<div dir="ltr"><h1>Jó burok, rossz burok, gyereknevelés</h1>
<div>
<ul><li><a href="mailto:koncza@mail.index.hu?subject=http://divany.hu/poronty/2015/05/13/jo_burok_rossz_burok_gyerekneveles/&cc=cikkszerzonek@mail.index.hu" target="_blank">Cziglán Karolina, pszichológus</a></li></ul><span><a href="http://csaladhalo.hu/cikk/egeszseg-es-lelek/jo-burok-rossz-burok-gyerekneveles" target="_blank">http://csaladhalo.hu/cikk/egeszseg-es-lelek/jo-burok-rossz-burok-gyerekneveles</a></span><br><div>
</div>
</div>
<div>
<p>„Burokban neveled a gyereked”, <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>„meddig akarod
még burokban tartani?” – ezek a mondatok általában kritikaként
hangzanak el, arra utalva, hogy a szülő túlfélti a csemetét, nem képes
elfogadni az önállósodási vágyát, a tőle való távolodást.</b></span></p>
<p>A burok szó az anyaméhet juttathatja
eszünkbe, így a megjegyzés azt sugallja, hiába született meg a gyerek,
mintha még mindig a saját részének tekintené az anya. Ám nyilvánvaló,
hogy valamiféle óvásra, védelemre szüksége van a gyereknek, és nagyon is
probléma, ha hiányzik körülötte a védőburok.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Burokra egész életünkben szükségünk van, de
egyre több mindent képesek vagyunk magunknak is megadni: helyreállítjuk
jó hangulatunkat, önbecsülésünket, ha valami kellemetlenség kibillentett
minket, tehát már nincs szükségünk azonnali támaszra, de azért
mindenkinek kell valamiféle háttér, hogy tudja, van, ahol szeretik,
elfogadják.</b></span> Akkor, hogy is van ez: kell a burok, de baj, ha burokban
tartjuk a gyereket? Van jó burok és rossz burok, és néha nem könnyű
eldönteni, hol a határ.</p>
<p>Ha azt keressük, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><span style="background-color:rgb(182,215,168)">mi különbözteti meg</span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a jó </span><span style="background-color:rgb(182,215,168)">és a</span>
rossz burkot, </b></span>megfogalmazhatjuk a különbséget a gazdaságosság felől,
vagy egy metaforával is. A gazdaságossági megközelítés az lenne: többet
nyer vagy veszít azzal a burokkal a gyerek?<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ha féltem őt, nehogy
megbántsa valaki, ezért nem viszem játszótérre, közösségbe, akkor a
társas élettel járó élményektől is megfosztom, meg attól is, megtanulja,
hogyan lehet konfliktusokat megoldani, tehát ez rossz burok, </b></span>mert
sokkal többet veszítünk vele, mint nyerünk. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Ha azt szeretném, egészséges
legyen az önbecsülése, ezért "emberként" beszélek vele, kerülöm </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
megalázását, a minősítgetését</span><span style="background-color:rgb(255,229,153)">, akkor azzal csak nyerünk, tehát ez jó
burok.</span></b></span></p>
<div>
<div>
<span style="width:640px"><img src="http://kep.cdn.index.hu/1/0/839/8398/83985/8398573_a10bc4c4af13e24f96b444eb238fc402_wm.jpg" alt="shutterstock 93221314" height="427" width="640"></span></div>
</div>
<p>A metaforikus megfogalmazás az lenne, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a
jó burok inkább olyan, mint egy fészek, alulról tart, de felül kilátunk
belőle, és ha már elég erősek vagyunk hozzá, elkezdhetünk ki-kirepülni.</b></span>
Vagy mint egy csónak, ami kint tartja a vizet, lehetővé teszi a
biztonságos közlekedést, ugyanakkor nem zár be, főleg nem zár el a
világtól. Ellenkezőleg: lehetővé teszi a megismerését.</p>
<p>Sokan mondják, azért nem szabad óvni a
gyereket, mert a világ úgyis szörnyű, kegyetlen, azzal segítünk neki, ha
ezzel minél előbb szembesítjük. Ha megvédjük ezektől a fájdalmaktól,
felnőttként ki lesz nekik szolgáltatva - állítják. Ebben az
elgondolásban azonban van egy logikai hiba: abból indul ki, annál jobban
meg tudunk küzdeni egy problémával, minél korábban találkozunk vele. Ez
addig igaz is, míg olyan kihívásokkal találkozik a gyerek, amikre már
érett, amikben mozgósítani tudja a megküzdő képességeit, és meg tudja
oldani a helyzetet. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Attól viszont nem erősödik meg a gyermek, ha passzívan
átvészel, valahogy túlél egy szituációt. Ha az óvodába szomorúan megy be
minden nap, mert úgy érzi, nem szeretik, kirekesztik, attól nem lesz
erős, boldog felnőtt.</b></span> Persze,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> ha kap segítséget a felnőttektől a helyzet
kezelésére, és megtapasztalja, hogy befogadják, megtalálja a helyét,
akkor az megerősítő tapasztalat lehet számára.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha valaki egész iskolás élete alatt
gyomorgörccsel várja a feleltetést, attól sem <span style="background-color:rgb(255,229,153)">magabiztos,</span> sem <span style="background-color:rgb(255,229,153)">sikeres
</span>nem lesz.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ellenkezőleg: ha nem szorongató környezetben dolgozhat, akkor
tud majd felnőttként is hatékony lenni.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Ha pedig jön egy arrogáns főnök,
a betegítő környezetben nevelkedett gyerek összes régi szorongása
aktiválódik, hiszen már gyerekként is kiszolgáltatottnak érezte magát a
hatalmaskodó pedagógussal szemben, és ez lebénítja, tehetetlenné teszi
felnőttként is.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az egészséges környezetben nevelkedett fiatal
számára</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>sem lesz kellemes a borzasztó főnök</b></span>, <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>de eszébe sem fog jutni,
hogy a másik rossz természete miatt saját kompetenciáját kérdőjelezze
meg. Arról fog szólni a helyzet, ami: egy emberi ütközésről, amit meg
kell próbálni kezelni.</b></span></p>
<div>
<div>
<span style="width:640px"></span></div>
</div>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A jó burok olyan közeg, ami lehetőséget ad a
csemetének a kibontakozásra, és ott van a háttérben a segítség, ha
elakadna.</b></span> Pusztán az, hogy hagyjuk a gyereket szenvedni - mondván, hogy
ilyen a világ, szokjon hozzá - nem nevelés, hanem szülői mulasztás. Egy
egyszerű példával:<span style="background-color:rgb(255,255,255)"> </span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">nem </span><b>az a gyerek lesz képes megvigasztalódni, akit
</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">sosem vigasztaltak,</span><b> ha szomorú volt, </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">hanem akit </span><b>megértettek, elfogadták
az érzéseit. Amit megkaptunk kicsiként, azt tudjuk magunknak megadni
felnőttként.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A legközelebbi kapcsolatokban kapott érzelmi
élmények épülnek be a személyiségbe, és hasonlóan fogunk magunkkal
bánni, ahogy velünk bántak.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Korrekcióra, gyógyulásra persze mindig van
lehetőség, akár későbbi, egészségesebb kapcsolatokon keresztül, akár
terápiás segítséggel, de ez hosszadalmas, küzdelmes munka.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ne <span style="background-color:rgb(234,209,220)">zárjuk be,</span> ne <span style="background-color:rgb(234,209,220)">fogjuk vissza</span> a gyereket, és
ne <span style="background-color:rgb(234,209,220)">ijedjünk meg</span> attól, ha problémával szembesül! Ne is próbáljuk
azonnal megoldani helyette, mielőtt egyáltalán látnánk, ő képes-e erre!
Azonban legyünk ott támaszként, de mindig csak annyit adjunk hozzá,
amennyi tényleg hiányzik a megoldáshoz.</b></span> Inkább segítsük, hogy kérheti el
a homokozó lapátot, mint hogy mindig helyette kérjük, de ha
kétségbeesetten sír, mert szeretné elkérni, de nem meri, kérjük el úgy,
hogy ott áll velünk kézen fogva, és legközelebb megint arra<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><br></b></span></p><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A törekvésünk iránya a fontos: hogy a
szemünk előtt lebegjen a cél, előbb-utóbb el kell kezdeni repülni,
el-elhagyva a fészket.</b></span> buzdítsuk,
hogy ő kérjen.</p>
<p>Azaz <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b></b></span></p>
<p>Cziglán Karolina <br><a href="http://www.lelki-segely.hu" rel="nofollow" target="_blank">pszichológus</a></p>
</div></div>