<div dir="ltr"><div><b>Mogyorósi Dóritól</b>:<br><span><br>To: Naphimnusz (<a href="mailto:naphimnusz@googlegroups.com" target="_blank">naphimnusz@googlegroups.com</a>)</span><br><span>Subject: [Naphimnusz-2165] hagyományos ökológiai tudás</span><br><span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b><span>Egy nagyon jó és neves kutató jön Budapestre. A fő műve a Szakrális ökológia, amit indiánok közötti töltött évek után írt meg. </span><br><span></span></b></span><span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Érdemes
 elolvasni a meghívó ismertető szövegét,</b></span> mert sok olyan kérdést érint, 
amelyek számunkra is fontosak. Az ea, nyilvános, nyugodtan küldjétek 
tovább. </span><br><span></span><br><span></span></div><br><div><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A hagyományos ökológiai tudás és szerepe a 21. században</b></span><br>(előadások az MTA-n és a CEU-n)<br><br>2015. áprilisában Fikret Berkes a Manitobai Egyetem (University of Manitoba, Winnipeg, Kanada) török származású professzora tart kurzust hazai és kelet-európai fiatal etnobiológusoknak az ún. hagyományos ökológiai tudás kutatásáról és felhasználásának lehetőségeiről.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> A professzor a kurzus kapcsán két nyilvános előadást is tart. Április 28-án 11 órakor a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében, majd április 29-én 18 órakor a Közép-Európai Egyetemen. Az előadások nyilvánosak.</span><br>Fikret Berkes fő kutatási témája <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a hagyományos ökológiai tudás, a közösségi-alapú erőforrás-gazdálkodás, a természet és ember közti kapcsolat.</b></span> Számos iránymutató, tudományterületeket megreformáló publikációja közül kiemelkedő <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a Szakrális ökológia</b></span> (Sacred Ecology, <a href="http://umanitoba.ca/institutes/natural_resources/nri_cbrm.htm" target="_blank">http://umanitoba.ca/institutes/natural_resources/nri_cbrm.htm</a>) című, amely 2014-ben elnyerte az Amerikai Ökológiai Társaság “Fenntarthatóság-tudomány” díját. Fikret Berkes <br>széleskörű tapasztalatokkal bír az észak-kanadai népek hagyományos és helyi tudásáról, de a világ számos más pontján is<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> <span style="background-color:rgb(255,255,255)">vizsgálta a természet és ember közti kapcsolatot</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">, pl. Brazília tengerparti vidékein, Észak-Norvégiában, Újzélandon, Indiában, Bangladesben, Törökországban, Taiföldön, Kirgizisztánban és Taivanon. Az UNESCO biodiverzitással és ökosztisztéma-</span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi szervezetének (IPBES) felkért szakértője.<br>Fikret Berkes f<b>ő kutatási témái a természeti közjavak (pl. egy faluközösség által használt legelők, erdők) közösségalapú erőforráskezelése és védelme, az e tudást magábafoglaló tudásrendszerek dinamikája, rezilienciája.</b> Fő eredményei a kapcsolt társadalmi-ökológiai re</span>ndszerek mélyebb megértésével kapcsolatosak. Két másik fontos könyve (Linking Social and Ecological Systems, 1998 és Navigating Social-Ecological Systems, 2003 – mindkettőt a Cambridge University Press adta ki) is e témához kapcsolódik. Számos IUCN bizottság tagja, részt vett a klímaváltozással kapcsolatos globális értékelésekben (pl. Arctic Climate Impact Assessment, Cambridge University Press, 2005) és az ökoszisztéma-szolgáltatások  globális felmérésében (Millennium Ecosystem Assessment, MEA). Utóbbi témában megjelent szerkesztett könyve a tudásrendszerek összekapcsolhatóságára fókuszál (Bridging Scales and Knowledge Systems, MA and Island Press, 2006). <br><br>Fikret Berkes budapesti előadásai<br>Az MTA-n 2015. április 28-án 11 órakor tartandó előadás a hagyományos ökológiai tudás és alkalmazása egyre szerteágazóbb és jelentősebb nemzetközi trendjeiről szól, kitérve a főbb nemzetközi fórumokra (pl. IPBES) is. A célközönség széles, az egyetemi hallgatók, kutatók és tanárok mellett minisztériumi köztisztvidelők, újságírók. A természettudományos érdeklődésűek mellett a társadalomkutatók is számos érdekességet várhatnak az előadástól, <br>hiszen a hagyományos ökológiai tudás a táj és ember együttműködéséről szól. Az előadás gyakorlati szakembereknek is hasznos, hiszen a természeti erőforrások fenntartható felhasználásához kapcsolt helyi ökológiai tudás a mai agrárszabályozásokban és természetvédelmi kezelésekben is egyre fontosabbá válik.<br>A hagyományos ökológiai tudás (traditional ecological knowledge) iránti érdeklődés az 1992-es riói ENSZ-konferencia után nőtt meg. <span style="background-color:rgb(255,255,255)"><b>A hagyományos ökológiai tudás, azaz a tájban élő ember tájról és élőlényeiről szerzett tudása, gyakorlati tapasztalata és világnézete, amely a táj és ember közti adaptációs folyamat során képződik, és generációról generációra adódik tovább</b> már több világméretű porgramban megjelent (pl. CBD, IUCN, MEA), talán legerősebben a néhány éve indult IPBES-ben. A hagyományos ökológiai tudás <b>nyilván azoknak a népeknek, helyi közösségeknek a legfontosabb, akik e tudás létrehozói, felhasználói, őrzői. De mit kínál a világ többi embere számára?</b> A választ több címszó alatt is megadhatjuk: <b>biológiai és ökológiai megértés, erőforráskezelés, a biodiverzitás védelme, környezeti monitorozás, környezetváltozás (beleértve a klímaváltozást), környezeti adaptáció és környezetetika.</b> Az előadás ezen témaköröket tekinti majd át.<br>A második előadás informálisabb keretek között elsősorban hallgatóknak, fiatal kutatóknak szól, április 29-én délután 6 órakor kezdődik a Közép-Európai Egyetemen. Célja azt bemutatni, hogyan használható a hagyományos ökológiai tudás a természeti erőforrások kezelésében és a természetvédelemben, kitérve a megfelelő kutatási megközelítésekre is. Az előadásban a<b>merikai, ázsiai és európai esettanulmányokon keresztül ismerkedünk a hagyományos (helyi, <br>bennszülött) tudás helyi használatával, és hogy pl. miben segíti az Amerika keleti és nyugati partvidékén élők tudása a tengeri erőforrások kezelését vagy a mexikóiak és indiaiak tudása és tájhasználata a biodiverzitás védelmét.</b> Keressük a kapcsolatot a biológiai és a kultu</span>rális diverzitás és védelmük között, és kiemelt téma lesz a helyi közösségekre alapozó természetvédelem lehetőségének körbejárása (lásd ICCA programok). A kutatási módszerek <br>közül kiemelt figyelmet kapnak majd az előadásban a kutatók és a helyi szakértők (local knowledge experts) együttműködése, a fuzzy logikára épülő gondolkodás és a helyi tudásnak szakértői rendszerként (expert system) való értelmezése, felhasználása. <br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Néhány gondolat a hagyományos ökológiai tudásról<br>A hagyományos ökológiai tudás a kulturális hagyományaiban élő közösségek által fenntartott, illetve megőrzött, bioszférára vonatkozó tudás, amelynek kialakításában és fenntartásában a természeti környezetre, ill. az erőforrásokra való utaltság mértéke nagy szerepet játszik. A hagyományos ökológiai tudás az élő és élettelen természeti környezetre vonatkozó ismeretek, gyakorlati tapasztalat és világnézet hármas egysége, amelyet a magyar néprajz népi <br>természetismeretként határoz meg. A hagyományos ökológiai tudás a környezet állandó változásával dinamikusan alakul, folyamatosan újabb és újabb tudáselemekkel bővül, miközben generációról generációra adódik tovább. Ez a tudás és a kapcsolódó közösségi szabályozási rendszer (társadalmi normák) biztosítják a közösség hosszú távú fennmaradását, a természeti erőforrások fenntartható használatát. A hagyományos ökológiai tudás kulturálisan és ökológiailag is beágyazódott társadalmi környezetébe. Hazánkban Imreh István erdélyi történész a székely faluközösségek működésében fedezte fel a közösségi erőforráshasználat szabályozásának hosszú idő alatt kialakított és fenntarthatóan működtetett példáit. <br>A hagyományos ökológiai tudás fontos szelete a növény-,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> n</span></b><b>övényzet- és tájismeret.</b></span> Bár a növényfajok (különösen a gyógynövények) népi ismeretével hazánkban is sokan foglalkoztak, a növényzethez, élőhelyekhez, tájhoz kapcsolódó hagyományos ökológiai tudást csak kevesen és keveset kutatták. A hagyományos tájhasználathoz kapcsolódó ökológiai tudást gyűjtötte pl. Herman Ottó, Györffy István, Andrásfalvy Bertalan és Paládi-Kovács Attila, a táj jellegéhez <br>meglepően szorosan kapcsolódó mesélt történeteket pedig Keszeg Vilmos. Péntek János és Szabó T. Attila, ill. Rab János a népi növényzetismeretet dokumentálta részletesen. <br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Az utóbbi évtizedekben a világban sokfelé megkezdődött a hagyományos ökológiai tudás természetvédelmi célú felhasználása. Ennek több oka van: (1) egyrészt kiderült, hogy a biológusok, természetvédők nem rendelkeznek elegendő tudással a megfelelő természetvédelmi kezelések kidolgozásához és végrehajtásához (tudáshiány van); (2) másrészt az alapkutatások során kiderült, hogy a hagyományos ökológiai tudás sok eleme hatékonyan felhasználható a kezelések kapcsán.<br>Míg a világ más tájain a tudomány és a hagyományos tudás közti sikeres (vagy éppen sikertelen) együttműködések egyre gyakoribbak, Európában a növényzettel kapcsolatos hagyományos ökológiai tudás kutatása és felhasználása ritka. Talán azért, mert (1) a nyugat-európai országokban az ilyen jellegű tudás már zömmel kihalt; (2) részben éppen ezért a nyugati kutatók szinte kivétel nélkül Európán kívüli országokban, gyakran a trópusokon kutatnak; (3) az ilyen jellegű hagyományos tudásban gazdagabb dél- és kelet-európai <br>országokban tudtunkkal alig folynak még ilyen kutatások. <br>Magyarország élenjár Európában a helyi, hagyományos ökológiai tudás feltárásában, és komoly előrelépések történtek e tudás természetvédelmi felhasználásában is.</b></span> Az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának Ökológiai és Botanikai Intézetében működő “Hagyományos ökológiai tudás” kutatócsoport tagjai számos egyetem kutatójával és doktori hallgatójával  közösen több mint egy évtizede kutatják a hagyományos ökológiai tudást, többek között <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a Hortobágyon, Gyimesben, Kalotaszegen, Kászonban, a Nagyberekben, a Kiskunságban, Kárpátalján, Gömörben, az Őrségben, valamint az ország számos fáslegelőjén. Emellett kiemelt figyelemet fordítunk  a népi állatismeret etnozoológiai kutatásának is.</b><br></span>Aki az előadásokról és a hagyományos ökológiai tudásról többet szeretne megtudni, keresse Molnár Zsolt tudományos főmunkatársat (MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet, <a href="mailto:molnar.zsolt@okologia.mta.hu" target="_blank">molnar.zsolt@okologia.mta.hu</a>), valamint Mázsa Katalint  (MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet, <a href="mailto:mazsa.katalin@okologia.mta.hu" target="_blank">mazsa.katalin@okologia.mta.hu</a>).<br><br>Fotó: Hagyományos legeltetés a Hortobágyon  E tájat a gyimesiek ökológiai tudása alakította<br><br><br><br></div></div>