0 0 0 .8ex;border-left:1px #ccc solid;padding-left:1ex"><div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa záróbeszéde a családszinóduson </h1>
<div>2015. október 25. vasárnap 06:07<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-zarobeszede-csaladszinoduson" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-zarobeszede-csaladszinoduson</a><br></div>
<h3>Október 24-én, a záródokumentum megszavazásával véget
ért a püspöki szinódus munkája Rómában. A kilencvennégy pontból álló
zárójelentést (Relatio Finalis) kétharmados minősített többséggel
megszavazta a szinóduson részt vevő 270 püspök. Ferenc pápa szavazást
követően elmondott beszédét adjuk közre.</h3><p><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=64989&img=o_2.jpg" rel="lightbox['g64989']" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=64989&p=1&img=c_2.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Kedves őboldogságos, eminenciás, excellenciás atyák, kedves testvéreim és nővéreim!</p>
<p>Mindenekelőtt <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az Úrnak</b></span> szeretnék <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>köszönet</b></span>et mondani, aki ezekben az
években szinódusi utunkon <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>vezetett minket Szentlelkével, akinek az
egyház sosem nélkülözi segítségét.</b></span></p>
<p>Szívből mondok köszönetet Lorenzo Baldisseri bíboros őeminenciájának,
a szinódus főtitkárának, Mons. Fabio Fabene őexcellenciájának, a
szinódus altitkárának, és velük együtt Erdő Péter bíboros
őeminenciájának, a relátornak, és Mons. Bruno Forte őexcellenciájának,
különleges titkárnak, továbbá a delegált elnököknek, a fogalmazóknak, a
tanácsadóknak, a fordítóknak és mindazoknak, akik fáradhatatlanul és az
egyház iránti teljes odaadással dolgoztak: szívből köszönöm! Szeretnék
köszönetet mondani a bizottságnak is, amely elkészítette a szinódusi
jelentést: némelyek az egész éjszakát ébren töltötték.</p>
<p>Köszönetet mondok <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mindnyájatoknak, kedves szinódusi atyák</b></span>, testvéri
delegátusok, auditorok és tanácsosok, plébánosok <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>és családok,</b></span> tevékeny
és gyümölcsöző részvételetekért.</p>
<p>Köszönetet mondok azoknak is, akik „névtelenül”, csendben, nagylelkűen segítették e szinódus munkáját.</p>
<p>Mindnyájatokért<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> imádkozom, hogy az Úr jutalmazzon meg titeket kegyelmének bőséges ajándékaival.</b></span></p>
<p>Miközben figyelemmel kísértem a szinódus munkáját, feltettem magamban a kérdést: <em>Mit jelent majd az egyház számára ennek a családról szóló szinódusnak a lezárása?</em></p>
<p>Nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy a családdal kapcsolatos összes
témát lezártuk, hanem azt, hogy megpróbáltuk megvilágítani ezeket az
evangéliumnak, az egyház kétezer éves hagyományának és történelmének
fényével, a remény örömét öntve beléjük, és igyekeztünk elkerülni azt a
könnyű hibát, hogy azt ismételgessük, ami vitathatatlan vagy korábban
elmondott.</p>
<p>Biztosan nem azt jelenti, hogy a családot érintő vagy fenyegető
összes nehézségre és kétségre hiánytalan megoldásokat találtunk, hanem
azt, hogy ezeket a nehézségeket és kétségeket a hit fényébe helyeztük,
alaposan megvizsgáltuk, és félelem nélkül, fejünk homokba dugása nélkül
szembe néztünk velük.</p>
<p>Azt jelenti, hogy mindenkit arra bátorítunk: értse meg, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mennyire
fontos a család intézménye, valamint a férfi és nő között megkötött, az
egységen és a felbonthatatlanságon alapuló házasság intézménye,</b></span> és
becsülje meg ezeket mint a társadalom és az emberi élet lényegi alapját.</p>
<p>Azt jelenti, hogy meghallgattuk és meghallgattattuk a családoknak,
valamint az egyház Rómába jött pásztorainak hangját, akik a világ összes
részén élő családok terheit és reményeit, gazdagságait és kihívásait a
vállukon hordozzák.</p>
<p>Azt jelenti, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>bizonyítékát adtuk a katolikus egyház
elevenségének</b></span>, annak, hogy az egyház nem fél felrázni az emberek
elaltatott lelkiismeretét, és nem fél „bepiszkolni kezét” a családról
való élénk és nyílt vitával.</p>
<p>Azt jelenti, hogy megpróbáltuk Isten szemével nézni és értelmezni a
mai valóságot, sőt valóságokat, megpróbáltuk a hit lángjával meggyújtani
és megvilágosítani az emberek szívét egy olyan történelmi időszakban,
amelyet elbátortalanodás, társadalmi, gazdasági, erkölcsi válság és
döntően negatív kilátások jellemeznek.</p>
<p>Azt jelenti, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>tanúságot tettünk mindenki előtt: az evangélium az
örök újdonság élő forrása marad</b></span> az egyház számára, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>szemben</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>azokkal, akik
az <span style="background-color:rgb(255,229,153)">evangéliumot</span> tanként akarják halott kövekbe zárni, amelyekkel
másokat meg lehet kövezni.</b></span></p>
<p>Azt is jelenti, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>lelepleztük<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a zárt szíveket</b></span>, amelyek gyakran
rejtőznek még az egyház tanításai mögött is, vagy a jó szándékok mögött,
és amelyek Mózes tanítói székébe akarnak ülni, és meg akarják ítélni –
időnként felsőbbségérzettel és felszínesen – a nehéz eseteket és a
sérült családokat.</p>
<p>Azt jelenti, hogy kijelentettük<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>: az egyház a Lélek szegényeinek és a
bocsánatért esdeklő bűnösöknek az egyháza, és nemcsak az igazaké és a
szenteké, jobban mondva az igazaké és a szenteké, amennyiben
szegényeknek és bűnösöknek érzik magukat.</b></span></p>
<p>Azt jelenti, hogy igyekeztünk kiszélesíteni a látókört, hogy
felülmúljunk minden konspiratív hermeneutikát vagy perspektívák
lezárását, hogy megvédjük és terjesszük Isten gyermekeinek szabadságát,
hogy továbbadjuk a keresztény újdonság szépségét, amelyet nemegyszer egy
idejétmúlt vagy egyszerűen érthetetlen nyelvezet rozsdája fedett be.</p>
<p>E szinódus folyamán a szabadon – és sajnos időnként nem teljesen
kedvező módszerekkel – kifejezett, különböző vélemények egyértelműen
gazdagították és elevenné tették a párbeszédet, egy olyan egyház élő
képét nyújtva, amely nem „előre gyártott modulokat” használ, hanem
hitének kiapadhatatlan forrásából merít élő vizet a kiszáradt szívek
szomjúságának csillapítására (<em>1</em>).</p>
<p>Azt is láttuk, hogy –<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> az egyház tanítóhivatalának világosan
meghatározott dogmatikai kérdésein kívül – vannak dolgok, amelyek
megszokottnak tűnnek az egyik földrész püspökének, egy másik földrész
püspökének viszont furcsának, sőt botrányosnak bizonyulhatnak; az, amit
egy jog megsértésének tartanak az egyik társadalomban, világos és
érinthetetlen előírás lehet egy másikban, az, ami egyeseknek
lelkiismereti szabadság, az másoknak merő zavarosság lehet. Valóban, a
kultúrák nagyon különböznek egymástól, és minden általános alapelvnek be
kell ágyazódnia az egyes kultúrákba, ha igényt tart arra, hogy
megtartsák és alkalmazzák </b></span>(<em>2</em>). Az 1985-ös szinódus, melyet a II. vatikáni zsinat lezárásának 20. évfordulóján tartottak, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az <em>inkulturáció</em></b></span>ról
úgy beszélt, mint „a hiteles kulturális értékeknek a kereszténység
integrálása általi belső átalakulásáról és a kereszténységnek a
különféle emberi kultúrákba történő begyökereztetéséről” (<em>3</em>). <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az <em>inkulturáció</em>
nem gyengíti az igazi értékeket, hanem megmutatja azok igazi erejét és
hitelességét, mert úgy használja fel ezeket az értékeket, hogy nem
változtatja meg őket, sőt, azok alakítják át szelíden és fokozatosan a
különféle kultúrákat</b></span> (<em>4</em>).</p>
<p>Azt láttuk – különbözőségeink gazdagságán keresztül is –, hogy az
előttünk álló feladat mindig ugyanaz: hirdetni az evangéliumot a ma élő
embereknek, megvédeni a családot minden ideológiai és individualista
támadástól.</p>
<p>És <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a <em>relativizmusnak</em> vagy mások <em>démonizálásának</em>
csapdáját</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>elkerülve azon voltunk, hogy teljesen és bátran átöleljük
Isten jóságát és irgalmát</b></span>, aki felülmúlja a mi emberi számításainkat, és
semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy „minden ember üdvözüljön” (1Tim
2,4), így akartuk ezt a szinódust az irgalmasságnak az egyház előtt
álló rendkívüli szentévébe beillesztve megélni.</p>
<p>Kedves püspöktestvéreim!</p>
<p>A szinódus megélése azt is jobban megértette velünk, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a tan igazi
védelmezői nem azok, akik a tanítás betűjét, hanem akik a szellemét,
akik nem az eszméket, hanem az embert, akik nem a formulákat
[megfogalmazásokat], hanem Isten szeretetének és megbocsátásának
ingyenességét védelmezik</b></span>. Ez semmiképpen sem azt jelenti, hogy
lekicsinyeljük a megfogalmazásokat, a törvényeket és az isteni
parancsokat, hanem hogy felmagasztaljuk az igazi Isten nagyságát, aki
nem érdemeink, de még nem is tetteink szerint bánik velünk, hanem <em>egyedül</em>
irgalmának határtalan nagylelkűsége szerint (vö. Róm 3,21–30; Zsolt
129; Lk 11,37–54). Azt jelenti, hogy legyőzzük a nagyobb testvér [a
báty] (vö. Lk 15,25–32) és az irigy szőlőmunkások (vö. Mt 20,1–16)
állandó kísértését. Sőt azt jelenti, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> jobban értékeljük azt, hogy a
törvények és a parancsok az ember érdekében vannak, és nem</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>fordítva </b></span>(vö.
Mk 2,27).</p>
<p>Ebben az értelemben <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a köteles bűnbánat,</b></span> az emberi tettek és
erőfeszítések mélyebb jelentéssel gazdagodnak: nem a megvásárolhatatlan,
a Krisztus által a kereszten ingyenesen végbevitt üdvösség árát
jelentik, hanem a választ. Annak, aki elsőként szeretett minket, és
ártatlan vére árán megváltott minket, amikor még bűnösök voltunk (vö.
Róm 5,6).</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az egyház elsődleges kötelessége</b></span> nem az, hogy elítéléseket és
kiközösítéseket osztogasson, hanem <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hogy hirdesse Isten irgalmasságát,
megtérésre hívjon és minden embert az Úr üdvösségére vezessen</b></span> (vö. Jn
12,44–50).</p>
<p>VI. Pál pápa csodálatos szavakkal ezt mondta: „Azt gondolhatjuk
tehát, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>minden bűnünk vagy</b></span><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> Isten</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">től való menekülésünk</span></b> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>még erősebb
szeretet lángját lobbantja fel őbenne, még erősebb vágyat arra, hogy
újra övéi legyünk és visszaillesszen minket üdvözítő tervébe</b></span> […]. Isten –
Krisztusban – végtelenül jónak tárja fel magát […]. Isten jó. És nem
csupán önmagában jó, hanem – mondjuk ki sírva – értünk jó. Ő szeret,
keres minket, gondol ránk, ismer, indít és vár minket. Boldog lesz – ha
szabad így mondanunk – azon a napon, amikor visszafordulunk, és azt
mondjuk: Uram, jóságodban bocsáss meg nekem. Így tehát bűnbánatunk Isten
örömévé válik.”(<em>5</em>)</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Szent II. János Pál pápa is kijelentette: „Az egyház akkor él hiteles
életet, amikor megvallja és hirdeti az irgalmasságot </b></span>[…], és amikor
odavezeti az embereket az Üdvözítő irgalmasságának forrásaihoz, melynek
letéteményese és osztogatója”. (<em>6</em>)</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>XVI. Benedek pápa is azt mondta: „Az irgalmasság voltaképpen az
evangélium üzenetének központi magja, magának Istennek a neve </b></span>[…].
Mindaz, amit az egyház mond és tesz, azt az irgalmasságot nyilvánítja
ki, amelyet Isten érez az ember iránt. Amikor az egyháznak egy
félreértett igazságot vagy egy elárult értéket kell hangsúlyoznia,
mindig az irgalmas szeretettől ösztönözve teszi ezt, annak érdekében,
hogy az embereknek életük és bőséges életük legyen (vö. Jn 10,10)”. (<em>7</em>)</p>
<p>Ennek fényében és ennek az egyház által megélt kegyelmi időszaknak
köszönhetően, miközben a családról beszéltünk és vitatkoztunk, úgy
éreztük, hogy gazdagítottuk egymást. Közülünk oly sokan megtapasztalták a
Szentlélek működését, aki a szinódus igazi főszereplője és
alkotómestere volt. A „család” szó most már mindannyiunk fülében másként
cseng, mint a szinódus előtt, olyannyira, hogy benne látjuk a szinódus
hivatásának összefoglalását és az egész szinódusi folyamat értelmét. (<em>8</em>)</p>
<p>Az egyház számára voltaképpen<b><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> a szinódust <em>lezárni</em> azt jelenti, hogy ténylegesen <em>újrakezdjük</em>
az „együtt járást”, hogy elvigyük a világ minden részébe, minden
egyházmegyébe, minden közösségbe és minden közegbe az evangélium
világosságát, az egyház ölelését és Isten irgalmasságának támaszát!</span></b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Köszönöm!</b></span></p>
<p><font size="1"><strong>Jegyzetek</strong></font></p><font size="1">
</font><p><font size="1">1 Vö. <em>Levél az „Argentínai Katolikus Pápai Egyetem” nagykancellárjához a teológiai fakultás századik évfordulóján</em>, 2015. március 3.</font></p><font size="1">
</font><p><font size="1">2 Vö. <em>Pápai Biblikus Bizottság: Fede e cultura alla luce della
Bibbia. Atti della Sessione plenaria 1979 della Pontificia Commissione
Biblica [Hit és kultúra a Szentírás fényében. A Pápai Biblikus Bizottság
1979. évi plenáris ülésének iratai]</em>, LDC, Leumann, 1981; II. Vatikáni Zsinat: <em>Gaudium et spes konstitúció</em>, 44.</font></p><font size="1">
</font><p><font size="1">3 <em>Relazione finale [Zárójelentés]</em> (1985. december 7.): <em>L’Osservatore Romano</em>, 1985, december 10, 7.</font></p><font size="1">
</font><p><font size="1">4 „Lelkipásztori küldetésénél fogva az egyháznak mindig figyelnie
kell a történelmi változásokra és az emberi gondolkodásmód alakulására.
Nyilvánvalóan nem azért, hogy ezeknek alávesse magát, hanem azoknak az
akadályoknak a legyőzésére, amelyek meggátolhatják tanácsainak és
útmutatásainak befogadását” (interjú Georges Cottier bíborossal a <em>La Civiltà Cattolicá</em>ban, 3963–3964, 2015, augusztus 8., 272).</font></p><font size="1">
</font><p><font size="1">5 <em>Homília</em>, 1968. június 23.: <em>Insegnamenti VI</em> (1968) 1177–1178.</font></p><font size="1">
</font><p><font size="1">6 <em>Dives in misericordia </em>enciklika, 13. Azt is mondta: „A
húsvéti misztériumban […] Isten annak mutatkozik meg, aki ő: gyengéd
szívű apának, aki nem adja meg magát gyermekei hálátlansága előtt, és
mindig kész a megbocsátásra” (II. János Pál: <em>Regina Coeli</em>, 1995. április 23.: <em>Insegnamenti</em>
XVIII, 1 [1995] 1035.). És így fogalmazza meg az irgalmasságnak való
ellenállást: „A mai mentalitás, talán jobban, mint korábban, ellenállni
látszik az irgalom Istenének, és úgy tűnik arra is hajlik, hogy
kirekessze az életből és kitörölje az emberi szívből már az irgalmasság
gondolatát is. Úgy tűnik, már az irgalom szava és fogalma is zavarja az
embert” (<em>Dives in misericordia</em> enciklika [1980. november 30.], 7.).</font></p><font size="1">
</font><p><font size="1">7 <em>Regina Coeli</em>, 2008. március 30.: <em>Insegnamenti</em> IV,
<a href="tel:1%20%282008%29%20489" value="+3612008489" target="_blank">1 (2008) 489</a>–490; és az irgalom hatalmáról szólva kijelenti: „Az
irgalom az, ami határt szab a rossznak. Benne kifejeződik Isten egészen
különleges természete: az ő szentsége, az igazság és a szeretet hatalma”
(<em>Homília az isteni irgalmasság vasárnapján</em>, 2007. április 15.: <em>Insegnamenti</em> III, <a href="tel:1%20%5B2007%5D%20667" value="+3612007667" target="_blank">1 [2007] 667</a>.).</font></p><font size="1">
</font><p><font size="1">8 A „család” [famiglia] szó akrosztichonszerű elemzése segít
bennünket, hogy összefoglaljuk az egyház küldetését ezen a téren. Az
egyháznak tehát az a feladata, hogy:</font></p><font size="1">
</font><p><font size="1"><em><strong>F</strong>ormálja</em> az új nemzedékeket, hogy komolyan
éljék meg a szeretetet, nem individualista követelésként, mely a
gyönyörön és a „használd, és dobd el” jelszón alapszik, hanem úgy, hogy
ismét higgyenek a hiteles, termékeny és örök szeretetben, mint az
egyetlen útban, amely segít, hogy kilépjünk önmagunkból, búcsút mondjunk
a magánynak, megéljük Isten akaratát, teljesen kibontakozzunk,
megértsük: a házasság az a „hely, ahol megmutatkozik az isteni szeretet;
továbbá hogy oltalmazzuk az élet, minden élet szent voltát; oltalmazzuk
a házassági kötelék egységét és felbonthatatlanságát mint Isten
kegyelmének jelét, valamint annak jelét, hogy az ember képes komolyan
szeretni” (<em>Homília a szinódust megnyitó szentmisén</em>, 2015. október 4.: <em>L’Osservatore Romano</em>,
2015. október 5–6., 7.); és megbecsüljük a jegyesoktatási kurzusokat
mint alkalmakat arra, hogy mélyebben megértsük a házasság szentségének
keresztény értelmét.</font></p><font size="1">
</font><p><font size="1"><em><strong>A</strong>rcát mások felé kell fordítania</em>: el kell
indulnunk mások felé, mert egy magába zárkózó egyház halott egyház. Az
az egyház, amely nem lép ki kerítésein kívülre, hogy megkeressen,
befogadjon és elvezessen mindenkit Krisztushoz, az olyan egyház, amely
elárulja saját hivatását és küldetését.</font></p><font size="1">
</font><p><font size="1"><em><strong>M</strong>eg kell mutatnia</em> és terjesztenie kell
Isten irgalmasságát a rászoruló családoknak, az elhagyott embereknek, az
elhanyagolt öregeknek, a szüleik kétségbeesésétől sérült gyermekeknek,
az életben maradásért küzdő szegény családoknak, a bűnösöknek, akik
ajtónkon kopogtatnak, és a távoliaknak, a másfajta készségekkel
rendelkezőknek, és mindazoknak, akik sebzettnek érzik magukat testben és
lélekben, valamint a fájdalom, a betegség, a halál vagy az üldöztetés
által meggyötört házaspároknak.</font></p><font size="1">
</font><p><font size="1"><em><strong>I</strong>rányt kell mutatnia</em> az emberek
lelkiismeretének, amelyet gyakran káros és nehezen felismerhető
dinamikák vesznek körül, sőt ezek még a teremtő Isten helyét is el
akarják foglalni: ezeket a dinamikákat le kell leplezni és el kell
utasítani, minden személy méltóságának teljes tiszteletben tartása
mellett.</font></p><font size="1">
</font><p><font size="1"><em><strong>G</strong>ondozni kell</em> és alázattal újra kell
építeni az egyházba vetett bizalmat, amely nagy mértékben lecsökkent
saját gyermekeinek magatartása és bűnei következtében; sajnos egyes
klerikusoknak az egyházon belüli negatív tanúságtételei és botrányai
károsították hitelességét és elhomályosították üdvözítő üzenetének
fényét.</font></p><font size="1">
</font><p><font size="1"><em><strong>L</strong>endületet kell adni</em> az egészséges
családoknak, a hűséges családoknak, a nagycsaládoknak, támogatni és
bátorítani kell őket, hiszen mindennapi vesződségeik ellenére továbbra
is komoly tanúságot tesznek az egyház tanítása és az Úr parancsai
melletti hűségükről.</font></p><font size="1">
</font><p><font size="1"><em><strong>I</strong>dőszerű családpasztorációt kell megalkotni</em>,
olyat, amely az evangéliumon alapszik, tiszteletben tartja a kulturális
különbözőségeket; amely képes vonzó és örömteli nyelvezettel továbbadni
az örömhírt és elűzni a fiatalok szívéből a végérvényes
elköteleződéstől való félelmet; olyan pasztorációt, amely különösen is
odafigyel a gyermekekre, akik a családi viszontagságok valódi áldozatai;
olyan innovatív pasztorációt, amely megfelelőképpen felkészít a
házasság szentségére, és felhagy azokkal a meglévő gyakorlatokkal,
amelyek inkább csak a formalitásoknak akarnak megfelelni ahelyett, hogy
valóban egy egész életre szóló kötelezettségvállalásra készítenének fel.</font></p><font size="1">
</font><p><font size="1"><em><strong>A</strong>nyaként, feltétel nélkül szeretni</em> minden
családot, de különösképpen azokat, amelyek nehéz időszakon mennek
keresztül: egyetlen családnak sem szabad azt éreznie, hogy magára hagyta
az egyház, vagy hogy ki lenne zárva az egyház szeretetéből és
öleléséből; az igazi botrány az, hogy félünk szeretni és konkrétan
kimutatni ezt a szeretetet.</font></p>
<p>Fordította: Tőzsér Endre SP</p>
<p>Forrás: Vatikáni Sajtóközpont</p>
<p>Fotó: News.va</p>
<p>Magyar Kurír</p>
<p><a href="http://www.facebook.com/magyarkurir" target="_blank">Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!</a></p></div>
</blockquote></div><br></div>