<div dir="ltr"><div class="">Bele akartak lőni a több ezres tömegbe </div>
<div class=""><span class="">„A jövőt az a néhány ember formálta, aki meggyőződésből cselekedett, vagy a meggyőződés hiánya miatt nem cselekedett.” </span></div>
<div class="">
</div>
<div class="">
2014. november 9. 12:16<br> <a href="http://gondola.hu/cikkek/93566-Bele_akartak_loni_a_tobb_ezres_tomegbe_.html">http://gondola.hu/cikkek/93566-Bele_akartak_loni_a_tobb_ezres_tomegbe_.html</a><br><div class="">
2014. november 9. 12:16
</div>
<div class="">
<div class="">
<a href="http://gondola.hu/cikkek/93566-Bele_akartak_loni_a_tobb_ezres_tomegbe_.html#" target="_blank" class="" title="E-mail"><span class=""><span class=""><br></span></span></a><a target="_blank" href="http://gondola.hu/cikkek/93566-Bele_akartak_loni_a_tobb_ezres_tomegbe_.html#" class="" title="Még több..."><span class=""><span class=""></span></span></a>
</div>
</div>
<div class=""><img src="http://gondola.hu/kepek/nyito/91208.jpg" alt="" class=""></div>
<p>
Ma már teljesen természetesnek vesszük, hogy a berlini fal lebontásának
25 évvel ezelőtti története happy enddel végződjék – írja <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Anne
Applebaum amerikai történész, a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> kommunizmus bűneit</span> feltáró, nagysikerű
Gulag és Vasfüggöny szerzője a Daily Telegraphban.</b></u></span> De az írónő személyes
visszaemlékezésében azt fejtegeti, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>1989. november 9-én még nagyon
is bizonytalan volt Berlin és egész Kelet-Európa sorsa</b></u></span>. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Sok tényező
pozitív összejátszása segítette a kommunista totalitárius rendszer
megdöntését, a békés német újraegyesítést,</b></u></span> ami azután az elmúlt
évtizedekben nemcsak Európa, de a világ politikáját is meghatározta.</p>
<p>
Applebaum<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> két lengyel újságíróval érkezett Varsóból Berlinbe</b></u></span>, egy
nappal a fal lebontása után, november 10-én. Sokkal sötétebbnek,
lepusztultabbnak látta Berlint, mint ahogy a vintage fotókon ma látható.
A megalázó rendeletek miatt nem volt könnyű átkelni a határon,
autópálya akkor még nem létezett, a<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> kétsávos úton nehéz volt Berlint
megközelíteni. </b></u><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Éjfél után értek oda, a város keleti része alig volt
megvilágítva. </b></u></span></span>A Brandenburgi kapunál a hangulat közel sem volt olyan
felemelő, mint egy nappal korábban. A pezsgők elfogytak, az eufória
alábbhagyott,<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> az emberek ültek a falon, előttük még mindig a keletnémet
rohamrendőrség emberei, akiket a tömeg inzultált, néha üvegekkel dobált.
A rendőrök pedig taszigálták őket. A szerző úgy érezte</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>hogy bármelyik
percben kitörhet az erőszak. </b></u></span>Csak később tudta meg, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a keletnémet
Politbüró ugyanebben az időben nem messze a kaputól ülésezett és azon
tanakodott, hogy belelőjenek-e tömegbe.</b></u></span> De nem tették meg, mint ahogy
korábban Lipcsében sem merték megtenni.</p>
<p>
Hajnalban átmentek a város nyugati részébe, ahol keletnémetek ezreivel
találkoztak, akik féltek visszamenni, mert azt gondolták, hogy a
szabadság csak átmeneti volt. Megszállták a McDonald’sokat, többen egy
üzletközpont földjén aludtak. „Akkor ismét azt gondoltam, mi van, ha
kirabolják az elegáns üzleteket? Mi van, ha káosz lesz úrrá
Nyugat-Berlinen?” – írja. De nem ez történt, a keletnémetek
fegyelmezetten álltak sorba a hirtelen összetákolt bódéknál, ahol a Kohl
kancellár által beígért „Isten hozott-pénzt” osztották.</p><div id="billboardbanner"><span class="">
<div id="beacon_260" style><img src="http://ad2.netriota.hu/adlog.php?bannerid=260&clientid=219&zoneid=14&source=&block=0&capping=0&cb=873909a679f286b515d58460501cba2e" alt="" style="width: 0px; height: 0px;" height="0" width="0"><span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>„Kohl nem tételezte fel, hogy bármilyen erőszak történne, szentül meg
volt győződve, hogy még az ő életében létrejön a német újraegyesítés.
Ellentétben François Mitterrand-nal, akinek erős kételyei voltak és
Margaret Thatcherrel, aki pedig egyenesen ellenezte. De a nyugatnémetek
egy része sem volt lelkes.”</b></u></span></div></span></div>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Kohl nemcsak pénzzel várta keleti testvéreit, de lelkesítő beszédeket
is tartott. A német kormány előteremtette azt az összeget, aminek
fejében a szovjetek kivonták csapataikat az országból. Ha Kohl akkor</b></u></span>
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>habozott volna, a történet másképp végződik.</b></u></span> Nemsokára ugyanis
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Moszkvában</b></u></span> megváltozott a hangulat,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> puccsot szerveztek Gorbacsov ellen,
el akarták távolítani.</b></u></span> De <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>addigra az egyesített Németország már
biztosította magát.</b></u></span></p>
<p>
„Az 1989-es esemény a legjobb érv arra, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a hit mennyire számit.
</b></u></span>Természetesen az eseményeket mindig befolyásolja a gazdaság és a
fegyverek is. De amikor lehetőség nyílt Berlinben, amikor egy éjszaka
alatt minden szabály megváltozott, akkor <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a jövőt az a néhány ember
formálta, aki meggyőződésből cselekedett</b></u></span>, vagy<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> a meggyőződés hiánya
miatt nem cselekedett” </b></u></span>– vonja le a következtetést Anne Applebaum.</p>
<p>
„<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Európa története sokkal tragikusabb lett volna, ha akármelyik döntés
más lett volna. </b></u></span>De 1989-ben a keletnémet vezetés már nem hitt saját
propagandájában. <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Senki nem akarta azért megölni polgártársát, amiben nem
hitt. Ezért voltak fontosak a tüntetések: nem döntötték meg a
rendszert, de demoralizálták azt” </b></u></span>– írja a történész.</p>
<p>
1989-ben minden összejött. Anne Applebaum akkori lengyel újságírótársa,
Radoslaw Sikorski, később lengyel külügyminiszter lett, jelenleg pedig a
parlament elnöke. 25 éve az írónő férje.</p>
<p>
Balla Eszter</p>
<div class=""><a href="http://valasz.hu">valasz.hu</a></div><br></div></div>