<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa: A szent három nap során lépjünk be Krisztus misztériumába! </h1>
<div class="">2015. április 1. szerda 18:34<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-szent-harom-nap-soran-lepjunk-be-krisztus-miszteriumaba">http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-szent-harom-nap-soran-lepjunk-be-krisztus-miszteriumaba</a><br></div>
<h3 class="">Az április 1-jén tartott általános kihallgatás során
Ferenc pápa a szent három napról elmélkedett, főként ahhoz adott
szempontokat, hogyan tudjuk jobban átélni a liturgián ünnepelt
eseményeket. A katekézist teljes terjedelmében közreadjuk.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=60135&img=o_katekezis5.jpg"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=60135&p=1&img=c_katekezis5.jpg" alt="" border="0"></a><em><br>KÉPGALÉRIÁVAL – Klikk a képre!<br><br></em></p>
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!<br><br>Holnap nagycsütörtök. Délután – az „in Coena Domini” [az Úr vacsorájának emlékére bemutatott – <em>a szerk.</em>] szentmisével –<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> megkezdődik Krisztus kínszenvedésének, halálának és feltámadásának <em>húsvéti triduum</em>a, amely az egész liturgikus év csúcspontja, de csúcspontja keresztény életünknek is.</b></span><br><br>A <em>szent három nap</em>
az utolsó vacsora emlékének felidézésével kezdődik. Szenvedésének
előestéjén<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Jézus a kenyér és bor alakjában felajánlja testét és vérét az
Atyának, apostolainak pedig táplálékul adja azokat, és megparancsolja
nekik, hogy örökké folytassák ezt a felajánlást az ő emlékezetére.</b></span><br><br>A szertartás evangéliuma, mely <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a </b></span><em><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>lábmosás</b></span>t</em>
eleveníti fel, az Eucharisztiának ugyanezt a jelentését fejezi ki, csak
más szemszögből. Jézus – <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>mint egy szolga – megmossa Simon Péter és a
többi tizenegy apostol lábát</b></span> (vö. Jn 13,4–5). Ezzel a prófétai tettel
kifejezi életének és szenvedésének értelmét, amely nem más, mint az
Istennek és a testvéreknek nyújtott szolgálat: <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„Az emberfia ugyanis nem
azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon”</b></span> (Mk 10,45).<br><br>Ez
történt a keresztségünkben is, amikor Isten kegyelme lemosta rólunk a
bűnt, és Krisztusba öltöztünk (vö. Kol 3,10). <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Ez történik, valahányszor
megünnepeljük az Úr emlékezetét az Eucharisztiában: közösségre lépünk a
Szolga-Krisztussal, hogy engedelmeskedjünk parancsának: hogy szeressük
egymást, ahogyan ő szeretett minket </b></span>(vö. Jn 13,34; 15,12). Ha úgy
járulunk szentáldozáshoz, hogy nem vagyunk őszintén készek megmosni
egymás lábát, akkor nem ismerjük fel az Úr testét. Ez tehát Jézus
szolgálata, Jézusé, aki teljesen odaadja önmagát.<br><br>Holnapután a <em>nagypénteki</em>
liturgián Krisztus halálának misztériumáról elmélkedünk, és<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> kifejezzük
hódolatunkat a kereszt előtt.</b></span> Életének utolsó pillanataiban, mielőtt
Atyjának adná lelkét, Jézus ezt mondja: „Beteljesedett!” [vagy más
szóval: „Elvégeztetett!” – <em>a szerk.</em>] (Jn 19,30). Mit jelent
Jézusnak ez a szava: „Beteljesedett”? Azt jelenti, hogy az üdvösség műve
beteljesedett, hogy az Írások megtalálták teljes beteljesedésüket
Krisztus, a feláldozott bárány szeretetében.<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> Önmaga feláldozásával Jézus
átalakította a legnagyobb <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style></span>gonoszságot </span>a legnagyobb szeretetté.</b></span><br><br>A
századok során éltek olyan <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>férfiak és nők, akik életük tanúságtételével
felragyogtatták ennek a tökéletes, teljes és romlatlan szeretetnek
egy-egy sugarát. </b></span>Örömmel emlékezem napjaink egyik hősies tanújára, <em>Andrea Santoro</em>
atyára, aki a római egyházmegye papja, Törökországban pedig
misszionárius volt. Néhány nappal azelőtt, hogy Trabzonban
meggyilkolták, ezt írta: „Azért vagyok itt, hogy együtt éljek ezekkel az
emberekkel, és <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>engedjem, hogy Jézus kölcsönvegye testemet… Csak akkor
leszünk képesek az üdvösség szolgálatára, ha felajánljuk saját
testünket… </b></span>A világban levő rosszat hordoznunk kell, a fájdalomban
osztoznunk kell, felvéve azt önnön testünkbe, egészen, ahogyan Jézus
tette.” (A. Polselli: <em>Don Andrea Santoro, le eredità</em>, Città Nuova, Roma, 2008, 31.).<br><br>Ennek
a mi korunkban élt embernek és <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>sok más embernek a példája támogasson
minket, hogy Krisztust követve mi is odaadjuk életünket
szeretetajándékként testvéreinknek.</b></span> Ma is sok férfi és nő van, igazi
vértanúk, akik odaadják életüket Jézussal együtt, pusztán azzal a
szándékkal, hogy megvallják hitüket. Ez egy szolgálat, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a vérünk ontását
is vállaló keresztény tanúságtétel szolgálata, ezt a szolgálatot végezte
el Jézus értünk: megváltott minket végsőkig menő szolgálatával</b></span>. Ez a
jelentése az „elvégeztetett, beteljesedett” szónak. Milyen szép is lesz,
amikor életünk végén hibáinkkal, bűneinkkel terhelten, de jótetteinkkel
és felebarátaink iránti szeretetünkkel együtt mindnyájan kimo<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><span style></span></span>ndhatjuk
majd az Atyának, Jézushoz hasonlóan: „Beteljesedett!” Nem azzal a
tökéletességgel, ahogyan ő, hanem csak így, egyszerűen: „Uram, minden
tőlem telhetőt megtettem. Beteljesedett!” <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Amikor kifejezzük hódolatunkat
a kereszt előtt, amikor szemléljük Jézust, és gondolunk a szeretetre, a
szolgálatra, az életünkre, a keresztény vértanúkra, az is jót tesz
nekünk, ha <em>életünk végére</em> is gondolunk.</b></span> Senki nem tudja
közülünk, mikor fog bekövetkezni, de kérhetjük a kegyelmet, hogy
elmondhassuk: „Atyám, minden tőlem telhetőt megtettem. Beteljesedett!”<br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b><em>Nagyszombat</em></b></span>
az a nap, amelyen az egyház Krisztus sírban való „pihenését” szemléli a
kereszten aratott győzelme után. Nagyszombaton<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> az egyház ismét Máriával
azonosul: az egyház egész hite őbenne összpontosul, hiszen ő az első és
tökéletes tanítvány, ő az első és tökéletes hívő. </b></span>A teremtett világot
beborító sötétségben egyedül csak ő tartja égve a hit lángját, ő remél
minden reménytelenség ellenére (vö. Róm 4,18) Jézus feltámadásában.<br><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A </b></span><em><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>húsvétéjszaka</b></span>i</em> nagy virrasztás során pedig újból felhangzik az <em>alleluja</em>,
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>megünnepeljük a feltámadt Krisztust, a világmindenség és a történelem
középpontját és célját.</b></span> Reménnyel eltelve virrasztunk és várjuk az ő
visszatérését, amikor a húsvét a maga teljességében feltárul majd
előttünk.<br><br><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><b>Néha úgy tűnik, hogy az éjszaka sötétje behatol a
lelkünkbe; néha úgy látjuk, hogy „már nincs mit tenni”, és szívünknek
nincs többé ereje szeretni…</b></span> De <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>éppen ebben a sötétben </b></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>gyújtja meg
Krisztus Isten szeretetének tüzét: fénysugár töri át a sötétséget, és új
kezdetet hirdet. Valami elkezdődik<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a legmélyebb sötétségben</b></span>. Tudjuk,
hogy az éjszaka éppen akkor a legsötétebb, mielőtt megvirradna. De éppen
ebben az éjsötétben győz Krisztus, ekkor lobbantja fel a szeretet
tüzét. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>A<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> fájdalom </span>köve elhengeríttetik, és tér nyílik a reménységre. Ez a
húsvét nagy titka!</b></span> Ezen a szent éjszakán az egyház átadja nekünk a
feltámadt Krisztus világosságát, hogy többé ne legyen bennünk az a
siránkozás, hogy „már nincs mit tenni”, hanem inkább az a reménység,
amely <em>megnyílik a jövőt hordozó jelen számára:</em> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>Krisztus
legyőzte a halált, és vele együtt mi is! </b></span>Életünk nem ér véget a sírt
elzáró kő előtt, hanem túllép azon a Krisztusba vetett reménnyel, aki
éppen abból a sírból támadt fel. Keresztényként arra kaptunk meghívást,
hogy a hajnal őrszemei legyünk, akik észre tudják venni a feltámadt
Krisztus jeleit, miként az asszonyok és a tanítványok, akik a hét első
napjának hajnalán a sírhoz futottak.<br><br>Kedves testvéreim<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>, e szent három nap során </b></span>ne szorítkozzunk az Úr szenvedéséről való megemlékezésre, hanem <em>l<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>épjünk be a titokba</b></span></em><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>,
tegyük magunkévá az ő érzelmeit, az ő belső magatartását,</b></span> ahogyan Pál
apostol hív bennünket erre: „<span style="background-color:rgb(0,255,255)"><b>Ugyanazok az érzelmek legyenek bennetek,
amelyek Krisztus Jézusban voltak.</b></span>” (Fil 2,5) Ha így teszünk, akkor
áldott húsvétunk lesz!</div>