[Grem] Zichy : 2014.dec-i Horthy konferencia a budai Vrban

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Mr. 7., Szo, 09:59:20 CET 

Horthy-konferencia a budai Várban
<http://kaposvarmost.hu/blog/bejegyzesek/2014/12/12/horthy-konferencia-a-budai-varban_14720.html>
*Írta:* Zichy László <http://kaposvarmost.hu/blog/zichy-laszlo_76.html>
http://kaposvarmost.hu/blog/bejegyzesek/2014/12/12/horthy-konferencia-a-budai-varban_14720.html

Napokig gondolkodván e konferencián, bizony, kemény kérdés számomra,
micsoda maszlaggal etették e nemzetet sok évtizeden keresztül. Tudják, a
maszlag egy tudatmódosító szer. A nácizmus és a kommunizmus nem kevésbé.
Ideje kijönni a bódulatból...

Múlt pénteken a Veritas Történetkutató Intézet szervezésében konferenciát
tartottak Horthy Miklós kormányzó tevékenységéről és időszakáról. Talán
érdemes a záró előadó egy szó szerinti „szem-pont”-ját idézni.

Ha jobb szememmel nézem, mást látok, mintha csak a bal szememmel nézném. Én
azonban szeretem a dolgokat két szemmel, sztereóban látni.

No, ez a konferencia nem dicsérte Horthyt, hanem valóban több szempontból
elemezte azt az időszakot.

[image: Horthy Miklós]
<http://kaposvarmost.hu/files/3/1/31656bb5c6c181f032fa2e91044b9986.jpg>

Boross Péter volt miniszterelnök lendülettel és papír nélkül számolt be
fiatalkori emlékeiről. Ő, az erdész fia, 10 éves kora után katonatanonc,
családjában élte meg a helyi közéletet. Az erdész, a helyi orvos, a tanító,
s persze a kereskedők összejáró, összetartozó társaság volt. És a Gottlieb
család 1940, tehát a zsidótörvények után is természetes vendége a Boross
családnak. Boross Péter, mint mesélte, tudott bizonyos szélsőséges körök
antiszemitizmusáról, csak éppen személyes berkeiben nem észlelte azt.

Példaként említette, hogy Kaposváron a Tiszti Kaszinóban rendszeresen
összejöttek a volt és akkori tisztek. A zsidó törvények után a zsidó
tisztek nem jelentek meg. Erre a Kaszinóból párosával – minek az akkori
katonatörvények szerint komoly jelentősége volt – a találkozó résztvevői a
zsidó volt tisztek lakására mentek, behívva őket a tiszti találkozóra.

Boross Péter volt miniszterelnök előadása zárásaként utalt arra, hogy az
általa megélt időszak valószínűleg egy más világról szól, mint amit a
napjainkban sokak által hirdetett történelemkép mutat. Így jelezte finoman,
milyen hamis módon mutatták be évtizedeken át Horthyt és korát. Érezhetően
megilletődve mondta el, hogy Horthy kenderesi birtokán történt
újratemetésére két amerikai zsidó szervezet is koszorút küldött „A hálás
zsidóság” nevében. Ezek ma is a kriptában láthatóak.

Az egész konferencia érezhetően a politikamentes valóságkeresés jegyében
zajlott. Törökkoppány szülöttje, Szakály Sándor prof. főigazgató második
előadóként „Katona és/vagy politikus” címmel mutatta be Horthy személyét,
élettörténetét. Igen jó volt a címválasztás. Horthy katonaként, pontosabban
tengerészként különleges karriert futott be, nemcsak hősként tisztelték, de
még ellenfeleinek is nagyrabecsülését bírta. A tengerészként elérhető
legmagasabb rangig jutott, a monarchia ellentengernagyává nevezték ki, majd
Ferencz József császár (és magyar király) szárnysegédje lett.

Ő, aki katonaként mindig igyekezett politikamentesen szolgálni, az első
világháború után a politika fősodrába került.

Ő, aki katonaként mindig igyekezett politikamentesen szolgálni, az első
világháború után a politika fősodrába került. Rövid ideig hadügyminiszter,
majd pedig a hadsereg fővezére. Ebben a nemzet megsemmisülésével fenyegető
időszakban kiemelkedő fontosságú volt a katonaságon és általában a hazán
belüli tekintélye, és bírta a győztes hatalmak katonai és politikai
vezetőinek elismerését is. Kormányzóvá választását még gróf Apponyi Albert
is messzemenően támogatta, tehát az, aki maga is szóba jött erre a
pozícióra.

Horthy hatalmas lendülettel fogott az ország újjáépítésébe, igyekezett
azonban a napi politikai feladatokat a mindenkori kormányokra bízni, ő
csupán nagy stratégiai döntésekbe szólt bele. Szakály Sándor zárásként
kiemelte, hogy a II. világháborút lezáró nürnbergi per tárgyalására ugyan
Horthyt tanúként beidézték, de senkiben fel sem merült perbe fogása.
Rákosiék moszkvai útján még maga Sztálin is ragaszkodott ehhez.

„Korszakokon átívelő élet. Apponyi Albert gróf” címmel Anka László tartott
előadást egy életút történései alapján mintegy keretbe foglalva a
kiegyezéstől az első világháború végégig és a nemzet újjáépítésének
kezdetéig tartó korszakot, beleértve a trianoni tárgyalásokat.
  A maszlagról

Napokig gondolkodván e konferencián, bizony, kemény kérdés számomra,
micsoda maszlaggal etették e nemzetet sok évtizeden keresztül (először a
hitlerizmus kevés, de durva hazai csatlósai, aztán Sztálin és utódai
megélhetési talpnyalói.)

Tudják, a maszlag egy tudatmódosító szer. A nácizmus és a kommunizmus nem
kevésbé.

Ideje kijönni a bódulatból és tisztán látni a világot.

Bár maszlag ma is bőven árad a világból, s idehaza is még burjánzik.
Valószínűleg jobban, mint a parlagfű.


Ezek után 3 egybefűződő előadás mutatta be azt a folyamatot, hogy a szinte
életképtelenné vált „csonka Magyarországból” hogyan építették fel Európa
egyik legfejlődőképesebb államát, majd hogyan próbált ez a nemzet a
világpolitika kényszerpályáján fennmaradni. Kádár Béla professzor igen
precízen, de szinte „olvasmányosan” mutatta be, hogyan kellett az ország
gazdaságszerkezetét átalakítani, új piacokat keresni, új termékszerkezetet
kialakítani. (Bizony, sok minden összecsengett az utóbbi évek hazai
trendjeivel).

A „magyar kultúrpolitika fő irányai” már nem ismeretlenek a hazai
olvasóközönség előtt. Klebelsberg neve ismerten cseng, és sokan tudják jól
kidolgozott elveinek hatását. Általa utódjául kiválasztott Hóman Bálint
tevékenysége már kevéssé ismert, de veretes folytatása elődje munkájának.
Szomorú zárása sorsának, hogy őt a váci börtönben a kommunisták szó szerint
elpusztították. De a magyar kultúrát e két ember két évtized alatt a
sínylődésből Kelet-Közép-Európa egyik legképzettebb nemzetévé tette.

[image: Horthy Miklós]
<http://kaposvarmost.hu/files/e/7/e77ffb9d27f1cca50a4066437cddcd04.jpg>Sáringer
János „A magyar külpolitika és diplomácia a két világháború között.
Lehetőségek és korlátok” c. előadása végre kihasználta annak lehetőségét,
hogy Magyarország cselekvési lehetőségeit az európai és világpolitika
feszültségterében helyezze el. Igen elkötelezetten hallgattam, saját
személyes érintettségem okán is. Nagyapám, Walko Lajos a Bethlen-kormány
idején külügyminiszter volt, Weiss Fülöp apósa, tehát dédapám pedig a Pesti
Magyar Kereskedelmi Bank elnök-vezérigazgatója. Kettőjüknek meghatározó
szerepe volt a trianoni elzártság feltörésében. Érdekes más szájából
hallani azokat az időket, melyet az ember saját családtörténetéből
valamennyire ismer.

És érdekes volt összehasonlítani Boross Péter szubjektív felvezetésű, de
annál objektívebben előadott élménybeszámolóját, az időben már más
generációhoz tartozó történészek tényadatait hallgatni, összevetve az „oral
history”, a szájról szájra döntően a családon belül terjedő történetekkel
és szellemiséggel.

Jelenthetem, ez a három kép egybeesett. Még azzal is, hogy a hallgatóság
között több zsidó származású közszereplőt ismerhettem fel. A konferencia
hallgatósága valamennyire leképezte a két világháború közti elit
értelmiséget.

Hát, Törökkoppány jó történészt nevelt!
 Címkék: Horthy Miklós
<http://kaposvarmost.hu/kereses?tags=Horthy+Mikl%C3%B3s>, történelem
<http://kaposvarmost.hu/kereses?tags=t%C3%B6rt%C3%A9nelem>, megítélés
<http://kaposvarmost.hu/kereses?tags=meg%C3%ADt%C3%A9l%C3%A9s>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150307/c0ff55b1/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl