[Grem] Magyar Bálint, az antidemokrata politikus

[Emoke Greschik]

Magyar Bálint, a velejéig antidemokrata politikus
[image: Fricz Tamás]
 *Fricz Tamás*
Forrás: MNO <http://mno.hu/fricztamasblogja/mno.hu>
2014. január 06., hétfő 13:00
 *Magyar Bálint, a Szabad Demokraták Szövetségének volt elnöke,* valahai
oktatási miniszter az elmúlt napokban *arról beszélt, hogy a 2014-es
választásokon nem kormányváltásra, hanem rendszerváltásra van szükség,
hiszen egy diktatúrát kell leváltani *demokráciára. Nos, éppen ez az a
beszéd, amely *hamisítatlanul antidemokratikus*, s Magyar ezzel tette magát
végképp elavulttá - de leginkább unalmassá és szellemileg érdektelenné.

*Először is,* *Magyar Bálint egy világszerte megkérdőjelezett és sok
tekintetben lejáratódott eszmerendszer és világlátás, a neoliberalizmus
feltétlen és kritikátlan híve*, mely irányzat érvényesülései - az IMF, a
Világbank, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), az EU és az Európai
Központi Bank - már sok európai, latin-amerikai és ázsiai országot tett
tönkre. Ám mindez számára mit sem számít, ő Mihályi Péter közgazdásszal és
sok más társával együtt töretlenül hisz az 1989. november 9-én elfogadott
washingtoni konszenzusban, amely *a globális piac mindenhatóságát hirdette
meg az állammal szemben.*

Magyar Bálint szabad demokrata eszmetársaival - Pető Ivánnal, Kis Jánossal,
Haraszti Miklóssal, Bauer Tamással, Konrád Györggyel és másokkal -
együtt *meggyőződéses
kozmopolitá*k, *globalistá*k, *a Nyugat, s különösen az Egyesült Államok
ájult, kritikátlan híve*i. Mélyen l*enézik a nemzettudatot mint "mucsai",
elavult dolgot, a nemzetállamot megvetik,* és szánalmas provincializmusnak
tartják, s a kommunistákhoz hasonlóan - hiszen gyökereik onnan erednek - *a
nemzetek és részben az államok elhalásának hívei*.

A baj csak az, hogy nem a nemzettudat és a nemzeti szuverenitás
elkötelezettjei - miként az Orbán-kormány -, hanem ők, az ultraliberális
szabad demokraták és eszmetársaik az elavultak. Nem veszik észre, mert nem
akarják és nem tudják észrevenni, hogy a globalizáció, *a
"világpolgáriasodás" folyamata megtorpant és megállt, beleütközött az
évszázadok óta kialakult és szétverhetetlen nemzettudatba*, a szülőföldhöz,
a nyelvhez, a történelmi hagyományokhoz és szokásokhoz való kötődésbe.
Olyannyira, hogy* immáron a nemzetállamok újbóli erősödésének vagyunk a
szemtanúi szerte a világon*, lásd példaként Európában a balkáni
nemzetállamok létrejöttét, Koszovót, a katalán és a skót függetlenné válási
törekvéseket, a flamand és vallon szétválási vágyakat. Magyarék még azt is
képtelenek észrevenni, hogy imádott kozmopolita, globalista országuk, az
Egyesült Államok erejét egyebek között éppen állampolgárainak óriási
nemzeti büszkesége és nacionalizmusa adja.

*Másodszor*, sine ira et studio mondjuk ki: Magyar Bálint, a neoliberális
mantra vakon elkötelezett híve kormánytagként és * miniszterként óriási
károkat okozott az országnak*. Ebbéli áldatlan tevékenységének ártó súlya
olyan "nagyságokéval" vetekszik, mint Gyurcsány Ferenc vagy Veres János.
Magyar *egy olyan steril, elvont neoliberális modellt próbált bevezetni az
oktatásügyben, amely a legkevésbé sem számolt a magyar kulturális és
oktatási hagyományokkal és kialakult szokásokkal*; a fontolva haladás
helyett* a gőgös, mindenkit lenéző, felvilágosítói hevület vezette*.
Emlékezzünk a ppp-programokra, amelyek lényege az volt, hogy az állam
kezéből kivegye a felsőoktatást, és a helyén a magánpiaci szereplők
jelenjenek meg.

Magyar Bálint tehát jobban tenné, ha hallgatna - miként Gyurcsánynak is ezt
kellene tennie -, mert a véleménye egyszerűen hiteltelen.

Ehhez képest Magyar *az Orbán-kormány kapcsán maffiaállamról és
diktatúráról beszél*, s arról, hogy a "baloldali" ellenzék összes elemének
össze kell fogni,<http://mno.hu/belfold/gyurcsanyt-megis-beveszik-balliberalis-osszefogasba-1203750>program
sem kell, hiszen a hatalom megragadása és Orbán elkergetése mint
közös cél éppen elegendő. (*Eszmetársa, Charles Gati pedig egy interjúban
másodszor is megerősítette, hogy az Orbán-kormány leváltása ha másként nem
megy, törvényen kívüli eszközökkel is elképzelhető.)*

*Mindez döbbenetesen antidemokratikus*. Ugyanis a nyugati demokráciák
stabil működésének éppen az az alapja, hogy a mindenkori ellenzék a
szabadon, legitim módon megválasztott kormányt elfogadja, létét tudomásul
veszi, különösen ha folyamatosan erős társadalmi támogatottsága van egy
kormánynak. A Nyugat- és Amerika-imádó Magyar éppen a nyugati demokratikus
mentalitás lényegét nem értette meg, amely a politikai pártok egymás iránti
kölcsönös tiszteletén alapul; *megmaradt posztkommunista, provinciális,
kelet-európai alaknak, aki a politikai ellenségét el akarja söpörni az
útból, "rendszerváltást" akar demokrácián belül, ahol pedig csak
kormányváltások vannak*. Ez a magatartás mélyen Nyugat-ellenes, nem
európai, ha tetszik: "mucsai", s akadályozza a magyar demokrácia
stabilizálódását.

Nos, ehhez képest *még megdöbbentőbb Tamás Gáspár Miklós esszéje az Élet és
Irodalom január 3-ai számában*. Ő azt állítja: Magyarékkal az a baj, hogy
azt hiszik, még mindig közös talajon állnak jobboldallal, a köztársaságot
legitimnek vélik, s még mindig vitában állnak a kormánnyal. Ez Tamás
szerint helytelen,* szerinte már nincs közös talaj,* ezért *vitázni sem
szabadna*. *De akkor mi kellene?* - kérdezem én. Logikusan: *forradalom* a
szabadon választott és azóta is töretlen népszerűségnek örvendő kormány
"rendszere" ellen. Forradalom* a társadalom látható többségének akarata
ellen. Bravó, bravó, és még egyszer: bravó!*

Jelentem szerényen: Tamás Gáspár Miklós téved, Magyar Bálint már rég nincs
vitában a kormánnyal, rendszerváltást akar, tehát nincs közös talaj. Tamás
übereli Magyart, fölöslegesen. Nyugodtan összefoghatnak, az alapok adva
vannak ehhez.

De ezek az alapok alaptalanok.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20140106/72ed056b/attachment.html