<div dir="ltr"><div><p><font>2015.04.05. vasárnap: <b>HÚSVÉTVASÁRNAP</b></font></p><p><i><b>Jézust megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta őt</b></i></p><hr><p><a name="14c8686535a4b78b_ApCsel 10,34a.37-43"><font color="#000000">ApCsel 10,34a.37-43</font></a></p><p><span>Akkor<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>
Péter beszélni kezdett</b></span>: ,,Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem
személyválogató,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész
Júdeában, a János által hirdetett keresztség után; hogy miképpen kente
föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki
körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a
hatalmába kerített, mert Isten vele volt. Mi pedig tanúi vagyunk
mindannak, amit ő a zsidók országában és Jeruzsálemben tett.</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>Fára
függesztve megölték őt</b></span>. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>De<u> Isten harmadnapon feltámasztotta</u></b></span><u>,</u> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>s megadta
neki, hogy megjelenjen</b></span>, nem <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>az </b></span>egész népnek, hanem <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Isten által előre
kijelölt tanúknak,</b></span> minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután
halottaiból feltámadt. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a
népnek, és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak
bírájává rendelt</b></span>. Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ő neve
által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne.’’ </span></p><p><a name="14c8686535a4b78b_Zs 117"><font color="#000000">Zs 117</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>ALLELUJA!
Magasztaljátok az Urat,</b></span> mert jó, mert irgalma örökkévaló! Mondja hát
Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron háza, hogy
irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma
örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr
meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember
mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet.
Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz
menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a
nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek,
bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk!
Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de
az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy
elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő
lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak
sátraiban: ,,Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt
engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!’’ <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Nem halok meg, hanem élek, és
hirdetem az Úr tetteit.</b></span> Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem
engedett át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd
lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak
lépnek be rajta<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és
szabadítóm lettél. A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.
Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úr adta,
ujjongjunk és vigadjunk rajta! </b></span>Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram,
jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket.
Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal,
egészen az oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem
vagy te, magasztallak téged.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma
örökkévaló. </b></span></span></p><p><a name="14c8686535a4b78b_1Kor 5,6b-8"><font color="#000000">1Kor 5,6b-8</font></a></p><p><span>Dicsekvéstek
nem helyes. Nem tudjátok, hogy<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> egy kevés kovász az egész tésztát
megkeleszti? El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek,</b></span> hisz
valójában kovásztalanok vagytok! Mert húsvéti bárányunkat, Krisztust
feláldozták. Üljünk tehát ünnepet, de ne a régi kovásszal, sem a
rosszaság és a gonoszság kovászával, hanem<span style="color:rgb(255,0,0)"> az egyeneslelkűség és az
igazság kovásztalanságával.</span></span></p><p><a name="14c8686535a4b78b_Jn 20,1-9"><font color="#000000">Jn 20,1-9</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mária
Magdolna</b></span> a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz
ment, és<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól.</b></span> Elfutott tehát,
elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és
azt mondta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová
tették!’’ Erre<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz
mentek. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott,
mint Péter, és elsőként ért a sírhoz.</b></span> Lehajolt, és látta lerakva a
gyolcsokat, de nem ment be. Azután <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>odaért Simon Péter is, aki követte
őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a
fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen,
összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a
sírhoz; látta és hitt.</b></span> Még nem értették ugyanis az Írást, hogy<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> fel kell
támadnia halottaiból.</b></span></span></p></div><div><br></div></div>