[Grem] A berlini fal lebontása / Bele akartak lőni a tömegbe ...

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Nov. 9., V, 17:20:35 CET


Bele akartak lőni a több ezres tömegbe
„A jövőt az a néhány ember formálta, aki meggyőződésből cselekedett, vagy a
meggyőződés hiánya miatt nem cselekedett.”
  2014. november 9. 12:16
 http://gondola.hu/cikkek/93566-Bele_akartak_loni_a_tobb_ezres_tomegbe_.html
2014. november 9. 12:16

<http://gondola.hu/cikkek/93566-Bele_akartak_loni_a_tobb_ezres_tomegbe_.html#>
<http://gondola.hu/cikkek/93566-Bele_akartak_loni_a_tobb_ezres_tomegbe_.html#>

Ma már teljesen természetesnek vesszük, hogy a berlini fal lebontásának 25
évvel ezelőtti története happy enddel végződjék – írja *Anne Applebaum
amerikai történész, a kommunizmus bűneit feltáró, nagysikerű Gulag és
Vasfüggöny szerzője a Daily Telegraphban.* De az írónő személyes
visszaemlékezésében azt fejtegeti, hogy *1989. november 9-én még nagyon is
bizonytalan volt Berlin és egész Kelet-Európa sorsa*. *Sok tényező pozitív
összejátszása segítette a kommunista totalitárius rendszer megdöntését, a
békés német újraegyesítést,* ami azután az elmúlt évtizedekben nemcsak
Európa, de a világ politikáját is meghatározta.

Applebaum* két lengyel újságíróval érkezett Varsóból Berlinbe*, egy nappal
a fal lebontása után, november 10-én. Sokkal sötétebbnek, lepusztultabbnak
látta Berlint, mint ahogy a vintage fotókon ma látható. A megalázó
rendeletek miatt nem volt könnyű átkelni a határon, autópálya akkor még nem
létezett, a* kétsávos úton nehéz volt Berlint megközelíteni. **Éjfél után
értek oda, a város keleti része alig volt megvilágítva. *A Brandenburgi
kapunál a hangulat közel sem volt olyan felemelő, mint egy nappal korábban.
A pezsgők elfogytak, az eufória alábbhagyott,* az emberek ültek a falon,
előttük még mindig a keletnémet rohamrendőrség emberei, akiket a tömeg
inzultált, néha üvegekkel dobált. A rendőrök pedig taszigálták őket. A
szerző úgy érezte*, *hogy bármelyik percben kitörhet az erőszak. *Csak
később tudta meg, hogy* a keletnémet Politbüró ugyanebben az időben nem
messze a kaputól ülésezett és azon tanakodott, hogy belelőjenek-e tömegbe.*
De nem tették meg, mint ahogy korábban Lipcsében sem merték megtenni.

Hajnalban átmentek a város nyugati részébe, ahol keletnémetek ezreivel
találkoztak, akik féltek visszamenni, mert azt gondolták, hogy a szabadság
csak átmeneti volt. Megszállták a McDonald’sokat, többen egy üzletközpont
földjén aludtak. „Akkor ismét azt gondoltam, mi van, ha kirabolják az
elegáns üzleteket? Mi van, ha káosz lesz úrrá Nyugat-Berlinen?” – írja. De
nem ez történt, a keletnémetek fegyelmezetten álltak sorba a hirtelen
összetákolt bódéknál, ahol a Kohl kancellár által beígért „Isten
hozott-pénzt” osztották.
*„Kohl nem tételezte fel, hogy bármilyen erőszak történne, szentül meg volt
győződve, hogy még az ő életében létrejön a német újraegyesítés.
Ellentétben François Mitterrand-nal, akinek erős kételyei voltak és
Margaret Thatcherrel, aki pedig egyenesen ellenezte. De a nyugatnémetek egy
része sem volt lelkes.”*

*Kohl nemcsak pénzzel várta keleti testvéreit, de lelkesítő beszédeket is
tartott. A német kormány előteremtette azt az összeget, aminek fejében a
szovjetek kivonták csapataikat az országból. Ha Kohl akkor* *habozott
volna, a történet másképp végződik.* Nemsokára ugyanis *Moszkvában*
megváltozott a hangulat,* puccsot szerveztek Gorbacsov ellen, el akarták
távolítani.* De *addigra az egyesített Németország már biztosította magát.*

„Az 1989-es esemény a legjobb érv arra, hogy *a hit mennyire számit.
*Természetesen
az eseményeket mindig befolyásolja a gazdaság és a fegyverek is. De amikor
lehetőség nyílt Berlinben, amikor egy éjszaka alatt minden szabály
megváltozott, akkor *a jövőt az a néhány ember formálta, aki meggyőződésből
cselekedett*, vagy* a meggyőződés hiánya miatt nem cselekedett” *– vonja le
a következtetést Anne Applebaum.

„*Európa története sokkal tragikusabb lett volna, ha akármelyik döntés más
lett volna. *De 1989-ben a keletnémet vezetés már nem hitt saját
propagandájában. *Senki nem akarta azért megölni polgártársát, amiben nem
hitt. Ezért voltak fontosak a tüntetések: nem döntötték meg a rendszert, de
demoralizálták azt” *– írja a történész.

1989-ben minden összejött. Anne Applebaum akkori lengyel újságírótársa,
Radoslaw Sikorski, később lengyel külügyminiszter lett, jelenleg pedig a
parlament elnöke. 25 éve az írónő férje.

Balla Eszter
valasz.hu
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20141109/2cf972bb/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról