[Grem] Húsvétvasárnap igéi

[Emoke Greschik]

2015.04.05. vasárnap: *HÚSVÉTVASÁRNAP*

*Jézust megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta őt*
------------------------------

ApCsel 10,34a.37-43

Akkor* PĂŠter beszĂŠlni kezdett*: ,,ValĂłban azt tapasztalom, hogy Isten nem
szemĂŠlyvĂĄlogatĂł,* Ti is tudjĂĄtok, hogy mi tĂśrtĂŠnt GalileĂĄtĂłl kezdve egĂŠsz
JĂşdeĂĄban, a JĂĄnos ĂĄltal hirdetett keresztsĂŠg utĂĄn; hogy mikĂŠppen kente fĂśl
Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót
tett, ĂŠs meggyĂłgyĂ­totta mindazokat, akiket az ĂśrdĂśg a hatalmĂĄba kerĂ­tett,
mert Isten vele volt. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő a zsidók
országában és Jeruzsálemben tett.* *Fára függesztve megölték őt*. *De Isten
harmadnapon feltĂĄmasztotta**,* *s megadta neki, hogy megjelenjen*, nem
*az *egĂŠsz
népnek, hanem *Isten által előre kijelölt tanúknak,* minekünk, akik ettünk
ĂŠs ittunk vele, miutĂĄn halottaibĂłl feltĂĄmadt. *Meg is parancsolta nekĂźnk,
hogy hirdessük a népnek, és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a
holtak bírájává rendelt*. Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ő
neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne.’’

Zs 117

*ALLELUJA! MagasztaljĂĄtok az Urat,* mert jĂł, mert irgalma ĂśrĂśkkĂŠvalĂł!
Mondja håt Izrael, hogy jó, hogy irgalma ÜrÜkkÊvaló! Mondja håt Áron håza,
hogy irgalma ĂśrĂśkkĂŠvalĂł! MondjĂĄk hĂĄt, akik fĂŠlik az Urat, hogy irgalma
örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr
meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember
mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet.
Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz
menekĂźlni, mint fejedelmekben remĂŠnykedni. Mind kĂśrĂźlvettek engem a
nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, bizony
körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek
engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében
diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr
megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm.
Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: ,,Az Úr jobbja
győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja
győzelmet szerzett!’’ *Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr
tetteit.* Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak.
Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy
dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta*. Hálát adok
neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél. A kő, amelyet az
építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, csodálatos a mi
szemünkben. Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta! *Nyújts,
ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön!
Áldunk az Úr házából titeket. Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok
sort az Ăźnnepi lombokkal, egĂŠszen az oltĂĄr szarvĂĄig. Istenem vagy te, hĂĄlĂĄt
adok neked, Istenem vagy te, magasztallak tÊged.* Áldjåtok az Urat, mert
jĂł, mert irgalma ĂśrĂśkkĂŠvalĂł. *

1Kor 5,6b-8

DicsekvĂŠstek nem helyes. Nem tudjĂĄtok, hogy* egy kevĂŠs kovĂĄsz az egĂŠsz
tĂŠsztĂĄt megkeleszti? El a rĂŠgi kovĂĄsszal, hogy Ăşj tĂŠsztĂĄvĂĄ legyetek,* hisz
valĂłjĂĄban kovĂĄsztalanok vagytok! Mert hĂşsvĂŠti bĂĄrĂĄnyunkat, Krisztust
feláldozták. Üljünk tehát ünnepet, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság
ĂŠs a gonoszsĂĄg kovĂĄszĂĄval, hanem az egyeneslelkĹąsĂŠg ĂŠs az igazsĂĄg
kovĂĄsztalansĂĄgĂĄval.

Jn 20,1-9

*Mária Magdolna* a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a
sírhoz ment, és* látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól.* Elfutott
tehĂĄt, elment Simon PĂŠterhez ĂŠs a mĂĄsik tanĂ­tvĂĄnyhoz, akit JĂŠzus szeretett,
ĂŠs azt mondta nekik: ,,ElvittĂŠk az Urat a sĂ­rbĂłl, ĂŠs nem tudjuk, hovĂĄ
tették!’’ Erre* Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek.
Ketten egyĂźtt futottak, de a mĂĄsik tanĂ­tvĂĄny gyorsabban futott, mint PĂŠter,
és elsőként ért a sírhoz.* Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem
ment be. Azután *odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a
sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a
gyolcsok mellĂŠ helyezve, hanem kĂźlĂśn egy helyen, Ăśsszehajtva. Akkor bement
a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt.* Még
nem értették ugyanis az Írást, hogy* fel kell támadnia halottaiból.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150405/eb0f76ac/attachment.html