[Grem] Fwd: Agyonhallgatott zseni Hazánkban! - Gudbrand Gregersen Budapestért!

[György Paál]

GYÖNYÖRŰ TÖRTÉNET

*Gudbrand Gregersen*

Ha az osztrĂĄk vasutasok nem lopjĂĄk el egy fiatal norvĂŠg bevĂĄndorlĂł 
poggyĂĄszĂĄt, ma teljesen mĂĄshogy nĂŠzne ki az OrszĂĄghĂĄz, a Keleti ĂŠs a 
Nyugati PĂĄlyaudvar, a MĂĄtyĂĄs Templom, Szeged belvĂĄrosa, valamint 
MagyarorszĂĄg szĂĄmos hĂ­dja ĂŠs kĂśzĂŠpĂźlete. A 23 ĂŠves Gudbrand Gregersen 
jól fizető építőipari munkák reményében érkezett Közép-Európába, s 1847 
tavaszĂĄn gyalogosan indult PrĂĄgĂĄbĂłl BĂŠcsbe, ahonnan MĂźnchenbe akart 
tovĂĄbbmenni. Vonatjegyre nem volt pĂŠnze, de csomagjait feladta a 
vasĂşton. SzegĂŠnyes ĂştilĂĄdĂĄja ruhĂĄkat ĂŠs nĂŠhĂĄny otthonrĂłl hozott 
szemĂŠlyes tĂĄrgyat rejtett. BĂŠcsbe ĂŠrve azonnal a vĂĄmhivatalba ment a 
poggyĂĄszĂĄĂŠrt. Amikor a lĂĄdĂĄt kinyitotta, holmija helyett csak nĂŠhĂĄny 
tĂŠglĂĄt, rongyokat ĂŠs szalmĂĄt talĂĄlt benne. Gregersent elkeserĂ­tette, 
hogy megloptĂĄk. A barĂĄtai ĂŠppen szĂłrakozni indultak a csĂĄszĂĄrvĂĄrosba, de 
ő nem akart a rajta lévő ócska munkaruhában menni velük. Egy magyar 
építőmestertől hallott a pest-budai építkezésekről, és úgy döntött, hogy 
az ismeretlen Duna-parti vĂĄrosban prĂłbĂĄl szerencsĂŠt, ĂŠs ott annyi pĂŠnzt 
keres, amiből újra felruházkodhat. Barátaitól azzal búcsúzott, hogy fél 
ĂŠv mĂşlva MĂźnchenben talĂĄlkoznak. VĂŠgĂźl 63 ĂŠvig maradt MagyarorszĂĄgon, 
ahol a szabadsĂĄgharc honvĂŠdtisztje, majd az orszĂĄg legnagyobb 
vállalkozója lett, aki a dualizmus korának szinte mindegyik jelentős 
építési beruházásban részt vett. Volt, hogy csődbe ment, máskor tűzvész 
pusztĂ­totta el mindenĂŠt, de mindig felĂĄllt, ĂŠs Ăşjrakezdte. Magyar 
nemesként és a legnagyobb budapesti adófizetőként halt meg, 
becsületességéről az építkezéseket kísérő korrupciós botrányok idején 
legendĂĄk keringtek.

Paraszti csalĂĄdban szĂźletett 1824-ben a norvĂŠgiai Modumban. 14 ĂŠvesen 
inasnak állt egy kisváros kőműves céhében, majd a fővárosba, 
Kristianiába utazott, ahol a legjobb építőmester mellett szerzett 
gyakorlati és elméleti ismereteket. „Derék, jóravaló ácsmestersegéd 
lettem, tele hiú reményekkel”, s e reményeket Közép-Európa gyorsan 
fejlődő városaiban akarta valóra váltani. Gudbrand Gregersen – vagy Gégé 
ahogy a barátai nevezték – öt év vándorlás után került Magyarországra, 
ahol égető szükség volt képzett építőipari szakemberekre. Végül nem a 
pesti építkezéseken talált munkát, ahogy tervezte, hanem a Petőfi által 
is megĂŠnekelt Pest-VĂĄc vasĂştvonal tovĂĄbbĂŠpĂ­tĂŠsĂŠn. Szakmai ĂŠletĂştja 
innentől elválaszthatatlanul összefonódott a nagy magyarországi 
vasĂştĂŠpĂ­tĂŠsekkel.

Nem tudjuk, mi vitte rĂĄ a magyar nyelven kezdetben megszĂłlalni sem tudĂł, 
az osztrĂĄk-nĂŠmet kĂśzegben sokkal otthonosabban mozgĂł norvĂŠg szakembert, 
hogy 1848-ban a rebellis magyarok mellĂŠ ĂĄlljon. Mindenesetre Gudbrand 
Gregersen ĂśnkĂŠntesnek jelentkezett a honvĂŠdseregbe, ahol egy 
mĂŠrnĂśkalakulatban utĂĄsztisztkĂŠnt teljesĂ­tett szolgĂĄlatot. SzakĂŠrtelmĂŠt 
ĂŠs elkĂśtelezettsĂŠgĂŠt egyszerre bizonyĂ­tja, hogy a dunĂĄntĂşli 
hadműveletekhez nélkülözhetetlen paksi pontonhidat rekordidőnek számító 
másfél nap alatt építette meg. A szabadságharc leverése után ő is 
jobbnak lĂĄtta, ha elmenekĂźl az orszĂĄgbĂłl. ItĂĄliĂĄba ment, ahol a Piave 
felett átívelő híd építésén dolgozott. Maradhatott vagy tovább is 
utazhatott volna, de ő Magyarországon akart letelepedni. Visszatérése 
utĂĄn az Esztergom-PĂĄrkĂĄny vasĂştvonal ĂŠpĂ­tĂŠsĂŠben vett rĂŠszt, s e munka 
kapcsán került Szobra, ahol összegyűjtött keresetéből telket vásárolt és 
hĂĄzat ĂŠpĂ­tett. 1852-ben megismerkedett a helyi hentesmester lĂĄnyĂĄval, 
SĂźmeg AlojziĂĄval, akit mĂŠg abban az ĂŠvben felesĂŠgĂźl vett.

A pár otthon németül beszélt egymással, ahogy a munkához is elegendő 
volt ez a nyelv. Gregersen azonban fontosnak tartotta, hogy magyarul is 
megtanuljon, egy fekete palatĂĄblĂĄra Ă­rta fel az aznapra kijelĂślt magyar 
szavakat, hogy jĂĄrtĂĄban-keltĂŠben rĂĄnĂŠzhessen. Ebben az egyben nem 
bizonyult sikeresnek: ĂŠlete vĂŠgĂŠn is hibĂĄsan ĂŠs akcentussal beszĂŠlte 
vĂĄlasztott hazĂĄja nyelvĂŠt. Nem Ă­gy a gyerekei, akik a nĂŠmet ĂŠs a norvĂŠg 
mellett magyarul is megtanultak mĂŠg kiskorukban. A magyar szĂł Ă­gy aztĂĄn 
egyre gyakrabban felhangzott a Gregersen-házban: 1854-től kezdve a 
hĂĄzaspĂĄrnak Ăśsszesen 19 gyereke szĂźletett, akik kĂśzĂźl 12 ĂŠlte meg a 
felnőttkort.

Az építőmester a Norvégiában megszokott, jó módú, szabad paraszti 
életformát tekintette mintának. Egy idő után béreseket is fogadhattak, 
majd cselédet is tarthattak, de a mezőgazdasági munkákban, mosásban, 
takarĂ­tĂĄsban szemĂŠlyesen is rĂŠszt vett a csalĂĄd, ezt Gregersen nevelĂŠsi 
okokbĂłl is fontosnak gondolta. Amikor azt ĂŠrezte, hogy vĂŠglegesen 
gyĂśkeret vert MagyarorszĂĄgon, fivĂŠreit is Ăşj hazĂĄjĂĄba csĂĄbĂ­totta. A 
családi cég első nagyobb önálló munkája a Pest és Debrecen közti 
kapcsolatot megteremtő szolnoki vasúti híd megépítése volt. Az 1857-ben 
épült, 500 méter hosszú, több folyómeder és ártér felett átívelő átkelő 
az orszĂĄg legnagyobb vasĂşti fahĂ­djĂĄnak szĂĄmĂ­tott. A gyorsan, pontosan ĂŠs 
olcsón dolgozó norvég építőmestert és testvéreit ezután tucatnyi 
vasĂştvonal, tĂśbb mint harminc vasĂşti hĂ­d, jĂł pĂĄr alagĂşt ĂŠs tĂśbb 
pĂĄlyaudvar ĂŠpĂ­tĂŠsĂŠre kĂŠrtĂŠk fel.

Amikor elég tőkéje gyűlt össze, Gregersen a ferencvárosi Lónyay utcában 
telket vásárolt, ahol előbb fatelepet és asztalosárugyárat, majd 
fűrészmalmot hozott létre. Az üzlet olyan jól ment, hogy az első erdélyi 
vasútvonal megépítésében már nemcsak kivitelezőként, hanem a beruházó 
cég részvényeseként is részt vett. És aztán napok alatt csődbe ment. Egy 
tőzsdekrach következtében leálltak az építkezések, s így Gregersen is 
fizetĂŠskĂŠptelennĂŠ vĂĄlt. Mivel nem akart tartozni alvĂĄllalkozĂłinak, 
fizetett, és szinte egész vagyona elúszott. Úgy tűnt, fel kell adnia a 
cégalapításról szőtt álmait. Ő azonban felkereste korábbi üzleti 
partnereit, és bankok helyett tőlük vett fel sok, kisösszegű hitelt. 
Mivel becsületességéről legendák terjengtek, örömmel kölcsönöztek neki, 
ő pedig néhány év alatt vissza is fizette a tartozásokat. Pont akkorra 
kerĂźlt egyenesbe, amikor 1870-ben a vĂĄros legnagyobb tĹązvĂŠszĂŠben leĂŠgett 
az egĂŠsz fatelepe. VagyonĂĄban nagyobb kĂĄr esett, mint amennyit az addigi 
pesti tĹązesetekben Ăśsszesen regisztrĂĄltak. Mindent ĂşjjĂĄĂŠpĂ­tett, majd 
1875-ben újra leégett mindene. Más már rég abbahagyta volna, ő ebből is 
felĂĄllt.

A vasútépítési láz után az új főváros, Budapest fejlesztésének évtizedei 
kĂśvetkeztek, ĂŠs Gudbrand Gregersen ebben is vilĂĄgszĂ­nvonalĂş munkĂĄval 
vett rĂŠszt. Egyebek mellett dolgozott a MĂĄtyĂĄs Templom, a SzĂŠpmĹąvĂŠszeti 
MĂşzeum, az OperahĂĄz ĂŠs a BakĂĄts tĂŠri templom ĂŠpĂ­tĂŠsĂŠben. Amikor a 
fővárosban új sugárút épült, az azt övező paloták lakói nem akarták a 
lovaskocsik zĂśrgĂŠsĂŠt hallgatni az utcakĂśveken. MegoldĂĄskĂŠnt a 
Gregersen-gyĂĄr tĂśbb tĂ­zezer fakockĂĄt gyĂĄrtott, s ezzel burkoltĂĄk a ma 
Andrássy útnak nevezett főútvonalat. Ekkor már széles körben ismert és 
elismert embernek számított, akinek ennek megfelelő reprezentációs 
kĂśtelezettsĂŠgei is voltak. 1875-ben gyĂĄrĂĄhoz kĂśzel megĂŠpĂ­tette a csalĂĄd 
LĂłnyay utcai palotĂĄjĂĄt. A Lotz KĂĄroly freskĂłival dĂ­szĂ­tett, kĂŠtszintes 
neoreneszánsz épület felszereltsége 20-30 évvel megelőzte korát: 
fürdőszobák, vízöblítéses vécék és ételliftek szolgálták a benne élők 
kényelmét. A Gregersen-család innentől kezdve kétlaki életet élt: Pesten 
inasok, szakácsok és nevelőnők között nagypolgári módon éltek, szobi 
nyaralójukban jóval bensőségesebben, nem egyszer kétkezi munkával teltek 
falusias hĂŠtkĂśznapjaik.

Gregersen a vĂĄllalkozĂĄsaibĂłl szĂĄrmazĂł profitbĂłl telkeket vĂĄsĂĄrolt 
Budapest kĂźlterĂźletein. NĂŠhĂĄny ĂŠvtized alatt ĂśvĂŠ lett a mai FerencvĂĄros 
ĂŠs AngyalfĂśld tekintĂŠlyes rĂŠsze, s a vĂĄros nĂśvekedĂŠsĂŠvel egyĂźtt 
telkeinek értéke is az égbe szökött. Hatalmasra nőtt vagyonát és 
becsületességét egyaránt igazolja, hogy már 1873-ban ő volt a legnagyobb 
adófizető a fővárosban. Az általa felügyelt építkezéseken összesen több 
ezer, néha tízezer embert alkalmazott egy időben. Üzletről vallott 
szemléletére jellemző, hogy azon a munkán, amivel országos hírű lett, 
minden valĂłszĂ­nĹąsĂŠg szerint egy fillĂŠrt sem keresett. Amikor 1879-ben a 
megĂĄradt Tisza romba dĂśntĂśtte Szeged belvĂĄrosĂĄt, Gregersen azonnal 
jelentkezett a mentési munkálatokra. Előbb ideiglenes faházakat 
ĂŠpĂ­ttetett a tĂśbb ezer ĂĄrvĂ­zkĂĄrosult csalĂĄdnak, majd speciĂĄlis pumpĂĄi 
segĂ­tsĂŠgĂŠvel vĂ­zmentesĂ­tette az elĂĄrasztott belvĂĄrost. HĂĄromezer embert 
alkalmazott, akik 160 lovaskocsit ĂŠs 84 vasĂşti vagont pakoltak tele 
naponta földdel, amivel feltöltötték a mélyen fekvő részeket és 
kĂśrtĂśltĂŠseket emeltek a vĂĄros kĂśrĂŠ. A munkĂĄlatok hĂĄrom ĂŠvig tartottak, 
Gregersenék az előre becsült költségeket túllépték, így veszteséggel 
zárták a beruházást. Mikszáth Kálmán, aki ebben az időben hírlapíróként 
dolgozott Szegeden, egy cikkében a messziről jött norvégot állította 
pĂŠldakĂŠnt az ĂĄrvĂ­zen is nyerĂŠszkedni akarĂł helyi vĂĄllalkozĂłkkal szemben. 
De mĂĄshonnan is ĂŠrkezett elismerĂŠs: Ferenc JĂłzsef magyar nemesi cĂ­met 
adomĂĄnyozott a norvĂŠg parasztfiĂşnak.

Nagy sikert jelentett a cĂŠgnek a Keleti pĂĄlyaudvar ĂŠpĂ­tĂŠse is. A korĂĄbbi 
tőzegmocsár helyére tervezett új pesti pályaudvart cölöpökre építették, 
s csak a munka elvĂĄllalĂĄsa utĂĄn derĂźlt ki, hogy a talajviszonyok a 
vártnál is rosszabbak. Így 11 helyett 15 méter hosszú cölöpöket kellett 
leverni, ami jelentősen megnövelte a költségeket és veszélyeztette a 
határidő betartását. A „Gregersen G. és Fiai Építő Vállalat” – háromezer 
cédrusfenyőt vágtak ki a Kárpátokban és építették be rekordidő alatt a 
talajba. SzakĂŠrtelmĂźket dicsĂŠri, hogy amikor a 4-es metrĂł ĂŠpĂ­tĂŠsekor az 
alapokat Ăşjra kiĂĄstĂĄk, a cĂślĂśpĂśket ĂŠpsĂŠgben talĂĄltĂĄk. Ekkor mĂĄr a 
monarchia tĂĄvolabbi pontjain is dolgoztak: FiumĂŠban megĂŠpĂ­tettĂŠk a vilĂĄg 
akkori legnagyobb faszerkezetű kikötőjét, de kaptak megbízásokat 
Prágában és Boszniában is. Idősebb korában több ízben újra visszatért 
szülőföldjére, ahol birtokot vásárolt.Többször fogadta a Svédországtól a 
szĂĄzadfordulĂłn fĂźggetlennĂŠ vĂĄlt NorvĂŠgia kirĂĄlya ĂŠs miniszterelnĂśke is. 
NorvĂŠgsĂĄgĂĄt ĂŠs magyarsĂĄgĂĄt mindig kĂŠpes volt Ăśsszeegyeztetni, egyszerre 
volt multinacionĂĄlis nagyvĂĄllalkozĂł, magyar nemes ĂŠs norvĂŠg paraszt.

1910 SzentestĂŠjĂŠn, a 87 ĂŠves Gudbrand Gregersen szobi hĂĄzĂĄban szokĂĄsĂĄhoz 
hĂ­ven megajĂĄndĂŠkozta csalĂĄdtagjait ĂŠs alkalmazottait, egy norvĂŠg nyelvĹą 
karĂĄcsonyi verset is elszavalt nekik, majd pihenni tĂŠrt a szobĂĄjĂĄba. 
Jogosan lehetett bĂźszke rĂĄ, hogy hat ĂŠvtized alatt a kĂŠt kezĂŠvel ĂŠs 
tehetsĂŠgĂŠvel ĂĄtalakĂ­totta vĂĄlasztott hazĂĄja arculatĂĄt. Szellemileg 
frissen, testileg egĂŠszsĂŠgesen aludt el ĂśrĂśkre. HalĂĄla utĂĄn egy rĂśvid 
ideig úgy tűnt, a cég továbbra is lendületesen fejlődik tovább. A 
vilĂĄghĂĄborĂş kitĂśrĂŠsĂŠvel azonban mindenĂźtt leĂĄlltak a bĂŠkĂŠs cĂŠlĂş ĂŠpĂ­tĂŠsi 
beruházások. A háborút követően ráadásul a határon túlra kerültek a cég 
erdĂŠlyi, felvidĂŠki ĂŠs boszniai fatelepei is. S mivel mĂĄr nem volt senki, 
aki a nehĂŠzsĂŠgek kĂśzepette is hajlandĂł lett volna Ăşjrakezdeni, 1921-ben 
a Gregersen G. és Fiai Építővállalat örökösei eldöntötték, hogy 
felszĂĄmoljĂĄk a cĂŠget. A felszĂĄmolĂĄs ĂŠvtizedekig tartott, a csalĂĄd a 
hatalmas ingatlanvagyon hasznosĂ­tĂĄsĂĄbĂłl ĂŠs fokozatos eladĂĄsĂĄbĂłl ĂŠlt. MĂŠg 
1951-ben is maradt kisajĂĄtĂ­thatĂł ingatlanuk, ahonnan a bevĂĄndorlĂł norvĂŠg 
ĂĄcsmester utolsĂł ĂŠletben maradt lĂĄnyĂĄt ĂŠs unokĂĄjĂĄt ki lehetett telepĂ­teni

------------------------------------------------------------------------

	




-- 

------------------------------------------------------------------------

Avast logo <https://www.avast.com/antivirus>

	

Ezt az e-mailt az Avast víruskereső szoftver átvizsgálta.
www.avast.com <https://www.avast.com/antivirus>





---
Ezt az e-mailt az Avast víruskereső szoftver átvizsgálta.
https://www.avast.com/antivirus
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20151101/66c7e50b/attachment.html