[Grem] A szakllas n - Prb.H. beszlgets sszefoglal

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2014. Mjus. 28., Sze, 10:59:03 CEST 

 Conchita arcáról lefolyik a festék
2014. május 28. szerda, 00:26 | Írta: Kóczián Mária






*[image: mona lisa szakallal]Május 25-én este a Loyola Caféban gyűltek
össze azok, akik kíváncsiak voltak rá, hogy létezik-e szakállas nő
<http://parbeszedhaza.hu/program/letezik-e-szakallas-no>. Igaz, ezt a
kérdést végül senki nem válaszolta meg, de nem hiszem, hogy emiatt bárkinek
hiányérzete volt. *



Tornya Erika Sacre Coeur-nővér és Koronkai Zoltán jezsuita szerzetes-pap,
hivatásgondozók *igyekeztek válaszoln**i a homoszexualitással, nemi
szerepekkel, gender-elmélettel* kapcsolatos kérdésekre, jómagam moderátor
voltam. Igen erős hangulatú este kerekedett.

*Rengetegen eljöttek, elsősorban a jezsuita 8-as
<http://www.jezsuita.hu/2012-09-16/%E2%80%9Ejezsuita-8-as%E2%80%9D> mise
fiatal résztvevői, legtöbben huszonévesek.* A székek elfogytak, sokan
álltak, még a bejárati galérián is. Lehet, hogy több hasonló, a fiatalokat
közvetlenebbül érintő témában kéne fórumokat szervezni a házban? Úgy tűnik,
ez nem is kérdés...

Elsőre megijesztett a tömeg, *átéltem azt, amit tanárként mindig: a
legnagyobb felelősség fiataloknak beszélni.* Csaknem pánikba estem, annál
is inkább, mert ez a generáció nem békés csendben várja egy program
kezdetét, hanem kellemes, zajos káoszban. Második nekifutásra azért
sikerült a figyelmet a beszélgetőkre terelni – szerencsére.

*Elfogadható és elfogadhatatlan*

Tornya Erika elsősorban arról beszélt, hogy *manapság már nem is csak azt
tartja gondnak a liberalizált közbeszéd, ha valaki megpróbál értékeket
képviselni, hanem azt, hogy egyáltalán **van értékrendje*. *Világunkban a
média azt sugallja, hogy nincs is szükség értékrendre*: a tolerancia nem
egy középponthoz képest létező eltérés elfogadása, hanem *egy atomizált
tömegben való feloldódás verdiktje, ahol senki nem méri magát semmihez és
senkihez*. És *ezt keresztényként nem lehet elfogadni, szó nélkül hagyni.*

Koronkai Zoltán *az együttérzés hangján beszélt a saját nemükhöz
vonzódókról*, hangsúlyozta, hogy *a homoszexualitás kialakulásának okai
elsősorban társadalmiak, s leginkább az apák hiánya játszik ebben
szerepet:*Milyen következményei vannak *a
férfiak*ra nézve annak, hogy* apák nélkül nőnek fel, elsősorban nők nevelik
őket* otthon, a bölcsődében, óvodában, iskolában? Milyen társadalmi hatása
van* a hiányzó apakép*nek, a hiányzó apai ölelésnek? Mi lesz ennek a
következménye egyéni és társadalmi szinten? *A tolerancia újfajta
értelmezésének erőltetése milyen jövőt jelent Európa számára?* Újra
felmerült a homoszexuális lobbi erejének kérdése és a nagy tabu: lehet-e
gyógyítani a homoszexualitást? Keresztény körökben állítják, hogy igen, *az
LMBT lobbi pedig minden módon azt hangsúlyozza, hogy nem, sőt, tevőlegesen
is igyekszik megakadályozni** azoknak a kutatásoknak a támogatását,
pszichiáterek munkáját, akik ezzel a problémával foglalkoznak *– s mindezt
a szabadság jegyében.

Mindketten hangsúlyozták, hogy bármilyen életproblémához, így *a
homoszexualitáshoz való hozzáállás is a spirituális életen áll* *vagy
bukik. *Mert *csak a spirituális elmélyülés adhat növekedést, pozitív
változást az életben.*

Mind Erika, mind Zoltán kiemelte, mennyire fontos, hogy *ne ítéljük el a
saját neméhez vonzódó, bizonytalan nemi identitású embert, hogy hallgassuk
meg, próbáljuk megérteni a sebeit, problémáit.*

Érdekes volt számomra, hogy a beszélgetés elég hamar* a férfi, női nemi
szerep*re terelődött – nyilván a fiatalok számára ez volt a leginkább húsba
vágó probléma. Erika kiemelte, hogy *milyen módon tudja kiegészíteni a
férfiak analitikus gondolkodását a nők szintetizálásra való nagyobb
hajlama*pl. egy munkacsoportban. Zoltán megosztotta azt a
lelkipásztori
tapasztalatát, hogy amíg úgy látja, milyen sok a klassz fiatal nő, nem
látja a valóban férfias férfiakat, s bizony ők a lányoknak is nagyon
hiányoznak.

Itt úgy éreztem, meg kell védenem a férfiakat: bármit is mondanak a
feministák, a túlzottan magabiztos, a férfival szemben a saját jogait
követelő nő elbizonytalanítja, mondjuk ki, kasztrálja a férfit, akinek –
21. század ide vagy oda – a nő elismerésére van szüksége. *Egy nő és egy
férfi egymás viszonylatában (is) élik meg saját nemi identitásukat.* Minden
eddigi élettapasztalatom ebbe az irányba mutat.

*Szélsőségek – mikrofonnal a kézben*

A közönség is megkapta a hozzászólás, kérdezés lehetőségét az est második
felében. Számomra mindig megdöbbentő, hogy *egy olyan programon, amikor a
pulpituson ülők megpróbálnak árnyaltan, differenciáltan körüljárni egy
problémát, **miért a szélsőségesen egyoldalúan gondolkodók a legaktívabb
hozzászólók?*

Az első hozzászóló egyből szükségét érezte, hogy tudassa: *a nő egyetlen
valódi feladata az anyaság, hogy szüljön 3-4 gyereket, és a többi nem
fontos.* Egy másik felszólaló azt a provokatív kérdést tette fel, hogy mi
az alapja az európai toleranciának, és vajon más kontinenseken,* más
vallásúak ugyanolyan toleránsak-e, mint a keresztények*. És hogy meddig
leszünk toleránsak Európában? Tornya Erika ezen a ponton egy kissé
szenvedélyesen azt válaszolta, hogy a keresztény ember toleranciájának
alapja *Jézus Krisztus, aki maga adott példát arra, hogy mit is jelent a
másik ember elfogadása*. – Nem vagyok biztos benne, hogy a kérdező értette
a választ.

Néha találkozom azzal, hogy *magukat kereszténynek valló emberekből dől a
gyűlölet. Így volt ez vasárnap este is* – szerencsére csak 2-3 esetben.
Hogy lehet ez? – teszem fel magamnak mindannyiszor a kérdést. A válasz
talán nem is olyan nehéz:* aki a kereszténységben csak egy dogma- és
erkölcsrendszerre épülő vallást lát, és így gyakorolja a maga „hitét", az
előbb-utóbb elveszti a valódi, élő kapcsolatot Istennel.* Mert ezt *az élő
kapcsolatot csak az ima, a szeretet útján lehet megtartani.* És itt nem
feltétlenül a megszokott imákra gondolok, hanem azokra *a nagy csöndekre,
amelyekkel Ferenc pápa imádkozott szentföldi útján*...

És abban is biztos vagyok, hogy a formálisan vallásgyakorló keresztények
elé pokoli tudatossággal vetik oda vörös posztóként az „okosok" az olyan
bizonytalan, valójában elismerésre és szeretetre vágyó emberi lényeket,
mint Conchita Wurst...

*Szerencsére nemcsak* *romboló*,* de építő hozzászólások is voltak*. Egy –
remélem, a lányok számára vonzó – fiatalember arról beszélt, hogy *a
fiúknak nemcsak az apaképük, de az atyaképük is hiányzik, nincs hitük, és
hogy milyen nehéz a városban megélni a férfiasságot*, mert egy férfi csak a
földdel való kapcsolatban tudja megtapasztalni saját teremtő erejét. Ő
maga, sok-sok problémája után most *azon fáradozik, hogy férfiköröket
szervezzen, amelyekben a fiúk, férfiak kibontakoztathatják
férfiasságukat.*Beszélt arról is, mennyire fontos, hogy őszintén
beszéljünk a saját
problémáinkról, merjük megosztani saját élményünket. Erre csak annyit tudok
mondani: Hajrá!

*Esemény utáni védekezés*

Az ilyen beszélgetések után mindig odajönnek néhányan még kérdezni,
elmondani azt, amit nyilvánosan nem akartak. Így volt ez most is. *Hozzám a
keresztény homoszexuális közösség, a Mozaik egyik tagja jött oda, hogy
elmondja, felháborította őt,** hogy a szélsőségeket nem utasítottuk el
keményebben*. Ebben a maga szempontjából igaza volt. A mi szempontunkból
pedig az a helyzet, hogy* jobbnak láttuk, ha határozottan, de az irónia
eszközével vagy pedig tanúságtétellel válaszolunk.* Mindhárman úgy
gondoljuk, hogy *ezek talán még megadják a változás
lehetőségét.*Beszélgetőpartnerem elmondta még azt is, hogy *milyen
kétségei vannak a homoszexuális irányultság megváltoztatását célzó
terápiával kapcsolatban: hiszen nem lehet mindenkit kigyógyítani abból,
hogy a saját neméhez vonzódjon, s bizony, van, aki még rosszabb állapotba
és helyzetbe került ennek hatására.* Beszélt arról is, hogy *őket az LMBT
közösség is elutasítja, miközben a keresztények részéről is folyamatosan
sorompókba ütköznek.* Kialakult egy rövid, de jó beszélgetés, és nagyon
reménykedem, hogy lesz folytatása!

*„Ha egy ember meleg, és jó akaratú, és keresi az Istent, akkor ki vagyok
én, hogy elítéljem őt... Nem az a probléma, ha valakinek ilyen hajlamai
vannak. Mindannyian testvérek vagyunk. A probléma az, ha az ilyen
orientációjúak lobbiznak, vagy ha mohó emberek vagy politikusok teszik
ezt."* (Ferenc pápa)


*Conchita arcáról lefolyik a festék*

*Láttam Conchita Wurst eurovíziós fellépését, és azt a modoros, melegbárok
fellépőit idéző show-t is, amit a szavazás alatt előadott.* Amikor néztem,
valóban nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Sírjak azért, mert
rájöttem, *milyen jól összehangolt, nagyrészt politikai és anyagi haszon
érdekében megrendezett akció elszenvedői lettünk (lásd Ulrike Lunacek,
osztrák zöldpárti, a leszbikusságát nyíltan vállaló felszólalását az
Európai Parlamentben).* Nevessek azért, mert Conchita Wurst már annyira
abszurd, hogy nem is szabadna mást tenni, mint egyszerűen nevetni rajta.
Úgy, ahogy jókat tudok nevetni a Mona Lisa-paródiákon is.

De mégis inkább a szomorúság kerekedett felül, mert azon túl, hogy *sajnáltam
a jelenséggel megzavart gyerekeket, sajnáltam azokat is, akik bizonytalan
nemmel születtek*, mert az ő megcsúfolásuk is volt Conchita. S persze,
amire sokan nem gondolnak: a saját maga méltóságának elvesztegetője is,
hiszen *még a nevét is** felcserélte egy* groteszk, a férfi-női
szexualitást a legelemibben testi módon kifejező – mondjuk ki: *gúnynév**re*
.
Milyen jó téma lenne egy festőnek Conchita, amint magányosan, botladozva
botorkál valószínűtlenül magas sarkú cipőjében, arcáról, a könnyeitől
lefolyik a festék, és ott áll előttünk a kisemmizett, szomorú bohóc!
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140528/4eb3627e/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl