[Grem] Lehet-e remény Aleppóban? - szalézi szerzetes válaszol

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Okt. 4., V, 22:10:41 CEST 

Lehet-e remény Aleppóban? – a szíriai városban élő szalézi szerzetes
válaszol
2015. október 4. vasárnap 13:03
http://magyarkurir.hu/hirek/interju-fattal-szerzetessel
A háborús szörnyűségek és az állandó rettegés ellenére a szíriai szaléziak
folytatják küldetésüket, támogatást és reményt adva az ott maradó
fiataloknak – mondta a Bollettino Salesiano lapnak adott interjúban Georges
Fattal, az aleppói szerzetesi közösség igazgatója.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=64394&img=o_fattal1.jpg>

A 65 éves pap azért járt nemrég Olaszországban és Svájcban, hogy
adományokat gyűjtsön a további szíriai munkához.

–* Aleppóból származom, apám pék volt, akit ismertek az egész városban és
az utca, ahol a pékségünk volt, a mai napig az ő nevét viseli. Ezt azért
hangsúlyozom ennyire, mert a családom keresztény család, amely aleppói
gyökerekkel rendelkezik.*

Az aleppói szalézi oratóriumban nőttem fel, később pedig egy szalézi iskola
diákjaként folytattam tanulmányaimat. Mivel napi kapcsolatban álltam a
szaléziakkal, hiszen mindennap oda jártam iskolába, felfigyeltem a szalézi
lelkiségre és karizmára. Nagyon vidám élet volt ez a szaléziakkal, ami
elgondolkodtatott a saját jövőmről. Azt kérdeztem magamtól: miért ne lennék
én is szalézi? Így lettem szalézi, és* 1967-1968-ban egy év libanoni
noviciátus után Aleppo város szalézi negyedébe küldtek. 1980-ban szenteltek
pappá. Nem sokkal a pappá szentelésem után az aleppói közösség tagja voltam
négy évig*, majd utána elmentem három évre Rómába szakosodásra a Pápai
Szalézi Egyetemre. Amikor befejeztem a tanulmányaimat, visszamentem
Aleppóba további kilenc évre; majd egy évre Kamishlybe költöztem, végül *11
évig Damaszkuszban szolgáltam. Később Libanonba helyeztek három évre, és
jelenleg négy éve ismét Aleppóban vagyok.*

*– Hogyan van jelen Don Bosco műve **ma **Aleppóban?*

–* A szaléziak 1948 óta vannak jelen Aleppóban. Amint megérkeztek,
alapítottak egy szakiskolát, ahol sok fiatal aleppói keresztényt és nem
keresztényt oktattak magas szinten. Ezek a fiatalok híressé tették az egész
városban a szaléziak által nyújto*tt képzést. De 1967-ben minden
magániskolát államosítottak, így azóta a szaléziak az oratóriumban
folytatják tevékenységüket. Meg kell jegyeznem, hogy a szalézi jelenlét
Aleppóban sok hivatást adott úgy a szalézi rend, mint a helyi egyház
számára, ami az oratóriumban végzett missziós munkának köszönhető,
beleértve az egyetemi hallgatók között és az aleppói börtönökben végzett
munkát is.

*Ma a szaléziak jelenléte Aleppóban az oratóriumon keresztül folytatódik,
amely nyitva áll minden fiatal keresztény előtt a városban. Jelenleg a
közösségben négyen vagyunk.*

*– Hogyan élnek és dolgoznak?*

– Az élet 180 fokkal megváltozott a városban több mint négy éve, a
konfliktusok kezdetekor, amelyek azĂłta is folytatĂłdnak. Aleppo SzĂ­ria
gazdasági és ipari központja volt, de *mára a város már gyakorlatilag
megsemmisült. Több mint háromezer gyárat számoltak fel és vittek el, sok
ember elvesztette otthonát és munkahelyét, és most valamilyen esélyt keres
a túlélésre*. Ennek ellenére* mi, szaléziak folytatjuk küldetésünket és
munkánkat, támogatást és reményt akarunk adni a fiataloknak, akik maradtak,
a különböző tevékenységi csoportokon, egyesületeken, katekizmuson,
istentiszteletet, tréningeken, sporton és hasonlókon keresztül.*

* <http://magyarkurir.hu/img.php?id=64394&img=o_fattal2.jpg>*

*– Hogy vannak a keresztény fiatalok és felnőttek?*

– Amint mondtam, a helyzet, *a mindennapi élet bizonytalan, és ez
tükröződik az emberek erkölcsi és lelki életében is. Minden családnak
megvan a maga története ebben a háborúban, hiszen alig van olyan család,
amely ne vesztette volna el szeretteit ebben a konfliktusban, vagy azért,
mert meghaltak, vagy mert kivándoroltak, illetve a halálfélelem miatt,
amelyben Ă©lnek. *Ez nem jelenti azt, hogy az emberek nem szeretik a
hazájukat és a városukat, de kénytelenek megtenni ezt az exodust Szíriából,
mert a kétségbeesés határán vannak, mert nem tudják, mit és hogyan tegyenek.

*A fiatalok és az emberek legnagyobb problémája jelenleg az, hogy nincs
remény, és a jövőbe tekintve nem látnak egy kis fényt sem!*
* Számunkra nagy kihívás, hogy igyekszünk dolgozni ezen a problémán a helyi
egyházzal. Találkozókat szervezünk, hogy összegyűjtsük a fiatal keresztény
egyetemistákat és középiskolásokat. Ezeken a találkozókon igyekszünk nekik
reményt és örömöt adni.*


*– Mi az, ami a legsürgetőbb? – A béke és a biztonságos élet, a
megbocsátás... Az embereknek szükségük van munkára, hogy ehessenek, így ha
nincs munkájuk, éhen maradnak. Mi itt igyekszünk minden hónapban támogatni
az oratóriumba járó gyerekek családjait élelmiszercsomagokkal, amelyek
értéke mintegy ötven-hatvan euró (15-18 ezer forint) egy-egy család
számára, és készpénzes támogatást is nyújtunk nekik havonta, ami
családonként körülbelül 65 eurót (mintegy 20 ezer forintot) tesz ki. *A
számok magukért beszélnek, elmondják, milyen annak az életnek a színvonala,
amelyet élünk. Ezt a támogatást, amit nyújtani tudunk, a sok jótevőnek és
az Isteni Gondviselésnek köszönhetünk, amely soha nem hagy cserben
bennünket, ahogy ezt Don Bosco atyánk is mondta.

*– Milyen jellegzetes epizódokat emelne ki az elmúlt időkből?*

– Mint oratóriumi közösség *sok mély és fájdalmas tanúságtételt
tapasztaltunk meg. Például álljon itt néhány oratoristánk halála:
körülbelül másfél évvel ezelőtt elvesztettük egy kisfiút, Jacket, aki más
fiúkkal együtt várta a buszt, hogy jöjjön katekizmusra az oratóriumba,
amikor egy aknavető gránát esett le közel a buszhoz, Jack halálát és több
fiú sérülését okozva. Egy hónappal ezelőtt elvesztettünk másik két fiút a
oratóriumból, az anyjukkal együtt, mert rakétatámadás érte a házukat, és
sajnos az egyik testvér testét meg sem találták. Elmondhatom azt is, hogy
sok olyan eset van, amikor elrabolnak valakit, majd, miután fizetett egy
nagy halom pénzt, elengedik. Ilyen emberrablások áldozataivá válhatnak
laikusok és egyházi személyek is: eddig nem ismert, hogy mi történt a szír
ortodox egyház és a görög ortodox egyház két püspökével, és két papról
szintén nem tudjuk, hogy mi történt velük, miután elrabolták őket. A
fájdalmas tapasztalatok továbbra is folytatódnak szerte Aleppóban,
olyannyira, hogy egyesek „a fájdalom forrásának” nevezik a helyet!*

*– Van remény?*

– Természetesen a keresztény emberek és a szerzetesek próbálják
folyamatosan és mélységesen megélni az alapvető keresztény reményt. Azon
dolgozunk, hogy a súlyos helyzet ellenére közvetítsük az örömet és
elültessük a reményt a fiatalok lelkében, és bízzunk abban, hogy mindez a
lehető leghamarabb véget ér, és hogy Szíria ismét olyan lesz, mint valaha
volt, hogy a béke visszatér erre a földre. De ismét hangsúlyozom, hogy *amíg
el nem kezdődik a párbeszéd és a fegyverek el nem hallgatnak, addig nem
tudjuk azt mondani, hogy valóban van remény.*

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar KurĂ­r
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20151004/efbd270a/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról