[Grem] Lovas István: Roland Galharague úrnak, Franciaország budapesti nagykövetének

[Hargitai]

Nagyon jó cikk, 1oo%-ig egyetértek.Gy
2015.01.10. 23:12 keltezéssel, KEA írta:
> Roland Galharague úrnak
> Franciaország budapesti nagykövetének
>
> Lovas István, 2015.01.10.
> https://www.facebook.com/istvan.lovas.587/posts/623758124418443:0
>
>
> Tisztelt Nagykövet Úr!
>
> A gyász egyetemes érzés, mint ahogyan a sajtószabadság védelme
> univerzális érték, azaz nem szabadna őket a politikai haszonelvűség
> síkjára lerántva viszonylagossá tenni.
>
> Az ön és országa érdekében is írom ezt a levelet most, amikor a Charlie
> Hebdo nevű szatirikus hetilap párizsi szerkesztősége elleni szerdai, 12
> áldozattal járó merénylet nyomán tapasztalt világméretű együttérzést
> önök már-már az ízlés határán túl igyekeznek fel- és kihasználni a saját
> és a már-már civilizációs konfrontációvá fajuló politikai korrektség
> jegyében is.
>
> Ez az Alaszkától Koncz Zsuzsa énekesig tartó „Je suis Charlie” táblát
> tartás már olyannyira szinte kötelezővé és émelyítővé vált, hogy a New
> York Times-tól a hazai bloggerekig egymás után jelennek meg „Nem vagyok
> Charlie” cím alatt a különvélemények.
>
> Ha a nyugati világban a muzulmánok szent alakjait gúnyoló karikatúrák
> nyomán megölt 12 újságíró iszonyatos végzetét követően olyannyira
> kötelező a velük azonosító „Charlie vagyok” felirattal demonstrálni,
> megmondaná, hogy a nyári gázai háborúban legyilkolt 11 palesztin
> újságíró miatt miért nem hullatott sem ön, sem kormánya, sem a nyugati
> világ kollektíve vagy országonként külön-külön egyetlen könnyet sem?
> Holott azok az újságírók még nem is gúnyoltak senkit, pusztán napi
> munkájukat végezték. Vajon jogos feltenni a kérdést, hogy őszinte-e a
> mostani gyász hőfoka, ha feltételezzük, hogy minden ember élete
> egyformán értékes éppen úgy, mint az újságíróké, akiket nem „illik”
> sehol a világon munkájuk közepette megölni.
>
> A brit globális hetilap, az Economist tegnapi számának a párizsi
> kivégzésről írt vezércikkében ez olvasható, miután felteszi a kérdést,
> hogy a szabad beszédnek kell-e határokat szabni, akár saját magunk
> által, akár úgy, hogy azokat kívülről kényszerítik ránk: „A válasz erre
> hangsúlyos nem”. A szerkesztőségi véleményt megerősítve később ezt
> írják: „Még akkor is, ha egy kép vagy vélemény tiszteletlen, ízléstelen,
> nem szabad betiltani, hacsak közvetlenül nem szít erőszakot”.
> Ön, gondolom és kijelentéssel alapján meg is vagyok győződve róla, e
> két, lényegében azonos és hangsúlyos véleménnyel egyetért. Ha pedig ez
> így van, Manuel Valls, az önök miniszterelnöke miért adta ki tavaly
> márciusban utasításszerűen az ukáznak nagyon nagy részben engedelmeskedő
> prefektusoknak, hogy ne engedjék fellépni területükön Dieudonné M’bala
> Mbalát, a nemzetközileg legismertebb francia komikust, noha még nem is
> tudták, hogy a milliók által kedvelt előadóművész mit fog mondani?
>
> Vajon a félig francia, félig kameruni Dieudonnét miért ítélték el már
> oly annyiszor igen súlyos pénzbüntetésre és miért tiltották be nem
> egyszer fellépését? Vajon a vád – antiszemitizmus – nem tartozik az
> Economist és önök által most olyannyira kiemelt „hangsúlyos nem”-re és
> arra, hogy betiltani nem szabad a „tiszteletlen, ízléstelen” véleményt
> sem, holott Franciaországban nagyon sokan kételkednek abban, hogy
> Dieudonné megnyilvánulásai e kategóriába tartoznának. Netán azért, mert
> kijelentései azonnali erőszakot váltanának ki?
>
> Fővárosukban jelenleg kategorikusan tiltják a palesztinok melletti
> tüntetést. Miért, nagykövet úr? És miért csak velük nem szabad
> szolidaritást kinyilvánítani? Az ilyen demonstrációk is tiszteletlennek
> és ízléstelennek minősülnek?
>
> És ha a mély gyász és együttérzés hangos kifejezése most szinte kötelező
> a nyugati világ politikusainak 12 ember erőszakos halála miatt, akkor
> Francois Hollande, Franciaország elnöke 2012. december 20-án Algírban,
> az algériai parlamentben egyértelműen elítélve a francia gyarmatosítás
> ottani, brutális és igazságtalan voltát, miért utasította vissza Algéria
> népének döbbenetére azt, hogy bocsánatot kérjen a franciák által
> korábban megölt fél millió algériai miatt?
> Azt pedig már csak mellékesen kérdezem, hogy miért hívta ön meg a holnap
> esti párizsi emlékező menetre Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt is,
> aki a „szabadság” és „demokrácia” ily vészterhes pillanataiban
> folyamatosan hangoztatott szent értékeit lövette véresre 2006 őszén,
> miután az illegális fegyverekkel is felszerelt rendőreiről előzetesen
> leparancsoltatta azonosító számukat, majd kitüntette a brutális
> támadássorozatok és véres tömegveretések rendőrparancsnokát?
>
> Nagykövet úr, aggódom, hogy az itt felvetett kérdések nem csak engem
> mardosnak, és hogy az ön viselkedése nem fog túlzottan sok új barátot
> verbuválni Franciaországnak azok táborából, akiknek már az sem tetszett
> – hogy korábbi időkre ne menjek vissza -, amikor Medgyessy Péter volt
> miniszterelnöknek és kommunista titkosszolgálati ügynöknek adományozták
> a becsületrend magas fokozatát?
>
> Ha mélyen elgondolkodik, ugye egy picit ön is velem érez?
>
> Kiváló tisztelettel,
> Lovas István
>


---
Ezt az e-mailt az Avast víruskereső szoftver átvizsgálta.
http://www.avast.com