[Grem] mai igk

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Okt. 12., V, 06:16:12 CEST 

 2014. október 12. – Évközi 28. vasárnap

  Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben  szólt a főpapokhoz és a  nép
  véneihez:
*A  mennyek  országa  olyan, mint  amikor  egy  király  menyegzőt
  rendezett a fiának.*  Elküldte szolgáit, hogy  szóljanak *a  meghívottak*
nak,
  jöjjenek a menyegzőre. Ők  azonban* nem akartak  jönni*.


*Erre más  szolgákat   küldött: „Mondjátok meg  a meghívottaknak: íme,  a
lakomát  elkészítettem.   Ökreim  és  hizlalt  állataim  leöltem.  Minden
 készen  áll,  jöjjetek  a   menyegzőre!*” De
*azok mindezzel mit  sem törődve szétszéledtek: az egyik  a   földjére
ment, a másik az üzlete után nézett*. A többiek pedig a szolgáknak
  estek: összeverték, sőt meg is ölték őket*. A király nagy haragra
 lobbant*.
  Elküldte  seregeit,  és  felkoncoltatta  a  gyilkosokat,  városukat  pedig
  felégette.  Azután  így  szólt  a  szolgákhoz:

* „A  menyegző  kész,  de  a   meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek
hát ki az  útkereszteződésekre,   és akit csak találtok,  hívjátok el a
menyegzőre!” * A szolgák kimentek  az
  utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és  jókat
  egyaránt.
* A lakodalmas  ház megtelt vendégekkel.  Amikor a király  bejött,   hogy
megszemlélje a vendégeket,* meglátott köztük
* egy embert, aki nem  volt   menyegzős ruhába öltözve.* Megszólította:
 „Barátom, hogy jöhettél be  ide,
  ha  nincs  menyegzős  ruhád?”  De  az  csak  hallgatott.  Erre  a   király
  megparancsolta a szolgáknak:
*„Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a   külső sötétségre!  Ott
 sírás  lesz és  fogcsikorgatás!*”
*Sokan  vannak  a   meghívottak, de kevesen a választottak!*
  Mt 22,1-14

  Elmélkedés:

  A Fiú menyegzője
  A mai  evangéliumi rész  címe a  legtöbb bibliafordításban  így  szerepel:
  példabeszéd a  királyi  menyegzőről.  Jézus egy  történetet  mond  el  egy
  királyról, aki lakodalmat,  menyegzőt tart.  Amikor mindent  előkészített,
  elküldte a szolgáit, hogy meghívását továbbítsák a leendő vendégeknek.  Ők
  azonban mindenféle  kifogással visszautasították  a meghívást.  Az  okokat
  olvasva érezzük,  hogy
*nem  csupán udvariatlanságról  van  szó,  hanem  a   vendégszeretet
elutasításáról is*.  Ekkor
*a király  újra elküldi  szolgáit,   hogy válogatás nélkül hívjanak
mindenkit a menyegzőre*. Ennek  köszönhetően
  megtelik a lakodalmas ház.  A történet lezárásaként  szerepel még, hogy

* a   király eltávolíttatja  a  vendégek közül  azt,  aki nem  öltözött
 fel  az   alkalomhoz illően ünneplő ruhába.*
  A történet értelmezése, magyarázata egy apróságon teljesen  félrecsúszhat.
  Mégpedig  azon,   amit   szándékosan   kihagytam   a   történet   vázlatos
  ismertetéséből. Bizonyára  észrevettük, hogy  kimaradt,  hogy
*a  király  a   fiának rendezte a menyegzőt. És ez a történet
kulcsfontosságú eleme,* amely
  megadja a helyes értelmezés irányát. Jézusnak ez a példabeszéde a  gyilkos
  szőlőmunkásokról szóló  beszédet követi  (Mt  21,33-43). Azt  olvastuk  az
  elmúlt vasárnapon és tartalmilag ahhoz kapcsolódik. Mindkettőben  szerepel
  a fiú, az elsőben a szőlősgazda fia, akit megölnek, a másodikban a  király
  fia, illetve szerepel a  munkások és a meghívottak  részéről a fiú  iránti
  tiszteletlenség, elutasítás.
  Máté evangéliumának ezen utolsó fejezeteiben, a példabeszédekben és  Jézus
  utolsó napjainak leírásában egyaránt* az  „Isten Fia” kifejezés a
 központ.*
  Az írástudók és a  főpapok nehezményezik, hogy  Jézus Isten Fiának  tartja
  magát és a nép  hisz abban, hogy  ő az Isten  Fia. Elfogatását követően  a
  zsidó főtanács  hallgatja ki  őt. A  főpap ezt  a kérdést  teszi fel:





* „Te   vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?” (Mt 26,63). Miután a kérdésre
válaszolva   Jézus nem  tagadta, hanem  nyíltan megvallotta,  hogy ő  az
Isten  Fia,  a   főtanács kimondja  a  halálos  ítéletet.  A  kereszten
 függő  Jézus  felé   elhangzik a gúnyos szó: „Ha Isten  Fia vagy, szállj
le a keresztről!”  (Mt   27,40). Az Úr halálát  követően a római százados
 ezt mondja: „Ez  valóban   Isten Fia volt” (Mt 27,54).*
  A hit és a hitetlenség, az elfogadás és az elutasítás központi kérdése így
  hangzik: Jézus valóban az Isten Fia? A Jézus körül megjelenő szereplők  is
  ennek megfelelően kerülnek az egyik vagy a másik oldalra. Egyesek  hisznek
  istenfiúságában, mások nem. A gazda fiát megölő szőlőmunkások és a  király
  fiának lakodalmáról távolmaradók azokat  jelentik, akik nem hisznek  Jézus
  istenségében. Ugyanakkor  ott  vannak  a másik  oldal  képviselői.  A  két
  példázat ugyan nem szól részletesen róluk, de nyugodtan továbbgondolhatjuk
  az eseményeket, hiszen a jézusi példázatok erre ösztönöznek minket


*. Vannak   jó szolgák, jó munkások, akik készséggel szolgálnak Istennek.
Akik  életük   értelmét abban  találják meg,  hogy Istennek
 engedelmeskedjenek.  Vannak,   akik menyegzős  ruhájukat magukra  öltve
odaülnek  a lakodalmi  asztalhoz,*
  mert részesedni akarnak a király örömében,  de még inkább a fiú  örömében.

*Kész vagyok-e  a  munkájukat  csendesen, becsülettel  végző  szolgák  közé
  állni, hogy helyem legyen a lakodalmi asztalnál?*
  © Horváth István Sándor
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141012/3e8adeaa/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl