[Grem] Philomena - film / felemelő történet a megbocsátásról a kegyetlen apácákkal szemben

[Emoke Greschik]

   <http://prae.hu/prae/mail.php?aid=6933&action=new&writeruid=2930>Philomena
- filmkritika  prae.hu
"... miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek"
<http://prae.hu/prae/articles.php?aid=6933>
A film az elején feliratban tájékoztat minket arról, hogy valódi történetet
dolgoz fel. Az 1950-es években, Írországban a "bűnbeesett", családjuk által
kitagadott lányok átnevelésére apácazárdákat működtetett az egyház. A
nővérek a segítségükért nyújtott fizetségképpen több évig rabszolgaként
dolgoztatták a fiatal anyákat, akiktől a gyereküket elvették és pénzért
eladták amerikai gyermektelen házaspároknak. A kegyetlen apácák története
igazán drámai, mint ahogy ezt Peter Mullan *A Magdolna nővérek *című
filmmel 2002-ben már bizonyította. Stephen Frears azonban másfajta
nézőpontot választott. A fiatalon erre a szomorú sorsra kárhoztatott, most
már nagymama korú Philomena oldalán egy cinikus újságíróval elindul, hogy
megkeresse a tőle ötven éve elszakított fiát. A furcsa páros útja
Írországtól egészen Washingtonig vezet ebben a drámai felütésű, mégis
humorral teli road movie-ban.
A forgatókönyv a brit komikus, Steve Coogan Jeff Pope-pal közösen írt
adaptáptációja Martin Sixsmith *The Lost Child of Philomena Lee *című
oknyomozó könyvének. Coogan mint az egyik főszereplő is játszik a filmben.
Az általa megformált Sixsmith a BBC egykori tudósítója, egy baki miatt
kitagadott kormány sajtóreferens, szabadúszó újságíróként kénytelen
fenntartani magát. Philomena lányával való találkozása után dönt úgy, hogy
megírja a "műveletlen hülyéknek" az általa tökéletesen lenézett "human
interest" sztorit. Frears az ő figuráján keresztül így még újságírós
kliséket is kifiguráz.
A másik főszerepet játszó Judi Dench zseniális alakítása már önmagában
elegendő ahhoz, hogy megnézzük ezt a filmet. A nyitójelenetben a hetvenes
éveiben járó Philomena egy flashbackben emlékszik vissza a vásárra, ahol
egy fiatal fiú elcsábította. A flashback közben Judi Dench fájdalomtól
eltorzult arcát látjuk közeliben, a színésznő minden egyes arcrezdülésével
képes érzelmeket közvetíteni. A tőle megszokott hideg, kimért dámákkal
ellentétben (mint a *Skyfall *ikonikus M-je), itt egy műveletlenségével és
egyszerűségével már már idegesítő, Sixsmith poénjait fel nem fogó, de
végtelenül kedves, csupaszív nagymamát játszik, aki amikor megérkezik
Washingtonba, szívesebben nézné meg a szálloda videótárában megtalált *Gagyi
mami*t, minthogy meglátogassa a Lincoln emlékművet. Őszinte, naiv
emberszeretetével és az apácák kegyetlen bánásmódja ellenére is szilárdan
megőrzött, Isten jóságába vetett hitével tökéletes ellenpontját képezi az
ateista, cinikus és intellektuális fölénye ellenére (vagy pont azért?)
sokkal boldogtalanabb újságírónak. A tipikus amerikai filmekkel ellentétben
a *Philomena* bravúrja az, hogy karakterei egyáltalán nem tökéletesek. Épp
gyarlóságukban emberiek, pont a hibáik miatt szerethetőek. Sixsmith hol
kigúnyolja a világot gyermekként felfedező nagyit, hol pedig türelmesen
végighallgatja, amikor Philomena a legapróbb részletekbe menően elmeséli
egy romantikus ponyva történetét. Ebben a filmben a főszereplők nem azért
kerülnek össze, hogy a közös utazás végén jobb emberekké váljanak, hanem,
hogy általuk a rendező két tökéletesen ellentétes álláspontot mutasson be,
és mi mégis egyszerre mindkettővel egyetértsünk. Frears bravúrja, hogy a
két karakterrel nem csak a humoros és a drámai hangvételt vegyíti, de
egyszerre ajánl fel kettős azonosulási lehetőséget is: aki akar,
haragudhat, aki akar, megbocsáthat a könyörtelen apácáknak.

A fiút végül meg is találják, de egyáltalán nem úgy, ahogy erre
számítanánk. A homoszexuális és mégis a Reagan kormány HIV kutatásokat
megakadályozó republikánus tisztségviselőjeként dolgozó, nyilvánvalóan
identitásválsággal küzdő férfi karakterén keresztül Frears még az Egyesült
Államok politikatörténetének egy sötét foltjára is rámutat. Ugyanúgy mint
az apácazárdák esetében, érezhető a társadalomkritikai él a szexualitást
elnyomni próbáló képmutató viselkedéssel szemben.

Ennek ellenére a *Philomena *mégis a megbocsátás története. Sőt, egy
felemelő történet a megbocsátásról. A road movie nemcsak az Írország és
Washington közötti utat járja be, hanem az idős asszony belső utazása is,
aki a fájdalmas múlttal való, sokáig halogatott szembenézéstől, a
megbocsátáson keresztül eljut a megbékélésig.



*Philomena *-
















* Határtalan szeretet (Philomena) Színes, magyarul beszélő, angol
filmdráma, 98 perc, 2013 Rendező: Stephen Frears Író: Martin Sixsmith
Forgatókönyvíró: Steve Coogan, Jeff Pope Zeneszerző: Alexandre Desplat
Operatőr: Robbie Ryan Producer: Steve Coogan, Tracey Seaward, Gabrielle
Tana Vágó: Valerio Bonelli Szereplők: Judi Dench (Philomena Lee), Steve
Coogan (Martin Sixsmith), Charlie Murphy (Kathleen), Simone Lahbib (Kate
Sixsmith), Charles Edwards (David), Sophie Kennedy Clark (fiatal Philomena)
Szinkronhang: Tímár Éva (Philomena Lee magyar hangja), Kautzky Armand
(Martin Sixsmith magyar hangja), Molnár Ilona (Kathleen magyar
hangja), Németh Borbála (Kate Sixsmith magyar hangja), Király Adrián (David
magyar hangja Bemutató dátuma: 2013. december 26. Forgalmazó: Mozinet
Korhatár: *
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140113/d2e8617d/attachment.html