[Grem] J burok s rossz burok / gyereknevels

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Mjus. 18., H, 17:08:36 CEST 

Jó burok, rossz burok, gyereknevelés

   - Cziglán Karolina, pszichológus
   <koncza at mail.index.hu?subject=http://divany.hu/poronty/2015/05/13/jo_burok_rossz_burok_gyerekneveles/&cc=cikkszerzonek@mail.index.hu>

http://csaladhalo.hu/cikk/egeszseg-es-lelek/jo-burok-rossz-burok-gyerekneveles

„Burokban neveled a gyereked”, *„meddig akarod még burokban tartani?” –
ezek a mondatok általában kritikaként hangzanak el, arra utalva, hogy a
szülő túlfélti a csemetét, nem képes elfogadni az önállósodási vágyát, a
tőle való távolodást.*

A burok szó az anyaméhet juttathatja eszünkbe, így a megjegyzés azt
sugallja, hiába született meg a gyerek, mintha még mindig a saját részének
tekintené az anya. Ám nyilvánvaló, hogy valamiféle óvásra, védelemre
szüksége van a gyereknek, és nagyon is probléma, ha hiányzik körülötte a
védőburok.

*Burokra egész életünkben szükségünk van, de egyre több mindent képesek
vagyunk magunknak is megadni: helyreállítjuk jó hangulatunkat,
önbecsülésünket, ha valami kellemetlenség kibillentett minket, tehát már
nincs szükségünk azonnali támaszra, de azért mindenkinek kell valamiféle
háttér, hogy tudja, van, ahol szeretik, elfogadják.* Akkor, hogy is van ez:
kell a burok, de baj, ha burokban tartjuk a gyereket? Van jó burok és rossz
burok, és néha nem könnyű eldönteni, hol a határ.

Ha azt keressük, *mi különbözteti meg a jó és a rossz burkot,
*megfogalmazhatjuk
a különbséget a gazdaságosság felől, vagy egy metaforával is. A
gazdaságossági megközelítés az lenne: többet nyer vagy veszít azzal a
burokkal a gyerek?* Ha féltem őt, nehogy megbántsa valaki, ezért nem viszem
játszótérre, közösségbe, akkor a társas élettel járó élményektől is
megfosztom, meg attól is, megtanulja, hogyan lehet konfliktusokat
megoldani, tehát ez rossz burok, *mert sokkal többet veszítünk vele, mint
nyerünk. *Ha azt szeretném, egészséges legyen az önbecsülése, ezért
"emberként" beszélek vele, kerülöm a megalázását, a minősítgetését, akkor
azzal csak nyerünk, tehát ez jó burok.*
 [image: shutterstock 93221314]

A metaforikus megfogalmazás az lenne, hogy *a jó burok inkább olyan, mint
egy fészek, alulról tart, de felül kilátunk belőle, és ha már elég erősek
vagyunk hozzá, elkezdhetünk ki-kirepülni.* Vagy mint egy csónak, ami kint
tartja a vizet, lehetővé teszi a biztonságos közlekedést, ugyanakkor nem
zár be, főleg nem zár el a világtól. Ellenkezőleg: lehetővé teszi a
megismerését.

Sokan mondják, azért nem szabad óvni a gyereket, mert a világ úgyis
szörnyű, kegyetlen, azzal segítünk neki, ha ezzel minél előbb szembesítjük.
Ha megvédjük ezektől a fájdalmaktól, felnőttként ki lesz nekik szolgáltatva
- állítják. Ebben az elgondolásban azonban van egy logikai hiba: abból
indul ki, annál jobban meg tudunk küzdeni egy problémával, minél korábban
találkozunk vele. Ez addig igaz is, míg olyan kihívásokkal találkozik a
gyerek, amikre már érett, amikben mozgósítani tudja a megküzdő képességeit,
és meg tudja oldani a helyzetet. *Attól viszont nem erősödik meg a gyermek,
ha passzívan átvészel, valahogy túlél egy szituációt. Ha az óvodába
szomorúan megy be minden nap, mert úgy érzi, nem szeretik, kirekesztik,
attól nem lesz erős, boldog felnőtt.* Persze,* ha kap segítséget a
felnőttektől a helyzet kezelésére, és megtapasztalja, hogy befogadják,
megtalálja a helyét, akkor az megerősítő tapasztalat lehet számára.*

*Ha valaki egész iskolás élete alatt gyomorgörccsel várja a feleltetést,
attól sem magabiztos, sem sikeres nem lesz.* *Ellenkezőleg: ha nem
szorongató környezetben dolgozhat, akkor tud majd felnőttként is hatékony
lenni.** Ha pedig jön egy arrogáns főnök, a betegítő környezetben
nevelkedett gyerek összes régi szorongása aktiválódik, hiszen már
gyerekként is kiszolgáltatottnak érezte magát a hatalmaskodó pedagógussal
szemben, és ez lebénítja, tehetetlenné teszi felnőttként is.*

*Az egészséges környezetben nevelkedett fiatal számára* *sem lesz kellemes
a borzasztó főnök*, *de eszébe sem fog jutni, hogy a másik rossz természete
miatt saját kompetenciáját kérdőjelezze meg. Arról fog szólni a helyzet,
ami: egy emberi ütközésről, amit meg kell próbálni kezelni.*

*A jó burok olyan közeg, ami lehetőséget ad a csemetének a kibontakozásra,
és ott van a háttérben a segítség, ha elakadna.* Pusztán az, hogy hagyjuk a
gyereket szenvedni - mondván, hogy ilyen a világ, szokjon hozzá - nem
nevelés, hanem szülői mulasztás. Egy egyszerű példával: nem *az a gyerek
lesz képes megvigasztalódni, akit *sosem vigasztaltak,* ha szomorú volt, *hanem
akit *megértettek, elfogadták az érzéseit. Amit megkaptunk kicsiként, azt
tudjuk magunknak megadni felnőttként.*

*A legközelebbi kapcsolatokban kapott érzelmi élmények épülnek be a
személyiségbe, és hasonlóan fogunk magunkkal bánni, ahogy velünk
bántak.* *Korrekcióra,
gyógyulásra persze mindig van lehetőség, akár későbbi, egészségesebb
kapcsolatokon keresztül, akár terápiás segítséggel, de ez hosszadalmas,
küzdelmes munka.*

*Ne zárjuk be, ne fogjuk vissza a gyereket, és ne ijedjünk meg attól, ha
problémával szembesül! Ne is próbáljuk azonnal megoldani helyette, mielőtt
egyáltalán látnánk, ő képes-e erre! Azonban legyünk ott támaszként, de
mindig csak annyit adjunk hozzá, amennyi tényleg hiányzik a megoldáshoz.*
Inkább segítsük, hogy kérheti el a homokozó lapátot, mint hogy mindig
helyette kérjük, de ha kétségbeesetten sír, mert szeretné elkérni, de nem
meri, kérjük el úgy, hogy ott áll velünk kézen fogva, és legközelebb megint
arra

*A törekvésünk iránya a fontos: hogy a szemünk előtt lebegjen a cél,
előbb-utóbb el kell kezdeni repülni, el-elhagyva a fészket.* buzdítsuk,
hogy ő kérjen.

Azaz

Cziglán Karolina
pszichológus <http://www.lelki-segely.hu>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150518/d63e34bd/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl