[Grem] Stefka I: 1956 / Tények!! Miért mossák még mindig össze a tetteseket és az áldozatokat?

[Emoke Greschik]

Stefka István1956 Álláspont. Ötvenhatról őszintén beszélni és *a tényeknek
megfelelően feltárni a valóságot még mindig kényes téma.*

Stefka IstvĂĄn
<http://magyarhirlap.hu/tart/kereses?HNDTYPE=SEARCH&name=doc&page=1&fld_in_content=1&fld_title=&fld_sort=score&fld_keyword=&fld_author=57>
– 2014.10.22. 02:41

http://magyarhirlap.hu/cikk/7982/1956?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201410

A forradalom Ăłta eltelt Ăśtvennyolc ĂŠv, ĂŠs mĂŠg egyetlenegy igazĂĄn nagy ĂŠs
kiemelkedő irodalmi, filmművészeti vagy képzőművészeti alkotás sem
szĂźletett a kommunizmus elleni magyar szabadsĂĄgkĂźzdelem legnagyobb
történéséről. Forradalmunknak világpolitikai jelentősége volt, a magyar nép
hősi harcot folytatott a világ egyik legerősebb hadseregével, és mégsem
akadt eddig egyetlen alkotó sem, aki méltó módon más nemzetek jelentős és
magasztos tĂśrtĂŠnĂŠseihez hasonlĂłan pĂŠldĂĄul filmre vitte volna a mi
függetlenségi harcunkat. Pedig az ötvenes évekből lenne miből meríteni:
koncepciĂłs perek, halĂĄlos Ă­tĂŠletek, ĂĄvĂłs terror, kitelepĂ­tĂŠsek,
internálótáborok, bebörtönzések és betetőzésül a nép felkelése. Egy nemzet
kelt fel az idegen elnyomĂĄs ĂŠs a kĂ­mĂŠletlen diktatĂşra ellen, harcoltak a
pesti srĂĄcok, az egyetemistĂĄk, a munkĂĄsok. A vidĂŠk MagyarorszĂĄga, ErdĂŠly
magyarsága is a forradalom mellé állt. A hősies harcokban fogalommá vált a
Magyar RĂĄdiĂł ostroma, a Corvin-kĂśz, a KĂśztĂĄrsasĂĄg tĂŠr, a SzĂŠna tĂŠr, a
MĂłricz Zsigmond kĂśrtĂŠr, a Baross tĂŠr, a Blaha, a KlinikĂĄk, a budai vĂĄr ĂŠs a
sortĂźzek kĂśzĂźl a legkegyetlenebb, a Kossuth tĂŠri vĂŠrengzĂŠs.

Ami engem mĂĄig foglalkoztat, az a Kossuth tĂŠri mĂŠszĂĄrlĂĄs ĂŠs a KĂśztĂĄrsasĂĄg
tĂŠri pĂĄrthĂĄz ostroma kĂśrĂźli homĂĄly, kĂśdĂśsĂ­tĂŠs, pedig jĂł lenne mĂĄr megtudni
az igazsĂĄgot. JĂł lenne mĂĄr tudni, hogy miĂŠrt kellett oktĂłber 25-ĂŠn a
ParlamentnĂŠl ĂśsszegyĹąlt bĂŠkĂŠs ĂŠs fegyvertelen emberek kĂśzĂźl csaknem ezer
embernek meghalnia, tĂśbb szĂĄznak megsebesĂźlnie. MiĂŠrt tĂśrtĂŠnt ez? Kinek,
kiknek a parancsĂĄra lett a vĂŠres csĂźtĂśrtĂśk? A KĂśztĂĄrsasĂĄg tĂŠren a pĂĄrthĂĄzat
védő ávósok miért lőtték halomra az embereket? Kik adtak parancsot arra,
hogy a sebesülteket hordágyon szállító mentősöket géppuskatűz alá vegyék,
ĂŠs miĂŠrt kĂśvetkezett be a feldĂźhĂśdĂśtt tĂśmeg nĂŠpĂ­tĂŠlete? Obersovszky Gyula
Igazság című lapja adott először hírt a Parlament előtti vérengzésről:
„Október 25-én az ÁVH-s pribékek fél 11 és fél 1 óra között vérfürdőt
rendeztek a fegyvertelen budapesti dolgozĂłk tĂ­zezrei kĂśzĂśtt, akik azĂŠrt
vonultak a magyar Parlament elĂŠ, hogy orszĂĄg-vilĂĄg fĂźlĂŠbe kiĂĄltsĂĄk: Nem
vagyunk fasisztĂĄk!, Nem vagyunk banditĂĄk!, Nem fosztogatunk!, Hazudik a
rádió és tollnoka, Kalmár György!”

Milyen ismerősek ezek a szavak? Hányszor hallottuk ezeket a jelzőket – most
már a jobboldaliak ellen – a kommunisták szellemi örököseitől, a
balliberálisoktól a rendszerváltás óta? Nos, a parlament előtti
vérengzésről sem a Szabad Nép, sem a Magyar Rádió nem ejtett egy szót sem.
Nem véletlen. Két élő tanú így emlékszik erre: az Ötvenhat ötven éve című
kĂśnyvben Nagy JĂłzsef iparmĹąvĂŠsz, aki fehĂŠr ballonban egy szovjet tank
tetején tartotta a nemzetiszínű zászlót – ez a fotó bejárta a világsajtót
–, ezt mondta:
„A Parlamentből is lőttek. Ez a körkörös mészárlás fél óráig is eltartott.

A katona csak parancsra lő. De ki volt a legfőbb tisztségviselő ekkor a
Parlamentben, aki a tüzelésre adta a parancsot?”

Ágh István költő is az Országház előtt volt. Hulló levelek vére című
visszaemlékezésében ezt írta: „Félrenéztem és fölrobbant a Kossuth tér…
Csak nehézfegyverek össztüze tehette, ami történt… Búvóhelynek képzeltem a
Rákóczi-szobrot, elűztek onnan a hullák… Bal combomban villamos ütés fekete
zsibbadása… Teherautókkal szállítottak fekve a platón… Hordágyról néztem
végig a téren… Mint körvadászat után!… Haldoklók ették a földet,
kapaszkodtak a gyep gyökérzetébe.” Ennek a sortűznek sem lett felelőse,
ismeretlenek maradtak a tettesek.

Valakik titkon vagy nyĂ­ltan mĂŠg mindig akadĂĄlyozzĂĄk, hogy kiderĂźljĂśn az
igazsĂĄg, 1956 igazsĂĄgai. Wittner MĂĄria, MĂĄdl Dalma, JĂłkai Anna ĂŠs Kubik
Anna szeretné, ha a még élő ötvenhatosok kívánságának megfelelően a
hatvanadik ĂŠvfordulĂłra felĂĄllĂ­tanĂĄk a forradalom ĂŠs szabadsĂĄgharc kĂśzponti
emlĂŠkmĹąvĂŠt az egykori KĂśztĂĄrsasĂĄg, ma II. JĂĄnos PĂĄl pĂĄpa tĂŠren. MĂĄris
ĂłriĂĄsi felhĂśrdĂźlĂŠs indult el a balliberĂĄlis ĂŠrtelmisĂŠg soraiban. PĂŠldĂĄul
Rainer M. János történész így vélekedett: „Elképesztő és orbitálisan
szerencsétlen az elképzelés”, mivel a Köztársaság téri pártház ostrománál
1956. oktĂłber 30-ĂĄn leszĂĄmolĂĄsra ĂŠs lincselĂŠsre kerĂźlt sor. Ennek ĂĄldozatai
leginkĂĄbb kis pĂĄrtfunkcionĂĄriusok ĂŠs besorozott kiskatonĂĄk voltak, s ez a
forradalom kĂ­nos szĂŠgyenfoltja.

Szerintem sem jogszerĹą a nĂŠp forradalma alatt a nĂŠpĂ­tĂŠlet, bĂĄr tudjuk, hogy
az ĂĄvĂŠhĂĄsok ĂŠs a politika komisszĂĄrjai milyen sĂşlyos bĹąnĂśket,
gyilkossĂĄgokat kĂśvettek el a nĂŠp ellen. De azĂŠrt az nem jĂł, ha tĂśrtĂŠnĂŠszek,
politikusok ĂśsszemossĂĄk a tettesek ĂŠs az ĂĄldozatok cselekedeteit. Ezzel
Ăśtvenhat tĂśrtĂŠnĂŠsĂŠnek lĂŠnyegĂŠt hamisĂ­tjĂĄk meg, amivel immĂĄr Ăśtvennyolc ĂŠve
kĂ­sĂŠrleteznek. Egy epizĂłd rĂĄvetĂ­tĂŠse magĂĄra a forradalomra nemcsak hiba, de
bűn is. Ilyen megközelítés szerint csak a pártházat védő egykori ávós
„hősökre” szabad ott emlékezni.

RemĂŠlem, megĂŠpĂźl ott az Ăśtvenhatos forradalmĂĄrok emlĂŠkmĹąve, ĂŠs lesznek nagy
mĹąvek 1956-rĂłl. MĂĄr csak azĂŠrt is kĂśtelessĂŠgĂźnk ez, mert a vilĂĄg nagyjai,
kĂśztĂźk kĂŠt francia Nobel-dĂ­jas Ă­rĂł is, csodĂĄltĂĄk MagyarorszĂĄgot. Francois
Mauriac így ír: „A megszelídíthetetlen Magyarország megmutatja a világnak,
hogy a tĂśrtĂŠnelem irĂĄnyĂĄt meghatĂĄrozhatja a leggyengĂŠbbek akarata is,
akkor, amikor az erősebb állandóan embertelen. Az emberiség történelme
elítéli az embertelenséget.” Albert Camus pedig így: „A magára maradt
EurĂłpĂĄban csak Ăşgy maradhatunk hĂ­vek MagyarorszĂĄghoz, ha soha ĂŠs sehol el
nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még
közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.”
- See more at:
http://magyarhirlap.hu/cikk/7982/1956?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201410#sthash.6CZVmJkC.dpuf
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141023/1f8454d2/attachment.html