[Grem] Pnksdvasrnap - evanglium
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2014. Jn. 10., K, 20:07:43 CEST
Itt nem az emberi dimenziókon van a hangsúly, hanem hogy amint azt Krisztus
mennybemenetelekor megígérte, el is külde a tanítványoknak a Szentlelket
(l. a Szentlélek ajándékait a Babits által fordított himnuszban), hogy
megerősítse Istenben a tanítványokat, és majd mindenkit, aki a bérmálás
szentségében merokapja a Szentlelket.
Tehát a konfliktus, elbújás az emberi dimenzió, ami a Szentlélek
eljövetele után egyébként meg is szűnik, mert mennek is hirdetik Isten
országát, szeliden de határozottan, majdnem mindannyian a mártírhalált is
vállalva.
Itt a harmadik ISTENI SZEMÉLYről van szó, és nem testvérharcról.
Szeretettel,
Emőke
2014-06-10 19:51 GMT+02:00 Emoke Greschik <greschem at gmail.com>:
> Kedves Misi!
> Én semmilyen testvérharcot nem érzékelek. A hangsúly nem zsidó
> testvériségen v. testvérharcon van, hanem azon, hogy a tanítványok szűk
> köre az isteni kegyelem, ill. pünkösdkor a Szentlélek által megerősítődik a
> Krisztusról való tanúságtételre. Ezen van a hangsúly, és nem a
> kirekesztésen, testvérharcon. Azon, hogy a Szentlélek ad nekik bátorságot,
> - ez a pünkösd csodája, hogy ne féljenek az egész világnak, nem csak a
> lokalitásnak hirdetni, hogy az isten emberré lett, meghalt és feltámadt.
> Én nem a Te szemüvegeden keresztül látom ezt az eseményt.
> Szeretettel,
> Emőke
>
>
> 2014-06-10 19:36 GMT+02:00 mihály kiss <kissmihaaly at gmail.com>:
>
> Kedves Lista!
>>
>>
>> Minapi válaszlevelemre Emőke tett észrevételt: furcsállta, hogy
>> megismétlődik benne az eredeti citátum, s nincs kiegészítő, új üzenet. Az
>> alább részletezett magyarázattal neki tartozom, a többiek szorgalmi
>> feladatnak tekinthetik, hogy átfussák – hacsak nem mellőzik.
>>
>>
>> Reflexióm tényleg alig kivehető. Egy-egy betoldás módosít az idézett
>> bevezető mondat három helyén. Megváltoztattam az eredetit? Merészségem amaz
>> olvasó lelkületéből fakad, aki a sorok néma silabizálása közben is,
>> kényszeresen egy zajló diskurzus résztvevőjének véli magát, s a fiktív
>> párbeszéd elevenen tartása érdekében folyvást visszajelez: megért,
>> tudomásul vesz. Visszajelzi, hogy felfogott, s hogy mit minek fogadott el.
>> Ez az olvasó alig jut túl az álmélkodáson: a komolyan vehető szöveget sosem
>> lehet kiolvasni. Valahányszor a szem elé kerül, az mindig új alkalom az
>> elcsodálkozásra. Átgondolásra, aktuális olvasatra serkent az írás még oly
>> esetben is, amikor egész nemzedékek majd két évezrednyi értelmező
>> buzgólkodása lehetne fedezet arra, hogy a személyes olvasó már szinte
>> látatlanban hitelt adhat annak, ami „írva vagyon”. Rábízhatja magát?
>>
>>
>> „… Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a
>> zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót …” – a pünkösdi
>> beszámoló bevezetőjének vonatkozó része így néz ki.
>>
>> Mit is olvasok, minek is olvassam? Épülésemre tenném, nyilván – de mit
>> rakok össze magamban? Mivé épül énbennem?
>>
>>
>> „… (a zsidó) Jézus megjelent a (zsidó) tanítványoknak ott, ahol együtt
>> voltak, pedig a zsidóktól (a többiektől) való félelmükben zárva
>> tartották az ajtót …” – nekem a zárójeles kiegészítéseket nyomatékosan
>> és kimondottan hozzá kell gondolnom a kanonizált változatban konzerválódott
>> szöveghez, mert az írás jelenleg is közkézen forgó változatát enélkül
>> értelemzavarónak kellene tartanom.
>>
>>
>> A tanítványok bezárkóztak, mert meg voltak ijedve – világos. De ők nem
>> egy hozzájuk képest más néven nevezendő népcsoport szemében, hanem az
>> övéik, a sajátjaik, a velük egyívásúak, a véreik közt kirekesztetté válás
>> fenyegetettségét élték át. Egy életközösségről, ennek a közösségnek a
>> hitbeli összefüggéseiről újrafogalmazódóban levő, másféle elgondolásaikból
>> eredeztetett, szokatlan cselekvésmódjuk, rendhagyó életvitelük tette őket
>> kirívóvá a körben, amelyhez való odatartozásukat ők maguk sosem vonták
>> volna kétségbe. Mint ahogy a környezetük sem az idegennek kijáró,
>> elszigetelő távolságtartással kezelte őket, hanem egységbontókként, akiknek
>> a normáktól, a hagyománytól eltérő viselkedése a csoportkohéziót zilálja
>> szét botrányosan.
>>
>>
>> Az embertársakat egymáshoz fűző, természetes vonzódás és az emberi
>> társaságban lépten-nyomon fatálisan elharapódzó nézeteltérésre,
>> véleménykülönbségre, majd az elvi tisztázás ürügyén támadó békétlenségre
>> való hajlam éles ellentmondása máig véget nem érő történetének egy epizódja
>> a pünkösdi eset – mellesleg. A lappangó testvérharcé.
>>
>>
>> Konfliktusba kerülni, meghasonlani azokkal, akikkel másfelől közösségben
>> maradni, együtt élni természet adta, velem született adomány és óhaj – nem
>> a „jobb belátásra” nógató fizikai atrocitás kellemetlen perspektívája: ez
>> az ijesztő. A félelmetes, a félnivaló, ez a belviszályra predesztináló
>> hajlam: egyetemesen emberi – úgy tűnik. Ha végzetes, bármely névvel
>> illethető népcsoport ugyanennek az átkát nyögi.
>>
>>
>> Az a pünkösd úgy, ahogy: lezajlott. Csoda lett – megírták. Ezidén a róla
>> való megemlékezésen is túl vagyunk már.
>>
>> Mi volt az a csoda? És mit is remélnénk még tőle?
>>
>>
>> Üdv: KM.
>>
>>
>>
>>
>> 2014. június 8. 19:27 Emoke Greschik írta, <greschem at gmail.com>:
>>
>>> Nem értettem, Misi miért küldte ki még egyszer az evangéliumot, de most
>>> rájöttem: lemaradt az én küldeményemben a kezdő sor: "*Békesség nektek!*
>>> "
>>> Tehát, így kezdődik. Köszi, Misi, nagyon fontos!
>>> Szeretettel,
>>> Emőke
>>>
>>>
>>> 2014-06-08 10:46 GMT+02:00 mihály kiss <kissmihaaly at gmail.com>:
>>>
>>> „Békesség nektek!”
>>>> Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, a zsidó *Jézus
>>>> megjelent * a zsidó tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, a
>>>> többiektől való
>>>> *félelmükben zárva tartották az ajtót*. Belépett és így szólt
>>>> hozzájuk: „Békesség
>>>>
>>>> nektek!” Miután ezt mondta, *megmutatta nekik a kezét és az oldalát.* Az
>>>> Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte:
>>>> „Békesség
>>>> nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E
>>>> szavak
>>>> után rájuk lehelt, és így folytatta:
>>>> *„Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az
>>>> bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”*
>>>> Jn 20,19-23
>>>>
>>>>
>>>> 2014. június 8. 6:07 Emoke Greschik írta, <greschem at gmail.com>:
>>>>
>>>>> 2014. június 8. – Pünkösdvasárnap
>>>>>
>>>>> Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, *Jézus
>>>>> megjelent * a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a
>>>>> zsidóktól való
>>>>> * félelmükben zárva tartották az ajtót*. Belépett és így szólt
>>>>> hozzájuk: „Békesség
>>>>> nektek!” Miután ezt mondta, *megmutatta nekik a kezét és az
>>>>> oldalát.* Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus
>>>>> megismételte: „Békesség
>>>>> nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E
>>>>> szavak
>>>>> után rájuk lehelt, és így folytatta:
>>>>> *„Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az
>>>>> bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”*
>>>>> Jn 20,19-23
>>>>>
>>>>> _______________________________________________
>>>>> Grem mailing list
>>>>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>>>>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>>>>
>>>>>
>>>>
>>>> _______________________________________________
>>>> Grem mailing list
>>>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>>>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>>>
>>>>
>>>
>>> _______________________________________________
>>> Grem mailing list
>>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>>
>>>
>>
>> _______________________________________________
>> Grem mailing list
>> Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>> http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
>>
>>
>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140610/69fc14ad/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl