[Grem] mrc.15. Vasvri Pl

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Mr. 15., V, 11:15:49 CET 

*Milyen elbűvölő kölyök” – Vasvári Pál *
2015. március 14. szombat, 18:21 | Írta: Kóczián Mária
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2204:milyen-elbvoel-koelyoek-vasvari-pal&catid=49:kultura&Itemid=72


*[image: vasvari pál]  Széchenyi István írta ezt a 22 éves Vasváriról
Pozsonyban 1848. március 19-én, amikor a fiatalember néhány társával
országgyűlési követségben járt ott. De nemcsak ő, Kossuth is felfigyelt a
ragyogó szónokra, a márciusi ifjak egyik legkiválóbb képviselőjére.*















 A teljesség kedvéért folytatjuk a Széchenyi idézetet: *„Milyen elbűvölő
kölyök* – *Saint-Just" – vagyis a legnagyobb magyar rokonszenve mellett is
a plebejus [image: saint just]szemléletű jakobinust látja benne, aki talán
ugyanúgy képes a szélsőséges terrorra céljai megvalósítása érdekében,*
ahogy Robespierre harcostársa, a végül 27 évesen kivégzett Saint-Just (
*jobbra*), aki szintén 22 éves volt a nagy francia forradalom
kirobbanásakor.

És valóban, Széchenyi annyiban ügyes jósnak bizonyult: *Vasvári Pál 1848
őszére felkerült a kivégzendők listájára, amelyet az udvar vezetett.* De
Vasvári hiába volt a szabadság romantikusan elkötelezett köztársaságpárti
híve, mégsem heveskedő volt, inkább nagyon is megfontoltan viselkedett, és
meglepően éretten férfias volt a rá váró feladatok megoldásában.

Jókai Mór ezt írta róla: „...ifjú, atlétai termet, szép római arcéllel,
erős vonásokkal, merész orral és szelíd kék szemekkel. De mikor beszélt,
arca lángra gyulladt, s szónoklatát kezdték Kossuth ékesszólásához mérni."
... *„Bálványa volt a fiatalságnak, vezére, lelke a néptömegnek, mely
tartalomdús, csengő szózatára ment utána, amerre hívta, s megállt, ahol
megállítá"*.

Tiszabűdön született 1826. július 14-én – a Bastille ostromának
évfordulóján –, egy* ötgyermekes görög katolikus lelkész családj*ába.
Mivel *nem
voltak jómódúak*, már szinte gyermekként* a Károlyi családnál vállalt házi
tanítói állást*, *miközben a nagykárolyi gimnáziumba járt*. Már ekkor
kitűnt *tehetség*ével és* hihetetlen szorgalmá*val. Munkaadói támogatták
abban, hogy a pesti egyetemen tanulhasson tovább.

[image: Teleki Blanka]*Pesten tanult bölcsészetet, jogot*, de leginkább a
*történelem* érdekelte, Michelet műveit tanulmányozta, s Horváth István, a
neves történész volt a mentora. *Ismerte Hegel filozófiáját*, *hatott rá
Cabet utópista szocialista eszméive*l, és természetesen *a felvilágosodás
gondolatai* lelkesítették.* Franciául, németül* olvasott, követte a
korabeli hazai lapokat, folyóiratokat,* érdeklődött a fizika iránt* is,
Jedlik Ányos egészen lenyűgözte. Vasvári személyében a romantika
megfért a *gyakorlatias
felelősségtudat*tal, amire nagyon jó példa, hogy számos elfoglaltsága
mellett *tanult vívni és – gyorsírni* is, hiszen meg is kellett élnie. Ezt
biztosította azzal is, hogy 1846-tól *tanított Teleki Blanka (balra)
lányneveldéjében, ahol tanítványai 10-14 éves főúri kisasszonyok voltak*,
akik bizony annak rendje és módja szerint rajongásig szerették. Sőt, úgy
tűnik, a lelkesedésben osztozott velük az akkor negyvenes évei elején
járó *Teleki
Blanka is. A magyar nőnevelés úttörője bizony szívesen és igen gyakran
beült a nála húsz évvel fiatalabb tanár óráira.*

Vasvári ígéretes írói tehetség volt, a Kisfaludy Társaság 1847-es
pályázatán, 21 évesen fődíjat nyert egy a költő Zrínyiről szóló
tanulmányával. 1848 februárjában jelent meg Irányeszmék című esszéje, amely
a korabeli ellenzéki hangulatban a forradalom felé mutatott. Tervezett egy
negyvenkötetes sorozatot Történeti névtár címmel, amelyben a magyar
történelem fontos személyiségeinek életpályája szerepelt volna.

Vasvári annak ellenére, hogy az egyetemi hallgatóknak tilos volt a
politizálás, 1*844-től bekapcsolódott különböző ellenzéki csoportosulások
eszmecseréibe, s 1848 elején került közvetlen kapcsolatba Petőfivel, a
későbbi márciusi ifjakkal.* Március 15. eseményei ugyanúgy az ő nevéhez is
kötődnek, mint a költőé illetve Jókaié, Irinyié, Irányié. A vér nélküli
forradalmat ünneplő Vasvári a Közcsendi Bizottmány tagjaként szónoklataival
képes volt feltüzelni, de le is csendesíteni a március 15. utáni hetekben
különböző ügyek miatt nem egyszer több ezresre felduzzadó tömeget. A korra
és személyiségére jellemző, hogy *gyűrűjébe vésve a dátum: 1848. március 15*.
Tanítványai pedig *elkészíttették Barabás Miklóssal az arcképét*, amely ma
is a legismertebb Vasvári-portré.

 „Az idő nem vár, nem kérd senkit. Sebes szárnyakkal repül felettünk. Mi
Európa drága pillanatait nem akartuk elszalasztani. A percekben évtizedeket
kelle keresztülélni!
A márciusi ifjak fődicsősége az, hogy kebleikben meg vannak érve a
szabadságeszmék. Sőt azt hitték, miszerint eljött az idő, melyben az
igazság eszméi megtestesüljenek...
Mert minden pártkérdésen felül áll a magasztos szó: nemzetegység!
Ha mi egymás között birkóznánk, ellenségeink kacagnának s bátorságot
nyernének.
Megosztatlan ridegséggel kell állnunk, mint a sziklaszál. Véleménykülönbség
lehet, de pártoskodásnak lenni nem szabad!"

[image: marciusi-ifjak]

Amint az országgyűlés és a kormány Pestre költözött, előbb a
belügyminisztérium, majd a pénzügyminisztérium hivatalnoka lett, a
közélettől meglehetősen visszavonultan élt. De amikor Jellasics megtámadta
az országot, az elsők között sürgette nemzeti hadsereg felállítását. Maga
is toborzó körútra indult a Dunántúlra, de Székesfehérváron meg kellett
állnia az előrenyomuló Jellasics miatt, s így részt vehetett a pákozdi
csatában. Szabadcsapatot szervezett, és a menekülő horvát bánt a Lajtáig
üldözte. A lázas tevékenységbe belebetegedve októberben tért vissza Pestre,
majd amikor az év végén az osztrákok elfoglalták a várost, neki is *menekülnie
kellett*, hiszen, *ha megtalálják, azonnal kivégzik*. Debrecenből
Nagyváradra, Nagyszalontára *ment toborozni, II. Rákóczi Ferencről nevezte
el a szabadcsapatát, amelynek zászlóanyaságára Teleki Blankát kérte fel*,
akivel a szabadságharc idején is többször találkozott. *A forradalom
kitörésétől kezdve hadtudományi munkákat tanulmányozott, képezte magát,
hiszen tudta, hogy most katonákra van szükség.*

„...a nemzetnek választania kell a szabadság és halál között. De ha e kettő
közt választani kell: vagy minket ölnek le, vagy mi öljünk, akkor szentség
hóhérnak lenni, s legyilkolni a zsarnokság bérlett lakóit!"

Csapatával a Bem hadseregét hátba támadó lázadó románok ellen harcolt a
havasokban. Ekkor




*már felmerül benne a békés tevékenység vágya: ha vége lesz a háborúnak,
vissza akar térni történészi hivatásához. Mintha csak Petőfi Pacsírtaszót
hallok megint című versét olvasnánk:„Dalolj, dalolj, kedves madár,Eszembe
hozzák e dalok,Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona,Egyszersmind költő is
vagyok."*

A Petőfi-reminiszcenciák közé tartozik a szomorú tény: *Vasvári Pált július
13-án, egy nappal a 23. születésnapja előtt a Gyalui-havasokban a harcok
folyamán, amelyben 400 bajtársa is elesett, golyótalálat éri, és testét
fejszecsapás is csonkítja, lándzsával szúrják át.* De *ezt csak a
visszaemlékezésekből lehet tudni, mert az „elbűvölő kölyök" holttestét nem
találják meg, hiába indult annak keresésére Teleki Blanka és Leövey Klára.*

„A csatatér színhelyére jöttem a három hónapos betegeskedésem után, hogy ha
halnom kell, együtt haljak meg beteg hazámmal, vagy ha a hon felgyógyul,
engem is gyógyítson fel az öröm, melyet ekkor élvezendek. Itt járok a
nagyszerű látvány piacán; vizsgálom a haza embereit, és gondolkodom..." –
Utolsó fennmaradt töredékéből

*[image: bélesi tó vasvári]*
A Bélesi-víztározó ma. Ennek helyén volt egykor Béles település, ahol a
csata volt, amelyben Vasvári is elesett
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150315/1e5b8f4f/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl