<div dir="ltr"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><font size="4"><b>Milyen elbűvölő kölyök” – Vasvári Pál
</b></font></u></span><div class=""><div class="">
2015. március 14. szombat, 18:21 | Írta: Kóczián Mária<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2204:milyen-elbvoel-koelyoek-vasvari-pal&catid=49:kultura&Itemid=72">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2204:milyen-elbvoel-koelyoek-vasvari-pal&catid=49:kultura&Itemid=72</a><br></div>
</div>
<p><strong><img style="float: left;" src="http://talita.hu/images/vasvari_p%C3%A1l.jpg" alt="vasvari pál" height="369" width="245"> <br><span style="background-color:rgb(255,255,0)">Széchenyi
István írta ezt a 22 éves Vasváriról Pozsonyban 1848. március 19-én,
</span>amikor a fiatalember néhány társával országgyűlési követségben járt ott.
De nemcsak ő, Kossuth is felfigyelt a ragyogó szónokra, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>a márciusi
ifjak egyik legkiválóbb képviselőjére.</u></span></strong></p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> A teljesség kedvéért folytatjuk a Széchenyi idézetet: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>„Milyen
elbűvölő kölyök</b></u></span> – <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>Saint-Just" – vagyis a legnagyobb magyar rokonszenve
mellett is a plebejus <img style="float: right;" src="http://talita.hu/images/saint_just.jpg" alt="saint just" height="198" width="161">szemléletű
jakobinust látja benne, aki talán ugyanúgy képes a szélsőséges terrorra
céljai megvalósítása érdekében,</b></u></span> ahogy Robespierre harcostársa, a végül
27 évesen kivégzett Saint-Just (<em>jobbra</em>), aki szintén 22 éves volt a nagy francia forradalom kirobbanásakor.</p>
<p>És valóban, Széchenyi annyiban ügyes jósnak bizonyult: <u><b>Vasvári Pál
1848 őszére <span style="background-color:rgb(234,209,220)">felkerült a kivégzendők listájára, amelyet az udvar
vezetett.</span></b></u> De Vasvári hiába volt a szabadság romantikusan elkötelezett
köztársaságpárti híve, mégsem heveskedő volt, inkább nagyon is
megfontoltan viselkedett, és meglepően éretten férfias volt a rá váró
feladatok megoldásában.</p>
<p class="">Jókai Mór ezt írta róla: „...ifjú, atlétai
termet, szép római arcéllel, erős vonásokkal, merész orral és szelíd kék
szemekkel. De mikor beszélt, arca lángra gyulladt, s szónoklatát
kezdték Kossuth ékesszólásához mérni." ... <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>„Bálványa volt a
fiatalságnak, vezére, lelke a néptömegnek, mely tartalomdús, csengő
szózatára ment utána, amerre hívta, s megállt, ahol megállítá"</b></u></span>.</p>
<p>Tiszabűdön született 1826. július 14-én – a Bastille ostromának
évfordulóján –, egy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> ötgyermekes görög katolikus lelkész családj</b></u></span>ába.
Mivel <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>nem voltak jómódúak</b></u></span>, már szinte gyermekként<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a Károlyi családnál
vállalt házi tanítói állást</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>miközben a nagykárolyi gimnáziumba járt</b></u></span>.
Már ekkor kitűnt <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>tehetség</b></u></span>ével és<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> hihetetlen szorgalmá</b></u></span>val. Munkaadói
támogatták abban, hogy a pesti egyetemen tanulhasson tovább.</p>
<p><img style="float: left;" src="http://talita.hu/images/Teleki_Blanka.jpg" alt="Teleki Blanka" height="223" width="161"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Pesten
tanult bölcsészetet, jogot</b></u></span>, de leginkább a <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>történelem</b></u></span> érdekelte,
Michelet műveit tanulmányozta, s Horváth István, a neves történész volt a
mentora. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ismerte Hegel filozófiáját</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>hatott rá Cabet utópista
szocialista eszméive</b></u></span>l, és természetesen <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a felvilágosodás gondolatai</b></u></span>
lelkesítették.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> Franciául, németül</b></u></span> olvasott, követte a korabeli hazai
lapokat, folyóiratokat,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> érdeklődött a fizika iránt</b></u></span> is, Jedlik Ányos
egészen lenyűgözte. Vasvári személyében a romantika megfért a
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>gyakorlatias felelősségtudat</b></u></span>tal, amire nagyon jó példa, hogy számos
elfoglaltsága mellett <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>tanult vívni és – gyorsírni</b></u></span> is, hiszen meg is
kellett élnie. Ezt biztosította azzal is, hogy 1846-tól <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>tanított Teleki
Blanka (<em>balra</em>) lányneveldéjében, ahol tanítványai 10-14 éves
főúri kisasszonyok voltak</b></u></span>, akik bizony annak rendje és módja szerint
rajongásig szerették. Sőt, úgy tűnik, a lelkesedésben osztozott velük az
akkor negyvenes évei elején járó <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Teleki Blanka is. A magyar nőnevelés
úttörője bizony szívesen és igen gyakran beült a nála húsz évvel
fiatalabb tanár óráira.</b></u></span></p>
<p>Vasvári ígéretes írói tehetség volt, a Kisfaludy Társaság 1847-es
pályázatán, 21 évesen fődíjat nyert egy a költő Zrínyiről szóló
tanulmányával. 1848 februárjában jelent meg Irányeszmék című esszéje,
amely a korabeli ellenzéki hangulatban a forradalom felé mutatott.
Tervezett egy negyvenkötetes sorozatot Történeti névtár címmel, amelyben
a magyar történelem fontos személyiségeinek életpályája szerepelt
volna.</p>
<p>Vasvári annak ellenére, hogy az egyetemi hallgatóknak tilos volt a
politizálás, 1<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>844-től bekapcsolódott különböző ellenzéki csoportosulások
eszmecseréibe, s 1848 elején került közvetlen kapcsolatba Petőfivel, a
későbbi márciusi ifjakkal.</b></u></span> Március 15. eseményei ugyanúgy az ő nevéhez
is kötődnek, mint a költőé illetve Jókaié, Irinyié, Irányié. A vér
nélküli forradalmat ünneplő Vasvári a Közcsendi Bizottmány tagjaként
szónoklataival képes volt feltüzelni, de le is csendesíteni a március
15. utáni hetekben különböző ügyek miatt nem egyszer több ezresre
felduzzadó tömeget. A korra és személyiségére jellemző, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>gyűrűjébe
vésve a dátum: 1848. március 15</b></u></span>. Tanítványai pedig <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>elkészíttették
Barabás Miklóssal az arcképét</b></u></span>, amely ma is a legismertebb
Vasvári-portré.</p>
<p class=""> „Az idő nem vár, nem kérd senkit. Sebes
szárnyakkal repül felettünk. Mi Európa drága pillanatait nem akartuk
elszalasztani. A percekben évtizedeket kelle keresztülélni!<br>A
márciusi ifjak fődicsősége az, hogy kebleikben meg vannak érve a
szabadságeszmék. Sőt azt hitték, miszerint eljött az idő, melyben az
igazság eszméi megtestesüljenek...<br>Mert minden pártkérdésen felül áll a magasztos szó: nemzetegység!<br>Ha mi egymás között birkóznánk, ellenségeink kacagnának s bátorságot nyernének.<br>Megosztatlan ridegséggel kell állnunk, mint a sziklaszál. Véleménykülönbség lehet, de pártoskodásnak lenni nem szabad!"</p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://talita.hu/images/marciusi-ifjak.jpg" alt="marciusi-ifjak" height="257" width="401"></p>
<p>Amint az országgyűlés és a kormány Pestre költözött, előbb a
belügyminisztérium, majd a pénzügyminisztérium hivatalnoka lett, a
közélettől meglehetősen visszavonultan élt. De amikor Jellasics
megtámadta az országot, az elsők között sürgette nemzeti hadsereg
felállítását. Maga is toborzó körútra indult a Dunántúlra, de
Székesfehérváron meg kellett állnia az előrenyomuló Jellasics miatt, s
így részt vehetett a pákozdi csatában. Szabadcsapatot szervezett, és a
menekülő horvát bánt a Lajtáig üldözte. A lázas tevékenységbe
belebetegedve októberben tért vissza Pestre, majd amikor az év végén az
osztrákok elfoglalták a várost, neki is <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>menekülnie kellett</b></u></span>, hiszen, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>ha
megtalálják, azonnal kivégzik</b></u></span>. Debrecenből Nagyváradra, Nagyszalontára
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ment toborozni, II. Rákóczi Ferencről nevezte el a szabadcsapatát,
amelynek zászlóanyaságára Teleki Blankát kérte fel</b></u></span>, akivel a
szabadságharc idején is többször találkozott. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A forradalom kitörésétől
kezdve hadtudományi munkákat tanulmányozott, képezte magát, hiszen
tudta, hogy most katonákra van szükség.</b></u></span></p>
<p class="">„...a nemzetnek választania kell a szabadság és
halál között. De ha e kettő közt választani kell: vagy minket ölnek le,
vagy mi öljünk, akkor szentség hóhérnak lenni, s legyilkolni a
zsarnokság bérlett lakóit!"</p>
<p>Csapatával a Bem hadseregét hátba támadó lázadó románok ellen harcolt
a havasokban. Ekkor <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>már felmerül benne a békés tevékenység vágya: ha
vége lesz a háborúnak, vissza akar térni történészi hivatásához. Mintha
csak Petőfi Pacsírtaszót hallok megint című versét olvasnánk:<br><br>„Dalolj, dalolj, kedves madár,<br>Eszembe hozzák e dalok,<br>Hogy nemcsak gyilkos eszköz, katona,<br>Egyszersmind költő is vagyok."</b></u></span><br><br>A
Petőfi-reminiszcenciák közé tartozik a szomorú tény: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Vasvári Pált
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">július 13-án, egy nappal a 23. születésnapja előtt a Gyalui-havasokban a
harcok folyamán, amelyben 400 bajtársa is elesett, golyótalálat éri, és
testét fejszecsapás is csonkítja, lándzsával szúrják át.</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span>De <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>ezt csak a
visszaemlékezésekből lehet tudni, mert az „elbűvölő kölyök" holttestét
nem találják meg, hiába indult annak keresésére Teleki Blanka és Leövey
Klára.</b></u></span></p>
<p class="">„A csatatér színhelyére jöttem a három hónapos
betegeskedésem után, hogy ha halnom kell, együtt haljak meg beteg
hazámmal, vagy ha a hon felgyógyul, engem is gyógyítson fel az öröm,
melyet ekkor élvezendek. Itt járok a nagyszerű látvány piacán; vizsgálom
a haza embereit, és gondolkodom..." – Utolsó fennmaradt töredékéből</p>
<p><em><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://talita.hu/images/b%C3%A9lesi_t%C3%B3_vasv%C3%A1ri.JPG" alt="bélesi tó vasvári" height="302" width="401"></em></p>
A Bélesi-víztározó ma. Ennek helyén volt egykor Béles település, ahol a csata volt, amelyben Vasvári is elesett</div>