<div dir="ltr"><div><p><span style="color:rgb(255,0,0)"><font>2015.04.03. péntek: <b>NAGYPÉNTEK</b></font></span></p><p><span style="color:rgb(255,0,0)"><i><b>A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze</b></i></span></p><hr><p><span style="color:rgb(255,0,0)"><a name="14c7ca37e6d4fac6_Iz 52,13 - 53,12">Iz 52,13 - 53,12</a></span></p><p><span style="color:rgb(255,0,0)">Íme,
sikert arat szolgám, magasra emelkedik, magasztos és igen fenséges
lesz. Amint sokan megborzadtak tőle, hisz olyan torz volt, nem emberi a
külseje, alakja nem hasonló az emberek fiaihoz, úgy ámulatba ejt majd
sok nemzetet, királyok fogják be előtte szájukat, mert olyat látnak,
amiről nem beszéltek nekik, és olyat vesznek észre, amiről nem
hallottak. ,,Ki hitt annak, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt
nyilvánult meg? Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás, és mint a
gyökér a szomjas földből; nem volt szép alakja, sem ékessége, hogy
megnézzük őt, és nem volt olyan külseje, hogy kívánjuk őt. Megvetett
volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség
ismerője, aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem
becsültük őt. Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat
ő hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől sújtottnak és
megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték
össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által
gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, mindenki a maga
útjára tért; és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét.’’ Megkínozták, és ő
alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre
visznek, és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki
száját. Sanyargatás és ítélet után vitték el; és sorsával ki törődik?
Mert kivetették az élők földjéből, népem vétke miatt sújtották halálra.
Istentelenek között adtak sírt neki, és gazdag mellett, amikor meghalt,
bár nem követett el erőszakot, és nem volt álnokság a szájában. De az
Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje betegséggel. Ha odaadja engesztelő
áldozatul életét, meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait; és az
Úr tetszése az ő keze által teljesül. Lelkének gyötrelme után meglátja a
világosságot, megelégedett lesz; tudásával szolgám igazzá tesz sokakat,
és bűneiket ő hordozza. Ezért osztályrészül adok neki sokakat, és
hatalmasokkal osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a
bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért
közbenjár. </span></p><p><span style="color:rgb(255,0,0)"><a name="14c7ca37e6d4fac6_Zs 30">Zs 30</a></span></p><p><span style="color:rgb(255,0,0)">A
karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. Uram, tebenned remélek, soha meg ne
szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem! Hajtsd hozzám füledet,
siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy
megszabadíts engem! Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért
légy vezérem és viseld gondomat! Ments ki ebből a csapdából, amelyet
ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem. Kezedbe
ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene! Gyűlölöd
azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem
bizalmamat. Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad
megalázottságomat, észrevetted ínségemet, és nem juttattál ellenség
kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat. Könyörülj rajtam, Uram, mert
szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved, mert
fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől
ellankad erőm és remegnek csontjaim. Temérdek ellenségem miatt csúfsággá
lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak
az utcán, elfutnak előlem. Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben,
mint összetört edény, olyanná lettem. Mert hallottam sokak
szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem
mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. Én azonban benned
bízom, Uram; Azt mondom: ,,Te vagy az én Istenem! Sorsom a te kezedben
van.’’ Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől. Ragyogtasd fel
szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban. Uram, ne hagyd,
hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a
gonoszokat és némuljanak el az alvilágban; Némuljanak el az álnok ajkak,
melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. Uram,
milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők
számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt!
Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől;
Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől. Áldott az Úr,
mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban! Én
ugyan azt gondoltam ijedtemben: ,,Elvetettél szemed elől engem!’’ Te
azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád.
Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de
bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek bátrak és
erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!</span></p><p><span style="color:rgb(255,0,0)"><a name="14c7ca37e6d4fac6_Zsid 4,14-16">Zsid 4,14-16</a></span></p><p><span style="color:rgb(255,0,0)">Mivel
tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az
Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van,
aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki
hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve.
Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot
nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.</span></p><p><span style="color:rgb(255,0,0)"><a name="14c7ca37e6d4fac6_5,7-9">5,7-9</a></span></p><p><span style="color:rgb(255,0,0)">Ő,
testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és
könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és
meghallgatást is nyert hódolatáért. Bár Isten Fia volt, engedelmességet
tanult abból, amit elszenvedett; és amikor eljutott a beteljesedéshez,
örök üdvösség forrása lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki [Iz
45,17G].</span></p><p><span style="color:rgb(255,0,0)"><a name="14c7ca37e6d4fac6_Jn 18,1 - 19,42">Jn 18,1 - 19,42</a></span></p><p><span style="color:rgb(255,0,0)">Miután
Jézus ezeket elmondta, kiment tanítványaival a Kedron patakon túlra,
ahol volt egy kert; oda ment be ő és a tanítványai. Ismerte azt a helyet
Júdás is, aki elárulta őt, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival.
Júdás tehát, miután magához vett egy csapatot, s a főpapoktól és a
farizeusoktól szolgákat, odament lámpásokkal, fáklyákkal és
fegyverekkel. Jézus pedig, aki tudott mindent, ami várt rá, eléjük ment,
és megkérdezte tőlük: ,,Kit kerestek?’’ Azt felelték neki: ,,A Názáreti
Jézust.’’ Ő azt mondta nekik: ,,Én vagyok.’’ Ott állt velük Júdás is,
aki elárulta őt. Amikor azt mondta nekik: ,,Én vagyok’’, meghátráltak és
a földre estek. Erre ismét megkérdezte őket: ,,Kit kerestek?’’ Azok
pedig azt mondták: ,,A Názáreti Jézust.’’ Jézus megismételte: ,,Mondtam
nektek: Én vagyok! Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni!’’
Be kellett teljesednie az igének, amelyet mondott: ,,Akiket nekem adtál,
azok közül senkit sem vesztettem el.’’ Mivel Simon Péternek volt egy
kardja, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a jobb
fülét. A szolga neve Malkusz volt. Jézus erre azt mondta Péternek:
,,Tedd a hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki a poharat, amelyet az Atya
nekem adott?’’ Ekkor a csapat, a parancsnok és a zsidók poroszlói
elfogták Jézust, és megkötözték őt. Először Annáshoz vitték, ő ugyanis
apósa volt Kaifásnak, aki főpap volt abban az esztendőben. Kaifás volt
az, aki azt a tanácsot adta a zsidóknak: ,,Jobb, ha egy ember hal meg a
népért’’. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a
tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal a főpap udvarába,
Péter pedig az ajtón kívül állt. Kiment tehát az a másik tanítvány, aki
ismerőse volt a főpapnak, szólt az ajtónálló szolgálónak, és bevezette
Pétert. Akkor az ajtónálló szolgáló azt mondta Péternek: ,,Nem vagy te
is ennek az embernek a tanítványai közül való?’’ Ő azt felelte: ,,Nem
vagyok!’’ Ott álltak a szolgák és poroszlók, akik tüzet raktak, mert
hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt velük, és melegedett. A
főpap eközben tanítványairól és tanításáról kérdezte Jézust. Jézus azt
felelte neki: ,,Én nyíltan beszéltem a világnak, mindig a zsinagógában
tanítottam és a templomban, ahova a zsidók mindnyájan összegyűlnek, és
titokban semmit sem mondtam. Miért kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik
hallották, mit beszéltem nekik. Íme, ők tudják, mit mondtam.’’ Amikor
ezeket mondta, az ott álló poroszlók egyike arculütötte Jézust, és így
szólt: ,,Így felelsz a főpapnak?’’ Jézus azt felelte neki: ,,Ha rosszul
szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?’’
Akkor Annás elküldte őt megkötözve Kaifás főpaphoz. Simon Péter pedig
ott állt és melegedett. Valaki azt mondta neki: ,,Ugye te is az ő
tanítványai közül való vagy?’’ Ő azonban letagadta: ,,Nem vagyok!’’ A
főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, így
szólt: ,,Nem téged láttalak vele a kertben?’’ Péter pedig ismét tagadta,
és nyomban megszólalt a kakas. Jézust Kaifástól a helytartóságra
vezették. Kora reggel volt. Ők nem mentek be a helytartóságra, hogy
tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti bárányt. Ezért
Pilátus ment ki hozzájuk, és megkérdezte: ,,Miféle vádat hoztok fel ez
ellen az ember ellen?’’ Azt felelték neki: ,,Ha nem volna gonosztevő,
nem adtuk volna őt a kezedbe.’’ Erre Pilátus azt mondta nekik:
,,Vegyétek át ti őt, és ítéljétek el a törvényetek szerint.’’ A zsidók
azt felelték neki: ,,Nekünk senkit sem szabad megölnünk.’’ Ez azért
történt, hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy
milyen halállal fog meghalni. Ismét bement tehát Pilátus a
helytartóságra, hivatta Jézust, és megkérdezte őt: ,,Te vagy-e a zsidók
királya?’’ Jézus azt felelte: ,,Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták
neked rólam?’’ Pilátus ezt válaszolta: ,,Hát zsidó vagyok én? Saját
nemzeted és a főpapok adtak téged a kezembe. Mit tettél?’’ Jézus azt
felelte: ,,Az én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom
ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe
ne kerüljek. De az én országom nem innen való.’’ Pilátus erre
megkérdezte: ,,Tehát király vagy te?’’ Jézus azt felelte: ,,Te mondod,
hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy
tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a
szavamra.’’ Pilátus erre így szólt: ,,Mi az igazság?’’ Majd e szavak
után ismét kiment a zsidókhoz, és azt mondta nekik: ,,Én semmi vétket
sem találok őbenne. Szokás pedig nálatok, hogy húsvétkor szabadon
bocsássak nektek valakit. Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a
zsidók királyát?’’ Erre ismét így kiáltoztak: ,,Ne ezt, hanem
Barabást!’’ Barabás pedig rabló volt. Akkor Pilátus elfogatta Jézust és
megostoroztatta. A katonák pedig koronát fontak tövisből, a fejére
tették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. Aztán eléje járultak, és azt
mondogatták: ,,Üdvözlégy, zsidók királya!’’ És arculverték őt. Pilátus
újra kiment, és azt mondta nekik: ,,Íme, kihozom őt nektek, hogy
megtudjátok, hogy semmi vétket sem találok benne.’’ Akkor kijött Jézus,
töviskoronával, bíborköpenyben. Ő pedig azt mondta nekik: ,,Íme, az
ember!’’ Amikor a főpapok és poroszlók meglátták, kiáltozni kezdtek:
,,Feszítsd meg, feszítsd meg!,, Pilátus így szólt: ,,Vegyétek át ti őt,
és feszítsétek keresztre, mert én nem találok vétket benne.’’ De a
zsidók így szóltak: ,,Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg
kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!’’ Amikor Pilátus meghallotta
ezeket a szavakat, még jobban megijedt. Újra bement a helytartóságra, és
megkérdezte Jézustól: ,,Honnan való vagy te?’’ Jézus azonban nem adott
neki feleletet. Ezért Pilátus azt mondta neki: ,,Nekem nem válaszolsz?
Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és arra,
hogy megfeszítselek?’’ Jézus azt felelte: ,,Semmi hatalmad sem volna
felettem, ha onnan felülről nem adatott volna neked. Ezért annak, aki
engem kezedbe adott, nagyobb a bűne.’’ Ettől fogva Pilátus azon volt,
hogy elbocsássa őt. De a zsidók így kiáltoztak: ,,Ha ezt elbocsátod, nem
vagy a császár barátja! Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a
császárnak.’’ Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta
Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak
neveznek, héberül meg Gabbatának. A húsvét készületnapja volt akkor,
körülbelül hat óra. Így szólt a zsidókhoz: ,,Íme, a ti királyotok!’’ De
azok így kiáltoztak: ,,El vele, el vele, feszítsd meg őt!’’ Pilátus
megkérdezte tőlük: ,,A királyotokat feszítsem meg?’’ A főpapok azt
felelték: ,,Nincs királyunk, csak császárunk!’’ Akkor aztán kezükbe adta
őt, hogy feszítsék meg. Azok átvették Jézust. Ő pedig keresztjét
hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának
neveznek. Ott keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt kétfelől,
Jézust pedig középen. Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a
kereszt fölé helyeztette. Ez volt ráírva: ,,A Názáreti Jézus, a zsidók
királya.’’ Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók közül, mert
közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül,
görögül és latinul volt írva. A zsidók főpapjai ezért arra kérték
Pilátust: ,,Ne azt írd: A zsidók királya, hanem: Ez azt mondta: �,,A
zsidók királya vagyok�''!’’ Pilátus azt felelte: ,,Amit írtam, azt
megírtam!’’ A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust, fogták a
ruháit, elosztották négy felé, minden katonának egy részt, azután fogták
a köntöst is. A köntös varratlan volt, felülről egy darabban szőve.
Ezért azt mondták egymásnak: ,,Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá
sorsot, kié legyen!’’ Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás,
amely így szól: ,,Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre
sorsot vetettek’’ [Zsolt 22,19]. A katonák tehát ezt tették. Jézus
keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás
felesége és Mária Magdolna. Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló
tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: ,,Asszony, íme, a te
fiad!’’ Azután azt mondta a tanítványnak: ,,Íme, a te anyád!’’ És attól
az órától magához vette őt a tanítvány. Ezután Jézus, aki tudta, hogy
már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:
,,Szomjazom!’’ Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt
szivacsot tűztek egy izsópra, és a szájához nyújtották. Amikor Jézus az
ecetet megízlelte, azt mondta: ,,Beteljesedett!’’ És fejét lehajtva
kilehelte lelkét. A zsidók pedig, mivel készületnap volt, kérték
Pilátust, hogy törjék meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a
testek ne maradjanak ott a kereszten szombatra, mert az a szombat nagy
nap volt. Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát először az
egyik vele együtt keresztrefeszítettnek, aztán a másiknak. Amikor
azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg
a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát,
amelyből azonnal vér és víz jött ki. Aki ezt látta, tanúságot tett róla,
és igaz az ő tanúsága. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontját ne
törjék össze’’ [Kiv 12,46; Zsolt 34,21]. Egy másik Írás pedig azt
mondja: ,,Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak’’ [Zak 12,10]. Ezek
után pedig az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de a
zsidóktól való félelmében csak titokban, megkérte Pilátust, hogy
levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment tehát és levette a
testet. Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, s mirha- és
áloé-keveréket hozott, körülbelül száz fontot. Fogták tehát Jézus
testét, és a fűszerekkel együtt gyolcsruhákba göngyölték, ahogy a
zsidóknál temetni szokás. Azon a helyen, ahol felfeszítették őt, volt
egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt.
Mivel a sír közel volt, a zsidók készületnapja miatt oda helyezték
Jézust.</span></p></div></div>