<div dir="ltr"><div>Az ember, aki nem alapfokon erőtérteremtő<br><br></div>
<div><span>A Magyar Demokrata Fórum alapítója megtalálta helyét a mai politikában: következetesen képviselheti a lakiteleki szellemiséget.</span></div>
<div>
</div>
<div>
<br>2015. április 16. 09:55<br><br><a href="http://gondola.hu/cikkek/95929-Az_ember__aki_nem_alapfokon_eroterteremto.html" target="_blank">http://gondola.hu/cikkek/95929-Az_ember__aki_nem_alapfokon_eroterteremto.html</a></div><br><div><img src="http://gondola.hu/kepek/nyito/93437.jpg" alt=""></div>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Történelmi elégtételnek tartja a 2010. évi Fidesz-KDNP választási
győzelmet, a kétharmados parlamenti többséget Lezsák Sándor, az
Országgyűlés alelnöke. Ezért sikerülhetett olyan nemzeti alaptörvényt
teremteni, amelynek meghatározó elemei ott vannak az 1987 szeptemberében
megfogalmazott Lakiteleki Nyilatkozatban</b></span> – állítja a politikus.</p>
<p>
– <i>Melyek a rendszerváltozásig vezető út legfontosabb állomásai?–</i></p>
<p>
A kérdésre sokféle választ olvastam már. Olykor az az érzésem, hogy a
túlélők alakítják a múltat. Szakaszokra bontani az elmúlt negyed
századot legyen a szaktudomány, a történészek feladata és felelőssége.
Ezért jött létre a Retörki, azaz a Rendszerváltás Történetét Kutató
Intézet, hogy hiteles elemzések, kutatások történjenek. Zavar a
koncepciós múltidézés, és továbbra is azt tapasztalom, hogy a „kevesen
voltunk, de sokan maradtunk” elv aszerint érvényesül, hogy politikailag
melyik jövedelmezőbb. Magam<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b> a sors ajándékának tartom, hogy részese
lehettem a rendszerváltó politikai aranycsapatnak, a lakiteleki sátor
szervezőinek, a Magyar Demokrata Fórum alapítóinak: Bíró Zoltán, Csengey
Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Joó
Rudolf és Kiss Gy. Csaba társaságának</b></span>. Sokan vitatják és megkérdőjelezik
a rendszerváltás vagy rendszerváltozás elnevezést. Ebben határozott
véleményem van: <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>megtörtént a rendszerváltozás, de </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>1990-ben kétharmad
híján a folyamat eltorzult.</b></span> Az idő tájt olykor Weöres Sándor egysoros
versével jellemeztem magamban a történéseket: „Vajúdik a sírásó
felesége”.</p><div><span>
<div><img src="http://ad2.netriota.hu/adlog.php?bannerid=274&clientid=230&zoneid=14&source=&block=0&capping=0&cb=ebfbb231294773e4754996167b9c524d" alt="" style="width:0px;min-height:0px" height="0" width="0">–<i> Személyes életének milyen eseményei vitték a politikába?</i></div></span></div>
<p>
– Röviden azzal tudom összegezni a hetvenes-nyolcvanas éveket, hogy
viszolyogtam a békés egymás mellett élősködés mindenütt tapasztalható
hamis világától. A gyakorlatban próbáltam keresni, szervezni olyan
élethelyzeteket, amelyek egyéni vagy közösségi problémákat próbálnak
megoldani. Ma is azzal vigasztalom magamat, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>probléma nincs, csak
feladat.</b></span> Gondolkodásomat meghatározta a családom, nagyszüleim sorsa,
Pestről szinte menekültem. Az én<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b> igazi szellemi szülőföldem a Tisza
menti Lakitelek, ahová véletlenül, de talán sorsszerűen vetődtem. Hogy
miért kerültem ideiglenesen a politika világába, azt talán</b></span> - de ne
tűnjön túlzásnak a példa – <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>megvilágítja egy Eötvös József-idézet: „Én is
szeretném nyájasabb dalokban Üdvözleni a szép természetet” – mondta az
író, és elvállalta az oktatásügyi tárcát.</b></span></p>
<p>
– <i>Milyen szerepet játszott a Lakitelekhez vezető úton és utána a József Attila Kör?</i></p>
<p>
– <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>A Fiatal Írók József Attila Körének is volt egy „aranycsapata”</b></span>,
névsort nem mondok, mert vétek volna bárkit is kihagyni. 1979-ben
szerveztük meg a Fiatal Írók Találkozóját Lakiteleken, s ez úgy
formálódott nemzedéki találkozóvá, hogy Illyés Gyula felszólalása,
Csoóri Sándor, Bíró Zoltán, Fekete Gyula és mások jelenléte
hitelesítette. <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>Ezt követően, 1985-ben a lakiteleki Antológia Est s
mindeközben a tilalom és a tűrés határán szervezett Kárpát-medencei és
nemzetközi írótalálkozók hozták létre azt a nemzetközösségi erőteret,
amely a házunk udvarán, a lakiteleki sátorban 1987. szeptember 27-én
került az erősen szűkített nyilvánosság elé.</b></span></p>
<p>
<i>– Mi történt az írótársakkal?</i></p>
<p>
– A sors arra is kényszerített, hogy írótársak, barátok ravatala
mellett álljak, de eltemetni senkit nem tudtam, mert magamban, lelkemben
sírt nem áshatok. Élők maradtak, ahogyan azok is élnek bennem, akikkel
ritkábban van alkalmam találkozni.<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b> Életünk kegyetlen valósága, hogy az
ellenfelekkel, ellenségekkel többet foglalkozunk, találkozunk, mint a
barátainkkal.</b></span></p>
<p>
– <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b><i>Milyen nem írni és milyen írni?</i></b></span></p>
<p>
– Nekem az írás a végső menedék, egy megoldhatatlan feladat utáni
esély. Mert<span style="background-color:rgb(0,255,255)"> van, amit családapaként és nagyapaként, van, amit
pedagógusként, olykor gyógypedagógusként, van, amit a népfőiskolán, és
van, amit a közéletben, akár a parlamentben próbálok megoldani.</span> <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>Ha
valami nem sikerül, akkor marad a vers, az írás.</b></span> A drámát pedig élem,
immár évtizedek óta, és ebből jegyzetelek. Korábbi és az újabb versek az
ünnepi könyvhétre a Kairosz Kiadónál jelennek meg.</p>
<p>
– <i>Közben családot alapított. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>Mi a család szerepe általában, és mi Lezsák Sándor életében?</b></span></i></p>
<p>
–<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b> Nekem a család szerelem, három gyermek és nyolc unoka.</b></span> És
természetesen a testvéreim, a szűkebb és tágabb rokonság, de ide
tartoznak azok a barátok és munkatársak, akiknek életsorsa, jelzései
erős hatással vannak a magam életére is.<span style="background-color:rgb(0,255,255)"> Akik pedig a család válságáról
beszélnek, azokat </span>arra is szeretném <span style="background-color:rgb(0,255,255)">emlékeztetni,</span> hogy <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>a válság
kifejezés</b></span> állítólag a kínai nyelvben két szóból áll: „<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>veszély </b></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>és
lehetőség”</b></span>. A veszélytudat nélküli emberközösség balsorsra van ítélve.
Azokat a lehetőségeket pedig kihagyni, amelyeket a Kárpát-medencében
tapasztalható keresztény megújulás, a helyi és kormányzati erőfeszítések
teremtenek, felér egy nemzetgyilkossági kísérlettel. Ha naponta
széthulló családok drámáival hipnotizáljuk az országot, akkor ne
csodálkozzunk, hogy sok jóakaratú ember egészséges életösztöne,
önbizalma elsorvad.</p>
<p>
– <i>Mit jelentett a rendszerváltozás az emberek közötti viszonyokban? Átalakultak, maradtak?</i></p>
<p>
– Sűrűn emlegetem I<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>I. János Pál pápa klasszikus mondatát: „A
kommunizmus bukása még nem igazolás a kapitalizmus gátlástalanságaira.</b></span>”
És ha most a politikusok felelősségére gondol, akkor <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Németh Lászlót is
</span>megpróbálom, ha nem is szó szerint, de gondolataiban idézni: „Fejétől
bűzlik a hal, de a fejen nem feltétlenül politikust kell értenünk.<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b> Ha a
művelt osztálynak csak töredéke tenné tisztességgel a dolgát, és részt
venne a nemzet ügyeinek formálásában, irányításában</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>, akkor a képviselők
egy része </b></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>nemhogy a parlamentből, de még a ferencvárosi sörcsarnokból
is kiszorulna.</b></span>” Ez a két gondolat jellemzi az emberek közötti
kapcsolatok jelentős részét, hiszen<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b> egy nemzet közösségein keresztül
lélegzik, a közösséget, a keresztény értékrendet</b></span> pedig f<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>olyamatosan
züllesztik, Ady Endre szavaival élve, a „disznófejű nagyúr” érdekei.</b></span></p>
<p>
<i>– A vallás valóban csak magánügy?</i></p>
<p>
– Miért? Az ateizmus közügy? Az elmúlt évezredben hányszor, de hányszor
jajdult föl a világ egy-egy természeti vagy történelmi katasztrófa
borzalmai közepette, ma is hányszor, de hányszor sikoltanak föl a világ
minden táján, hogy az Isten miért engedi meg a szörnyűséget, a
szenvedést, az iszonyatot. T<span style="background-color:rgb(0,255,255)">alán Billy Graham prédikátor lánya beszélt
arról, hogy milyen jogon várjuk el Istentől, hogy védelmezzen bennünket,
ha mi kiutasítjuk az iskolából, az életünkből, ha azt követeljük, hogy
hagyjon minket békén. <b>A népfőiskolai kápolna Lakiteleken Szent István
ezeresztendős intelmét közvetíti: „Ha a hit pajzsát tartod, rajtad az
üdvösség sisakja is.” Közvetíti az ökumenét is, és azt a gondolatot,
hogy erkölcsi megújulás nélkül nincsen jóléti Magyarország.</b></span></p>
<p>
– <i>Mi a Lakiteleki Népfőiskola szerepe személyes életében és az ország életében?</i></p>
<p>
– Történelmi tapasztalat, hogy népfőiskola akkor és ott szerveződik,
amikor egy nép kultúrája, jövője sebezhetővé válik. A Fiatal Írók
találkozóján 1979-ben a korszerű nemzeti önismeret jegyében mondtuk el
gondolatainkat. Ez száz esztendő múlva is időszerű lesz. A nemzet
önbecsülése az egyes emberek önbecsülésén múlik. Ehhez <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>élményforrás
kell. A népfőiskola olyan hely, ahol ahhoz teremtünk helyzeteket, hogy a
résztvevők megérdemelt sikerélménye belső erőt legyen képes
mozgósítani. A népfőiskola a lelki egészség forrásvidéke</b></span>. Az elmúlt több
mint két évtized tapasztalatai alapján gazdagítjuk a Lakitelek
Népfőiskola lehetőségeit, és építjük ki a Kárpát-medencei népfőiskolai
hálózatot. Ez csapatmunka, s ebben a munkában sűrítjük az elmúlt
évszázadok és évtizedek közösséget formáló, erősítő tudását, gyakorlati
tapasztalatait.</p>
<p>
<i>– <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>Melyek a rendszerváltozás meghatározó évéhez, 1990-hez kötődő meghatározó emlékei?</b></span></i></p>
<p>
– A nyolcvanas évek második felében, ahogy a rendszerváltó történések
fölgyorsultak, szinte mindennap úgy fohászkodtam, hogy „Istenem, adjál
nekem türelmet, de azonnal!” Emlékeimet, naplójegyzeteimet át meg
átszövi az a belső feszültség és az a sodró lendület, amely szinte
minden órában döntést kényszerített ki belőlem. Ezekből az emlékekből
kiemelni csak azt <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a mérhetetlenül nagy csalódottságot tudom, amikor a
második forduló éjszakáján az MDF Bem téri székházában, a díszteremben a
győztes mámor örömujjongásából kiszakadva lekullogtam az emeleti
irodámba, és az MDF kampányfőnökeként a kampánycsapattal együtt, ez is
aranycsapat volt, ültünk némán és keserűen, mert pontosan tudtam,
tudtuk, hogy kétharmad híján nem leszünk képesek választási programunkat
megvalósítani. Magam is csak később mertem kimondani, hogy a csatát
ugyan megnyertük, de a háborút elveszítettük.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Történelmi elégtételnek
tartom a 2010. évi választási győzelmünket, a kétharmados parlamenti
többséget, mert így sikerülhetett olyan nemzeti alaptörvényt, alkotmányt
szentesíteni, amelynek meghatározó elemei ott vannak az 1987
szeptemberében megfogalmazott Lakiteleki Nyilatkozatban.</b></span></p>
<p>
<i>– Helyén érzi magát a mai politikában?</i></p>
<p>
– Az elmúlt negyedszázad minden súlyos megpróbáltatása, történelmi
úttévesztése és az európai válság ellenére <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>megmaradt bennem az a remény,
hogy van bennünk képesség a rendszerváltó szándékok következetes
képviseletére, megvalósítására</b></span>. Magamat továbbra is politikai
emigránsnak tartom, akit kiűztek az MDF-ből, de sikerült megtalálnom a
helyemet abban a politikai erőtérben, ahol Bíró Zoltánékkal
képviselhetem a lakiteleki sátor szellemiségét, a két világháború
közötti korszak nemzeti törekvéseit, népi mozgalmait és az ötvenhatos
pesti srácokat. Az elmúlt években sokszor éreztük, hogy visz, sodor
bennünket a végzet megállíthatatlanul történelmi szakadékok felé, és nem
vagyunk képesek utat változtatni.</p>
<p>
–<i> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>A helyi értékek elszánt védelmezőjeként is közismert.</b></span></i></p>
<p>
–<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b> Megismétlem: a kétharmados alaptörvényünk, alkotmányunk azt a
korszerű nemzetközösséget szervezi, amely úgy illeszkedik Európa más
népeihez, hogy értéket, emberi tudást, alkotó erőt egymás javára és nem
egymás ellenében tartósít. </b></span>A nemzeti értékekről, hungarikumokról szóló
törvény akkor teljesíti az eredeti szándékot, ha nemcsak az ország, egy
megye vagy egy elszakított terület magyar kirakatát rendezzük be, hanem a
helyi értékeket, a legkisebb település értékeit, képességeit is
fölfedezi, bemutatja, átadja, „értékesíti”. A Lakiteleki Népfőiskola
Drávaszög-Szlavónia kollégiuma például ezt az értékfeltáró munkát végzi
most. <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>Előkészítettük az ungi, ugocsai, máramarosi, beregi és több
erdélyi, délvidéki, felvidéki, várvidéki értékfeltáró kollégium munkáját
is, amelynek során a következő években több ezer egyetemista, főiskolás
diák, valamint helybéliek igényes szakmai háttérmunkával tárják föl az
elszakított területek értékeit, mutatják be tehetséges embereit.</b></span></p>
<p>
– <i>Tudom, hogy vonzódik a l<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>ovak</b></span>hoz. Honnan ez a különös érdeklődés?</i></p>
<p>
– Az ország jövője szempontjából, mind az erkölcsi, mind a gazdasági
megújulás miatt nemzetstratégiai kérdésnek tartom a Kincsem Nemzeti
Lovasprogram megvalósulását is. Ha jól emlékszem, <span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>Móricz Zsigmond
fogalmazta: „Lóvá tesz az ember, emberré a ló.</b></span>” Természet adta
adottságunk és lehetőségünk, történelmi küldetésünk tudatában mondom,
hogy<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b> a hazai lovaskultúra minden területén olyan helyi erőfeszítéseket
tapasztalok, amelyek ésszerű egybefogása révén az évek óta tapasztalt
kormányzati akarat is ésszerűen kiteljesedhet.</b></span></p>
<p>
– <i>Sokan gúnyosan nevetnek majd, de nem szégyellem a kérdésem: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>miért jó magyarnak lenni?</b></span></i></p>
<p>
– Három dologról nehezen beszélek: Istenről, hazáról és a szerelemről.
Nekem ez a három kifejezés jelenti történelmi hazánkat, a
Kárpát-medencét<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>. Ha a Székely himnuszt énekeljük, újra és újra elmondom,
hogy amikor ahhoz a sorhoz érünk, „Ne hagyd elveszni Erdélyt,
Istenünk”, akkor gondolatban azt is mondanunk kell mindig, hogy ne
hagyjuk elveszni az Alföldet, a pannon tájat, a Felvidéket, Kárpátalját,
Délvidéket, és azt is mondjuk, hogy nem hagyjuk elveszni a szórványban
élő magyar közösségeket, mert ugyanúgy a világörökség részei vagyunk,
mint a német, a svéd, a brazil, a kínai vagy éppen az ausztrál
bennszülött, aki joggal büszke múltjára, kultúrájára. Nem túlzás a Sajó
Sándortól idézett mondat: „Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség.</b></span>”</p>
<div>Magyar Hírlap</div></div>