[Grem] Hagyomnyos kolgiai tuds + programajnl (Mogyorsi Dritl)

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. pr. 11., Szo, 13:40:13 CEST 

*Mogyorósi Dóritól*:

To: Naphimnusz (naphimnusz at googlegroups.com)
Subject: [Naphimnusz-2165] hagyományos ökológiai tudás

*Egy nagyon jó és neves kutató jön Budapestre. A fő műve a Szakrális
ökológia, amit indiánok közötti töltött évek után írt meg. **Érdemes
elolvasni a meghívó ismertető szövegét,* mert sok olyan kérdést érint,
amelyek számunkra is fontosak. Az ea, nyilvános, nyugodtan küldjétek
tovább.


*A hagyományos ökológiai tudás és szerepe a 21. században*
(előadások az MTA-n és a CEU-n)

2015. áprilisában Fikret Berkes a Manitobai Egyetem (University of
Manitoba, Winnipeg, Kanada) török származású professzora tart kurzust hazai
és kelet-európai fiatal etnobiológusoknak az ún. hagyományos ökológiai
tudás kutatásáról és felhasználásának lehetőségeiről. A professzor a kurzus
kapcsán két nyilvános előadást is tart. Április 28-án 11 órakor a Magyar
Tudományos Akadémia Felolvasótermében, majd április 29-én 18 órakor a
Közép-Európai Egyetemen. Az előadások nyilvánosak.
Fikret Berkes fő kutatási témája *a hagyományos ökológiai tudás, a
közösségi-alapú erőforrás-gazdálkodás, a természet és ember közti
kapcsolat.* Számos iránymutató, tudományterületeket megreformáló
publikációja közül kiemelkedő *a Szakrális ökológia* (Sacred Ecology,
http://umanitoba.ca/institutes/natural_resources/nri_cbrm.htm) című, amely
2014-ben elnyerte az Amerikai Ökológiai Társaság “Fenntarthatóság-tudomány”
díját. Fikret Berkes
széleskörű tapasztalatokkal bír az észak-kanadai népek hagyományos és helyi
tudásáról, de a világ számos más pontján is* vizsgálta a természet és ember
közti kapcsolatot*, pl. Brazília tengerparti vidékein, Észak-Norvégiában,
Újzélandon, Indiában, Bangladesben, Törökországban, Taiföldön,
Kirgizisztánban és Taivanon. Az UNESCO biodiverzitással és
ökosztisztéma-szolgáltatásokkal
foglalkozó kormányközi szervezetének (IPBES) felkért szakértője.
Fikret Berkes f*ő kutatási témái a természeti közjavak (pl. egy
faluközösség által használt legelők, erdők) közösségalapú erőforráskezelése
és védelme, az e tudást magábafoglaló tudásrendszerek dinamikája,
rezilienciája.* Fő eredményei a kapcsolt társadalmi-ökológiai rendszerek
mélyebb megértésével kapcsolatosak. Két másik fontos könyve (Linking Social
and Ecological Systems, 1998 és Navigating Social-Ecological Systems, 2003
– mindkettőt a Cambridge University Press adta ki) is e témához
kapcsolódik. Számos IUCN bizottság tagja, részt vett a klímaváltozással
kapcsolatos globális értékelésekben (pl. Arctic Climate Impact Assessment,
Cambridge University Press, 2005) és az ökoszisztéma-szolgáltatások
globális felmérésében (Millennium Ecosystem Assessment, MEA). Utóbbi
témában megjelent szerkesztett könyve a tudásrendszerek
összekapcsolhatóságára fókuszál (Bridging Scales and Knowledge Systems, MA
and Island Press, 2006).

Fikret Berkes budapesti előadásai
Az MTA-n 2015. április 28-án 11 órakor tartandó előadás a hagyományos
ökológiai tudás és alkalmazása egyre szerteágazóbb és jelentősebb
nemzetközi trendjeiről szól, kitérve a főbb nemzetközi fórumokra (pl.
IPBES) is. A célközönség széles, az egyetemi hallgatók, kutatók és tanárok
mellett minisztériumi köztisztvidelők, újságírók. A természettudományos
érdeklődésűek mellett a társadalomkutatók is számos érdekességet várhatnak
az előadástól,
hiszen a hagyományos ökológiai tudás a táj és ember együttműködéséről szól.
Az előadás gyakorlati szakembereknek is hasznos, hiszen a természeti
erőforrások fenntartható felhasználásához kapcsolt helyi ökológiai tudás a
mai agrárszabályozásokban és természetvédelmi kezelésekben is egyre
fontosabbá válik.
A hagyományos ökológiai tudás (traditional ecological knowledge) iránti
érdeklődés az 1992-es riói ENSZ-konferencia után nőtt meg. *A hagyományos
ökológiai tudás, azaz a tájban élő ember tájról és élőlényeiről szerzett
tudása, gyakorlati tapasztalata és világnézete, amely a táj és ember közti
adaptációs folyamat során képződik, és generációról generációra adódik
tovább* már több világméretű porgramban megjelent (pl. CBD, IUCN, MEA),
talán legerősebben a néhány éve indult IPBES-ben. A hagyományos ökológiai
tudás *nyilván azoknak a népeknek, helyi közösségeknek a legfontosabb, akik
e tudás létrehozói, felhasználói, őrzői. De mit kínál a világ többi embere
számára?* A választ több címszó alatt is megadhatjuk: *biológiai és
ökológiai megértés, erőforráskezelés, a biodiverzitás védelme, környezeti
monitorozás, környezetváltozás (beleértve a klímaváltozást), környezeti
adaptáció és környezetetika.* Az előadás ezen témaköröket tekinti majd át.
A második előadás informálisabb keretek között elsősorban hallgatóknak,
fiatal kutatóknak szól, április 29-én délután 6 órakor kezdődik a
Közép-Európai Egyetemen. Célja azt bemutatni, hogyan használható a
hagyományos ökológiai tudás a természeti erőforrások kezelésében és a
természetvédelemben, kitérve a megfelelő kutatási megközelítésekre is. Az
előadásban a
*merikai, ázsiai és európai esettanulmányokon keresztül ismerkedünk a
hagyományos (helyi, bennszülött) tudás helyi használatával, és hogy pl.
miben segíti az Amerika keleti és nyugati partvidékén élők tudása a tengeri
erőforrások kezelését vagy a mexikóiak és indiaiak tudása és tájhasználata
a biodiverzitás védelmét.* Keressük a kapcsolatot a biológiai és a kulturális
diverzitás és védelmük között, és kiemelt téma lesz a helyi közösségekre
alapozó természetvédelem lehetőségének körbejárása (lásd ICCA programok). A
kutatási módszerek
közül kiemelt figyelmet kapnak majd az előadásban a kutatók és a helyi
szakértők (local knowledge experts) együttműködése, a fuzzy logikára épülő
gondolkodás és a helyi tudásnak szakértői rendszerként (expert system) való
értelmezése, felhasználása.



*Néhány gondolat a hagyományos ökológiai tudásrólA hagyományos ökológiai
tudás a kulturális hagyományaiban élő közösségek által fenntartott, illetve
megőrzött, bioszférára vonatkozó tudás, amelynek kialakításában és
fenntartásában a természeti környezetre, ill. az erőforrásokra való
utaltság mértéke nagy szerepet játszik. A hagyományos ökológiai tudás az
élő és élettelen természeti környezetre vonatkozó ismeretek, gyakorlati
tapasztalat és világnézet hármas egysége, amelyet a magyar néprajz népi
természetismeretként határoz meg. A hagyományos ökológiai tudás a környezet
állandó változásával dinamikusan alakul, folyamatosan újabb és újabb
tudáselemekkel bővül, miközben generációról generációra adódik tovább. Ez a
tudás és a kapcsolódó közösségi szabályozási rendszer (társadalmi normák)
biztosítják a közösség hosszú távú fennmaradását, a természeti erőforrások
fenntartható használatát. A hagyományos ökológiai tudás kulturálisan és
ökológiailag is beágyazódott társadalmi környezetébe. Hazánkban Imreh
István erdélyi történész a székely faluközösségek működésében fedezte fel a
közösségi erőforráshasználat szabályozásának hosszú idő alatt kialakított
és fenntarthatóan működtetett példáit. A hagyományos ökológiai tudás fontos
szelete a növény-, n**övényzet- és tájismeret.* Bár a növényfajok
(különösen a gyógynövények) népi ismeretével hazánkban is sokan
foglalkoztak, a növényzethez, élőhelyekhez, tájhoz kapcsolódó hagyományos
ökológiai tudást csak kevesen és keveset kutatták. A hagyományos
tájhasználathoz kapcsolódó ökológiai tudást gyűjtötte pl. Herman Ottó,
Györffy István, Andrásfalvy Bertalan és Paládi-Kovács Attila, a táj
jellegéhez
meglepően szorosan kapcsolódó mesélt történeteket pedig Keszeg Vilmos.
Péntek János és Szabó T. Attila, ill. Rab János a népi növényzetismeretet
dokumentálta részletesen.



*Az utóbbi évtizedekben a világban sokfelé megkezdődött a hagyományos
ökológiai tudás természetvédelmi célú felhasználása. Ennek több oka van:
(1) egyrészt kiderült, hogy a biológusok, természetvédők nem rendelkeznek
elegendő tudással a megfelelő természetvédelmi kezelések kidolgozásához és
végrehajtásához (tudáshiány van); (2) másrészt az alapkutatások során
kiderült, hogy a hagyományos ökológiai tudás sok eleme hatékonyan
felhasználható a kezelések kapcsán.Míg a világ más tájain a tudomány és a
hagyományos tudás közti sikeres (vagy éppen sikertelen) együttműködések
egyre gyakoribbak, Európában a növényzettel kapcsolatos hagyományos
ökológiai tudás kutatása és felhasználása ritka. Talán azért, mert (1) a
nyugat-európai országokban az ilyen jellegű tudás már zömmel kihalt; (2)
részben éppen ezért a nyugati kutatók szinte kivétel nélkül Európán kívüli
országokban, gyakran a trópusokon kutatnak; (3) az ilyen jellegű
hagyományos tudásban gazdagabb dél- és kelet-európai országokban tudtunkkal
alig folynak még ilyen kutatások. Magyarország élenjár Európában a helyi,
hagyományos ökológiai tudás feltárásában, és komoly előrelépések történtek
e tudás természetvédelmi felhasználásában is.* Az MTA Ökológiai
Kutatóközpontjának Ökológiai és Botanikai Intézetében működő “Hagyományos
ökológiai tudás” kutatócsoport tagjai számos egyetem kutatójával és doktori
hallgatójával  közösen több mint egy évtizede kutatják a hagyományos
ökológiai tudást, többek között *a Hortobágyon, Gyimesben, Kalotaszegen,
Kászonban, a Nagyberekben, a Kiskunságban, Kárpátalján, Gömörben, az
Őrségben, valamint az ország számos fáslegelőjén. Emellett kiemelt
figyelemet fordítunk  a népi állatismeret etnozoológiai kutatásának is.*
Aki az előadásokról és a hagyományos ökológiai tudásról többet szeretne
megtudni, keresse Molnár Zsolt tudományos főmunkatársat (MTA Ökológiai
Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet, molnar.zsolt at okologia.mta.hu),
valamint Mázsa Katalint  (MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és
Botanikai Intézet, mazsa.katalin at okologia.mta.hu).

Fotó: Hagyományos legeltetés a Hortobágyon  E tájat a gyimesiek ökológiai
tudása alakította
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150411/8bd99a0b/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl