<div dir="ltr"><div>
<h2>
Conchita arcáról lefolyik a festék
</h2>
<div>
2014. május 28. szerda, 00:26 | Írta: Kóczián Mária
</div>
</div>
<p><b><img style="float:left" src="http://talita.hu/images/mona_lisa_szakallal.jpg" alt="mona lisa szakallal" height="381" width="245"><br><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Május 25-én este a Loyola Caféban gyűltek össze azok, akik kíváncsiak voltak rá, hogy <a href="http://parbeszedhaza.hu/program/letezik-e-szakallas-no" target="_blank">létezik-e szakállas nő</a></u></span>. Igaz, ezt a kérdést végül senki nem válaszolta meg, de nem hiszem, hogy emiatt bárkinek hiányérzete volt.<br>
<br><br><br></b></p>
<p><b> </b></p>
<p>Tornya Erika Sacre Coeur-nővér és Koronkai Zoltán jezsuita
szerzetes-pap, hivatásgondozók <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>igyekeztek <span style="background-color:rgb(255,255,255)">válaszoln</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><u><b>i a
homoszexualitással, nemi szerepekkel, gender-elmélettel</b></u></span> kapcsolatos
kérdésekre, jómagam moderátor voltam. Igen erős hangulatú este
kerekedett.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Rengetegen eljöttek, elsősorban a <a href="http://www.jezsuita.hu/2012-09-16/%E2%80%9Ejezsuita-8-as%E2%80%9D" target="_blank">jezsuita 8-as</a>
mise fiatal résztvevői, legtöbben huszonévesek.</b></u></span> A székek elfogytak,
sokan álltak, még a bejárati galérián is. Lehet, hogy több hasonló, a
fiatalokat közvetlenebbül érintő témában kéne fórumokat szervezni a
házban? Úgy tűnik, ez nem is kérdés...</p>
<p>Elsőre megijesztett a tömeg, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>átéltem azt, amit tanárként mindig: a
legnagyobb felelősség fiataloknak beszélni.</b></u></span> Csaknem pánikba estem, annál
is inkább, mert ez a generáció nem békés csendben várja egy program
kezdetét, hanem kellemes, zajos káoszban. Második nekifutásra azért
sikerült a figyelmet a beszélgetőkre terelni – szerencsére.</p>
<p><b>Elfogadható és elfogadhatatlan</b></p>
<p>Tornya Erika elsősorban arról beszélt, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>manapság már nem is csak
azt tartja gondnak a liberalizált közbeszéd, <span style="background-color:rgb(255,255,0)">ha valaki megpróbál
értékeket képviselni</span>, hanem azt, hogy egyáltalán </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>van értékrendje</b></u></span>.
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Világunkban a média azt sugallja, hogy nincs is szükség értékrendre</b></u></span>: a
tolerancia nem egy középponthoz képest létező eltérés elfogadása, hanem
<span style="background-color:rgb(217,210,233)"><u><b>egy atomizált tömegben való feloldódás verdiktje, ahol senki nem méri
magát semmihez és senkihez</b></u></span>. És <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ezt keresztényként nem lehet elfogadni,
szó nélkül hagyni.</b></u></span></p>
<p>Koronkai Zoltán <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az együttérzés hangján beszélt a saját nemükhöz
vonzódókról</b></u></span>, hangsúlyozta, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a homoszexualitás kialakulásának okai
elsősorban társadalmiak, s leginkább az apák hiánya játszik ebben
szerepet:</b></u></span> Milyen következményei vannak <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a férfiak</b></u></span>ra nézve annak, hogy<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>
apák nélkül nőnek fel, elsősorban nők nevelik őket</b></u></span> otthon, a
bölcsődében, óvodában, iskolában? Milyen társadalmi hatása van<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a hiányzó
apakép</b></u></span>nek, a hiányzó apai ölelésnek? Mi lesz ennek a következménye
egyéni és társadalmi szinten? <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A tolerancia újfajta értelmezésének
erőltetése milyen jövőt jelent Európa számára?</b></u></span> Újra felmerült a
homoszexuális lobbi erejének kérdése és a nagy tabu: lehet-e gyógyítani a
homoszexualitást? Keresztény körökben állítják, hogy igen, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>az LMBT
lobbi pedig minden módon azt hangsúlyozza, hogy nem, sőt, tevőlegesen is
igyekszik megakadályozni</b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> azoknak a kutatásoknak a támogatását,
pszichiáterek munkáját, akik ezzel a problémával foglalkoznak </b></u></span>– s
mindezt a szabadság jegyében.</p>
<p>Mindketten hangsúlyozták, hogy bármilyen életproblémához, így <u><b>a
homoszexualitáshoz való hozzáállás is</b><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> a spirituális életen áll</b></span></u> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>vagy
bukik. </b></u></span>Mert <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>csak a spirituális elmélyülés adhat növekedést, pozitív
változást az életben.</b></u></span></p>
<p>Mind Erika, mind Zoltán kiemelte, mennyire fontos, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ne<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> ítéljük el</span>
a saját neméhez vonzódó, bizonytalan nemi identitású embert, hogy
hallgassuk meg, próbáljuk megérteni a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> sebeit, problémáit.</span></b></u></span></p>
<p>Érdekes volt számomra, hogy a beszélgetés elég hamar<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> a férfi, női
nemi szerep</b></u></span>re terelődött – nyilván a fiatalok számára ez volt a
leginkább húsba vágó probléma. Erika kiemelte, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>milyen módon tudja
kiegészíteni a férfiak analitikus gondolkodását a nők szintetizálásra
való nagyobb hajlama</b></u></span> pl. egy munkacsoportban. Zoltán megosztotta azt a
lelkipásztori tapasztalatát, hogy amíg úgy látja, milyen sok a klassz
fiatal nő, nem látja a valóban férfias férfiakat, s bizony ők a
lányoknak is nagyon hiányoznak.</p>
<p>Itt úgy éreztem, meg kell védenem a férfiakat: bármit is mondanak a
feministák, a túlzottan magabiztos, a férfival szemben a saját jogait
követelő nő elbizonytalanítja, mondjuk ki, kasztrálja a férfit, akinek –
21. század ide vagy oda – a nő elismerésére van szüksége. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Egy nő és egy
férfi egymás viszonylatában (is) élik meg saját nemi identitásukat.</b></u></span>
Minden eddigi élettapasztalatom ebbe az irányba mutat.<br></p>
<p><b>Szélsőségek – mikrofonnal a kézben</b></p>
<p>A közönség is megkapta a hozzászólás, kérdezés lehetőségét az est
második felében. Számomra mindig megdöbbentő, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>egy olyan programon,
amikor a pulpituson ülők megpróbálnak árnyaltan, differenciáltan
körüljárni egy problémát, </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>miért a szélsőségesen egyoldalúan gondolkodók a
legaktívabb hozzászólók?</b></u></span></p>
<p>Az első hozzászóló egyből szükségét érezte, hogy tudassa: <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a nő
egyetlen valódi feladata az anyaság, hogy szüljön 3-4 gyereket, és a
többi nem fontos.</b></u></span> Egy másik felszólaló azt a provokatív kérdést tette
fel, hogy mi az alapja az európai toleranciának, és vajon más
kontinenseken,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> más vallásúak ugyanolyan toleránsak-e, mint a
keresztények</b></u></span>. És hogy meddig leszünk toleránsak Európában? Tornya Erika
ezen a ponton egy kissé szenvedélyesen azt válaszolta, hogy a keresztény
ember toleranciájának alapja <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Jézus Krisztus, aki maga adott példát
arra, hogy mit is jelent a másik ember elfogadása</b></u></span>. – Nem vagyok biztos
benne, hogy a kérdező értette a választ.</p>
<p>Néha találkozom azzal, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>magukat kereszténynek valló emberekből
dől a gyűlölet. Így volt ez vasárnap este is</b></u></span> – szerencsére csak 2-3
esetben. Hogy lehet ez? – teszem fel magamnak mindannyiszor a kérdést. A
válasz talán nem is olyan nehéz:<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> aki a kereszténységben csak egy dogma-
és erkölcsrendszerre épülő vallást lát, és így gyakorolja a maga
„hitét", az előbb-utóbb elveszti a <span style="background-color:rgb(255,255,0)">valódi, élő kapcsolatot Istennel</span>.</b></u></span>
Mert ezt <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>az élő kapcsolatot csak az ima, a szeretet útján lehet
megtartani.</b></u></span> És itt nem feltétlenül a megszokott imákra gondolok, hanem
azokra <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a nagy csöndekre, amelyekkel Ferenc pápa imádkozott szentföldi
útján</b></u></span>...</p>
<p>És abban is biztos vagyok, hogy a formálisan vallásgyakorló
keresztények elé pokoli tudatossággal vetik oda vörös posztóként az
„okosok" az olyan bizonytalan, valójában elismerésre és szeretetre vágyó
emberi lényeket, mint Conchita Wurst...</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Szerencsére nemcsak</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>romboló</b></u></span>,<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> de építő hozzászólások is voltak</b></u></span>. Egy –
remélem, a lányok számára vonzó – fiatalember arról beszélt, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a
fiúknak nemcsak az apaképük, de az atyaképük is hiányzik, nincs hitük,
és hogy milyen nehéz a városban megélni a férfiasságot</b></u></span>, mert egy férfi
csak a földdel való kapcsolatban tudja megtapasztalni saját teremtő
erejét. Ő maga, sok-sok problémája után most <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>azon fáradozik, hogy
férfiköröket szervezzen, amelyekben a fiúk, férfiak kibontakoztathatják
férfiasságukat.</b></u></span> Beszélt arról is, mennyire fontos, hogy őszintén
beszéljünk a saját problémáinkról, merjük megosztani saját élményünket.
Erre csak annyit tudok mondani: Hajrá!<br></p>
<p><b>Esemény utáni védekezés</b></p><p>Az ilyen beszélgetések után mindig odajönnek néhányan még kérdezni,
elmondani azt, amit nyilvánosan nem akartak. Így volt ez most is. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Hozzám
a keresztény homoszexuális közösség, a Mozaik egyik tagja jött oda,
hogy elmondja,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> felháborította őt,</span></b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> hogy a szélsőségeket nem utasítottuk
el keményebben</b></u></span>. Ebben a maga szempontjából igaza volt. A mi
szempontunkból pedig az a helyzet, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> jobbnak láttuk, ha határozottan,
de az irónia eszközével vagy pedig tanúságtétellel válaszolunk.</b></u></span>
Mindhárman úgy gondoljuk, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ezek talán még megadják a változás
lehetőségét.</b></u></span> Beszélgetőpartnerem elmondta még azt is, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>milyen
kétségei vannak a homoszexuális irányultság megváltoztatását célzó
terápiával kapcsolatban: hiszen nem lehet mindenkit kigyógyítani abból,
hogy a saját neméhez vonzódjon, s bizony, van, aki még rosszabb
állapotba és helyzetbe került ennek hatására.</b></u></span> Beszélt arról is, hogy
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>őket az LMBT közösség is elutasítja, miközben a keresztények részéről is
folyamatosan sorompókba ütköznek.</b></u></span> Kialakult egy rövid, de jó
beszélgetés, és nagyon reménykedem, hogy lesz folytatása!</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>„Ha egy ember meleg, és jó akaratú, és keresi az
Istent, akkor ki vagyok én, hogy elítéljem őt... Nem az a probléma, ha
valakinek ilyen hajlamai vannak. Mindannyian testvérek vagyunk. A
probléma az, ha az ilyen orientációjúak lobbiznak, vagy ha mohó emberek
vagy politikusok teszik ezt."</b> (Ferenc pápa)</span></p>
<p><b><br>Conchita arcáról lefolyik a festék</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>Láttam Conchita Wurst eurovíziós fellépését, és azt a modoros,
melegbárok fellépőit idéző show-t is, amit a szavazás alatt előadott.</b></u></span>
Amikor néztem, valóban nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Sírjak
azért, mert rájöttem, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>milyen jól összehangolt, nagyrészt politikai és
anyagi haszon érdekében megrendezett akció elszenvedői lettünk (lásd
Ulrike Lunacek, osztrák zöldpárti, a leszbikusságát nyíltan vállaló
felszólalását az Európai Parlamentben).</b></u></span> Nevessek azért, mert Conchita
Wurst már annyira abszurd, hogy nem is szabadna mást tenni, mint
egyszerűen nevetni rajta. Úgy, ahogy jókat tudok nevetni a Mona
Lisa-paródiákon is.</p>
<p>De mégis inkább a szomorúság kerekedett felül, mert azon túl, hogy
<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>sajnáltam a jelenséggel megzavart gyerekeket, sajnáltam azokat is, akik
bizonytalan nemmel születtek</b></u></span>, mert az ő megcsúfolásuk is volt Conchita. S
persze, amire sokan nem gondolnak: a saját maga méltóságának
elvesztegetője is, hiszen <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>még a nevét is</b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> felcserélte egy</b></u></span> groteszk, a
férfi-női szexualitást a legelemibben testi módon kifejező – mondjuk ki:
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>gúnynév</b></u><u><b>re</b></u></span>.</p>
Milyen jó téma lenne egy festőnek Conchita, amint magányosan,
botladozva botorkál valószínűtlenül magas sarkú cipőjében, arcáról, a
könnyeitől lefolyik a festék, és ott áll előttünk a kisemmizett, szomorú
bohóc!<br><br></div>