[Grem] Pnksdvasrnap - evanglium
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2014. Jn. 10., K, 19:51:49 CEST
Kedves Misi!
Én semmilyen testvérharcot nem érzékelek. A hangsúly nem zsidó
testvériségen v. testvérharcon van, hanem azon, hogy a tanítványok szűk
köre az isteni kegyelem, ill. pünkösdkor a Szentlélek által megerősítődik a
Krisztusról való tanúságtételre. Ezen van a hangsúly, és nem a
kirekesztésen, testvérharcon. Azon, hogy a Szentlélek ad nekik bátorságot,
- ez a pünkösd csodája, hogy ne féljenek az egész világnak, nem csak a
lokalitásnak hirdetni, hogy az isten emberré lett, meghalt és feltámadt.
Én nem a Te szemüvegeden keresztül látom ezt az eseményt.
Szeretettel,
Emőke
2014-06-10 19:36 GMT+02:00 mihály kiss <kissmihaaly at gmail.com>:
> Kedves Lista!
>
>
> Minapi válaszlevelemre Emőke tett észrevételt: furcsállta, hogy
> megismétlődik benne az eredeti citátum, s nincs kiegészítő, új üzenet. Az
> alább részletezett magyarázattal neki tartozom, a többiek szorgalmi
> feladatnak tekinthetik, hogy átfussák – hacsak nem mellőzik.
>
>
> Reflexióm tényleg alig kivehető. Egy-egy betoldás módosít az idézett
> bevezető mondat három helyén. Megváltoztattam az eredetit? Merészségem amaz
> olvasó lelkületéből fakad, aki a sorok néma silabizálása közben is,
> kényszeresen egy zajló diskurzus résztvevőjének véli magát, s a fiktív
> párbeszéd elevenen tartása érdekében folyvást visszajelez: megért,
> tudomásul vesz. Visszajelzi, hogy felfogott, s hogy mit minek fogadott el.
> Ez az olvasó alig jut túl az álmélkodáson: a komolyan vehető szöveget sosem
> lehet kiolvasni. Valahányszor a szem elé kerül, az mindig új alkalom az
> elcsodálkozásra. Átgondolásra, aktuális olvasatra serkent az írás még oly
> esetben is, amikor egész nemzedékek majd két évezrednyi értelmező
> buzgólkodása lehetne fedezet arra, hogy a személyes olvasó már szinte
> látatlanban hitelt adhat annak, ami „írva vagyon”. Rábízhatja magát?
>
>
> „… Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a
> zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót …” – a pünkösdi
> beszámoló bevezetőjének vonatkozó része így néz ki.
>
> Mit is olvasok, minek is olvassam? Épülésemre tenném, nyilván – de mit
> rakok össze magamban? Mivé épül énbennem?
>
>
> „… (a zsidó) Jézus megjelent a (zsidó) tanítványoknak ott, ahol együtt
> voltak, pedig a zsidóktól (a többiektől) való félelmükben zárva tartották
> az ajtót …” – nekem a zárójeles kiegészítéseket nyomatékosan és
> kimondottan hozzá kell gondolnom a kanonizált változatban konzerválódott
> szöveghez, mert az írás jelenleg is közkézen forgó változatát enélkül
> értelemzavarónak kellene tartanom.
>
>
> A tanítványok bezárkóztak, mert meg voltak ijedve – világos. De ők nem
> egy hozzájuk képest más néven nevezendő népcsoport szemében, hanem az
> övéik, a sajátjaik, a velük egyívásúak, a véreik közt kirekesztetté válás
> fenyegetettségét élték át. Egy életközösségről, ennek a közösségnek a
> hitbeli összefüggéseiről újrafogalmazódóban levő, másféle elgondolásaikból
> eredeztetett, szokatlan cselekvésmódjuk, rendhagyó életvitelük tette őket
> kirívóvá a körben, amelyhez való odatartozásukat ők maguk sosem vonták
> volna kétségbe. Mint ahogy a környezetük sem az idegennek kijáró,
> elszigetelő távolságtartással kezelte őket, hanem egységbontókként, akiknek
> a normáktól, a hagyománytól eltérő viselkedése a csoportkohéziót zilálja
> szét botrányosan.
>
>
> Az embertársakat egymáshoz fűző, természetes vonzódás és az emberi
> társaságban lépten-nyomon fatálisan elharapódzó nézeteltérésre,
> véleménykülönbségre, majd az elvi tisztázás ürügyén támadó békétlenségre
> való hajlam éles ellentmondása máig véget nem érő történetének egy epizódja
> a pünkösdi eset – mellesleg. A lappangó testvérharcé.
>
>
> Konfliktusba kerülni, meghasonlani azokkal, akikkel másfelől közösségben
> maradni, együtt élni természet adta, velem született adomány és óhaj – nem
> a „jobb belátásra” nógató fizikai atrocitás kellemetlen perspektívája: ez
> az ijesztő. A félelmetes, a félnivaló, ez a belviszályra predesztináló
> hajlam: egyetemesen emberi – úgy tűnik. Ha végzetes, bármely névvel
> illethető népcsoport ugyanennek az átkát nyögi.
>
>
> Az a pünkösd úgy, ahogy: lezajlott. Csoda lett – megírták. Ezidén a róla
> való megemlékezésen is túl vagyunk már.
>
> Mi volt az a csoda? És mit is remélnénk még tőle?
>
>
> Üdv: KM.
>
>
>
>
> 2014. június 8. 19:27 Emoke Greschik írta, <greschem at gmail.com>:
>
>> Nem értettem, Misi miért küldte ki még egyszer az evangéliumot, de most
>> rájöttem: lemaradt az én küldeményemben a kezdő sor: "*Békesség nektek!*"
>> Tehát, így kezdődik. Köszi, Misi, nagyon fontos!
>> Szeretettel,
>> Emőke
>>
>>
>> 2014-06-08 10:46 GMT+02:00 mihály kiss <kissmihaaly at gmail.com>:
>>
>> „Békesség nektek!”
>>> Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, a zsidó *Jézus
>>> megjelent * a zsidó tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, a
>>> többiektől való
>>> *félelmükben zárva tartották az ajtót*. Belépett és így szólt
>>> hozzájuk: „Békesség
>>>
>>> nektek!” Miután ezt mondta, *megmutatta nekik a kezét és az oldalát.* Az
>>> Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte:
>>> „Békesség
>>> nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E
>>> szavak
>>> után rájuk lehelt, és így folytatta:
>>> *„Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az
>>> bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”*
>>> Jn 20,19-23
>>>
>>>
>>> 2014. június 8. 6:07 Emoke Greschik írta, <greschem at gmail.com>:
>>>
>>>> 2014. június 8. – Pünkösdvasárnap
>>>>
>>>> Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, *Jézus
>>>> megjelent * a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a
>>>> zsidóktól való
>>>> * félelmükben zárva tartották az ajtót*. Belépett és így szólt
>>>> hozzájuk: „Békesség
>>>> nektek!” Miután ezt mondta, *megmutatta nekik a kezét és az oldalát.*
>>>> Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte:
>>>> „Békesség
>>>> nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E
>>>> szavak
>>>> után rájuk lehelt, és így folytatta:
>>>> *„Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az
>>>> bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”*
>>>> Jn 20,19-23
>>>>
>>>> _______________________________________________
>>>> Grem mailing list
>>>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>>>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>>>
>>>>
>>>
>>> _______________________________________________
>>> Grem mailing list
>>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>>
>>>
>>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
>>
>
> _______________________________________________
> Grem mailing list
> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>
>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140610/ced4c38e/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl