<div dir="ltr"><h1 class="">Teréz 500 </h1>
<div class="">2015. március 27. péntek 19:00<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/terez-500">http://magyarkurir.hu/hirek/terez-500</a><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><br></u></span></div><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>
</u></span><h3 class=""><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>500 évvel ezelőtt, 1515. március 28-án született Avilai
 Szent Teréz.</u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)">Török Csaba teológus írásá</span>t közöljük a nagy kármelita 
szent életéről és életművéről.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=59991&amp;img=o_szenttereztemplom.jpg"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=59991&amp;p=1&amp;img=c_szenttereztemplom.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A nagy angol konvertita, Gilbert Keith Chesterton írta: „Teréz nem a 
katolikusoké, Teréz az egész emberiségé.”</b></span> Ki is volt ez a<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> 16. század</b></span>ban 
élt kasztíliai apáca, aki ilyen elismerésre serkentett egy négyszáz 
évvel később élt írót, gondolkodót, akiben <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a sarutlan kármeliták 
alapítónőjü</b></span>ket, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a spanyolok irodalmi nyelvük egyik megteremtőjét s 
védőszentjük</b></span>et, a katolikusok közössége pedig <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>egyháztanítót és szent</b></span>et 
tisztel?</p>
<p>Teresa Sánchez de Cepeda D’Ávila y Ahumada pontosan ötszáz évvel 
ezelőtt, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>1515. március 28-án látta meg a napvilágot Ávila városában</b></span>. 
Családja története egybeforrott a reconquista utáni egyesült 
Spanyolország olykor fájdalmas sorsával. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Apai nagyapja, Juan Sánchez de 
Toledo</b></span> egyes kutatások szerint <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>keresztény hitre áttért zsidó </b></span><em>(marrano)</em>
 volt, aki <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az inkvizíció zaklatásai miatt hagyta el a kasztíliai 
fővárost</b></span>, s telepedett le északabbra, Ávilában. Itt <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>biztos kézzel 
vezette előre családját, amely meggazdagodott olyannyira, hogy a Szent 
édesapja, Alonso Sánchez de Cepeda lovagi címre tett szert,</b></span> elismert 
tagjává vált a helyi társadalomnak.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Jósága, szegények iránti 
nagylelkűsége és bőkezűsége közismert </b><b>volt</b></span>. Teréz <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>édesanyja,</b></span> Beatriz de 
Ahumada y Cuevas nagy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>szeretettel nevelte harmadszülött gyermekét a 
hitre, rengeteget mesélt neki a szentek életéről.</b></span> A kislány így hamar 
lelkessé vált: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>hétévesen rávette a bátyját, Rodrigót, hogy keljenek 
útra, menjenek el a mórok földjére, s ott legyenek vértanúvá.</b></span> A 
gyerekeket nagybátyjuk érte utol az országúton – a mai napig kőkereszt 
jelzi a helyet, ahol a hagyomány szerint a leányt Ávilába <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>hazatérítő 
rokoni pofon elcsattant.</b></span> Teréz édesanyjától nemcsak a vallásos 
lelkületet, de a <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>kivételes intelligenciá</b></span>t és<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> eltökéltség</b></span>et is örökölte, 
amely nem egyszer gondot is okozott számára, hiszen a 16. század 
férfiaktól uralt spanyol világában nem volt könnyű sorsa <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>egy átlag 
feletti szellemi képességekkel rendelkező fiatal lány</b></span>nak, aki apja 
komoly vendégeit is össze tudta zavarni kifinomult, értő kérdéseivel.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A család életéből nem hiányzott a szenvedés</b></span>: bátyja csatatéren való 
eleste után tizennégy éves korában Teréz az édesanyját is elvesztette. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A
 gyász, a szív fájdalma fordította Szűz Mária felé, akiben mindig 
különös szeretettel tisztelte égi édesanyját</b></span>, aki egy életen át kísérte,
 segítette, oltalmazta őt. A kamaszkornak ebben a nehéz időszakában<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a 
földi édesanya elvesztése súlyos teher</b></span>ként nehezedett a későbbi Szentre:
 a mai fogalmak szerinti <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>„ponyvairodalom” olvasásában lelte örömét, s 
túl sokat kezdett foglalkozni kinézetével</b></span> (hiszen szépségét is örökölte 
Beatriz de Ahumadától). Végül <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>az ágostonos nővérek nevelésé</b></span>re bízták, 
ahol<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> <b>fontos útmutatásokat nyert, ugyanakkor ráébredt,</b></span> hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>mindkét 
előtte álló lehetséges úttól fél:</b></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>úgy a szerzetesi elköteleződéstől, 
mint a házasságtól</b></span>. Ezt az életszakaszt egy<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b> súlyos betegség</b></span> zárta le, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>
melynek következtében haza kellett térnie</b></span>.</p>
<p>1536-ban súlyos válságot élt át Teréz, amihez nemcsak belső 
útkeresése, de <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>újabb családi gyásza is hozzájárult: bátyj<span style></span>a, Rodrigo 
elhunyt</b></span> egy újvilági csatában, a mai Chile területén. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ekkor döntötte el,
 hogy belép a Megtestesülésről nevezett kármelita kolostorba.</b></span> Édesapja 
azonban ellenezte ezt az elhatározást, így végül akkor tizenöt esztendős
 Antonio öccsével együtt szöktek el otthonról. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>Don Alonso végül hosszas 
tárgyalások után belenyugodott abba,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>hogy lánya a kármelita nővérek 
között élje le életét</b></span>.</p>
<p>A fiatal szerzetes nővért nem sokkal a rendbe való belépése után 
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>súlyos betegség sújtotta, állapotát az orvosok reménytelennek ítélték.</b></span> 
Végül azonban<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> lassacskán felépült.</b></span> Ebben az időszakban egyre mélyebb 
lelki kapcsolat alakult ki közte és édesapja között. Teréz eddigre már, 
egészen intuitív módon, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>elsajátította a belső imádság alapjait</b></span>, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>s ezekre
 megtanította don Alonsót is, akit végül </b></span>– egy időre elhagyva a 
kolostort – halálos betegsége idején a végsőkig segített<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>. A fájdalmakkal
 küzdő férfit azzal vigasztalta, hogy Krisztus így akar részt adni neki 
szenvedéséből</b>.</span></p>
<p>Teréz <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>életének nagy fordulatá</b></span>ra 1554–1555-ben került sor. Ekkor <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a 
szenvedő Krisztus képe előtt teljesen átérezte a szeretetet, amelyet 
Isten érez iránta, s a szeretetet, amellyel ő válaszolhat az Úrnak</b></span>. 
Megváltozott az élete: az időtöltéseket visszaszorította, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>egyre 
elkötelezettebbé vált az imában</b></span>, olvasva<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Szent Ágoston </b></span><em><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Vallomásai</b></span>t</em>
 ösztönzést nyert saját életének megújítására. Ekkor kezdődtek meg 
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>misztikus élményei</b></span>, amelyeket akkori gyóntatója ördögi behatásoknak 
vélt. Isten szeretetének megtapasztalása, a saját hivatás egyre 
világosabb feltárulása együtt járt a szenvedések, az elutasítások,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a 
vádak és a meg nem értések egész sorá</b></span>val. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A jezsuita atyák tanácsai, az 
Alcantarai Szent Péterrel való találkozás segített neki abban, hogy 
letisztázza belső indításait</b></span>, mind jobban megértse az Istentől kapott 
ajándékokat. Így <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>bontakozott ki szemei előtt a nagy küldetés: a 
tökéletességre törekvés</b></span>. Sokáig <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>kereste az Úr akaratát,</b></span> s csak az abban 
való megbizonyosodás után vállalkozott arra, hogy 1562-ben <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>megalapítsa 
az első sarutlan kármelita kolostort, amelyet Szent József oltalma alá 
helyezett.</b></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>Ami erre következik, az már rendtörténet.</b></span></p>
<p>Teréz 47 éves a Szent József-kolostor kapuinak megnyitásakor – az 
erre következő évek alapításai behálózzák az akkori Spanyolország 
jelentős részét. A korabeli viszonyok között már előrehaladott korún<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span style></span></span>ak 
számító alapító anya nem pihen: nappal végzi a rendi vezetéssel 
összefüggő feladatokat, felügyeli az építkezéseket, törődik a 
nővérekkel, tervez és vezet, éjszaka pedig leveleket ír, összeállítja 
nagy hatású műveit, mint az <em>Önéletrajz</em>, <em>A tökéletesség útja</em>, <em>A belső várkastély</em> és az <em>Alapítások könyve</em>.
 Erő, lendület, de legfőképpen hiteles és megdöbbentő életszentség árad 
belőle. Kortársait, még ellenzőit is lenyűgözi személye és műve, mivel 
valóban valami emberfeletti mozgatja őt. Eközben mégsem vész el a világ 
zivataraiban, megőrzi lelki belső békéjét, csendjét, összeszedettségét, a
 kifelé ható energiák nem pusztítják el, inkább megerősítik a belső 
embert, aki oly sokak tanítója lesz Lisieux-i Kis Szent Teréztől Szent 
Terézia Benediktáig, polgári nevén Edith Steinig.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Boldog VI. Pál pápa iktatta az egyháztanítók sorába.</b></span> Ez alkalomból 
így emlékezett meg róla: „…elhatározta, reformátori szellemmel behatol 
az őt övező világba, hogy értelmet, harmóniát, keresztény lelket adjon 
neki. Ávilai Szent Teréz öt évszázad távolából továbbra is hátrahagyja 
lelki küldetésének, katolicitásra szomjazó lelke nemességének, minden 
földi érzülettől mentes szeretetének nyomait, hogy teljességgel az 
Egyháznak adhassa magát.”<br><br>Török Csaba/Magyar Kurír</p></div>