[Grem] Kónya I./ teljes válasz az ANTALL JÓZSEF-fel kapcs.vádra

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Ápr. 25., Szo, 17:26:34 CEST


Kénytelen vagyok megszólalni

Amióta a nép úgy döntött, hogy szálljak ki a politikából, igyekeztem ehhez
tartani magamat. Még saját pártom, a Magyar Demokrata Fórum megszűnését

megelőző vitákban sem foglaltam állást. Úgy gondoltam, azoknak kell a
döntéseket meghozniuk, akiket erre felhatalmaztak. A Fideszen és
holdudvarán

belüli harcokba pedig végképp nem szeretnék beleszólni. De

*ha igaztalan és méltatlan támadás éri a rendszerváltoztatást, amelynek
valamiképp részese voltam, és Antall Józsefet, aki ennek az időszaknak a
hőse és mártírja is egyben, akkor kénytelen vagyok megszólalni. *

A Magyar Nemzet április 10-ei számában „A tapolcai választás tétje” című
írásában Fricz Tamás a következőket állítja: „Ma már szerencsére pontosan

tudhatjuk, Kahler Frigyesnek, a kitűnő alkotmányjogásznak, a Rendszerváltás
Történetét Kutató Intézet és Archívum kutatójának egy nemrég megjelent

könyvéből (Az igazság Canossa-járása, Antológia 2014.), hogy Horn Gyula, az
MSZP és Antall József között lényegében véve alku köttetett arról, hogy

Magyarországon nem lesz semmiféle lusztráció és történelmi igazságtétel…Úgy
tűnik ma már, hogy Antall József fogott ember volt, úgy tűnik, hogy az
MSZP,

Horn Gyula, Antall József illetve Sólyom László jó magyar szokás szerint
„lemutyizta” a rendszerváltást.”

Ha az embernek sikerül túltennie magát azon a* felháborodáso*n, *amely e
hazugság olvastán **elfogja*, akkor *megpróbálja higgadtan cáfolni* az
állításokat.

Először is az igazságtételre – abban a részében, amelyben valóban elmaradt
– nem valamiféle alku következtében, hanem más okokból nem került sor. A

*Zétényi Zsolt, MDF-es képviselő által beterjesztett igazságtételi
törvényjavaslatot például csak a kormánykoalíció képviselői szavazták meg*
(az

MSZP és a Fidesz ellene szavazott, az SzDSz tartózkodott). *A köztársasági
elnök az ellenzék mellé állt *és nem írta alá a törvényt, hanem az

Alkotmánybírósághoz fordult, amely alkotmányellenesnek minősítette és
megsemmisítette azt. Figyelemre méltó, hogy nem sokkal ezután

Németországban elfogadtak egy hasonló törvényt, amelyet a Karlsruhe-i
alkotmánybíróság alkotmányosnak minősített. Igaz, ott a kelet-német

kommunista utódpárt kivételével valamennyi parlamenti párt megszavazta a
javaslatot. Ha nálunk is így lett volna, és az MSZP kivételével az ellenzék
is

felsorakozik a Zétényi-törvény mögött, kizárt dolog, hogy az
Alkotmánybíróság fellépett volna ellene.

Tény, hogy* a Magyar Demokrata Fórum igazságtételi törekvései
(Justitia-terv, Kónya tanulmány, Zétényi-törvény*)





*masszív ellenállásba ütköztek. Az ellenzéki pártok, az őket támogató és a
médiában sokat szereplő értelmiségi csoport, valamint a sajtó túlnyomó
része nem csupán ellenezte ezeket a törekvéseket, hanem minden alkalommal
valóságos rágalomhadjáratba kezdtek, mondván: a kormánykoalíció átlépi a
jogállami határokat és „boszorkányüldözésbe” kezdett. *

Egy héttel a Zétényi-törvény elfogadása után már feljelentések tízezreiről
beszéltek, és Pető Iván, az SzDSz frakcióvezetője a velem folytatott
vitában

azzal riogatta a televízió nézőit, hogy a törvény elfogadása következtében
el fog szabadulni a pokol. Ez
*a hisztériakeltés minden esetben nagyon is hatásos volt. *
Persze az átalakulás tárgyalásos jellege és a létrehozott jogállami keretek
eleve korlátot szabtak a radikális megoldásoknak.

*Nem kell tehát alkukat, paktumokat vizionálni ahhoz, hogy magyarázatot
kapjunk arra, miért volt olyan csökevényes az igazságtétel.*

Káhler Frigyes a közelmúltban megjelent és *Fricz Tamás által hivatkozott
könyvében *

*Horn Gyula 1991. november 13-án, a Zétényi-törvény megszavazását követő
héten elhangzott, meglehetősen zavaros parlamenti beszéde nyomán jut arra a
következtetésre*, hogy lehetett valamiféle

„gentlement’s agreement” az MSZMP és az ellenzék között, és ebbe belekeveri
Antall József személyét. Aztán idézi a miniszterelnök két héttel később

elhangzott felszólalását, és megállapítja, hogy Antall ebben nem cáfolta az
MSZP elnökének azt az állítását, miszerint a kerekasztalnál létrejött volna

valamiféle gentlement’s agreement, arra vonatkozóan, hogy nem lesznek
felelősségre vonások.

*Horn az említett zavaros felszólalásában valóban célozgatott ilyesmire*. A
miniszterelnök ezen az ülésen nem vett részt, de én frakcióvezetőként – és
az

Ellenzéki Kerekasztal szervezőjeként azonnal visszautasítottam Horn Gyula
állítását. A következőképpen fogalmaztam: „Itt, a Házban, többször
elhangzott

az utóbbi időben - és most Horn Gyula is erre utalt - a háromoldalú
tárgyalások idején kötött állítólagos hallgatólagos megállapodás.

*Én, mint az Ellenzéki Kerekasztal szervezője, felelősségem tudatában
mondhatom, hogy semmi ilyesmiről szó nem volt. *

Káhler Frigyes erről nem tesz említést. A miniszterelnöknek viszont felrója
– és messzemenő következtetésre jut belőle – hogy két héttel később
elhangzott

felszólalásában nem cáfolta az MSZP elnökének állítását. De miért is
kellett volna ezt megtennie, amikor frakcióvezetője ezt már azon melegében
megtette?

Ráadásul egy olyan felszólalásban, amelynek célja az ellenzék és a sajtó
által a Zétényi törvény elfogadása és a „Kónya-Pető vita” után keltett
hisztéria

visszautasítása volt, hogy a koalíció nem törvényes igazságtételre, hanem
„boszorkányüldözésre” készül? S hogyan lehet ennek alapján arra a

következtetésre jutni, hogy „a hatalmat átadók és átvevők között volt
egyfajta megállapodás az átfogó igazságtétel mellőzésére”? Amit aztán Fricz
Tamás úgy

személyesít meg, hogy „Horn Gyula, az MSZP és Antall József között
lényegében véve alku köttetett arról, hogy Magyarországon nem lesz
semmiféle

lusztráció és történelmi igazságtétel”.

*De mindez egy prekoncepció alapján kialakított megalapozatlan vélemény
csupán*, s* önmagában nem igényelne válaszadást.* Miként az a bulvársajtóba

(vagy „bulvárpolitikába”) illő színvonaltalan megállapítás sem, hogy „az
MSZP, Horn Gyula, Antall József illetve Sólyom László jó magyar szokás
szerint

„lemutyizta” a rendszerváltást.”



*De az az elképesztő állítás, hogy Antall József „fogott ember” lett volna,
már nem csak történelemhamisítás, hanem aljas rágalom, súlyos
kegyeletsértés.* Erre *reagálni: becsületbeli ügy. Ugyanakkor nehéz mindezt
indulat nélkül megtenni, de megpróbálom*.

A miniszterelnök ellenfelei nehezen fogadták el, hogy *Antall József végig
tiszta tudott maradni a Kádár-rendszer legnehezebb évtizedeiben*. Nehezen
fogadták

el, hogy* van egy ember, aki túléli a diktatúrát, s közben semmi olyat nem
tesz, amiért egy kicsit is restelkednie kellene.   *

A liberális oldalhoz sorolt történész, Rainer M. János tüzetes kutatást
végzett az Antall Józsefre és édesapjára vonatkozó titkosszolgálati
anyagokban. Kutatása

eredményét „Jelentések hálójában” című könyvében tette közzé. Ebből
kiderül, hogy Antall Józsefet 1957-től 1989-ig folyamatosan megfigyelték a
kommunista

állambiztonság emberei. A jelentésekből egy olyan személyiség képe
bontakozik ki, aminek alapján érthető, hogy* a titkosszolgálatokban*

* fel sem merült, hogy Antall Józsefet **megpróbálják beszervezni*. A
könyvben közzétett dokumentumok alapján a néhai miniszterelnök szinte
megdicsőül.

Ehhez képest, több mint húsz évvel Antall József halála után akad valaki –
ráadásul a magát jobbközépnek valló oldalról – aki azt az elképesztő vádat

fogalmazza meg, hogy a miniszterelnök „fogott ember” volt. Fricz Tamás
cikkének alcíme: „Fennáll a veszélye annak, hogy a hatalom elfelejti, kinek
mit

köszönhetett.” Az egzisztenciális aggodalmakat megértem. De miért kell ebbe
a „mai kocsmába” Antall Józsefet és a rendszerváltoztatást belekeverni?

Bíró Zoltánnak egyébként – Antall elődjének az MDF élén – már korábban is
voltak olyan nyilatkozatai, amelyben Antall Józsefet „küldött embernek”

nevezte. Ezt azonban mindenki egy sértett ember nevetséges vádaskodásának
minősítette, és senki sem foglalkozott vele. Időközben azonban Bíró egy
egész

történeti intézetet kapott. S lám, a Rendszerváltást Kutató Intézet
keretében

* Káhler Frigyes megfogalmaz egy megalapozatlan gondolatsort valamiféle
gentlement’s agreementről, ami Antall és a kommunisták között jött volna
létre *a felelősségre vonás elmaradásáról. Ezt kollégája, Fricz Tamás
továbbgondolja

és a Magyar Nemzetben leírja: Antall József „fogott ember” volt. Ugyanazt,
amit az MSZMP-ből a rendszerváltás hajnalán kizárt, népi baloldali
főigazgató –

kicsit finomabban – már évekkel ezelőtt megfogalmazott…



*Mindezt egy olyan miniszterelnökről állítja a szerző, aki a haza
szolgálatát az életénél is többre becsülte. Ha elolvassa Antall József
orvosainak írt leveléből az alábbi részletet, talán elgondolkodik a
cikkében magának tulajdonított erkölcsről, és a kimondott szóért viselt
felelősségről:*

„Tiltakoztatok az ellen, hogy nem vállalom a jobb esélyt adó, de a munkám
folytatását korlátozó, majd lehetetlenné tevő kezelést. Meg akartatok
mindent

tenni az ember meggyógyítása érdekében, de nekem a miniszterelnöki teendők
ellátása a feladatom, erre esküdtem fel, mint egy katona. Ez elé nem

helyezhetem a magam személyes érdekét. Ha nem lesz más esélyem, akkor talán
– a dolgok jó előkészítése mellett – a halálom is szolgálatot tehet az
emberi

érzések, a nemzeti elkötelezettség és a nemzeti egység érdekében. Elszánt,
kemény, munkabíró embernek, a halált a haza érdekében bármikor vállaló

embernek nevelt nagyapám, apám, anyám és a Piarista Gimnázium. Ha észre
fogom venni, hogy a betegségtudatom rossz hatással van a döntéseimre, fogom

tudni a kötelességemet.


KĂłnya Imre
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150425/726ad210/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról