[Grem] Fél lábbal a Himaláján - Szendrő Szabolcs fotós hegymászónk fél lábbal

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Dec. 7., H, 16:26:33 CET 

 Fél lábbal a Himaláján – A hegymászók fotósnak, a fotósok hegymászónak
gondolták
2015. december 07. hétfő, 06:00 | Írta: Antalffy Yvette
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2432:fel-labbal-a-himalajan-hegymaszok-fotosnak-a-fotosok-hegymaszonak-gondoltak&catid=49:kultura&Itemid=72



*[image: szsz4]Két hete láttam a Hét év Tibetben
<http://www.port.hu/het_ev_tibetben_seven_years_in_tibet/pls/w/films.film_page?i_film_id=1051>
című filmet, amelynek alapját valós események adták, benne hivatásos
hegymászókkal a II. világháború idején. A filmben a főhős megsérült az első
"kanyarban", és sérülését elhallgatva kockára tette saját és a vele
kötelékben mászó életét. Egészen véletlenül pár nap múlva kaptam egy
felkérést egy különleges alpinista fotókiállítás indító előadásáról
szóló tudósítás megírásra.*

Szendrő Szabolcs különös és különleges fotós-hegymászó, vagy inkább
hegymászó-fotós?! November utolsó hetében – immáron többedszer – nyílt
kiállítása az OORI Galériában. Ez alkalomból tartott diavetítést és
élménybeszámolót az intézet kápolnájában.

Hogy mitől is különös és különleges? 16 évesen egy szerencsétlen
vonatbaleset után a bal lábát térd alatt amputálták, mégis 50 évesen
beválasztották őt az első Himalája expedícióba.

Hatalmas hátizsákkal érkezett Szendrő Szabolcs, előkerült belőle a
diavetítő, melynek biztos támasza – a hely szellemének megfelelően – egy
Biblia volt. Diák betárazva, néhány apró fénykép a résztvevőknek,
ajándékképpen a végére.

Szendrő Szabolcsot az OORI egyik munkatársa, Hrivnák Gergely mutatta be,
aki maga is – ahogy mondta – 15 éve „kezdő" hegymászó. Együtt is másztak
már többször. Majd Dr. Klauber András főorvos úr ragadta magához a szót és
a vidámság kedvéért elmesélte, hogyan szerezte meg emlékbe Szendrő Szabolcs
majd' 20 évig viselt ütött-kopott protézisét, amit még ő rendelt neki anno.

Ezután megkezdődött az önironikus történetekkel tarkított vetítés Szendrő
Szabolcs és a hegyek kapcsolatáról. A nem igazán kudarcmentes önálló
próbálkozásoktól, majd' a világ tetejéig; a magyarországi Csobánkától
egészen, a tibeti Cho Oyu 8201 méter magas csúcsáig (itt 1990-ben ő volt a
magassági rekorder); eljutott Alaszkától Indiáig és Dél-Amerikától
Kirgíziáig is. Olyan hegyormokon, -falakon, -csúcsokon, mint az Elbrusz, a
Korcsonyevszkaja, az Usba, a McKinley, a Kedar Dome, a Garhwal, a Cho Oyu,
az Aconcagua, a Csomolungma 7880 méterig, s a közelebbi Tátra, Alpok és a
Fogarasi-havasok, gyönyörű felhőket, havas tájakat és hangyának látszó
hegymászókat fotózott.

Gyerekkorában a súlyemeléssel kezdődött a sport. Az egyik edzésre menet,
egy végzetes mozgó vonatra való felugrás után, a vonat kerekei a sarkát
lecsípték, aminek következtében térd alatti lábrészt csonkolni kellett.

[image: szesza3]

A hegymászás ötlete előtt – a sakkozást, a mozgáshiányossága miatt elvetve
–, évekig kajakozott a BKV Előrében. (Egy amputált lábú parasportoló-hölgy,
Szalai Margit volt a példaképe ekkor. ) A kajakozásban az első osztályú
szintig jutott.

Majd a Tátra nyugalma érintette meg. Ha hegymászó nem is, de talán
magashegyi turista lehet – gondolta. Később jött az Alpok. Az első „beülő"
csomózását Fekete István egyik könyve ihlette. 1980 óta mászik
rendszeresen, de – ahogy meséli – mindig kilógott a sorból, mert ő volt az
egyedüli féllábú hegymászó, az az ember, aki soha nem tehette meg, hogy nem
megy fel a csúcsra, vagy egy végzetes balesetben ott hal meg, mert még a
gondolatát se tudta elviselni annak, hogy valaki a lábai miatt leértékelje.

Kezdetben egyedül mászott, majd tanfolyamok következtek és rájött, hogy a
hegymászás sem igazán magányos sport. Minimum ketten kellenek hozzá, s a
mászás során nemcsak magáért felelős, hanem a társáért is.

*„Nem mászhatok annyira felelőtlenül, mint amennyire esetleg megtenném
egyedĂĽl."*

*[image: szesza2]*

Akár az élete függhet azon, kivel köti össze magát.

A kihívás az lett számára, hogy a hegycsúcsra feljutás nem egyenlő a
csúcsra érkezéssel. A visszaút legalább annyira fontos, főként, ha csak egy
jó és egy protézises lába van. Számára a „csúcsérzés" mindig a visszatérés
után, lent a völgyben következett be.

A hideg és az oxigénhiányos állapot sokszor megviselte a szervezetét,
például a Cho Oyura tetjére érve, elveszítette a látását. Előbb az egyik,
majd a másik szeme mondta fel a szolgálatot, mert az agya a rendkívüli
kimerültség állapotában nem volt képes rendes képet alkotni. Menni még
tudott, de csak úgy látott, mintha pauszpapíron keresztül nézte volna a
világot. Minden fehér volt, s nem is tudta, hova lépjen. Az volt a
szerencse, hogy egyik társa előtte ment, és az ő körvonalait homályosan
érzékelve tudta követni a helyes irányt.

Egy-egy expedícióba úgy kerülhetett be, hogy a résztvevők mind megbíztak
benne, noha – ahogy mondta is – utcahosszal ő volt a legrosszabb technikai
felkészültségű közöttük. Volt fájdalmas ínhüvelygyulladás is, ami végzetes
is lehetett volna. Egyébként pedig, amikor a falon mászik, egy időre
meggyógyul, már semmit sem érez, mert a feladatra kell figyelnie. Ez a
legjobb fájdalomcsillapító.

A fotózás pedig a hab volt Szendrő Szabolcs tortáján, jobban mondva hegyén.

*Humorizált rajta, hogy a hegymászók úgy tudták, hogy ő jó fotós, a fotósok
pedig jó hegymászónak gondolták.*

[image: IMG 9322]

Nehéz hagyományos fényképezőgépekkel és filmekkel indult/indul útnak,
melyek miatt néha a konzervekből, ruházatból kevesebb jutott a zsákba. Ma
sem szereti a digitális fotózást. Amikor filmre fotóz, akkor minden kockát
alaposan megtervez. Azután amíg hazaér és előhívatja, sóvárogva várja az
eredményt.
Türelmes emberként nem tudja értelmezni a rohanást.

Ma a 69. életévében, még elkérné az ellenőr a bérletét, ha lenne...

*Ahogy mondta: annyit volt hideg helyeken, hogy a hideg tartĂłsĂ­totta Ĺ‘t.*
Szendrő Szabolcs honlapján <http://www.szendroszabolcs.hu/> azért
digitálisan is láthatjuk hagyományos fény
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20151207/244e1fee/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról