[Grem] Avilai Szent Terz/500 ve / LETRAJZ

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Mr. 28., Szo, 14:31:00 CET 

Teréz 500
2015. március 27. péntek 19:00
http://magyarkurir.hu/hirek/terez-500
 *500 évvel ezelőtt, 1515. március 28-án született Avilai Szent Teréz.* Török
Csaba teológus írását közöljük a nagy kármelita szent életéről és
életművéről.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=59991&img=o_szenttereztemplom.jpg>

*A nagy angol konvertita, Gilbert Keith Chesterton írta: „Teréz nem a
katolikusoké, Teréz az egész emberiségé.”* Ki is volt ez a* 16. század*ban
élt kasztíliai apáca, aki ilyen elismerésre serkentett egy négyszáz évvel
később élt írót, gondolkodót, akiben *a sarutlan kármeliták alapítónőjü*ket,
*a spanyolok irodalmi nyelvük egyik megteremtőjét s védőszentjük*et, a
katolikusok közössége pedig *egyháztanítót és szent*et tisztel?

Teresa Sánchez de Cepeda D’Ávila y Ahumada pontosan ötszáz évvel
ezelőtt, *1515.
március 28-án látta meg a napvilágot Ávila városában*. Családja története
egybeforrott a reconquista utáni egyesült Spanyolország olykor fájdalmas
sorsával. *Apai nagyapja, Juan Sánchez de Toledo* egyes kutatások
szerint *keresztény
hitre áttért zsidó **(marrano)* volt, aki *az inkvizíció zaklatásai miatt
hagyta el a kasztíliai fővárost*, s telepedett le északabbra,
Ávilában. Itt *biztos
kézzel vezette előre családját, amely meggazdagodott olyannyira, hogy a
Szent édesapja, Alonso Sánchez de Cepeda lovagi címre tett szert,* elismert
tagjává vált a helyi társadalomnak.* Jósága, szegények iránti nagylelkűsége
és bőkezűsége közismert **volt*. Teréz *édesanyja,* Beatriz de Ahumada y
Cuevas nagy *szeretettel nevelte harmadszülött gyermekét a hitre,
rengeteget mesélt neki a szentek életéről.* A kislány így hamar lelkessé
vált: *hétévesen rávette a bátyját, Rodrigót, hogy keljenek útra, menjenek
el a mórok földjére, s ott legyenek vértanúvá.* A gyerekeket nagybátyjuk
érte utol az országúton – a mai napig kőkereszt jelzi a helyet, ahol a
hagyomány szerint a leányt Ávilába *hazatérítő rokoni pofon elcsattant.*
Teréz édesanyjától nemcsak a vallásos lelkületet, de a *kivételes
intelligenciá*t és* eltökéltség*et is örökölte, amely nem egyszer gondot is
okozott számára, hiszen a 16. század férfiaktól uralt spanyol világában nem
volt könnyű sorsa *egy átlag feletti szellemi képességekkel rendelkező
fiatal lány*nak, aki apja komoly vendégeit is össze tudta zavarni
kifinomult, értő kérdéseivel.

*A család életéből nem hiányzott a szenvedés*: bátyja csatatéren való
eleste után tizennégy éves korában Teréz az édesanyját is elvesztette. *A
gyász, a szív fájdalma fordította Szűz Mária felé, akiben mindig különös
szeretettel tisztelte égi édesanyját*, aki egy életen át kísérte,
segítette, oltalmazta őt. A kamaszkornak ebben a nehéz időszakában* a földi
édesanya elvesztése súlyos teher*ként nehezedett a későbbi Szentre: a mai
fogalmak szerinti *„ponyvairodalom” olvasásában lelte örömét, s túl sokat
kezdett foglalkozni kinézetével* (hiszen szépségét is örökölte Beatriz de
Ahumadától). Végül *az ágostonos nővérek nevelésé*re bízták, ahol *fontos
útmutatásokat nyert, ugyanakkor ráébredt,* hogy *mindkét előtte álló
lehetséges úttól fél:* *úgy a szerzetesi elköteleződéstől, mint a
házasságtól*. Ezt az életszakaszt egy* súlyos betegség* zárta le, * melynek
következtében haza kellett térnie*.

1536-ban súlyos válságot élt át Teréz, amihez nemcsak belső
útkeresése, de *újabb
családi gyásza is hozzájárult: bátyja, Rodrigo elhunyt* egy újvilági
csatában, a mai Chile területén. *Ekkor döntötte el, hogy belép a
Megtestesülésről nevezett kármelita kolostorba.* Édesapja azonban ellenezte
ezt az elhatározást, így végül akkor tizenöt esztendős Antonio öccsével
együtt szöktek el otthonról. *Don Alonso végül hosszas tárgyalások után
belenyugodott abba,* *hogy lánya a kármelita nővérek között élje le életét*.

A fiatal szerzetes nővért nem sokkal a rendbe való belépése után *súlyos
betegség sújtotta, állapotát az orvosok reménytelennek ítélték.* Végül
azonban* lassacskán felépült.* Ebben az időszakban egyre mélyebb lelki
kapcsolat alakult ki közte és édesapja között. Teréz eddigre már, egészen
intuitív módon, *elsajátította a belső imádság alapjait*, *s ezekre
megtanította don Alonsót is, akit végül *– egy időre elhagyva a kolostort –
halálos betegsége idején a végsőkig segített*. A fájdalmakkal küzdő férfit
azzal vigasztalta, hogy Krisztus így akar részt adni neki szenvedéséből*.

Teréz *életének nagy fordulatá*ra 1554–1555-ben került sor. Ekkor *a
szenvedő Krisztus képe előtt teljesen átérezte a szeretetet, amelyet Isten
érez iránta, s a szeretetet, amellyel ő válaszolhat az Úrnak*. Megváltozott
az élete: az időtöltéseket visszaszorította, *egyre elkötelezettebbé vált
az imában*, olvasva* Szent Ágoston **Vallomásait* ösztönzést nyert saját
életének megújítására. Ekkor kezdődtek meg *misztikus élményei*, amelyeket
akkori gyóntatója ördögi behatásoknak vélt. Isten szeretetének
megtapasztalása, a saját hivatás egyre világosabb feltárulása együtt járt a
szenvedések, az elutasítások,* a vádak és a meg nem értések egész sorá*val. *A
jezsuita atyák tanácsai, az Alcantarai Szent Péterrel való találkozás
segített neki abban, hogy letisztázza belső indításait*, mind jobban
megértse az Istentől kapott ajándékokat. Így *bontakozott ki szemei előtt a
nagy küldetés: a tökéletességre törekvés*. Sokáig *kereste az Úr akaratát,*
s csak az abban való megbizonyosodás után vállalkozott arra, hogy
1562-ben *megalapítsa
az első sarutlan kármelita kolostort, amelyet Szent József oltalma alá
helyezett.* *Ami erre következik, az már rendtörténet.*

Teréz 47 éves a Szent József-kolostor kapuinak megnyitásakor – az erre
következő évek alapításai behálózzák az akkori Spanyolország jelentős
részét. A korabeli viszonyok között már előrehaladott korúnak számító
alapító anya nem pihen: nappal végzi a rendi vezetéssel összefüggő
feladatokat, felügyeli az építkezéseket, törődik a nővérekkel, tervez és
vezet, éjszaka pedig leveleket ír, összeállítja nagy hatású műveit, mint az
*Önéletrajz*, *A tökéletesség útja*, *A belső várkastély* és az *Alapítások
könyve*. Erő, lendület, de legfőképpen hiteles és megdöbbentő életszentség
árad belőle. Kortársait, még ellenzőit is lenyűgözi személye és műve, mivel
valóban valami emberfeletti mozgatja őt. Eközben mégsem vész el a világ
zivataraiban, megőrzi lelki belső békéjét, csendjét, összeszedettségét, a
kifelé ható energiák nem pusztítják el, inkább megerősítik a belső embert,
aki oly sokak tanítója lesz Lisieux-i Kis Szent Teréztől Szent Terézia
Benediktáig, polgári nevén Edith Steinig.

*Boldog VI. Pál pápa iktatta az egyháztanítók sorába.* Ez alkalomból így
emlékezett meg róla: „…elhatározta, reformátori szellemmel behatol az őt
övező világba, hogy értelmet, harmóniát, keresztény lelket adjon neki.
Ávilai Szent Teréz öt évszázad távolából továbbra is hátrahagyja lelki
küldetésének, katolicitásra szomjazó lelke nemességének, minden földi
érzülettől mentes szeretetének nyomait, hogy teljességgel az Egyháznak
adhassa magát.”

Török Csaba/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150328/edd22974/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl