<div dir="ltr"> 2014. október 12. – Évközi 28. vasárnap<br><br>   Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben  szólt a főpapokhoz és a  nép<br>   véneihez: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>A  mennyek  országa  olyan, mint  amikor  egy  király  menyegzőt<br>   rendezett a fiának.</b></span>  Elküldte szolgáit, hogy  szóljanak<span style="color:rgb(102,0,0)"> <b>a  meghívottak</b></span>nak,<br>   jöjjenek a menyegzőre. Ők  azonban<span style="color:rgb(39,78,19)"><b> <span style="color:rgb(102,0,0)">nem akartak  jönni</span></b></span>. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Erre más  szolgákat<br>   küldött: „Mondjátok meg  a meghívottaknak: íme,  a lakomát  elkészítettem.<br>   Ökreim  és  hizlalt  állataim  leöltem.  Minden  készen  áll,  jöjjetek  a<br>   menyegzőre!</b></span>” De <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>azok mindezzel mit  sem törődve szétszéledtek: az egyik  a<br>   földjére ment, a másik az üzlete után nézett</b></span>. A többiek pedig a szolgáknak<br>   estek: összeverték, sőt meg is ölték őket<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>. A király nagy haragra  lobbant</b></span>.<br>   Elküldte  seregeit,  és  felkoncoltatta  a  gyilkosokat,  városukat  pedig<br>   felégette.  Azután  így  szólt  a  szolgákhoz: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b> „A  menyegző  kész,  de  a<br>   meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az  útkereszteződésekre,<br>   és akit csak találtok,  hívjátok el a menyegzőre!” </b></span> A szolgák kimentek  az<br>   utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és  jókat<br>   egyaránt.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> A lakodalmas  ház megtelt vendégekkel.  Amikor a király  bejött,<br>   hogy megszemlélje a vendégeket,</b></span> meglátott köztük<span style="color:rgb(102,0,0)"><b> egy embert, aki nem  volt<br>   menyegzős ruhába öltözve.</b></span> Megszólította:  „Barátom, hogy jöhettél be  ide,<br>   ha  nincs  menyegzős  ruhád?”  De  az  csak  hallgatott.  Erre  a   király<br>   megparancsolta a szolgáknak: <u><span style="color:rgb(102,0,0)"><b>„Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a<br>   külső sötétségre!  Ott  sírás  lesz és  fogcsikorgatás!</b></span></u>”  <span style="color:rgb(39,78,19)"><b><u>Sokan  vannak  a<br>   meghívottak, de kevesen</u> a <u><span style="color:rgb(255,0,0)">választottak</span></u>!</b></span><br>   Mt 22,1-14<br><br>   Elmélkedés:<br><br>   A Fiú menyegzője<br>   A mai  evangéliumi rész  címe a  legtöbb bibliafordításban  így  szerepel:<br>   példabeszéd a  királyi  menyegzőről.  Jézus egy  történetet  mond  el  egy<br>   királyról, aki lakodalmat,  menyegzőt tart.  Amikor mindent  előkészített,<br>   elküldte a szolgáit, hogy meghívását továbbítsák a leendő vendégeknek.  Ők<br>   azonban mindenféle  kifogással visszautasították  a meghívást.  Az  okokat<br>   olvasva érezzük,  hogy  <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="color:rgb(102,0,0)"><u><b>nem  csupán udvariatlanságról  van  szó,  hanem  a<br>   vendégszeretet elutasításáról is</b></u></span></span>.  Ekkor<span style="background-color:rgb(255,255,0)"> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>a király  újra elküldi  szolgáit,<br>   hogy válogatás nélkül hívjanak mindenkit a menyegzőre</b></span>.</span> Ennek  köszönhetően<br>   megtelik a lakodalmas ház.  A történet lezárásaként  szerepel még, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><span style="color:rgb(102,0,0)"><u><b> a<br>   király eltávolíttatja  a  vendégek közül  azt,  <span style="background-color:rgb(234,209,220)">aki nem  öltözött  fel  az<br>   alkalomhoz illően ünneplő ruhába.</span></b></u></span></span><br>   A történet értelmezése, magyarázata egy apróságon teljesen  félrecsúszhat.<br>   Mégpedig  azon,   amit   szándékosan   kihagytam   a   történet   vázlatos<br>   ismertetéséből. Bizonyára  észrevettük, hogy  kimaradt,  hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a  király  a<br>   fiának rendezte a menyegzőt. És ez a történet kulcsfontosságú eleme,</b></span> amely<br>   megadja a helyes értelmezés irányát. Jézusnak ez a példabeszéde a  gyilkos<br>   szőlőmunkásokról szóló  beszédet követi  (Mt  21,33-43). Azt  olvastuk  az<br>   elmúlt vasárnapon és tartalmilag ahhoz kapcsolódik. Mindkettőben  szerepel<br>   a fiú, az elsőben a szőlősgazda fia, akit megölnek, a másodikban a  király<br>   fia, illetve szerepel a  munkások és a meghívottak  részéről a fiú  iránti<br>   tiszteletlenség, elutasítás.<br>   Máté evangéliumának ezen utolsó fejezeteiben, a példabeszédekben és  Jézus<br>   utolsó napjainak leírásában egyaránt<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> az  „Isten Fia” kifejezés a  központ.</b></u></span><br>   Az írástudók és a  főpapok nehezményezik, hogy  Jézus Isten Fiának  tartja<br>   magát és a nép  hisz abban, hogy  ő az Isten  Fia. Elfogatását követően  a<br>   zsidó főtanács  hallgatja ki  őt. A  főpap ezt  a kérdést  teszi fel: <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> „Te<br>   vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?” (Mt 26,63). Miután a kérdésre válaszolva<br>   Jézus nem  tagadta, hanem  nyíltan megvallotta,  hogy ő  az Isten  Fia,  a<br>   főtanács kimondja  a  halálos  ítéletet.  A  kereszten  függő  Jézus  felé<br>   elhangzik a gúnyos szó: „Ha Isten  Fia vagy, szállj le a keresztről!”  (Mt<br>   27,40). Az Úr halálát  követően a római százados  ezt mondja: „Ez  valóban<br>   Isten Fia volt” (Mt 27,54).</b></u></span><br>   A hit és a hitetlenség, az elfogadás és az elutasítás központi kérdése így<br>   hangzik: Jézus valóban az Isten Fia? A Jézus körül megjelenő szereplők  is<br>   ennek megfelelően kerülnek az egyik vagy a másik oldalra. Egyesek  hisznek<br>   istenfiúságában, mások nem. A gazda fiát megölő szőlőmunkások és a  király<br>   fiának lakodalmáról távolmaradók azokat  jelentik, akik nem hisznek  Jézus<br>   istenségében. Ugyanakkor  ott  vannak  a másik  oldal  képviselői.  A  két<br>   példázat ugyan nem szól részletesen róluk, de nyugodtan továbbgondolhatjuk<br>   az eseményeket, hiszen a jézusi példázatok erre ösztönöznek minket<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>. Vannak<br>   jó szolgák, jó munkások, akik készséggel szolgálnak Istennek. Akik  életük<br>   értelmét abban  találják meg,  hogy Istennek  engedelmeskedjenek.  Vannak,<br>   akik menyegzős  ruhájukat magukra  öltve odaülnek  a lakodalmi  asztalhoz,</b></u></span><br>   mert részesedni akarnak a király örömében,  de még inkább a fiú  örömében.<br>   <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Kész vagyok-e  a  munkájukat  csendesen, becsülettel  végző  szolgák  közé<br>   állni, hogy helyem legyen a lakodalmi asztalnál?</b></u></span><br>   © Horváth István Sándor</div>