[Grem] mai, nagypénteki igék

[Emoke Greschik]

2015.04.03. péntek: *NAGYPÉNTEK*

*A mi vĂŠtkeink miatt kapott sebeket, bĹąneink miatt tĂśrtĂŠk Ăśssze*
------------------------------

Iz 52,13 - 53,12

Íme, sikert arat szolgám, magasra emelkedik, magasztos és igen fenséges
lesz. Amint sokan megborzadtak tőle, hisz olyan torz volt, nem emberi a
kĂźlseje, alakja nem hasonlĂł az emberek fiaihoz, Ăşgy ĂĄmulatba ejt majd sok
nemzetet, királyok fogják be előtte szájukat, mert olyat látnak, amiről nem
beszéltek nekik, és olyat vesznek észre, amiről nem hallottak. ,,Ki hitt
annak, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt
fel színe előtt, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből; nem
volt szép alakja, sem ékessége, hogy megnézzük őt, és nem volt olyan
külseje, hogy kívánjuk őt. Megvetett volt, és utolsó az emberek között,
fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől elrejtettük arcunkat;
megvetett volt, és nem becsültük őt. Pedig a mi betegségeinket ő viselte,
és a mi fájdalmainkat ő hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől
sújtottnak és megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi
bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe
ĂĄltal gyĂłgyultunk meg. MindnyĂĄjan, mint a juhok, tĂŠvelyegtĂźnk, mindenki a
maga útjára tért; és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.’’ Megkínozták, és ő
alĂĄzatos volt, nem nyitotta ki szĂĄjĂĄt; mint a bĂĄrĂĄny, melyet leĂślĂŠsre
visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját.
Sanyargatás és ítélet után vitték el; és sorsával ki törődik? Mert
kivetették az élők földjéből, népem vétke miatt sújtották halálra.
Istentelenek kĂśzĂśtt adtak sĂ­rt neki, ĂŠs gazdag mellett, amikor meghalt, bĂĄr
nem követett el erőszakot, és nem volt álnokság a szájában. De az Úrnak úgy
tetszett, hogy összetörje betegséggel. Ha odaadja engesztelő áldozatul
életét, meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait; és az Úr tetszése
az ő keze által teljesül. Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot,
megelégedett lesz; tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneiket ő
hordozza. EzĂŠrt osztĂĄlyrĂŠszĂźl adok neki sokakat, ĂŠs hatalmasokkal osztozik
a zsĂĄkmĂĄnyon, amiĂŠrt halĂĄlra adta ĂŠletĂŠt, ĂŠs a bĹąnĂśsĂśk kĂśzĂŠ szĂĄmĂ­tottĂĄk;
pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár.

Zs 30

A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. Uram, tebenned remélek, soha meg ne
szĂŠgyenĂźljek, igazsĂĄgodban szabadĂ­ts meg engem! Hajtsd hozzĂĄm fĂźledet,
siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy
megszabadíts engem! Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy
vezérem és viseld gondomat! Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem
titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem. Kezedbe ajánlom lelkemet,
ments meg engem, Uram, igazsĂĄg Istene! GyĹąlĂślĂśd azokat, akik Ăźres hiĂşsĂĄgok
után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat. Ujjongva örvendek
irgalmassĂĄgodnak, hisz meglĂĄttad megalĂĄzottsĂĄgomat, ĂŠszrevetted Ă­nsĂŠgemet,
és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat.
KĂśnyĂśrĂźlj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a
bĂşsulĂĄstĂłl elsenyved, mert fĂĄjdalomban enyĂŠszik el ĂŠletem, ĂŠs ĂŠveim
siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim. Temérdek
ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek
tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem. Mint a halott, feledésbe
mentem a szĂ­vekben, mint ĂśsszetĂśrt edĂŠny, olyannĂĄ lettem. Mert hallottam
sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem
mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. Én azonban benned
bĂ­zom, Uram; Azt mondom: ,,Te vagy az ĂŠn Istenem! Sorsom a te kezedben
van.’’ Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől. Ragyogtasd fel szolgád
fĂślĂśtt arcodat, szabadĂ­ts meg irgalmassĂĄgodban. Uram, ne hagyd, hogy
szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és
nĂŠmuljanak el az alvilĂĄgban; NĂŠmuljanak el az ĂĄlnok ajkak, melyek az igaz
ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. Uram, milyen bőséges a te
édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned
bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt! Elrejted őket arcod rejtekében az
emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő
nyelvektől. Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a
megerősített városban! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: ,,Elvetettél
szemed elől engem!’’ Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor
kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a
hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek bátrak és
erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

Zsid 4,14-16

Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az
Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van,
aki nem tud rĂŠszvĂŠttel lenni gyĂśngesĂŠgeink irĂĄnt, hanem olyan, aki hozzĂĄnk
hasonlĂłan mindenben kĂ­sĂŠrtĂŠst szenvedett, a bĹąnt kivĂŠve. JĂĄruljunk ezĂŠrt
bizalommal a kegyelem trĂłnja elĂŠ, hogy irgalmassĂĄgot nyerjĂźnk, ĂŠs kegyelmet
találjunk az alkalmas időben való segítségre.

5,7-9

Ő, testi mivoltånak napjaiban imåit Ês kÜnyÜrgÊseit nagy kiåltåssal Ês
könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és
meghallgatĂĄst is nyert hĂłdolatĂĄĂŠrt. BĂĄr Isten Fia volt, engedelmessĂŠget
tanult abbĂłl, amit elszenvedett; ĂŠs amikor eljutott a beteljesedĂŠshez, ĂśrĂśk
ĂźdvĂśssĂŠg forrĂĄsa lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki [Iz 45,17G].

Jn 18,1 - 19,42

MiutĂĄn JĂŠzus ezeket elmondta, kiment tanĂ­tvĂĄnyaival a Kedron patakon tĂşlra,
ahol volt egy kert; oda ment be ő és a tanítványai. Ismerte azt a helyet
Júdás is, aki elárulta őt, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival.
Júdás tehát, miután magához vett egy csapatot, s a főpapoktól és a
farizeusoktĂłl szolgĂĄkat, odament lĂĄmpĂĄsokkal, fĂĄklyĂĄkkal ĂŠs fegyverekkel.
JĂŠzus pedig, aki tudott mindent, ami vĂĄrt rĂĄ, elĂŠjĂźk ment, ĂŠs megkĂŠrdezte
tőlük: ,,Kit kerestek?’’ Azt felelték neki: ,,A Názáreti Jézust.’’ Ő azt
mondta nekik: ,,Én vagyok.’’ Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt.
Amikor azt mondta nekik: ,,Én vagyok’’, meghátráltak és a földre estek.
Erre ismét megkérdezte őket: ,,Kit kerestek?’’ Azok pedig azt mondták: ,,A
Názáreti Jézust.’’ Jézus megismételte: ,,Mondtam nektek: Én vagyok! Ha
tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni!’’ Be kellett teljesednie az
igĂŠnek, amelyet mondott: ,,Akiket nekem adtĂĄl, azok kĂśzĂźl senkit sem
vesztettem el.’’ Mivel Simon Péternek volt egy kardja, kirántotta azt,
lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. A szolga neve
Malkusz volt. JĂŠzus erre azt mondta PĂŠternek: ,,Tedd a hĂźvelyĂŠbe kardodat!
Ne igyam ki a poharat, amelyet az Atya nekem adott?’’ Ekkor a csapat, a
parancsnok és a zsidók poroszlói elfogták Jézust, és megkötözték őt.
Először Annáshoz vitték, ő ugyanis apósa volt Kaifásnak, aki főpap volt
abban az esztendőben. Kaifás volt az, aki azt a tanácsot adta a zsidóknak:
,,Jobb, ha egy ember hal meg a népért’’. Simon Péter és egy másik tanítvány
követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal
a főpap udvarába, Péter pedig az ajtón kívül állt. Kiment tehát az a másik
tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, szólt az ajtónálló szolgálónak, és
bevezette PĂŠtert. Akkor az ajtĂłnĂĄllĂł szolgĂĄlĂł azt mondta PĂŠternek: ,,Nem
vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül való?’’ Ő azt felelte:
,,Nem vagyok!’’ Ott álltak a szolgák és poroszlók, akik tüzet raktak, mert
hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt velük, és melegedett. A főpap
ekĂśzben tanĂ­tvĂĄnyairĂłl ĂŠs tanĂ­tĂĄsĂĄrĂłl kĂŠrdezte JĂŠzust. JĂŠzus azt felelte
neki: ,,Én nyíltan beszéltem a világnak, mindig a zsinagógában tanítottam
ĂŠs a templomban, ahova a zsidĂłk mindnyĂĄjan ĂśsszegyĹąlnek, ĂŠs titokban semmit
sem mondtam. MiĂŠrt kĂŠrdezel engem? KĂŠrdezd azokat, akik hallottĂĄk, mit
beszéltem nekik. Íme, ők tudják, mit mondtam.’’ Amikor ezeket mondta, az
ott álló poroszlók egyike arculütötte Jézust, és így szólt: ,,Így felelsz a
főpapnak?’’ Jézus azt felelte neki: ,,Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a
rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?’’ Akkor Annás elküldte őt
megkötözve Kaifás főpaphoz. Simon Péter pedig ott állt és melegedett.
Valaki azt mondta neki: ,,Ugye te is az ő tanítványai közül való vagy?’’ Ő
azonban letagadta: ,,Nem vagyok!’’ A főpap egyik szolgája, rokona annak,
akinek PĂŠter levĂĄgta a fĂźlĂŠt, Ă­gy szĂłlt: ,,Nem tĂŠged lĂĄttalak vele a
kertben?’’ Péter pedig ismét tagadta, és nyomban megszólalt a kakas. Jézust
Kaifåstól a helytartósågra vezettÊk. Kora reggel volt. Ők nem mentek be a
helytartĂłsĂĄgra, hogy tisztĂĄtalannĂĄ ne vĂĄljanak, ĂŠs megehessĂŠk a hĂşsvĂŠti
bĂĄrĂĄnyt. EzĂŠrt PilĂĄtus ment ki hozzĂĄjuk, ĂŠs megkĂŠrdezte: ,,MifĂŠle vĂĄdat
hoztok fel ez ellen az ember ellen?’’ Azt felelték neki: ,,Ha nem volna
gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe.’’ Erre Pilátus azt mondta nekik:
,,Vegyétek át ti őt, és ítéljétek el a törvényetek szerint.’’ A zsidók azt
felelték neki: ,,Nekünk senkit sem szabad megölnünk.’’ Ez azért történt,
hogy beteljesedjĂŠk JĂŠzus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen
halĂĄllal fog meghalni. IsmĂŠt bement tehĂĄt PilĂĄtus a helytartĂłsĂĄgra, hivatta
Jézust, és megkérdezte őt: ,,Te vagy-e a zsidók királya?’’ Jézus azt
felelte: ,,Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?’’ Pilátus
ezt válaszolta: ,,Hát zsidó vagyok én? Saját nemzeted és a főpapok adtak
téged a kezembe. Mit tettél?’’ Jézus azt felelte: ,,Az én országom nem
ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból volna, szolgáim
harcra kelnĂŠnek, hogy a zsidĂłk kezĂŠbe ne kerĂźljek. De az ĂŠn orszĂĄgom nem
innen való.’’ Pilátus erre megkérdezte: ,,Tehát király vagy te?’’ Jézus azt
felelte: ,,Te mondod, hogy kirĂĄly vagyok. Arra szĂźlettem ĂŠs azĂŠrt jĂśttem a
vilĂĄgba, hogy tanĂşsĂĄgot tegyek az igazsĂĄgrĂłl. Mindaz, aki az igazsĂĄgbĂłl
való, hallgat a szavamra.’’ Pilátus erre így szólt: ,,Mi az igazság?’’ Majd
e szavak után ismét kiment a zsidókhoz, és azt mondta nekik: ,,Én semmi
vétket sem találok őbenne. Szokás pedig nálatok, hogy húsvétkor szabadon
bocsĂĄssak nektek valakit. AkarjĂĄtok-e, hogy szabadon bocsĂĄssam nektek a
zsidók királyát?’’ Erre ismét így kiáltoztak: ,,Ne ezt, hanem Barabást!’’
BarabĂĄs pedig rablĂł volt. Akkor PilĂĄtus elfogatta JĂŠzust ĂŠs
megostoroztatta. A katonák pedig koronát fontak tövisből, a fejére tették,
ĂŠs bĂ­borszĂ­nĹą kĂśpenyt adtak rĂĄ. AztĂĄn elĂŠje jĂĄrultak, ĂŠs azt mondogattĂĄk:
,,Üdvözlégy, zsidók királya!’’ És arculverték őt. Pilátus újra kiment, és
azt mondta nekik: ,,Íme, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, hogy semmi
vétket sem találok benne.’’ Akkor kijött Jézus, töviskoronával,
bíborköpenyben. Ő pedig azt mondta nekik: ,,Íme, az ember!’’ Amikor a
főpapok és poroszlók meglátták, kiáltozni kezdtek: ,,Feszítsd meg, feszítsd
meg!,, Pilátus így szólt: ,,Vegyétek át ti őt, és feszítsétek keresztre,
mert én nem találok vétket benne.’’ De a zsidók így szóltak: ,,Nekünk
tĂśrvĂŠnyĂźnk van, ĂŠs a tĂśrvĂŠny szerint meg kell halnia, mert Isten FiĂĄvĂĄ
tette magát!’’ Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, még jobban
megijedt. Újra bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézustól: ,,Honnan
való vagy te?’’ Jézus azonban nem adott neki feleletet. Ezért Pilátus azt
mondta neki: ,,Nekem nem vĂĄlaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra,
hogy szabadon bocsássalak, és arra, hogy megfeszítselek?’’ Jézus azt
felelte: ,,Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem adatott
volna neked. Ezért annak, aki engem kezedbe adott, nagyobb a bűne.’’ Ettől
fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. De a zsidók így kiáltoztak:
,,Ha ezt elbocsĂĄtod, nem vagy a csĂĄszĂĄr barĂĄtja! Mindaz, aki kirĂĄllyĂĄ teszi
magát, ellenszegül a császárnak.’’ Amikor Pilátus meghallotta ezeket a
szavakat, kihozatta JĂŠzust, ĂŠs a bĂ­rĂłi szĂŠkbe Ăźlt azon a helyen, amelyet
kĂśvezett udvarnak neveznek, hĂŠberĂźl meg GabbatĂĄnak. A hĂşsvĂŠt kĂŠszĂźletnapja
volt akkor, körülbelül hat óra. Így szólt a zsidókhoz: ,,Íme, a ti
királyotok!’’ De azok így kiáltoztak: ,,El vele, el vele, feszítsd meg
őt!’’ Pilátus megkérdezte tőlük: ,,A királyotokat feszítsem meg?’’ A
főpapok azt felelték: ,,Nincs királyunk, csak császárunk!’’ Akkor aztán
kezükbe adta őt, hogy feszítsék meg. Azok átvették Jézust. Ő pedig
keresztjĂŠt hordozva kiment az Ăşgynevezett Koponyahelyre, amelyet hĂŠberĂźl
Golgotának neveznek. Ott keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt
kétfelől, Jézust pedig középen. Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a
kereszt fĂślĂŠ helyeztette. Ez volt rĂĄĂ­rva: ,,A NĂĄzĂĄreti JĂŠzus, a zsidĂłk
királya.’’ Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert közel
volt a vĂĄroshoz az a hely, ahol megfeszĂ­tettĂŠk JĂŠzust. HĂŠberĂźl, gĂśrĂśgĂźl ĂŠs
latinul volt írva. A zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: ,,Ne azt
Ă­rd: A zsidĂłk kirĂĄlya, hanem: Ez azt mondta: ďż˝,,A zsidĂłk kirĂĄlya
vagyok�''!’’ Pilátus azt felelte: ,,Amit írtam, azt megírtam!’’ A katonák
pedig, miutĂĄn megfeszĂ­tettĂŠk JĂŠzust, fogtĂĄk a ruhĂĄit, elosztottĂĄk nĂŠgy
felĂŠ, minden katonĂĄnak egy rĂŠszt, azutĂĄn fogtĂĄk a kĂśntĂśst is. A kĂśntĂśs
varratlan volt, felülről egy darabban szőve. Ezért azt mondták egymásnak:
,,Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, kié legyen!’’ Ez azért
történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól: ,,Elosztották maguk
között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek’’ [Zsolt 22,19]. A katonák
tehát ezt tették. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére,
MĂĄria, KleofĂĄs felesĂŠge ĂŠs MĂĄria Magdolna. Amikor JĂŠzus meglĂĄtta anyjĂĄt ĂŠs
az ott ĂĄllĂł tanĂ­tvĂĄnyt, akit szeretett, Ă­gy szĂłlt anyjĂĄhoz: ,,Asszony, Ă­me,
a te fiad!’’ Azután azt mondta a tanítványnak: ,,Íme, a te anyád!’’ És
attól az órától magához vette őt a tanítvány. Ezután Jézus, aki tudta, hogy
már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:
,,Szomjazom!’’ Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt
szivacsot tĹąztek egy izsĂłpra, ĂŠs a szĂĄjĂĄhoz nyĂşjtottĂĄk. Amikor JĂŠzus az
ecetet megízlelte, azt mondta: ,,Beteljesedett!’’ És fejét lehajtva
kilehelte lelkĂŠt. A zsidĂłk pedig, mivel kĂŠszĂźletnap volt, kĂŠrtĂŠk PilĂĄtust,
hogy törjék meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a testek ne
maradjanak ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy nap volt.
Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát először az egyik vele
egyĂźtt keresztrefeszĂ­tettnek, aztĂĄn a mĂĄsiknak. Amikor azonban JĂŠzushoz
értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, hanem
az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz
jött ki. Aki ezt látta, tanúságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. Ő
tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert ezek azĂŠrt tĂśrtĂŠntek,
hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontját ne törjék össze’’ [Kiv 12,46; Zsolt
34,21]. Egy másik Írás pedig azt mondja: ,,Látni fogják azt, akit
keresztülszúrtak’’ [Zak 12,10]. Ezek után pedig az arimateai József, aki
JĂŠzus tanĂ­tvĂĄnya volt, de a zsidĂłktĂłl valĂł fĂŠlelmĂŠben csak titokban,
megkĂŠrte PilĂĄtust, hogy levehesse JĂŠzus testĂŠt. PilĂĄtus megengedte. Elment
tehát és levette a testet. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment
hozzĂĄ, s mirha- ĂŠs ĂĄloĂŠ-keverĂŠket hozott, kĂśrĂźlbelĂźl szĂĄz fontot. FogtĂĄk
tehĂĄt JĂŠzus testĂŠt, ĂŠs a fĹąszerekkel egyĂźtt gyolcsruhĂĄkba gĂśngyĂśltĂŠk, ahogy
a zsidóknál temetni szokás. Azon a helyen, ahol felfeszítették őt, volt egy
kert, ĂŠs a kertben egy Ăşj sĂ­rbolt, amelyben mĂŠg senki sem fekĂźdt. Mivel a
sĂ­r kĂśzel volt, a zsidĂłk kĂŠszĂźletnapja miatt oda helyeztĂŠk JĂŠzust.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150403/eae39323/attachment.html