[Grem] F.ppa / A szenthrom nap/-rl, /-ra

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. pr. 2., Cs, 12:05:44 CEST 

Ferenc pápa: A szent három nap során lépjünk be Krisztus misztériumába!
2015. április 1. szerda 18:34
http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-szent-harom-nap-soran-lepjunk-be-krisztus-miszteriumaba
Az április 1-jén tartott általános kihallgatás során Ferenc pápa a szent
három napról elmélkedett, főként ahhoz adott szempontokat, hogyan tudjuk
jobban átélni a liturgián ünnepelt eseményeket. A katekézist teljes
terjedelmében közreadjuk.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=60135&img=o_katekezis5.jpg>


*KÉPGALÉRIÁVAL – Klikk a képre!*
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Holnap nagycsütörtök. Délután – az „in Coena Domini” [az Úr vacsorájának
emlékére bemutatott – *a szerk.*] szentmisével –* megkezdődik Krisztus
kínszenvedésének, halálának és feltámadásának húsvéti triduuma, amely az
egész liturgikus év csúcspontja, de csúcspontja keresztény életünknek is.*

A *szent három nap* az utolsó vacsora emlékének felidézésével kezdődik.
Szenvedésének előestéjén* Jézus a kenyér és bor alakjában felajánlja testét
és vérét az Atyának, apostolainak pedig táplálékul adja azokat, és
megparancsolja nekik, hogy örökké folytassák ezt a felajánlást az ő
emlékezetére.*

A szertartás evangéliuma, mely *a **lábmosást* eleveníti fel, az
Eucharisztiának ugyanezt a jelentését fejezi ki, csak más szemszögből.
Jézus – *mint egy szolga – megmossa Simon Péter és a többi tizenegy apostol
lábát* (vö. Jn 13,4–5). Ezzel a prófétai tettel kifejezi életének és
szenvedésének értelmét, amely nem más, mint az Istennek és a testvéreknek
nyújtott szolgálat: *„Az emberfia ugyanis nem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon”* (Mk 10,45).

Ez történt a keresztségünkben is, amikor Isten kegyelme lemosta rólunk a
bűnt, és Krisztusba öltöztünk (vö. Kol 3,10). *Ez történik, valahányszor
megünnepeljük az Úr emlékezetét az Eucharisztiában: közösségre lépünk a
Szolga-Krisztussal, hogy engedelmeskedjünk parancsának: hogy szeressük
egymást, ahogyan ő szeretett minket *(vö. Jn 13,34; 15,12). Ha úgy járulunk
szentáldozáshoz, hogy nem vagyunk őszintén készek megmosni egymás lábát,
akkor nem ismerjük fel az Úr testét. Ez tehát Jézus szolgálata, Jézusé, aki
teljesen odaadja önmagát.

Holnapután a *nagypénteki* liturgián Krisztus halálának misztériumáról
elmélkedünk, és* kifejezzük hódolatunkat a kereszt előtt.* Életének utolsó
pillanataiban, mielőtt Atyjának adná lelkét, Jézus ezt mondja:
„Beteljesedett!” [vagy más szóval: „Elvégeztetett!” – *a szerk.*] (Jn
19,30). Mit jelent Jézusnak ez a szava: „Beteljesedett”? Azt jelenti, hogy
az üdvösség műve beteljesedett, hogy az Írások megtalálták teljes
beteljesedésüket Krisztus, a feláldozott bárány szeretetében.* Önmaga
feláldozásával Jézus átalakította a legnagyobb gonoszságot a legnagyobb
szeretetté.*

A századok során éltek olyan *férfiak és nők, akik életük tanúságtételével
felragyogtatták ennek a tökéletes, teljes és romlatlan szeretetnek egy-egy
sugarát. *Örömmel emlékezem napjaink egyik hősies tanújára, *Andrea Santoro*
atyára, aki a római egyházmegye papja, Törökországban pedig misszionárius
volt. Néhány nappal azelőtt, hogy Trabzonban meggyilkolták, ezt írta:
„Azért vagyok itt, hogy együtt éljek ezekkel az emberekkel, és *engedjem,
hogy Jézus kölcsönvegye testemet… Csak akkor leszünk képesek az üdvösség
szolgálatára, ha felajánljuk saját testünket… *A világban levő rosszat
hordoznunk kell, a fájdalomban osztoznunk kell, felvéve azt önnön
testünkbe, egészen, ahogyan Jézus tette.” (A. Polselli: *Don Andrea
Santoro, le eredità*, Città Nuova, Roma, 2008, 31.).

Ennek a mi korunkban élt embernek és *sok más embernek a példája támogasson
minket, hogy Krisztust követve mi is odaadjuk életünket szeretetajándékként
testvéreinknek.* Ma is sok férfi és nő van, igazi vértanúk, akik odaadják
életüket Jézussal együtt, pusztán azzal a szándékkal, hogy megvallják
hitüket. Ez egy szolgálat, *a vérünk ontását is vállaló keresztény
tanúságtétel szolgálata, ezt a szolgálatot végezte el Jézus értünk:
megváltott minket végsőkig menő szolgálatával*. Ez a jelentése az
„elvégeztetett, beteljesedett” szónak. Milyen szép is lesz, amikor életünk
végén hibáinkkal, bűneinkkel terhelten, de jótetteinkkel és felebarátaink
iránti szeretetünkkel együtt mindnyájan kimondhatjuk majd az Atyának,
Jézushoz hasonlóan: „Beteljesedett!” Nem azzal a tökéletességgel, ahogyan
ő, hanem csak így, egyszerűen: „Uram, minden tőlem telhetőt megtettem.
Beteljesedett!” *Amikor kifejezzük hódolatunkat a kereszt előtt, amikor
szemléljük Jézust, és gondolunk a szeretetre, a szolgálatra, az életünkre,
a keresztény vértanúkra, az is jót tesz nekünk, ha életünk végére is
gondolunk.* Senki nem tudja közülünk, mikor fog bekövetkezni, de kérhetjük
a kegyelmet, hogy elmondhassuk: „Atyám, minden tőlem telhetőt megtettem.
Beteljesedett!”

*Nagyszombat* az a nap, amelyen az egyház Krisztus sírban való „pihenését”
szemléli a kereszten aratott győzelme után. Nagyszombaton* az egyház ismét
Máriával azonosul: az egyház egész hite őbenne összpontosul, hiszen ő az
első és tökéletes tanítvány, ő az első és tökéletes hívő. *A teremtett
világot beborító sötétségben egyedül csak ő tartja égve a hit lángját, ő
remél minden reménytelenség ellenére (vö. Róm 4,18) Jézus feltámadásában.

*A **húsvétéjszakai* nagy virrasztás során pedig újból felhangzik az
*alleluja*, *megünnepeljük a feltámadt Krisztust, a világmindenség és a
történelem középpontját és célját.* Reménnyel eltelve virrasztunk és várjuk
az ő visszatérését, amikor a húsvét a maga teljességében feltárul majd
előttünk.

*Néha úgy tűnik, hogy az éjszaka sötétje behatol a lelkünkbe; néha úgy
látjuk, hogy „már nincs mit tenni”, és szívünknek nincs többé ereje
szeretni…* De *éppen ebben a sötétben **gyújtja meg Krisztus Isten
szeretetének tüzét: fénysugár töri át a sötétséget, és új kezdetet hirdet.
Valami elkezdődik **a legmélyebb sötétségben*. Tudjuk, hogy az éjszaka
éppen akkor a legsötétebb, mielőtt megvirradna. De éppen ebben az
éjsötétben győz Krisztus, ekkor lobbantja fel a szeretet tüzét. *A fájdalom
köve elhengeríttetik, és tér nyílik a reménységre. Ez a húsvét nagy titka!*
Ezen a szent éjszakán az egyház átadja nekünk a feltámadt Krisztus
világosságát, hogy többé ne legyen bennünk az a siránkozás, hogy „már nincs
mit tenni”, hanem inkább az a reménység, amely *megnyílik a jövőt hordozó
jelen számára:* *Krisztus legyőzte a halált, és vele együtt mi is! *Életünk
nem ér véget a sírt elzáró kő előtt, hanem túllép azon a Krisztusba vetett
reménnyel, aki éppen abból a sírból támadt fel. Keresztényként arra kaptunk
meghívást, hogy a hajnal őrszemei legyünk, akik észre tudják venni a
feltámadt Krisztus jeleit, miként az asszonyok és a tanítványok, akik a hét
első napjának hajnalán a sírhoz futottak.

Kedves testvéreim*, e szent három nap során *ne szorítkozzunk az Úr
szenvedéséről való megemlékezésre, hanem *lépjünk be a titokba**, tegyük
magunkévá az ő érzelmeit, az ő belső magatartását,* ahogyan Pál apostol hív
bennünket erre: „*Ugyanazok az érzelmek legyenek bennetek, amelyek Krisztus
Jézusban voltak.*” (Fil 2,5) Ha így teszünk, akkor áldott húsvétunk lesz!
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150402/61cb4793/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl