[Grem] Lezsk S. interj (1)

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. pr. 18., Szo, 18:11:40 CEST 

Az ember, aki nem alapfokon erőtérteremtő

A Magyar Demokrata Fórum alapítója megtalálta helyét a mai politikában:
következetesen képviselheti a lakiteleki szellemiséget.

2015. április 16. 09:55

http://gondola.hu/cikkek/95929-Az_ember__aki_nem_alapfokon_eroterteremto.html

 *Történelmi elégtételnek tartja a 2010. évi Fidesz-KDNP választási
győzelmet, a kétharmados parlamenti többséget Lezsák Sándor, az
Országgyűlés alelnöke. Ezért sikerülhetett olyan nemzeti alaptörvényt
teremteni, amelynek meghatározó elemei ott vannak az 1987 szeptemberében
megfogalmazott Lakiteleki Nyilatkozatban* – állítja a politikus.

– *Melyek a rendszerváltozásig vezető út legfontosabb állomásai?–*

A kérdésre sokféle választ olvastam már. Olykor az az érzésem, hogy a
túlélők alakítják a múltat. Szakaszokra bontani az elmúlt negyed századot
legyen a szaktudomány, a történészek feladata és felelőssége. Ezért jött
létre a Retörki, azaz a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet, hogy
hiteles elemzések, kutatások történjenek. Zavar a koncepciós múltidézés, és
továbbra is azt tapasztalom, hogy a „kevesen voltunk, de sokan maradtunk”
elv aszerint érvényesül, hogy politikailag melyik jövedelmezőbb. Magam* a
sors ajándékának tartom, hogy részese lehettem a rendszerváltó politikai
aranycsapatnak, a lakiteleki sátor szervezőinek, a Magyar Demokrata Fórum
alapítóinak: Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István,
Fekete Gyula, Für Lajos, Joó Rudolf és Kiss Gy. Csaba társaságának*. Sokan
vitatják és megkérdőjelezik a rendszerváltás vagy rendszerváltozás
elnevezést. Ebben határozott véleményem van: *megtörtént a
rendszerváltozás, de **1990-ben kétharmad híján a folyamat eltorzult.* Az
idő tájt olykor Weöres Sándor egysoros versével jellemeztem magamban a
történéseket: „Vajúdik a sírásó felesége”.
–* Személyes életének milyen eseményei vitték a politikába?*

– Röviden azzal tudom összegezni a hetvenes-nyolcvanas éveket, hogy
viszolyogtam a békés egymás mellett élősködés mindenütt tapasztalható hamis
világától. A gyakorlatban próbáltam keresni, szervezni olyan
élethelyzeteket, amelyek egyéni vagy közösségi problémákat próbálnak
megoldani. Ma is azzal vigasztalom magamat, hogy *probléma nincs, csak
feladat.* Gondolkodásomat meghatározta a családom, nagyszüleim sorsa,
Pestről szinte menekültem. Az én* igazi szellemi szülőföldem a Tisza menti
Lakitelek, ahová véletlenül, de talán sorsszerűen vetődtem. Hogy miért
kerültem ideiglenesen a politika világába, azt talán* - de ne tűnjön
túlzásnak a példa – *megvilágítja egy Eötvös József-idézet: „Én is
szeretném nyájasabb dalokban Üdvözleni a szép természetet” – mondta az író,
és elvállalta az oktatásügyi tárcát.*

– *Milyen szerepet játszott a Lakitelekhez vezető úton és utána a József
Attila Kör?*

– *A Fiatal Írók József Attila Körének is volt egy „aranycsapata”*, névsort
nem mondok, mert vétek volna bárkit is kihagyni. 1979-ben szerveztük meg a
Fiatal Írók Találkozóját Lakiteleken, s ez úgy formálódott nemzedéki
találkozóvá, hogy Illyés Gyula felszólalása, Csoóri Sándor, Bíró Zoltán,
Fekete Gyula és mások jelenléte hitelesítette. *Ezt követően, 1985-ben a
lakiteleki Antológia Est s mindeközben a tilalom és a tűrés határán
szervezett Kárpát-medencei és nemzetközi írótalálkozók hozták létre azt a
nemzetközösségi erőteret, amely a házunk udvarán, a lakiteleki sátorban
1987. szeptember 27-én került az erősen szűkített nyilvánosság elé.*

*– Mi történt az írótársakkal?*

– A sors arra is kényszerített, hogy írótársak, barátok ravatala mellett
álljak, de eltemetni senkit nem tudtam, mert magamban, lelkemben sírt nem
áshatok. Élők maradtak, ahogyan azok is élnek bennem, akikkel ritkábban van
alkalmam találkozni.* Életünk kegyetlen valósága, hogy az ellenfelekkel,
ellenségekkel többet foglalkozunk, találkozunk, mint a barátainkkal.*

– *Milyen nem írni és milyen írni?*

– Nekem az írás a végső menedék, egy megoldhatatlan feladat utáni esély.
Mert van, amit családapaként és nagyapaként, van, amit pedagógusként,
olykor gyógypedagógusként, van, amit a népfőiskolán, és van, amit a
közéletben, akár a parlamentben próbálok megoldani. *Ha valami nem sikerül,
akkor marad a vers, az írás.* A drámát pedig élem, immár évtizedek óta, és
ebből jegyzetelek. Korábbi és az újabb versek az ünnepi könyvhétre a
Kairosz Kiadónál jelennek meg.

– *Közben családot alapított. Mi a család szerepe általában, és mi Lezsák
Sándor életében?*

–* Nekem a család szerelem, három gyermek és nyolc unoka.* És természetesen
a testvéreim, a szűkebb és tágabb rokonság, de ide tartoznak azok a barátok
és munkatársak, akiknek életsorsa, jelzései erős hatással vannak a magam
életére is. Akik pedig a család válságáról beszélnek, azokat arra is
szeretném emlékeztetni, hogy *a válság kifejezés* állítólag a kínai
nyelvben két szóból áll: „*veszély **és lehetőség”*. A veszélytudat nélküli
emberközösség balsorsra van ítélve. Azokat a lehetőségeket pedig kihagyni,
amelyeket a Kárpát-medencében tapasztalható keresztény megújulás, a helyi
és kormányzati erőfeszítések teremtenek, felér egy nemzetgyilkossági
kísérlettel. Ha naponta széthulló családok drámáival hipnotizáljuk az
országot, akkor ne csodálkozzunk, hogy sok jóakaratú ember egészséges
életösztöne, önbizalma elsorvad.

– *Mit jelentett a rendszerváltozás az emberek közötti viszonyokban?
Átalakultak, maradtak?*

– Sűrűn emlegetem I*I. János Pál pápa klasszikus mondatát: „A kommunizmus
bukása még nem igazolás a kapitalizmus gátlástalanságaira.*” És ha most a
politikusok felelősségére gondol, akkor Németh Lászlót is megpróbálom, ha
nem is szó szerint, de gondolataiban idézni: „Fejétől bűzlik a hal, de a
fejen nem feltétlenül politikust kell értenünk.* Ha a művelt osztálynak
csak töredéke tenné tisztességgel a dolgát, és részt venne a nemzet
ügyei­nek formálásában, irányításában**, akkor a képviselők egy része **nemhogy
a parlamentből, de még a ferencvárosi sörcsarnokból is kiszorulna.*” Ez a
két gondolat jellemzi az emberek közötti kapcsolatok jelentős részét, hiszen*
egy nemzet közösségein keresztül lélegzik, a közösséget, a keresztény
értékrendet* pedig f*olyamatosan züllesztik, Ady Endre szavaival élve, a
„disznófejű nagyúr” érdekei.*

*– A vallás valóban csak magánügy?*

– Miért? Az ateizmus közügy? Az elmúlt évezredben hányszor, de hányszor
jajdult föl a világ egy-egy természeti vagy történelmi katasztrófa
borzalmai közepette, ma is hányszor, de hányszor sikoltanak föl a világ
minden táján, hogy az Isten miért engedi meg a szörnyűséget, a szenvedést,
az iszonyatot. Talán Billy Graham prédikátor lánya beszélt arról, hogy
milyen jogon várjuk el Istentől, hogy védelmezzen bennünket, ha mi
kiutasítjuk az iskolából, az életünkből, ha azt követeljük, hogy hagyjon
minket békén. *A népfőiskolai kápolna Lakiteleken Szent István
ezeresztendős intelmét közvetíti: „Ha a hit pajzsát tartod, rajtad az
üdvösség sisakja is.” Közvetíti az ökumenét is, és azt a gondolatot, hogy
erkölcsi megújulás nélkül nincsen jóléti Magyarország.*

– *Mi a Lakiteleki Népfőiskola szerepe személyes életében és az ország
életében?*

– Történelmi tapasztalat, hogy népfőiskola akkor és ott szerveződik, amikor
egy nép kultúrája, jövője sebezhetővé válik. A Fiatal Írók találkozóján
1979-ben a korszerű nemzeti önismeret jegyében mondtuk el gondolatainkat.
Ez száz esztendő múlva is időszerű lesz. A nemzet önbecsülése az egyes
emberek önbecsülésén múlik. Ehhez *élményforrás kell. A népfőiskola olyan
hely, ahol ahhoz teremtünk helyzeteket, hogy a résztvevők megérdemelt
sikerélménye belső erőt legyen képes mozgósítani. A népfőiskola a lelki
egészség forrásvidéke*. Az elmúlt több mint két évtized tapasztalatai
alapján gazdagítjuk a Lakitelek Népfőiskola lehetőségeit, és építjük ki a
Kárpát-medencei népfőiskolai hálózatot. Ez csapatmunka, s ebben a munkában
sűrítjük az elmúlt évszázadok és évtizedek közösséget formáló, erősítő
tudását, gyakorlati tapasztalatait.

*– Melyek a rendszerváltozás meghatározó évéhez, 1990-hez kötődő
meghatározó emlékei?*

– A nyolcvanas évek második felében, ahogy a rendszerváltó történések
fölgyorsultak, szinte mindennap úgy fohászkodtam, hogy „Istenem, adjál
nekem türelmet, de azonnal!” Emlékeimet, naplójegyzeteimet át meg átszövi
az a belső feszültség és az a sodró lendület, amely szinte minden órában
döntést kényszerített ki belőlem. Ezekből az emlékekből kiemelni csak azt *a
mérhetetlenül nagy csalódottságot tudom, amikor a második forduló
éjszakáján az MDF Bem téri székházában, a díszteremben a győztes mámor
örömujjongásából kiszakadva lekullogtam az emeleti irodámba, és az MDF
kampányfőnökeként a kampánycsapattal együtt, ez is aranycsapat volt, ültünk
némán és keserűen, mert pontosan tudtam, tudtuk, hogy kétharmad híján nem
leszünk képesek választási programunkat megvalósítani. Magam is csak később
mertem kimondani, hogy a csatát ugyan megnyertük, de a háborút
elveszítettük.* *Történelmi elégtételnek tartom a 2010. évi választási
győzelmünket, a kétharmados parlamenti többséget, mert így sikerülhetett
olyan nemzeti alaptörvényt, alkotmányt szentesíteni, amelynek meghatározó
elemei ott vannak az 1987 szeptemberében megfogalmazott Lakiteleki
Nyilatkozatban.*

*– Helyén érzi magát a mai politikában?*

– Az elmúlt negyedszázad minden súlyos megpróbáltatása, történelmi
úttévesztése és az európai válság ellenére *megmaradt bennem az a remény,
hogy van bennünk képesség a rendszerváltó szándékok következetes
képviseletére, megvalósítására*. Magamat továbbra is politikai emigránsnak
tartom, akit kiűztek az MDF-ből, de sikerült megtalálnom a helyemet abban a
politikai erőtérben, ahol Bíró Zoltánékkal képviselhetem a lakiteleki sátor
szellemiségét, a két világháború közötti korszak nemzeti törekvéseit, népi
mozgalmait és az ötvenhatos pesti srácokat. Az elmúlt években sokszor
éreztük, hogy visz, sodor bennünket a végzet megállíthatatlanul történelmi
szakadékok felé, és nem vagyunk képesek utat változtatni.

–* A helyi értékek elszánt védelmezőjeként is közismert.*

–* Megismétlem: a kétharmados alaptörvényünk, alkotmányunk azt a korszerű
nemzetközösséget szervezi, amely úgy illeszkedik Európa más népeihez, hogy
értéket, emberi tudást, alkotó erőt egymás javára és nem egymás ellenében
tartósít. *A nemzeti értékekről, hungarikumokról szóló törvény akkor
teljesíti az eredeti szándékot, ha nemcsak az ország, egy megye vagy egy
elszakított terület magyar kirakatát rendezzük be, hanem a helyi értékeket,
a legkisebb település értékeit, képessé­geit is fölfedezi, bemutatja,
átadja, „értékesíti”. A Lakiteleki Népfőiskola Drávaszög-Szlavónia
kollégiuma például ezt az értékfeltáró munkát végzi most. *Előkészítettük
az ungi, ugocsai, máramarosi, beregi és több erdélyi, délvidéki, felvidéki,
várvidéki értékfeltáró kollégium munkáját is, amelynek során a következő
években több ezer egyetemista, főiskolás diák, valamint helybéliek igényes
szakmai háttérmunkával tárják föl az elszakított területek értékeit,
mutatják be tehetséges embereit.*

– *Tudom, hogy vonzódik a lovakhoz. Honnan ez a különös érdeklődés?*

– Az ország jövője szempontjából, mind az erkölcsi, mind a gazdasági
megújulás miatt nemzetstratégiai kérdésnek tartom a Kincsem Nemzeti
Lovasprogram megvalósulását is. Ha jól emlékszem, *Móricz Zsigmond
fogalmazta: „Lóvá tesz az ember, emberré a ló.*” Természet adta adottságunk
és lehetőségünk, történelmi küldetésünk tudatában mondom, hogy* a hazai
lovaskultúra minden területén olyan helyi erőfeszítéseket tapasztalok,
amelyek ésszerű egybefogása révén az évek óta tapasztalt kormányzati akarat
is ésszerűen kiteljesedhet.*

– *Sokan gúnyosan nevetnek majd, de nem szégyellem a kérdésem: miért jó
magyarnak lenni?*

– Három dologról nehezen beszélek: Istenről, hazáról és a szerelemről.
Nekem ez a három kifejezés jelenti történelmi hazánkat, a Kárpát-medencét*.
Ha a Székely himnuszt énekeljük, újra és újra elmondom, hogy amikor ahhoz a
sorhoz érünk, „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk”, akkor gondolatban azt
is mondanunk kell mindig, hogy ne hagyjuk elveszni az Alföldet, a pannon
tájat, a Felvidéket, Kárpátalját, Délvidéket, és azt is mondjuk, hogy nem
hagyjuk elveszni a szórványban élő magyar közösségeket, mert ugyanúgy a
világörökség részei vagyunk, mint a német, a svéd, a brazil, a kínai vagy
éppen az ausztrál bennszülött, aki joggal büszke múltjára, kultúrájára. Nem
túlzás a Sajó Sándortól idézett mondat: „Magyarnak lenni: büszke
gyönyörűség.*”
Magyar Hírlap
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150418/f463b312/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl