<div dir="ltr"><div><a href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150403_skrabski_fruzsina_kopp_maria_a_szentek_egyessege" target="_blank">A szentek egyessége</a></div>
<div> <br></div>
<div>
2015. április 3. 16:08<br><a href="http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150403_skrabski_fruzsina_kopp_maria_a_szentek_egyessege" target="_blank">http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150403_skrabski_fruzsina_kopp_maria_a_szentek_egyessege</a><br></div>
<p>
</p>
<div>
</div>
<div>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b></b></span></p> <p style="text-align:center"></p> <p>Szentek egyessége</p> <p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A
„Szentek egyessége”, egysége gyermekkoromtól legkedvesebb hittitkom. A
Hiszekegyben, amikor ide értünk, mintha egy ajtón léptem volna be
minden alkalommal.</b></span> Olyan élményt jelentett, mint amit Gabriel Garcia
Marquez Száz év magányának, szerintem a világirodalom legnagyobb
regényének olvasása közben élhetünk át. Hogy a szemünkkel látható,
érzékszerveinkkel tapasztalható világban csak tükör által, homályosan
jelenik meg az a valóság, amely körülvesz és éltet mindannyiunkat. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Czakó
Gábornak egy méltatlanul elfelejtett korai regénye, a Várkonyi krónika
ugyanezt a jelenlétet tükrözi, kedves humorral, népmesei nyelven.</b><b> Ezt a
könyvet vettem karácsonyi ajándékba mind a hat testvéremnek anyánk
korai halála után. </b></span>Hirtelen halálát nem tudtuk elfogadni, hiszen csak
hatvan éves volt ez a csupa energia asszony, amikor a rák elragadta.
Mindkét történetben úgy veszi körül a túlvilág a szereplőket, mint
ahogy a levegő, a napfény jár át mindent, ez a jelenlét erősebb, mint
az érzékszerveinkkel észlelt valóság.</p> <p>Nagyon sajnálom, hogy a
„Szentek egyessége” kimaradt a Hiszekegy mostani szövegéből (a
nicea-konstantinápolyi hitvallásból). Akár benne van, akár nincs,
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>keveset gondolkozunk el azon, mi történik, amikor például a
Mindenszentek litániáját mondjuk. Azt jelenti, hogy személyesen
fordulunk a minket körülvevőszentekhez, akik hitünk szerint ezt
meghallják, sőt, akik képesek segíteni mindennapi gondjainkban,</b></span> életünk
nehézségeiben. A katolikus tanításnak ez a nagyon radikális vonása
megbotránkoztató lehet. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Az áhítatos parasztasszonyok számára, akik a
Mindenszentek litániáját olyan átéléssel mondják, sokkal nyilvánvalóbb
ez a titok, mint</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a modern világ gőgös mindentudói előtt.</b></span> Érdemes volna
gyakrabban és mélyebben belegondolnunk, mi is az ima lényege? Az ima
misztikus találkozás ezzel a másik valósággal,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> belehelyezkedés abba a
jelenlétbe, amely állandóan körülvesz,</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> csak nem vagyunk mindig készek
jelzéseinek fogadására.</b></span> A katolikus egyház az Isten jelenlétében élők
és meghaltak egységét, valódi párbeszédének lehetőségét, ennek alapvető
fontosságát mindennapi gyakorlatában is vallja.</p> <p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Óriási adomány,
ha valaki, mint én is, kora gyerekkorától olyan légkörben nő fel, hogy
ez a jelenlét természetes, nem valami ájtatos máz, hanem a teljes
valóság alapvető jellemzője.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Anyám</b></span>, aki szinte soha nem beszélt a
hitéről, hanem gyakorolta minden mozdulatában, hihetetlen
lelkierejében, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>kedves szentjeiről úgy beszélt, mint legjobb barátairól.</b></span>
Nem volt ebben semmi szenteskedés, valóságosabbak voltak számára, mint
élő barátnői. Ezek között a szentek között ott voltak <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>szent életű,
nagyon korán elvesztett szülei is.</b></span> Édesapja vérmérgezésben azalatt halt
meg, míg édesanyja várta őt, tehát anyám már édesapja halála után
született. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Dr. Waigand Ferencet a búcsúbeszédekben a „szegények
ügyvédjének” nevezték, aki hivatásának tekintette, hogy sikeres
ügyvédként felvállalja azoknak a képviseletét, aki nem tudták volna
megfizetni igaz ügyük védelmét.</b></span> Anyám odaadta nagyanyám naplóját, amiből
ennek a rendkívüli párnak a halálon túl is élő kapcsolata egyik
legmélyebb gyermekkori élményem. Mindenszentek napján ezekre a
hivatalosan nem kanonizált szentekre is emlékezünk, kifejezzük azt, hogy
egységünk nem csupán szó, hanem élő valóság, kölcsönös szoros
kapcsolat. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ha hisszük, hogy ez a kapcsolat valódi,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nem szeretetlenség-e,
ha nem fontos számunkra ez a lehetőség, ha nem vagyunk hajlandóak<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> </span></b></span><b><span style="background-color:rgb(255,255,0)">mi
is tudomásul venni a valóságnak ezt az oldalát?</span></b></p> <p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A szentek
egyessége számomra azt jelenti, hogy benne élek azok közösségében,
akiknek a gondolatai, írásai alapvetően befolyásolták
gondolkozásmódomat.</b></span> Úgy érzem, élő kapcsolatban vagyok Teilhard de
Chardinnal, aki talán legköltőibben fogalmazta meg ezt az egységet, de
Rilkével és többi kedves költőimmel is − akik ugyanolyan otthonosan
mozogtak ebben a túl-világban, fel-világban, mint az evilágban.</p> <p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Egy
gyerekkori történet</b></span> jut eszembe, ami igen mély benyomást tett rám.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A
kitelepítés elől Surányba, a Szentendrei-szigetre menekültek szüleim
1951-ben, akkor ott még nem volt villany, víz, télen a Duna jegén át
mentünk az iskolába, három kilométer távolságba. Igazán az Isten háta
mögött éltünk,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>bár tulajdonképpen paradicsominak is nevezhetjük ezt az
állapotot</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>eltekintve a hihetetlen szegénységtől</b></span>. Ezért volt óriási
élmény, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>nagynénémék meghívtak Budára egy hétre. Anyám az
eljegyzésére kapott brossát tűzte a ruhámra, de meghagyta, nagyon
vigyázzak rá</b></span>. Egyik délután a ház hatalmas kertjében sétáltam, mindent
beborítottak az őszi levelek. Utána, a lakásban <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>vettem csak észre, hogy
a bross elveszett. </b><b>Teljesen reménytelennek tűnt, hogy</b></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>megtaláljam.
Lementem a kertbe, és imádkoztam, hogy anyám legkedvesebb emléke
kerüljön elő. Mintha nagyanyám kézen fogott volna, mintha egy mágnes
terébe kerültem volna, egy megmagyarázhatatlan erő odavont az egyik fa
alá, ott a lábammal felrúgtam az avart, alatta ott feküdt a néhány
centis kis ékszer. </b></span>Annak, hogy megtaláljam, egyszerűen semmilyen
valószínűsége nem volt. Lehet, hogy egyszer természettudományos
módszerekkel is meg tudják magyarázni az ilyen eseményeket, számomra ez
csupán <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>egy azok közül a mindennapi csodák közül, amelyekről csak én
tudom, mennyire ajándékszerűek és amelyek nap mint nap átszövik az
életemet.</b></span></p> <p>Az ilyen és hasonló események természettudományi
értelemben nem bizonyíthatóak, legfeljebb a filozófia, a metafizika, a
misztika, talán leginkább a művészet nyelvén értelmezhetőek.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> A
valóságnak ez a szintje nagyon szemérmesen, nagyon rejtetten vesz
körül, </b></span>semmi sem idegenebb tőle, mint a feltűnősködés. Nem jelent
látomásokat, különleges élményeket, belesimul a mindennapok
történéseibe. Nagyon nehezemre esik írni róla, ha nincs a Vigilia
körkérdése, magamtól biztosan nem teszem. Fontos volna pedig többet
foglalkoznunk létezésünknek ezzel a túlvilági köldökzsinórjával,
amelynek tápláló erejét ugyanolyan öntudatlanul érezzük, mint a magzat
az anyai szervezettel alkotott egységét. Vagy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> ahogy Jung fogalmazott,
az embernek el kell jutnia önmagához, a Selbst-hez, a Teljességgel
alkotott egységhez</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> enélkül élete reménytelenné válik. Jung szerint ez a
belső hiány, üresség az élet derekán kialakuló depressziók, neurózisok
legfontosabb kóroka.</b></span></p> <p>A jövő évet az Egészségügyi Világszervezet a<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>
„lelki egészség” évé</b></span>nek nyilvánította, mivel<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a modern világ válságának
egyik legdrámaibb megnyilvánulása a lelki egészség zavarainak
általánossá válása</b></span>. Egyre többen fogalmazzák meg, nemzetközi tudományos
fórumokon is, hogy a spiritualitás a lelki egészség egyik alapvető, a
mai világban letagadott, megtagadott dimenziója.</p> <p>Kopp Mária</p> <p>Vigilia, 2000. december</p> </div></div>