[Grem] interj F.ppval / trsadalmi tants
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2015. Jan. 12., H, 19:06:30 CET
javítva:
Ferenc pápa: Gondoskodni a szegényekről nem kommunizmus, hanem evangélium
2015. január 12. hétfő 15:38
http://magyarkurir.hu/hirek/gondoskodni-szegenyekrol-nem-kommunizmus-hanem-evangelium
Január 13-án jelenik meg Andrea Tornielli és Giacomo Galeazzi közös *könyv*e
„Papa Francesco. Questo economia uccide” (Ferenc pápa. Ez a gazdaság öl)
címmel *a pápa társadalmi tanításáról. A könyv egy interjúval zárul, *melyet
a szerzők még tavaly októberben készítettek Ferenc pápával.
*
<http://magyarkurir.hu/img.php?id=58170&img=o_vt-it-art-38493-papa_poveri.jpg>*Az
interjú a kötet beharangozójaként jelent meg a *La Stampa* olasz napilap
január 11-i, vasárnapi számának első lapjain.
*„Marxista”, „kommunista” és „pauperista”: Ferenc pápát a szegénységre, a
társadalmi igazságosságra vonatkozó szavai, a nélkülözők helyzetére
vonatkozó gyakori felhívásai miatt kritikák és néha kemény, szarkasztikus
támadások érték. Hogyan éli meg mindezt a pápa? A szegénység miért ennyire
erőteljesen jelenvaló a tanítóhivatalában?*
*– Szentatya, a kapitalizmusnak az a formája, amelyben az utóbbi pár
évtizedben élünk, Ön szerint valamiképpen visszafordíthatatlan?*
– Nem tudom, hogyan válaszoljak erre a kérdésre. Belátom, hogy *a
globalizáció sok embernek segített kiemelkedni a szegénységből, ám sok más
embert éhhalálra ítélt. Igaz, hogy összességében növekedett a világ
gazdagsága, de az egyenlőtlenségek ugyanúgy nőttek, és a szegénység újabb
formái léptek színre.* Megjegyzem, hogy ez a rendszer fönntartja a
selejtezés, a „szemeteskosár” kultúráját, amelyről már több alkalommal is
beszéltem.
Létezik *a selejtezés politikája és szociológiája*, valamint egyfajta *
selejtező magatartás is*. Amikor a rendszer középpontjában nem az ember áll
többé, hanem a pénz; amikor a pénz bálvánnyá válik, a férfiak és a nők
csupán eszközei annak a társadalmi és gazdasági rendszernek, amelyet
nagyarányú egyenlőtlenség jellemez, sőt ural. Így *ez a logika „kidobja”
mindazt, aminek nem veszi hasznát: ez a hozzáállás dobja ki a gyermekeket
és az időseket, és mára ez már a fiatalokat is sújtja. *
Megdöbbent az a tény, hogy a fejlett országokban több millió olyan 25 év
alatti fiatal él, akinek nincsen munkája. „Se-se” fiataloknak hívják őket,
hiszen se nem tanulnak, se nem dolgoznak: nem tanulnak, mert nincs
lehetőségük erre, nem dolgoznak, mert a munkahelyekből hiány van.
Szeretnék emlékeztetni a selejtezés kultúrájára, amely ahhoz vezet,
hogy *elutasítjuk
a gyermekeket, az abortusszal is*. Megdöbbentenek a *születésszámok*,
amelyek itt, Olaszországban *ennyire alacsonyak*: így elveszítjük a
kapcsolatot a jövővel. Hasonlóan vezet el a selejtezés kultúrája a *magukra
hagyott idősek rejtett eutanáziájá*hoz. Ők a mi emlékezetünk, a múltunkkal
való kapcsolat, amely a bölcsesség egyik forrása a jelen számára.
Olykor megkérdezem magamtól: legközelebb mit fogunk kidobni? Időben meg
kell állnunk. *Álljunk meg!* Ezért hát, ha válaszolni szeretnék a kérdésre,
azt mondom: nem tekintjük a dolgok jelen állását visszafordíthatatlannak,
nem törődünk bele. *Egy olyan társadalmat és gazdaságot* próbálunk
kiépíteni, *melyben az ember és az ő java áll a középpontban, nem* *a pénz*.
*– Hozhat-e egy etikusabb gazdaság változást, irányíthat-e nagyobb
figyelmet a társadalmi igazságosságra, helyénvaló-e, ha alapvető
változásokat föltételezünk a rendszerben?*
– Mindenekelőtt helyénvaló az emlékezetünkbe idézni, hogy *az etikára
szükség van a gazdaságban és a politikában is*. Több alkalommal nem egy
államfő és politikai vezető beszélt velem erről, miután megválasztottak
Róma püspökévé, és módom volt találkozni velük. Azt mondták: nektek,
vallási vezetőknek segítenetek kell nekünk, etikai útmutatást adva
számunkra. Igen, a lelkipásztor megfogalmazhatja felhívásait, de
meggyőződésem, *miként XVI. Benedek is emlékeztet erre Caritas in veritate
kezdetű enciklikájában, hogy szükség van olyan férfiakra és nőkre, akik
imádkozva Isten felé emelik karjukat, akik annak tudatában élnek, hogy a
szeretet és egymással való osztozás*, amiből az igazi fejlődés kiindul, nem
a mi két kezünk műve, hanem *ajándék, amelyet kérnünk kell (vö. Caritas in
veritate 79.).*
Ugyanakkor arról is meg vagyok győződve, hogy *ezeknek a férfiaknak és
nőknek el kell köteleződniük a társadalom, a politika, az intézmények és a
gazdaság minden szintjén, a közjót helyezve a középpontba*. Nem
halogathatjuk tovább a szegénység strukturális okainak megoldását, hogy így
kigyógyítsuk társadalmunkat egy olyan betegségből, amely csakis új
válságokhoz vezethet.* A piacok és a pénzügyi spekulációk nem örvendhetnek
teljes szabadságnak.* A szegények problémáinak megoldása nélkül nem
lelhetünk a világ problémáira sem megoldást. *Olyan programokra, modellekre
és folyamatokra van szükség, amelyek elősegítik a források jobb elosztását,
a munkahelyteremtést és a [társadalomból] kirekesztettek ügyének teljes
értékű előmozdítását.*
*– Miért van az, hogy XI. Piusz pápa Quadragesimo anno kezdetű
enciklikájában megfogalmazott, a pénz nemzetközi imperializmusa elleni
erőteljes és prófétai szavait ma sokan – köztük katolikusok is –
eltúlzottnak és radikálisnak érzik?*
– XI. Piusz túlzónak tűnik azok számára, akik úgy érzik, szavai őket
érintik, prófétai kijelentései pedig érzékeny pontjaikra mutatnak rá. A
pápa azonban nem túlzott, az igazságot mondta el az 1929-es gazdasági és
pénzügyi válság után, „jó hegymászóként” úgy látta a dolgokat, ahogyan
vannak, képes volt messziről szemlélni azokat. Félek, hogy sokkal inkább
azok a túlzók, akik még ma is úgy érzik, XI. Piusz felhívásai hozzájuk
szólnak…
*– Érvényesek még a Populorum progressio állításai, amelyek kimondják, hogy
a magántulajdon nem abszolút jog, hanem alá van rendelve a közjónak,
illetve Szent X. Piusz Katekizmusának a kijelentései, melyek az égbekiáltó
bűnök között sorolják fel a szegények elnyomását és a munkások jogos
bérének a visszatartását is?*
– Ezek nemcsak hogy *ma is érvényes kijelentések, hanem az idő múlásával
egyre inkább úgy érzem, hogy megerősítést nyernek a tapasztalat által. *
*– Sokakat megérintettek szavai: a szegényeket „Krisztus testének” nevezte.
Zavarja önt a „pauperizmus” *[a szegénység állapotának helyeslése,
felértékelése – *a ford. megjegyzése*]* vádja?*
– Mielőtt Assisi Szent Ferenc föllépett volna, ott voltak a „pauperisták”,
a középkorban számos pauperista irányzat létezett. A pauperizmus az
evangélium és az evangéliumi szegénység karikatúrája. *Szent Ferenc azonban
segített megtalálni a mély köteléket a szegénység és az evangélium útja
között.* Jézus kijelenti, hogy *nem szolgálhatunk két úrnak, Istennek** és
a gazdagságnak*. Ez pauperizmus? Jézus elmondja nekünk, hogy milyen
„protokoll” szerint ítélnek majd felettünk, erről Máté evangéliumának 25.
fejezetében olvashatunk: *éheztem, szomjaztam, fogságban voltam, beteg
voltam, mezítelen voltam, és ti segítettetek nekem, felöltöztettetek,
meglátogattatok, gondoskodtatok rólam*. Ahányszor megtesszük ezt egy
testvérünkkel, Jézusnak tesszük.
*Gondoskodni felebarátunkról:* a szegényről, a testben vagy lélekben
szenvedőről, a nélkülözőről. *Ez a próbakő.* Ez is pauperizmus lenne? Nem,
ez az evangélium.
*A szegénység eltávolít **a bálványimádástól*, attól, hogy azt érezzük,
tudjuk, elegek vagyunk önmagunknak. Zakeus, miután találkozott Jézus
irgalmas tekintetével, vagyona felét a szegényeknek adta. Az evangélium
üzenete mindenkihez szól,* az evangélium nem a gazdagokat ítéli el, hanem*
a *gazdagság bálványimádását, ami érzéketlenné tesz* *a szegény kiáltására*.
Jézus azt mondta, hogy *mielőtt fölajánlanánk áldozati adományunkat az
oltárnál, ki kell engesztelődnünk a testvérünkkel, hogy békében legyünk
vele.* Úgy hiszem, analóg módon kiterjeszthetjük ezt a felhívást arra is,
hogy *békében kell lennünk a szegény testvéreinkkel is*.
*– Ön a szegényekre irányuló figyelem kapcsán hangsúlyozta a folytonosságot
az egyház hagyományával. Tudna említeni néhány példát erre?*
– Egy hónappal a II. vatikáni zsinat megnyitása előtt XXIII. János pápa ezt
mondta: „Az egyház úgy mutatkozik meg, mint amilyen, és mint amilyen lenni
szeretne – mint mindenki egyháza, és különösen a szegények egyháza”. Az ezt
követő években a szegények javára irányuló alapvető döntés helyet kapott a
tanítóhivatali dokumentumokban. Valaki ezt újdonságnak is gondolhatná, ám
valójában olyan figyelem ez, mely az evangéliumból ered, és amely már a
kereszténység első századaiban dokumentálható.
Ha elismételnék néhány szakaszt a 2. és 3. század egyházatyáinak
szentbeszédeiből, arról, hogyan kell bánnunk a szegényekkel, azzal
vádolhatnának, hogy marxista prédikációt tartok. „*Amit a szegénynek adsz,
nem a magadéból adod, csak azt adod vissza, ami az övék. Hiszen azt
foglalod le magadnak, ami mindenki közös használatára adatott. A föld
mindenkié, nem a gazdagoké.” **Szent Ambrus szavai ezek*, melyeket VI. Pál
pápa fölhasznál *Populorum progressio* kezdetű enciklikájában. E szavak
alapján kijelenti, hogy *„a magántulajdon senki számára sem képez abszolút
és feltétel nélküli jogot. Senkinek sem szabad a maga kizárólagos
használatára fenntartania szükségleteit meghaladó javakat akkor, amikor a
többiek még a szükséges létminimummal sem rendelkeznek.**” *
*Aranyszájú Szent János így tanított:* *„ha nem osztod meg javaidat a
szegényekkel, az azt jelenti, hogy meglopod és megfosztod őket az élettől.
A javak, melyeket birtokolunk, nem a miénk, hanem az övék.*” [...] Amint
láthatjuk, *a szegények iránti figyelem ott van az evangéliumban s az
egyház hagyományában is, nem **a kommunizmus találmánya*, s nem szabad
ideologizálni azt, ahogyan ez megtörtént néhányszor a történelem folyamán.
*Az egyház, amikor arra hív minket, hogy győzzük le **a „közömbösség
globalizációját”*, távol áll a politikai érdekektől és nézetektől: egyedül
Jézus szava indítja erre, s szeretné fölajánlani hozzájárulását *egy olyan
világ felépítésében, ahol oltalmazzuk egymást és gondot viselünk egymásra.*
*Forrás: La Stampa, 2015. január 11. (149), 2–3. o.*
2015-01-12 19:03 GMT+01:00 Emoke Greschik <greschem at gmail.com>:
> Ferenc pápa: Gondoskodni a szegényekről nem kommunizmus, hanem evangélium
> 2015. január 12. hétfő 15:38
>
> http://magyarkurir.hu/hirek/gondoskodni-szegenyekrol-nem-kommunizmus-hanem-evangelium
> Január 13-án jelenik meg Andrea Tornielli és Giacomo Galeazzi közös
> *könyv*e „Papa Francesco. Questo economia uccide” (Ferenc pápa. Ez a
> gazdaság öl) címmel *a pápa társadalmi tanításáról. A könyv egy
> interjúval zárul, *melyet a szerzők még tavaly októberben készítettek
> Ferenc pápával.
>
>
> *
> <http://magyarkurir.hu/img.php?id=58170&img=o_vt-it-art-38493-papa_poveri.jpg>*Az
> interjú a kötet beharangozójaként jelent meg a *La Stampa* olasz napilap
> január 11-i, vasárnapi számának első lapjain.
>
> *„Marxista”, „kommunista” és „pauperista”: Ferenc pápát a szegénységre, a
> társadalmi igazságosságra vonatkozó szavai, a nélkülözők helyzetére
> vonatkozó gyakori felhívásai miatt kritikák és néha kemény, szarkasztikus
> támadások érték. Hogyan éli meg mindezt a pápa? A szegénység miért ennyire
> erőteljesen jelenvaló a tanítóhivatalában?*
>
> *– Szentatya, a kapitalizmusnak az a formája, amelyben az utóbbi pár
> évtizedben élünk, Ön szerint valamiképpen visszafordíthatatlan?*
>
> – Nem tudom, hogyan válaszoljak erre a kérdésre. Belátom, hogy *a
> globalizáció sok embernek segített kiemelkedni a szegénységből, ám sok más
> embert éhhalálra ítélt. Igaz, hogy összességében növekedett a világ
> gazdagsága, de az egyenlőtlenségek ugyanúgy nőttek, és a szegénység újabb
> formái léptek színre.* Megjegyzem, hogy ez a rendszer fönntartja a
> selejtezés, a „szemeteskosár” kultúráját, amelyről már több alkalommal is
> beszéltem.
>
> Létezik *a selejtezés politikája és szociológiája*, valamint egyfajta *
> selejtező magatartás is*. Amikor a rendszer középpontjában nem az ember
> áll többé, hanem a pénz; amikor a pénz bálvánnyá válik, a férfiak és a nők
> csupán eszközei annak a társadalmi és gazdasági rendszernek, amelyet
> nagyarányú egyenlőtlenség jellemez, sőt ural. Így *ez a logika „kidobja”
> mindazt, aminek nem veszi hasznát: ez a hozzáállás dobja ki a gyermekeket
> és az időseket, és mára ez már a fiatalokat is sújtja. *
>
> Megdöbbent az a tény, hogy a fejlett országokban több millió olyan 25 év
> alatti fiatal él, akinek nincsen munkája. „Se-se” fiataloknak hívják őket,
> hiszen se nem tanulnak, se nem dolgoznak: nem tanulnak, mert nincs
> lehetőségük erre, nem dolgoznak, mert a munkahelyekből hiány van.
>
> Szeretnék emlékeztetni a selejtezés kultúrájára, amely ahhoz vezet, hogy *elutasítjuk
> a gyermekeket, az abortusszal is*. Megdöbbentenek a *születésszámok*,
> amelyek itt, Olaszországban *ennyire alacsonyak*: így elveszítjük a
> kapcsolatot a jövővel. Hasonlóan vezet el a selejtezés kultúrája a *magukra
> hagyott idősek rejtett eutanáziájá*hoz. Ők a mi emlékezetünk, a
> múltunkkal való kapcsolat, amely a bölcsesség egyik forrása a jelen
> számára.
>
> Olykor megkérdezem magamtól: legközelebb mit fogunk kidobni? Időben meg
> kell állnunk. *Álljunk meg!* Ezért hát, ha válaszolni szeretnék a
> kérdésre, azt mondom: nem tekintjük a dolgok jelen állását
> visszafordíthatatlannak, nem törődünk bele. *Egy olyan társadalmat és
> gazdaságot* próbálunk kiépíteni, *melyben az ember és az ő java áll a
> középpontban, nem* *a pénz*.
>
> *– Hozhat-e egy etikusabb gazdaság változást, irányíthat-e nagyobb
> figyelmet a társadalmi igazságosságra, helyénvaló-e, ha alapvető
> változásokat föltételezünk a rendszerben?*
>
> – Mindenekelőtt helyénvaló az emlékezetünkbe idézni, hogy *az etikára
> szükség van a gazdaságban és a politikában is*. Több alkalommal nem egy
> államfő és politikai vezető beszélt velem erről, miután megválasztottak
> Róma püspökévé, és módom volt találkozni velük. Azt mondták: nektek,
> vallási vezetőknek segítenetek kell nekünk, etikai útmutatást adva
> számunkra. Igen, a lelkipásztor megfogalmazhatja felhívásait, de
> meggyőződésem, *miként XVI. Benedek is emlékeztet erre Caritas in
> veritate kezdetű enciklikájában, hogy szükség van olyan férfiakra és nőkre,
> akik imádkozva Isten felé emelik karjukat, akik annak tudatában élnek, hogy
> a szeretet és egymással való osztozás*, amiből az igazi fejlődés kiindul,
> nem a mi két kezünk műve, hanem *ajándék, amelyet kérnünk kell (vö.
> Caritas in veritate 79.).*
>
> Ugyanakkor arról is meg vagyok győződve, hogy *ezeknek a férfiaknak és
> nőknek el kell köteleződniük a társadalom, a politika, az intézmények és a
> gazdaság minden szintjén, a közjót helyezve a középpontba*. Nem
> halogathatjuk tovább a szegénység strukturális okainak megoldását, hogy így
> kigyógyítsuk társadalmunkat egy olyan betegségből, amely csakis új
> válságokhoz vezethet.* A piacok és a pénzügyi spekulációk nem
> örvendhetnek teljes szabadságnak.* A szegények problémáinak megoldása
> nélkül nem lelhetünk a világ problémáira sem megoldást. *Olyan
> programokra, modellekre és folyamatokra van szükség, amelyek elősegítik a
> források jobb elosztását, a munkahelyteremtést és a [társadalomból]
> kirekesztettek ügyének teljes értékű előmozdítását.*
>
> *– Miért van az, hogy XI. Piusz pápa Quadragesimo anno kezdetű
> enciklikájában megfogalmazott, a pénz nemzetközi imperializmusa elleni
> erőteljes és prófétai szavait ma sokan – köztük katolikusok is –
> eltúlzottnak és radikálisnak érzik?*
>
> – XI. Piusz túlzónak tűnik azok számára, akik úgy érzik, szavai őket
> érintik, prófétai kijelentései pedig érzékeny pontjaikra mutatnak rá. A
> pápa azonban nem túlzott, az igazságot mondta el az 1929-es gazdasági és
> pénzügyi válság után, „jó hegymászóként” úgy látta a dolgokat, ahogyan
> vannak, képes volt messziről szemlélni azokat. Félek, hogy sokkal inkább
> azok a túlzók, akik még ma is úgy érzik, XI. Piusz felhívásai hozzájuk
> szólnak…
>
> *– Érvényesek még a Populorum progressio állításai, amelyek kimondják,
> hogy a magántulajdon nem abszolút jog, hanem alá van rendelve a közjónak,
> illetve Szent X. Piusz Katekizmusának a kijelentései, melyek az égbekiáltó
> bűnök között sorolják fel a szegények elnyomását és a munkások jogos
> bérének a visszatartását is?*
>
> – Ezek nemcsak hogy *ma is érvényes kijelentések, hanem az idő múlásával
> egyre inkább úgy érzem, hogy megerősítést nyernek a tapasztalat által. *
>
> *– Sokakat megérintettek szavai: a szegényeket „Krisztus testének”
> nevezte. Zavarja önt a „pauperizmus” *[a szegénység állapotának
> helyeslése, felértékelése – *a ford. megjegyzése*]* vádja?*
>
> – Mielőtt Assisi Szent Ferenc föllépett volna, ott voltak a „pauperisták”,
> a középkorban számos pauperista irányzat létezett. A pauperizmus az
> evangélium és az evangéliumi szegénység karikatúrája. *Szent Ferenc
> azonban segített megtalálni a mély köteléket a szegénység és az evangélium
> útja között.* Jézus kijelenti, hogy *nem szolgálhatunk két úrnak,
> Istennek** és a gazdagságnak*. Ez pauperizmus? Jézus elmondja nekünk,
> hogy milyen „protokoll” szerint ítélnek majd felettünk, erről Máté
> evangéliumának 25. fejezetében olvashatunk: *éheztem, szomjaztam,
> fogságban voltam, beteg voltam, mezítelen voltam, és ti segítettetek nekem,
> felöltöztettetek, meglátogattatok, gondoskodtatok rólam*. Ahányszor
> megtesszük ezt egy testvérünkkel, Jézusnak tesszük.
>
> *Gondoskodni felebarátunkról:* a szegényről, a testben vagy lélekben
> szenvedőről, a nélkülözőről. *Ez a próbakő.* Ez is pauperizmus lenne?
> Nem, ez az evangélium.
>
> *A szegénység eltávolít **a bálványimádástól*, attól, hogy azt érezzük,
> tudjuk, elegek vagyunk önmagunknak. Zakeus, miután találkozott Jézus
> irgalmas tekintetével, vagyona felét a szegényeknek adta. Az evangélium
> üzenete mindenkihez szól,* az evangélium nem a gazdagokat ítéli el, hanem*
> a *gazdagság bálványimádását, ami érzéketlenné tesz* *a szegény
> kiáltására*.
>
> Jézus azt mondta, hogy *mielőtt fölajánlanánk áldozati adományunkat az
> oltárnál, ki kell engesztelődnünk a testvérünkkel, hogy békében legyünk
> vele.* Úgy hiszem, analóg módon kiterjeszthetjük ezt a felhívást arra is,
> hogy *békében kell lennünk a szegény testvéreinkkel is*.
>
> *– Ön a szegényekre irányuló figyelem kapcsán hangsúlyozta a
> folytonosságot az egyház hagyományával. Tudna említeni néhány példát erre?*
>
> – Egy hónappal a II. vatikáni zsinat megnyitása előtt XXIII. János pápa
> ezt mondta: „Az egyház úgy mutatkozik meg, mint amilyen, és mint amilyen
> lenni szeretne – mint mindenki egyháza, és különösen a szegények egyháza”.
> Az ezt követő években a szegények javára irányuló alapvető döntés helyet
> kapott a tanítóhivatali dokumentumokban. Valaki ezt újdonságnak is
> gondolhatná, ám valójában olyan figyelem ez, mely az evangéliumból ered, és
> amely már a kereszténység első századaiban dokumentálható.
>
> Ha elismételnék néhány szakaszt a 2. és 3. század egyházatyáinak
> szentbeszédeiből, arról, hogyan kell bánnunk a szegényekkel, azzal
> vádolhatnának, hogy marxista prédikációt tartok. „*Amit a szegénynek
> adsz, nem a magadéból adod, csak azt adod vissza, ami az övék. Hiszen azt
> foglalod le magadnak, ami mindenki közös használatára adatott. A föld
> mindenkié, nem a gazdagoké.” **Szent Ambrus szavai ezek*, melyeket VI.
> Pál pápa fölhasznál *Populorum progressio* kezdetű enciklikájában. E
> szavak alapján kijelenti, hogy *„a magántulajdon senki számára sem képez
> abszolút és feltétel nélküli jogot. Senkinek sem szabad a maga kizárólagos
> használatára fenntartania szükségleteit meghaladó javakat akkor, amikor a
> többiek még a szükséges létminimummal sem rendelkeznek.**” *
>
> *Aranyszájú Szent János így tanított:* *„ha nem osztod meg javaidat a
> szegényekkel, az azt jelenti, hogy meglopod és megfosztod őket az élettől.
> A javak, melyeket birtokolunk, nem a miénk, hanem az övék.*” [...] Amint
> láthatjuk, *a szegények iránti figyelem ott van az evangéliumban s az
> egyház hagyományában is, nem **a kommunizmus találmánya*, s nem szabad
> ideologizálni azt, ahogyan ez megtörtént néhányszor a történelem folyamán.
>
> *Az egyház, amikor arra hív minket, hogy győzzük le **a „közömbösség
> globalizációját”*, távol áll a politikai érdekektől és nézetektől:
> egyedül Jézus szava indítja erre, s szeretné fölajánlani hozzájárulását *egy
> olyan világ felépítésében, ahol oltalmazzuk egymást és gondot viselünk
> egymásra.*
>
> *Forrás: La Stampa, 2015. január 11. (149), 2–3. o.*
>
>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150112/244e11fe/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl