[Grem] beszélgetés Schweitzer J. főrabbival / vészkorszak, közeledés, Isten tulajdonságait magunkra ölteni

[Emoke Greschik]

 Beszélgetés Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbival a
holokauszt áldozatainak emléknapja alkalmából

Kattints a linkre, ha zavar a kiemelés:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/az-isten-cselekedeteihez-valo-hasonulas-vagya-kozelit-minket-egymashoz

Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbit arról kérdeztük, hogyan
élte meg a vészkorszakot, *hogyan emlékszik vissza a szörnyűségekre és
mindazokra, akik életüket kockáztatásával életeket mentettek.*

* <http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Zsuzsa/sch.JPG>Január
27-én a holokauszt áldozataira emlékezünk. Főrabbi úr hogyan élte meg ezt
az időszakot, a vészkorszakot, amely oly sok ártatlan áldozatot követelt?*

- A holokausztot a német megszállás előzte meg. Aztán alakult egy olyan
kormány, amely a német állam szája íze szerint hozott rendelkezéseket. A
megkülönböztetés külső jele a sárga csillag volt, a hivatalos megfogalmazás
szerint pedig mi voltunk azok, akik számára kényszerlakóhelyet jelöltek ki.
A zsidókra vonatkozó rendelkezések is így neveztek meg minket: a
*"*kényszerlakóhely
kijelölésére kötelezetteknek*"* ezt és ezt kell tenniük. Budapesten
lefoglaltak bizonyos lakásokat, ezekből lakóiknak ki kellett költözniük.
Képzeljük el, milyen borzalmas dolog! Én akkor diák voltam, ezt még másképp
értékeltem, de amikor egy felnőttnek azt mondták - és ha ma azt mondanák -
egy reggel, hogy itt van négyszobányi bútor, azt rakja össze egy szobába és
menjen el az otthonából, az szörnyű. *A borzalmak aztán követték egymást. A
zsidókat előbb megfosztották mindenüktől, végül az életüktől. *Azt hiszem,
erre maguk a zsidók sem gondoltak. Apám jogász volt, és amikor a németek
bejöttek, azt mondtam neki: "Ezek meg fognak gyilkolni bennünket". Mire ő:
"Édes fiam, te ezektől a szerencsétlen cseh és lengyel zsidóktól veszed ezt
a rettenetes gondolatot. Magyarország jogállam, itt ilyen szélsőséges
dolgok nem történhetnek meg!" *A zsidók még akkor is bíztak abban, hogy
Magyarország jogállam, amikor más országokból menekült társaik elmesélték
nekik a velük történt szörnyűségeket.* Nem hitték el, hogy megtörténhet az,
amit a németek végső megoldásnak hívtak, nem hitték, hogy erre képes lesz a
Sztójay féle kormány.

*A közvélemény nagyon fertőzött volt. Egy kolléganőm, akivel együtt jártunk
az egyetemre, felhívott magához, hogy adjon egy használható iratot. Közben
hazajött az apja, aki nagyon szívélyesen üdvözölt, mint a lánya kollégáját,
ám amikor meglátta a sárga csillagot, hihetetlen döbbenet és ijedelem ült
ki az arcára.* A kolléganő nagyon kedves volt, adott is valamilyen
igazolványt. De a papa nagyon megrémült.
<http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Zsuzsa/schw.JPG>
*Sokan voltak azok is, akik életük kockáztatásával kiálltak a zsidó emberek
mellett, akár életüket áldozva. Mi, katolikusok meghatódva hallgattuk azt a
beszédet, amit Salkaházi Sára boldoggá avatásán mondott, és a zsoltárt,
melyet idézett. Mit jelenthet ma számunkra az ő példája?*

-* Salkaházi Sára azok közé tartozott, akik valóban menedéket nyújtottak,
akik mindent megtettek, hogy a rettenetet elkerüljük.* Próbáltak segíteni,
és hatni mások lelkiismeretére is. Az egyházak részéről is volt olyan
kezdeményezés, hogy közös eljárást szorgalmaztak, *főként Ravasz László
tett sokat a református egyház részéről. Serédi Jusztinián sokáig váratott
a közös lépésre a reformátusokkal*, aminek sajnos végül nem is volt sok
eredménye. *Nagy hálával emlékezünk viszont azokra a rendházakra, amelyek
zsidókat bújtattak, és a papokra, lelkészekre, akik hamis papírokat adtak
ki,* amelyek ideig-óráig megmentettek embereket. *"Ha a halál völgyében
járok is, nem félek a rossztól, mert Te, Istenem, ott is velem vagy" - a
23. zsoltár*t idéztem. Salkaházi Sára, és akik hasonlóképpen gondolkodtak,
valóban jártak a halál völgyében. Velünk együtt jártak ott. Én nem mondom,
hogy nem féltem. Mert *volt okom félni, de igyekeztem kikerülni a gonosz
karmai közül. *

*Sajnos voltak, akik másképp gondolkodtak. Imrédy Béla - akit pedig Korniss
Gyula, a kor legnagyobb magyar filozófiai tekintélye, katolikus pap a
legkiválóbb tanítványának tartott - egyszer azt mondta: "Nagy dolog volt a
zsidóktól megszabadulni."* Amikor egy i*lyen nagy intelligenciájú ember
ilyen aljasul tud nyilatkozni,* hogy védtelen gyerekeket, kiszolgáltatott
öregeket a halálba vinni nagy dolog volt, akkor képzelheti, milyen
rettenetes helyzet uralkodott Magyarországon! Ez a durvaság megelőzte, majd
betetőzte a deportálást.

*Az emberek természetes reakciója a durvaságra, a kegyetlenségre a félelem
volt. *Ennek ellenére voltak segítőkész emberek, ezt Izrael állam
honorálta, kitüntetést adott azoknak, akik a vészkorszakban segítséget
nyújtottak. Nem voltak sokan, de annál dicséretesebb, amit tettek. Angelo
Rotta és más semleges államok is adtak ki védleveleket. Ugyanakkor a
zsidóknak nehéz volt hozzájutni ezekhez, mert rettenetes tömeg volt a
követségek előtt, és fennállt a veszély, hogy a nyilasok is odamennek
elfogni őket.

*Hogyan tudunk ma méltóképpen emlékezni a vészkorszak rettenetére?*

- *Elsősorban úgy, hogy emlékezünk, és nem próbáljuk megváltoztatni a
múltat. Nem szégyelljük bevallani, hogy szörnyű korszak volt. Nem a mai
generáció bűne ez, hiszen a legtöbben a mai emberek közül akkor még nem is
éltek. *De a történelmet nem szabad kozmetikázni. Szörnyűség történt, és ez
súlyos teher mind a magyar zsidó, mind a magyar történelmen*. Fontos a
szembenézés, be kell vallani, hogy megtörtént: *"Atyám, vétkeztem!" Mindig
azon az elven próbáltam lenni, hogy
* ártatlanokkal szemben nem szabad neheztelést érezni. Ugyanakkor az
emlékezetet nem szabad megváltoztatni. *
*Skorka argentin rabbi azt mondta, hogy Ferenc pápával sok közös álmuk van.
Talán az ellenségeskedést követő párbeszéd és barátság korszaka után közös
álmok korszaka jön el?*

- Igen, lehetséges. Elmondhatom, hogy *én is beszéltem a pápával. Amikor
II. János Pál Magyarországon járt, volt szerencsém néhány szót váltani
vele.* Franz Rosenzweig nagy zsidó filozófus teológiájáról és
bibliafordításáról beszéltünk. Nagyszerűen váltott témát, amikor látta,
hogy én zsidó teológiáról szeretnék beszélni vele. Szép volt az is, ahogy
végigment a rá várakozók során, és mindenkinek módja volt néhány szót
beszélni vele.

*Amikor 90. születésnapján a keresztény felekezetek vezetői köszöntötték
Önt 90. születésnapján, Erdő Péter bíboros azt mondta: "A párbeszéd
keresése olyan időkben, amikor vannak, akik azt hiszik, hogy a
feszültségben és a békétlenségben érdekeltek, különösen is fontos, és
emberi nagyságot kíván". *
<http://magyarkurir.hu/sites/default/files/hirek/Zsuzsa/erdoschweitzer.jpg>
*Nagyon szép volt számomra az a nap. És az Élet menete is, ahol Erdő
Péterrel mindketten felszólaltunk.* Kulisszatitokként elmondom, hogy
előttünk kapott szót egy egyetemi tanár, aki védhetetlenül sokáig beszélt.
Viszont amíg beszélt, nekünk volt alkalmunk egymással beszélgetni. Ez a
hosszú, kényszerű szünet alapozta meg, hogy - merem mondani - nagyon jó
viszonyba kerültünk egymással és én a mai napig szívesen emlékszem erre a
beszélgetésre. A mai kapcsolatunkat is igazi jó kapcsolatnak tartom.

*Sok elvárásunk van egymással szemben, de hívő emberként mindannyiunknak
azt kell fürkésznünk, mit vár tőlünk Isten. Mit vár tőlünk,
keresztényektől, zsidóktól?*

- Komplikált válasz helyett erre azt mondanám: a Tízparancsolat betartását
várja. Nagy útmutató ez. És ott van Mózes 3. könyvének 19. fejezetében az a
rész, amelyet úgy nevezünk, hogy a szentség törvénye: "Szentek legyetek,
mert szent vagyok én, az Örökkévaló, a ti Istenetek." *A szentséget, amely
isteni fogalom, úgy tudjuk megvalósítani, hogy gyakoroljuk az imitatio
Dei-t, vagyis hogy az Isten szentségéhez igyekszünk hasonlítani, minden
emberi cselekedetünkben igazságosság, megértés, szeretet, korrektség
vezessen bennünket.* Az Isten cselekedeteihez való hasonulás vágya vezet
bennünket arra, hogy közelebb jussunk egymáshoz.

*Hogyan hordozza a korát, hogyan éli meg, hogy fizikailag nem mindig tud
olyan messzire menni, mint lélekben? Melyek a fontos dolgok?*

- Figyelni a világ dolgaira. De miután már idős és nyugdíjas vagyok, csak
akkor szólalok meg, ha nagyon szükségét érzem, vagy valakik nagyon
fontosnak érzik. *Fontos a jóérzés hangján megszólalni: nem helyeselni a
rosszat, sőt, ellene mondani a rossznak, de igent mondani arra, ami jó. *Van
elég probléma ma is a mindennapokban, igyekeznünk kell egymás méltóságának
tiszteletben tartásával, tartózkodással, lehetőleg békés módon
megegyeznünk. *Nem
az ellenérzést kell táplálnunk egymásban, mert az nem fog jót eredményezni.
*

*Keresni kell azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével közel juthatunk
egymáshoz egy-egy szép kezdeményezés által*. Ilyen volt az a találkozó,
ahol együtt voltunk Rómában: a vallások közötti béketalálkozó 1996-ban. A
hétköznapok vitáiban sokszor nehezebb közel jutni egymáshoz, ezért kell
keresni az alkalmakat a találkozásra. Annak van értelme, hogy ezt az utat
közösen képviseljük.

*Fotók:Thaler Tamás*

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140127/e95ac9e6/attachment.html