<div dir="ltr"><div class="">
<h2 class="">
Fél lábbal a Himaláján – A hegymászók fotósnak, a fotósok hegymászónak gondolták
</h2>
<div class="">
2015. december 07. hétfő, 06:00 | Írta: Antalffy Yvette<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2432:fel-labbal-a-himalajan-hegymaszok-fotosnak-a-fotosok-hegymaszonak-gondoltak&catid=49:kultura&Itemid=72">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2432:fel-labbal-a-himalajan-hegymaszok-fotosnak-a-fotosok-hegymaszonak-gondoltak&catid=49:kultura&Itemid=72</a><br></div>
</div>
<p><strong><img style="float: left;" src="http://talita.hu/images/szsz4.JPG" alt="szsz4" height="260" width="245"><br>Két hete láttam a <a href="http://www.port.hu/het_ev_tibetben_seven_years_in_tibet/pls/w/films.film_page?i_film_id=1051">Hét év Tibetben</a>
című filmet, amelynek alapját valós események adták, benne hivatásos
hegymászókkal a II. világháború idején. A filmben a főhős megsérült az
első "kanyarban", és sérülését elhallgatva kockára tette <strong>saját és </strong>a vele kötelékben mászó életét. Egészen véletlenül pár nap múlva kaptam egy felkérést <strong>egy különleges alpinista fotókiállítás indító előadásáról szóló</strong> tudósítás megírásra.<br></strong></p>
<p>Szendrő Szabolcs különös és különleges fotós-hegymászó, vagy inkább
hegymászó-fotós?! November utolsó hetében – immáron többedszer – nyílt
kiállítása az OORI Galériában. Ez alkalomból tartott diavetítést és
élménybeszámolót az intézet kápolnájában.</p>
<p>Hogy mitől is különös és különleges? 16 évesen egy szerencsétlen
vonatbaleset után a bal lábát térd alatt amputálták, mégis 50 évesen
beválasztották őt az első Himalája expedícióba.</p>
<p>Hatalmas hátizsákkal érkezett Szendrő Szabolcs, előkerült belőle a
diavetítő, melynek biztos támasza – a hely szellemének megfelelően – egy
Biblia volt. Diák betárazva, néhány apró fénykép a résztvevőknek,
ajándékképpen a végére.</p>
<p>Szendrő Szabolcsot az OORI egyik munkatársa, Hrivnák Gergely mutatta
be, aki maga is – ahogy mondta – 15 éve „kezdő" hegymászó. Együtt is
másztak már többször. Majd Dr. Klauber András főorvos úr ragadta magához
a szót és a vidámság kedvéért elmesélte, hogyan szerezte meg emlékbe
Szendrő Szabolcs majd' 20 évig viselt ütött-kopott protézisét, amit még ő
rendelt neki anno.</p>
<p>Ezután megkezdődött az önironikus történetekkel tarkított vetítés
Szendrő Szabolcs és a hegyek kapcsolatáról. A nem igazán kudarcmentes
önálló próbálkozásoktól, majd' a világ tetejéig; a magyarországi
Csobánkától egészen, a tibeti Cho Oyu 8201 méter magas csúcsáig (itt
1990-ben ő volt a magassági rekorder); eljutott Alaszkától Indiáig és
Dél-Amerikától Kirgíziáig is. Olyan hegyormokon, -falakon, -csúcsokon,
mint az Elbrusz, a Korcsonyevszkaja, az Usba, a McKinley, a Kedar Dome, a
Garhwal, a Cho Oyu, az Aconcagua, a Csomolungma 7880 méterig, s a
közelebbi Tátra, Alpok és a Fogarasi-havasok, gyönyörű felhőket, havas
tájakat és hangyának látszó hegymászókat fotózott.</p>
<p>Gyerekkorában a súlyemeléssel kezdődött a sport. Az egyik edzésre
menet, egy végzetes mozgó vonatra való felugrás után, a vonat kerekei a
sarkát lecsípték, aminek következtében térd alatti lábrészt csonkolni
kellett.</p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://talita.hu/images/szesza3.JPG" alt="szesza3" height="141" width="400"></p>
<p>A hegymászás ötlete előtt – a sakkozást, a mozgáshiányossága miatt
elvetve –, évekig kajakozott a BKV Előrében. (Egy amputált lábú
parasportoló-hölgy, Szalai Margit volt a példaképe ekkor. ) A
kajakozásban az első osztályú szintig jutott.</p>
<p>Majd a Tátra nyugalma érintette meg. Ha hegymászó nem is, de talán
magashegyi turista lehet – gondolta. Később jött az Alpok. Az első
„beülő" csomózását Fekete István egyik könyve ihlette. 1980 óta mászik
rendszeresen, de – ahogy meséli – mindig kilógott a sorból, mert ő volt
az egyedüli féllábú hegymászó, az az ember, aki soha nem tehette meg,
hogy nem megy fel a csúcsra, vagy egy végzetes balesetben ott hal meg,
mert még a gondolatát se tudta elviselni annak, hogy valaki a lábai
miatt leértékelje.</p>
<p>Kezdetben egyedül mászott, majd tanfolyamok következtek és rájött,
hogy a hegymászás sem igazán magányos sport. Minimum ketten kellenek
hozzá, s a mászás során nemcsak magáért felelős, hanem a társáért is.</p>
<p><strong>„Nem mászhatok annyira felelőtlenül, mint amennyire esetleg megtenném egyedül."</strong></p>
<p><strong><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://talita.hu/images/szesza2.JPG" alt="szesza2" height="225" width="400"></strong></p>
<p>Akár az élete függhet azon, kivel köti össze magát.</p>
<p>A kihívás az lett számára, hogy a hegycsúcsra feljutás nem egyenlő a
csúcsra érkezéssel. A visszaút legalább annyira fontos, főként, ha csak
egy jó és egy protézises lába van. Számára a „csúcsérzés" mindig a
visszatérés után, lent a völgyben következett be.</p>
<p>A hideg és az oxigénhiányos állapot sokszor megviselte a szervezetét,
például a Cho Oyura tetjére érve, elveszítette a látását. Előbb az
egyik, majd a másik szeme mondta fel a szolgálatot, mert az agya a
rendkívüli kimerültség állapotában nem volt képes rendes képet alkotni.
Menni még tudott, de csak úgy látott, mintha pauszpapíron keresztül
nézte volna a világot. Minden fehér volt, s nem is tudta, hova lépjen.
Az volt a szerencse, hogy egyik társa előtte ment, és az ő körvonalait
homályosan érzékelve tudta követni a helyes irányt.</p>
<p>Egy-egy expedícióba úgy kerülhetett be, hogy a résztvevők mind
megbíztak benne, noha – ahogy mondta is – utcahosszal ő volt a
legrosszabb technikai felkészültségű közöttük. Volt fájdalmas
ínhüvelygyulladás is, ami végzetes is lehetett volna. Egyébként pedig,
amikor a falon mászik, egy időre meggyógyul, már semmit sem érez, mert a
feladatra kell figyelnie. Ez a legjobb fájdalomcsillapító.</p>
<p>A fotózás pedig a hab volt Szendrő Szabolcs tortáján, jobban mondva hegyén.</p>
<p><strong>Humorizált rajta, hogy a hegymászók úgy tudták, hogy ő jó fotós, a fotósok pedig jó hegymászónak gondolták.</strong></p>
<p><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://talita.hu/images/IMG_9322.JPG" alt="IMG 9322" height="194" width="400"></p>
<p>Nehéz hagyományos fényképezőgépekkel és filmekkel indult/indul útnak,
melyek miatt néha a konzervekből, ruházatból kevesebb jutott a zsákba.
Ma sem szereti a digitális fotózást. Amikor filmre fotóz, akkor minden
kockát alaposan megtervez. Azután amíg hazaér és előhívatja, sóvárogva
várja az eredményt.<br>Türelmes emberként nem tudja értelmezni a rohanást.</p>
<p>Ma a 69. életévében, még elkérné az ellenőr a bérletét, ha lenne...</p>
<p><strong>Ahogy mondta: annyit volt hideg helyeken, hogy a hideg tartósította őt.</strong></p>
<a href="http://www.szendroszabolcs.hu/">Szendrő Szabolcs honlapján</a> azért digitálisan is láthatjuk hagyományos fény</div>