[Grem] interj F.ppval / trsadalmi tants

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Jan. 12., H, 19:03:07 CET 

Ferenc pápa: Gondoskodni a szegényekről nem kommunizmus, hanem evangélium
2015. január 12. hétfő 15:38
http://magyarkurir.hu/hirek/gondoskodni-szegenyekrol-nem-kommunizmus-hanem-evangelium
Január 13-án jelenik meg Andrea Tornielli és Giacomo Galeazzi közös *könyv*e
„Papa Francesco. Questo economia uccide” (Ferenc pápa. Ez a gazdaság öl)
címmel *a pápa társadalmi tanításáról. A könyv egy interjúval zárul, *melyet
a szerzők még tavaly októberben készítettek Ferenc pápával.


*
<http://magyarkurir.hu/img.php?id=58170&img=o_vt-it-art-38493-papa_poveri.jpg>*Az
interjú a kötet beharangozójaként jelent meg a *La Stampa* olasz napilap
január 11-i, vasárnapi számának első lapjain.

*„Marxista”, „kommunista” és „pauperista”: Ferenc pápát a szegénységre, a
társadalmi igazságosságra vonatkozó szavai, a nélkülözők helyzetére
vonatkozó gyakori felhívásai miatt kritikák és néha kemény, szarkasztikus
támadások érték. Hogyan éli meg mindezt a pápa? A szegénység miért ennyire
erőteljesen jelenvaló a tanítóhivatalában?*

*– Szentatya, a kapitalizmusnak az a formája, amelyben az utóbbi pár
évtizedben élünk, Ön szerint valamiképpen visszafordíthatatlan?*

– Nem tudom, hogyan válaszoljak erre a kérdésre. Belátom, hogy *a
globalizáció sok embernek segített kiemelkedni a szegénységből, ám sok más
embert éhhalálra ítélt. Igaz, hogy összességében növekedett a világ
gazdagsága, de az egyenlőtlenségek ugyanúgy nőttek, és a szegénység újabb
formái léptek színre.* Megjegyzem, hogy ez a rendszer fönntartja a
selejtezés, a „szemeteskosár” kultúráját, amelyről már több alkalommal is
beszéltem.

Létezik *a selejtezés politikája és szociológiája*, valamint egyfajta *
selejtező magatartás is*. Amikor a rendszer középpontjában nem az ember áll
többé, hanem a pénz; amikor a pénz bálvánnyá válik, a férfiak és a nők
csupán eszközei annak a társadalmi és gazdasági rendszernek, amelyet
nagyarányú egyenlőtlenség jellemez, sőt ural. Így *ez a logika „kidobja”
mindazt, aminek nem veszi hasznát: ez a hozzáállás dobja ki a gyermekeket
és az időseket, és mára ez már a fiatalokat is sújtja. *

Megdöbbent az a tény, hogy a fejlett országokban több millió olyan 25 év
alatti fiatal él, akinek nincsen munkája. „Se-se” fiataloknak hívják őket,
hiszen se nem tanulnak, se nem dolgoznak: nem tanulnak, mert nincs
lehetőségük erre, nem dolgoznak, mert a munkahelyekből hiány van.

Szeretnék emlékeztetni a selejtezés kultúrájára, amely ahhoz vezet,
hogy *elutasítjuk
a gyermekeket, az abortusszal is*. Megdöbbentenek a *születésszámok*,
amelyek itt, Olaszországban *ennyire alacsonyak*: így elveszítjük a
kapcsolatot a jövővel. Hasonlóan vezet el a selejtezés kultúrája a *magukra
hagyott idősek rejtett eutanáziájá*hoz. Ők a mi emlékezetünk, a múltunkkal
való kapcsolat, amely a bölcsesség egyik forrása a jelen számára.

Olykor megkérdezem magamtól: legközelebb mit fogunk kidobni? Időben meg
kell állnunk. *Álljunk meg!* Ezért hát, ha válaszolni szeretnék a kérdésre,
azt mondom: nem tekintjük a dolgok jelen állását visszafordíthatatlannak,
nem törődünk bele. *Egy olyan társadalmat és gazdaságot* próbálunk
kiépíteni, *melyben az ember és az ő java áll a középpontban, nem* *a pénz*.

*– Hozhat-e egy etikusabb gazdaság változást, irányíthat-e nagyobb
figyelmet a társadalmi igazságosságra, helyénvaló-e, ha alapvető
változásokat föltételezünk a rendszerben?*

– Mindenekelőtt helyénvaló az emlékezetünkbe idézni, hogy *az etikára
szükség van a gazdaságban és a politikában is*. Több alkalommal nem egy
államfő és politikai vezető beszélt velem erről, miután megválasztottak
Róma püspökévé, és módom volt találkozni velük. Azt mondták: nektek,
vallási vezetőknek segítenetek kell nekünk, etikai útmutatást adva
számunkra. Igen, a lelkipásztor megfogalmazhatja felhívásait, de
meggyőződésem, *miként XVI. Benedek is emlékeztet erre Caritas in veritate
kezdetű enciklikájában, hogy szükség van olyan férfiakra és nőkre, akik
imádkozva Isten felé emelik karjukat, akik annak tudatában élnek, hogy a
szeretet és egymással való osztozás*, amiből az igazi fejlődés kiindul, nem
a mi két kezünk műve, hanem *ajándék, amelyet kérnünk kell (vö. Caritas in
veritate 79.).*

Ugyanakkor arról is meg vagyok győződve, hogy *ezeknek a férfiaknak és
nőknek el kell köteleződniük a társadalom, a politika, az intézmények és a
gazdaság minden szintjén, a közjót helyezve a középpontba*. Nem
halogathatjuk tovább a szegénység strukturális okainak megoldását, hogy így
kigyógyítsuk társadalmunkat egy olyan betegségből, amely csakis új
válságokhoz vezethet.* A piacok és a pénzügyi spekulációk nem örvendhetnek
teljes szabadságnak.* A szegények problémáinak megoldása nélkül nem
lelhetünk a világ problémáira sem megoldást. *Olyan programokra, modellekre
és folyamatokra van szükség, amelyek elősegítik a források jobb elosztását,
a munkahelyteremtést és a [társadalomból] kirekesztettek ügyének teljes
értékű előmozdítását.*

*– Miért van az, hogy XI. Piusz pápa Quadragesimo anno kezdetű
enciklikájában megfogalmazott, a pénz nemzetközi imperializmusa elleni
erőteljes és prófétai szavait ma sokan – köztük katolikusok is –
eltúlzottnak és radikálisnak érzik?*

– XI. Piusz túlzónak tűnik azok számára, akik úgy érzik, szavai őket
érintik, prófétai kijelentései pedig érzékeny pontjaikra mutatnak rá. A
pápa azonban nem túlzott, az igazságot mondta el az 1929-es gazdasági és
pénzügyi válság után, „jó hegymászóként” úgy látta a dolgokat, ahogyan
vannak, képes volt messziről szemlélni azokat. Félek, hogy sokkal inkább
azok a túlzók, akik még ma is úgy érzik, XI. Piusz felhívásai hozzájuk
szólnak…

*– Érvényesek még a Populorum progressio állításai, amelyek kimondják, hogy
a magántulajdon nem abszolút jog, hanem alá van rendelve a közjónak,
illetve Szent X. Piusz Katekizmusának a kijelentései, melyek az égbekiáltó
bűnök között sorolják fel a szegények elnyomását és a munkások jogos
bérének a visszatartását is?*

– Ezek nemcsak hogy *ma is érvényes kijelentések, hanem az idő múlásával
egyre inkább úgy érzem, hogy megerősítést nyernek a tapasztalat által. *

*– Sokakat megérintettek szavai: a szegényeket „Krisztus testének” nevezte.
Zavarja önt a „pauperizmus” *[a szegénység állapotának helyeslése,
felértékelése – *a ford. megjegyzése*]* vádja?*

– Mielőtt Assisi Szent Ferenc föllépett volna, ott voltak a „pauperisták”,
a középkorban számos pauperista irányzat létezett. A pauperizmus az
evangélium és az evangéliumi szegénység karikatúrája. *Szent Ferenc azonban
segített megtalálni a mély köteléket a szegénység és az evangélium útja
között.* Jézus kijelenti, hogy *nem szolgálhatunk két úrnak, Istennek** és
a gazdagságnak*. Ez pauperizmus? Jézus elmondja nekünk, hogy milyen
„protokoll” szerint ítélnek majd felettünk, erről Máté evangéliumának 25.
fejezetében olvashatunk: *éheztem, szomjaztam, fogságban voltam, beteg
voltam, mezítelen voltam, és ti segítettetek nekem, felöltöztettetek,
meglátogattatok, gondoskodtatok rólam*. Ahányszor megtesszük ezt egy
testvérünkkel, Jézusnak tesszük.

*Gondoskodni felebarátunkról:* a szegényről, a testben vagy lélekben
szenvedőről, a nélkülözőről. *Ez a próbakő.* Ez is pauperizmus lenne? Nem,
ez az evangélium.

*A szegénység eltávolít **a bálványimádástól*, attól, hogy azt érezzük,
tudjuk, elegek vagyunk önmagunknak. Zakeus, miután találkozott Jézus
irgalmas tekintetével, vagyona felét a szegényeknek adta. Az evangélium
üzenete mindenkihez szól,* az evangélium nem a gazdagokat ítéli el, hanem*
a *gazdagság bálványimádását, ami érzéketlenné tesz* *a szegény kiáltására*.


Jézus azt mondta, hogy *mielőtt fölajánlanánk áldozati adományunkat az
oltárnál, ki kell engesztelődnünk a testvérünkkel, hogy békében legyünk
vele.* Úgy hiszem, analóg módon kiterjeszthetjük ezt a felhívást arra is,
hogy *békében kell lennünk a szegény testvéreinkkel is*.

*– Ön a szegényekre irányuló figyelem kapcsán hangsúlyozta a folytonosságot
az egyház hagyományával. Tudna említeni néhány példát erre?*

– Egy hónappal a II. vatikáni zsinat megnyitása előtt XXIII. János pápa ezt
mondta: „Az egyház úgy mutatkozik meg, mint amilyen, és mint amilyen lenni
szeretne – mint mindenki egyháza, és különösen a szegények egyháza”. Az ezt
követő években a szegények javára irányuló alapvető döntés helyet kapott a
tanítóhivatali dokumentumokban. Valaki ezt újdonságnak is gondolhatná, ám
valójában olyan figyelem ez, mely az evangéliumból ered, és amely már a
kereszténység első századaiban dokumentálható.

Ha elismételnék néhány szakaszt a 2. és 3. század egyházatyáinak
szentbeszédeiből, arról, hogyan kell bánnunk a szegényekkel, azzal
vádolhatnának, hogy marxista prédikációt tartok. „*Amit a szegénynek adsz,
nem a magadéból adod, csak azt adod vissza, ami az övék. Hiszen azt
foglalod le magadnak, ami mindenki közös használatára adatott. A föld
mindenkié, nem a gazdagoké.” **Szent Ambrus szavai ezek*, melyeket VI. Pál
pápa fölhasznál *Populorum progressio* kezdetű enciklikájában. E szavak
alapján kijelenti, hogy *„a magántulajdon senki számára sem képez abszolút
és feltétel nélküli jogot. Senkinek sem szabad a maga kizárólagos
használatára fenntartania szükségleteit meghaladó javakat akkor, amikor a
többiek még a szükséges létminimummal sem rendelkeznek.**” *

*Aranyszájú Szent János így tanított:* *„ha nem osztod meg javaidat a
szegényekkel, az azt jelenti, hogy meglopod és megfosztod őket az élettől.
A javak, melyeket birtokolunk, nem a miénk, hanem az övék.*” [...] Amint
láthatjuk, *a szegények iránti figyelem ott van az evangéliumban s az
egyház hagyományában is, nem **a kommunizmus találmánya*, s nem szabad
ideologizálni azt, ahogyan ez megtörtént néhányszor a történelem folyamán.

*Az egyház, amikor arra hív minket, hogy győzzük le **a „közömbösség
globalizációját”*, távol áll a politikai érdekektől és nézetektől: egyedül
Jézus szava indítja erre, s szeretné fölajánlani hozzájárulását *egy olyan
világ felépítésében, ahol oltalmazzuk egymást és gondot viselünk egymásra.*

*Forrás: La Stampa, 2015. január 11. (149), 2–3. o.*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150112/27fe1dbc/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl