[Grem] Lovas István: Roland Galharague úrnak, Franciaország budapesti nagykövetének

[KEA]

Roland Galharague úrnak
Franciaország budapesti nagykövetének

Lovas István, 2015.01.10.
https://www.facebook.com/istvan.lovas.587/posts/623758124418443:0


Tisztelt Nagykövet Úr!

A gyász egyetemes érzés, mint ahogyan a sajtószabadság védelme
univerzális érték, azaz nem szabadna őket a politikai haszonelvűség
síkjára lerántva viszonylagossá tenni.

Az ön és országa érdekében is írom ezt a levelet most, amikor a Charlie
Hebdo nevű szatirikus hetilap párizsi szerkesztősége elleni szerdai, 12
áldozattal járó merénylet nyomán tapasztalt világméretű együttérzést
önök már-már az ízlés határán túl igyekeznek fel- és kihasználni a saját
és a már-már civilizációs konfrontációvá fajuló politikai korrektség
jegyében is.

Ez az Alaszkától Koncz Zsuzsa énekesig tartó „Je suis Charlie” táblát
tartás már olyannyira szinte kötelezővé és émelyítővé vált, hogy a New
York Times-tól a hazai bloggerekig egymás után jelennek meg „Nem vagyok
Charlie” cím alatt a különvélemények.

Ha a nyugati világban a muzulmánok szent alakjait gúnyoló karikatúrák
nyomán megölt 12 újságíró iszonyatos végzetét követően olyannyira
kötelező a velük azonosító „Charlie vagyok” felirattal demonstrálni,
megmondaná, hogy a nyári gázai háborúban legyilkolt 11 palesztin
újságíró miatt miért nem hullatott sem ön, sem kormánya, sem a nyugati
világ kollektíve vagy országonként külön-külön egyetlen könnyet sem?
Holott azok az újságírók még nem is gúnyoltak senkit, pusztán napi
munkájukat végezték. Vajon jogos feltenni a kérdést, hogy őszinte-e a
mostani gyász hőfoka, ha feltételezzük, hogy minden ember élete
egyformán értékes éppen úgy, mint az újságíróké, akiket nem „illik”
sehol a világon munkájuk közepette megölni.

A brit globális hetilap, az Economist tegnapi számának a párizsi
kivégzésről írt vezércikkében ez olvasható, miután felteszi a kérdést,
hogy a szabad beszédnek kell-e határokat szabni, akár saját magunk
által, akár úgy, hogy azokat kívülről kényszerítik ránk: „A válasz erre
hangsúlyos nem”. A szerkesztőségi véleményt megerősítve később ezt
írják: „Még akkor is, ha egy kép vagy vélemény tiszteletlen, ízléstelen,
nem szabad betiltani, hacsak közvetlenül nem szít erőszakot”.
Ön, gondolom és kijelentéssel alapján meg is vagyok győződve róla, e
két, lényegében azonos és hangsúlyos véleménnyel egyetért. Ha pedig ez
így van, Manuel Valls, az önök miniszterelnöke miért adta ki tavaly
márciusban utasításszerűen az ukáznak nagyon nagy részben engedelmeskedő
prefektusoknak, hogy ne engedjék fellépni területükön Dieudonné M’bala
Mbalát, a nemzetközileg legismertebb francia komikust, noha még nem is
tudták, hogy a milliók által kedvelt előadóművész mit fog mondani?

Vajon a félig francia, félig kameruni Dieudonnét miért ítélték el már
oly annyiszor igen súlyos pénzbüntetésre és miért tiltották be nem
egyszer fellépését? Vajon a vád – antiszemitizmus – nem tartozik az
Economist és önök által most olyannyira kiemelt „hangsúlyos nem”-re és
arra, hogy betiltani nem szabad a „tiszteletlen, ízléstelen” véleményt
sem, holott Franciaországban nagyon sokan kételkednek abban, hogy
Dieudonné megnyilvánulásai e kategóriába tartoznának. Netán azért, mert
kijelentései azonnali erőszakot váltanának ki?

Fővárosukban jelenleg kategorikusan tiltják a palesztinok melletti
tüntetést. Miért, nagykövet úr? És miért csak velük nem szabad
szolidaritást kinyilvánítani? Az ilyen demonstrációk is tiszteletlennek
és ízléstelennek minősülnek?

És ha a mély gyász és együttérzés hangos kifejezése most szinte kötelező
a nyugati világ politikusainak 12 ember erőszakos halála miatt, akkor
Francois Hollande, Franciaország elnöke 2012. december 20-án Algírban,
az algériai parlamentben egyértelműen elítélve a francia gyarmatosítás
ottani, brutális és igazságtalan voltát, miért utasította vissza Algéria
népének döbbenetére azt, hogy bocsánatot kérjen a franciák által
korábban megölt fél millió algériai miatt?
Azt pedig már csak mellékesen kérdezem, hogy miért hívta ön meg a holnap
esti párizsi emlékező menetre Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt is,
aki a „szabadság” és „demokrácia” ily vészterhes pillanataiban
folyamatosan hangoztatott szent értékeit lövette véresre 2006 őszén,
miután az illegális fegyverekkel is felszerelt rendőreiről előzetesen
leparancsoltatta azonosító számukat, majd kitüntette a brutális
támadássorozatok és véres tömegveretések rendőrparancsnokát?

Nagykövet úr, aggódom, hogy az itt felvetett kérdések nem csak engem
mardosnak, és hogy az ön viselkedése nem fog túlzottan sok új barátot
verbuválni Franciaországnak azok táborából, akiknek már az sem tetszett
– hogy korábbi időkre ne menjek vissza -, amikor Medgyessy Péter volt
miniszterelnöknek és kommunista titkosszolgálati ügynöknek adományozták
a becsületrend magas fokozatát?

Ha mélyen elgondolkodik, ugye egy picit ön is velem érez?

Kiváló tisztelettel,
Lovas István

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
e. doc.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI