[Grem] Kopp Mria: A szentek egyessge

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. pr. 5., V, 08:01:51 CEST 

A szentek egyessége
<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150403_skrabski_fruzsina_kopp_maria_a_szentek_egyessege>

 2015. április 3. 16:08
http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150403_skrabski_fruzsina_kopp_maria_a_szentek_egyessege

   Szentek egyessége

*A „Szentek egyessége”, egysége gyermekkoromtól legkedvesebb hittitkom. A
Hiszekegyben, amikor ide értünk, mintha egy ajtón léptem volna be minden
alkalommal.* Olyan élményt jelentett, mint amit Gabriel Garcia Marquez Száz
év magányának, szerintem a világirodalom legnagyobb regényének olvasása
közben élhetünk át. Hogy a szemünkkel látható, érzékszerveinkkel
tapasztalható világban csak tükör által, homályosan jelenik meg az a
valóság, amely körülvesz és éltet mindannyiunkat. *Czakó Gábornak egy
méltatlanul elfelejtett korai regénye, a Várkonyi krónika ugyanezt a
jelenlétet tükrözi, kedves humorral, népmesei nyelven.** Ezt a könyvet
vettem karácsonyi ajándékba mind a hat testvéremnek anyánk korai halála
után. *Hirtelen halálát nem tudtuk elfogadni, hiszen csak hatvan éves volt
ez a csupa energia asszony, amikor a rák elragadta. Mindkét történetben úgy
veszi körül a túlvilág a szereplőket, mint ahogy a levegő, a napfény jár át
mindent, ez a jelenlét erősebb, mint az érzékszerveinkkel észlelt valóság.

Nagyon sajnálom, hogy a „Szentek egyessége” kimaradt a Hiszekegy mostani
szövegéből (a nicea-konstantinápolyi hitvallásból). Akár benne van, akár
nincs, *keveset gondolkozunk el azon, mi történik, amikor például a
Mindenszentek litániáját mondjuk. Azt jelenti, hogy személyesen fordulunk a
minket körülvevőszentekhez, akik hitünk szerint ezt meghallják, sőt, akik
képesek segíteni mindennapi gondjainkban,* életünk nehézségeiben. A
katolikus tanításnak ez a nagyon radikális vonása megbotránkoztató lehet. *Az
áhítatos parasztasszonyok számára, akik a Mindenszentek litániáját olyan
átéléssel mondják, sokkal nyilvánvalóbb ez a titok, mint* *a modern világ
gőgös mindentudói előtt.* Érdemes volna gyakrabban és mélyebben
belegondolnunk, mi is az ima lényege? Az ima misztikus találkozás ezzel a
másik valósággal,* belehelyezkedés abba a jelenlétbe, amely állandóan
körülvesz,** csak nem vagyunk mindig készek jelzéseinek fogadására.* A
katolikus egyház az Isten jelenlétében élők és meghaltak egységét, valódi
párbeszédének lehetőségét, ennek alapvető fontosságát mindennapi
gyakorlatában is vallja.

*Óriási adomány, ha valaki, mint én is, kora gyerekkorától olyan légkörben
nő fel, hogy ez a jelenlét természetes, nem valami ájtatos máz, hanem a
teljes valóság alapvető jellemzője.* *Anyám*, aki szinte soha nem beszélt a
hitéről, hanem gyakorolta minden mozdulatában, hihetetlen
lelkierejében, *kedves
szentjeiről úgy beszélt, mint legjobb barátairól.* Nem volt ebben semmi
szenteskedés, valóságosabbak voltak számára, mint élő barátnői. Ezek között
a szentek között ott voltak *szent életű, nagyon korán elvesztett szülei
is.* Édesapja vérmérgezésben azalatt halt meg, míg édesanyja várta őt,
tehát anyám már édesapja halála után született. *Dr. Waigand Ferencet a
búcsúbeszédekben a „szegények ügyvédjének” nevezték, aki hivatásának
tekintette, hogy sikeres ügyvédként felvállalja azoknak a képviseletét, aki
nem tudták volna megfizetni igaz ügyük védelmét.* Anyám odaadta nagyanyám
naplóját, amiből ennek a rendkívüli párnak a halálon túl is élő kapcsolata
egyik legmélyebb gyermekkori élményem. Mindenszentek napján ezekre a
hivatalosan nem kanonizált szentekre is emlékezünk, kifejezzük azt, hogy
egységünk nem csupán szó, hanem élő valóság, kölcsönös szoros kapcsolat. *Ha
hisszük, hogy ez a kapcsolat valódi,* *nem szeretetlenség-e, ha nem fontos
számunkra ez a lehetőség, ha nem vagyunk hajlandóak **mi is tudomásul venni
a valóságnak ezt az oldalát?*

*A szentek egyessége számomra azt jelenti, hogy benne élek azok
közösségében, akiknek a gondolatai, írásai alapvetően befolyásolták
gondolkozásmódomat.* Úgy érzem, élő kapcsolatban vagyok Teilhard de
Chardinnal, aki talán legköltőibben fogalmazta meg ezt az egységet, de
Rilkével és többi kedves költőimmel is − akik ugyanolyan otthonosan
mozogtak ebben a túl-világban, fel-világban, mint az evilágban.

*Egy gyerekkori történet* jut eszembe, ami igen mély benyomást tett rám.* A
kitelepítés elől Surányba, a Szentendrei-szigetre menekültek szüleim
1951-ben, akkor ott még nem volt villany, víz, télen a Duna jegén át
mentünk az iskolába, három kilométer távolságba. Igazán az Isten háta
mögött éltünk,* *bár tulajdonképpen paradicsominak is nevezhetjük ezt az
állapotot*, *eltekintve a hihetetlen szegénységtől*. Ezért volt óriási
élmény, hogy *nagynénémék meghívtak Budára egy hétre. Anyám az eljegyzésére
kapott brossát tűzte a ruhámra, de meghagyta, nagyon vigyázzak rá*. Egyik
délután a ház hatalmas kertjében sétáltam, mindent beborítottak az őszi
levelek. Utána, a lakásban *vettem csak észre, hogy a bross elveszett.
**Teljesen
reménytelennek tűnt, hogy* *megtaláljam. Lementem a kertbe, és imádkoztam,
hogy anyám legkedvesebb emléke kerüljön elő. Mintha nagyanyám kézen fogott
volna, mintha egy mágnes terébe kerültem volna, egy megmagyarázhatatlan erő
odavont az egyik fa alá, ott a lábammal felrúgtam az avart, alatta ott
feküdt a néhány centis kis ékszer. *Annak, hogy megtaláljam, egyszerűen
semmilyen valószínűsége nem volt. Lehet, hogy egyszer természettudományos
módszerekkel is meg tudják magyarázni az ilyen eseményeket, számomra ez
csupán *egy azok közül a mindennapi csodák közül, amelyekről csak én tudom,
mennyire ajándékszerűek és amelyek nap mint nap átszövik az életemet.*

Az ilyen és hasonló események természettudományi értelemben nem
bizonyíthatóak, legfeljebb a filozófia, a metafizika, a misztika, talán
leginkább a művészet nyelvén értelmezhetőek.* A valóságnak ez a szintje
nagyon szemérmesen, nagyon rejtetten vesz körül, *semmi sem idegenebb tőle,
mint a feltűnősködés. Nem jelent látomásokat, különleges élményeket,
belesimul a mindennapok történéseibe. Nagyon nehezemre esik írni róla, ha
nincs a Vigilia körkérdése, magamtól biztosan nem teszem. Fontos volna
pedig többet foglalkoznunk létezésünknek ezzel a túlvilági
köldökzsinórjával, amelynek tápláló erejét ugyanolyan öntudatlanul érezzük,
mint a magzat az anyai szervezettel alkotott egységét. Vagy * ahogy Jung
fogalmazott, az embernek el kell jutnia önmagához, a Selbst-hez, a
Teljességgel alkotott egységhez*,* enélkül élete reménytelenné válik. Jung
szerint ez a belső hiány, üresség az élet derekán kialakuló depressziók,
neurózisok legfontosabb kóroka.*

A jövő évet az Egészségügyi Világszervezet a* „lelki egészség” évé*nek
nyilvánította, mivel* a modern világ válságának egyik legdrámaibb
megnyilvánulása a lelki egészség zavarainak általánossá válása*. Egyre
többen fogalmazzák meg, nemzetközi tudományos fórumokon is, hogy a
spiritualitás a lelki egészség egyik alapvető, a mai világban letagadott,
megtagadott dimenziója.

Kopp Mária

Vigilia, 2000. december
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150405/0d3e8615/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl