<div dir="ltr"><h3>Magyar Bálint, a velejéig antidemokrata politikus</h3>
        
        <div>
                
                                        <div><img src="http://mno.hu/data/avatar/13408.png" alt="Fricz&nbsp;Tamás" title="Fricz&nbsp;Tamás" border="0" height="50" width="50"></div>
                                <div>
                        <div>
                                <b>Fricz&nbsp;Tamás</b><br>
                                Forrás: <a href="http://mno.hu/fricztamasblogja/mno.hu" target="_blank">MNO</a><br>
                                                                2014. január 06., hétfő 13:00</div></div>                
        </div>
        
        <div><u><b>Magyar Bálint, a Szabad Demokraták Szövetségének volt
 elnöke,</b></u> valahai oktatási miniszter az elmúlt napokban <u><b>arról beszélt, 
hogy a 2014-es választásokon nem kormányváltásra, hanem rendszerváltásra
 van szükség, hiszen egy diktatúrát kell leváltani </b></u>demokráciára. Nos, 
éppen ez az a beszéd, amely <u><b>hamisítatlanul antidemokratikus</b></u>, s Magyar 
ezzel tette magát végképp elavulttá &ndash; de leginkább unalmassá és 
szellemileg érdektelenné.</div>


        

        
                                                
                                                
                                                

                <p><u><b>Először is,</b></u> <u><b>Magyar Bálint egy világszerte megkérdőjelezett és sok 
tekintetben lejáratódott eszmerendszer és világlátás, a neoliberalizmus 
feltétlen és kritikátlan híve</b></u>, mely irányzat érvényesülései &ndash; az IMF, a 
Világbank, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), az EU és az Európai 
Központi Bank &ndash; már sok európai, latin-amerikai és ázsiai országot tett 
tönkre. Ám mindez számára mit sem számít, ő Mihályi Péter közgazdásszal 
és sok más társával együtt töretlenül hisz az 1989. november 9-én 
elfogadott washingtoni konszenzusban, amely <u><b>a globális piac 
mindenhatóságát hirdette meg az állammal szemben.</b></u></p>                                                

<p>Magyar Bálint szabad demokrata eszmetársaival &ndash; Pető Ivánnal, Kis 
Jánossal, Haraszti Miklóssal, Bauer Tamással, Konrád Györggyel és 
másokkal &ndash; együtt <u><b>meggyőződéses kozmopolitá</b></u>k, <u><b>globalistá</b></u>k, <u><b>a Nyugat, s 
különösen az Egyesült Államok ájult, kritikátlan híve</b></u>i. Mélyen l<u><b>enézik a
 nemzettudatot mint &bdquo;mucsai&rdquo;, elavult dolgot, a nemzetállamot megvetik,</b></u> 
és szánalmas provincializmusnak tartják, s a kommunistákhoz hasonlóan &ndash; 
hiszen gyökereik onnan erednek &ndash; <u><b>a nemzetek és részben az államok 
elhalásának hívei</b></u>.</p>
<p>A baj csak az, hogy nem a nemzettudat és a nemzeti szuverenitás 
elkötelezettjei &ndash; miként az Orbán-kormány &ndash;, hanem ők, az ultraliberális
 szabad demokraták és eszmetársaik az elavultak. Nem veszik észre, mert 
nem akarják és nem tudják észrevenni, hogy a globalizáció, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a 
&bdquo;világpolgáriasodás&rdquo; folyamata megtorpant és megállt, beleütközött az 
évszázadok óta kialakult és szétverhetetlen nemzettudatba</b></u>, a 
szülőföldhöz, a nyelvhez, a történelmi hagyományokhoz és szokásokhoz 
való kötődésbe. Olyannyira, hogy<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> immáron a nemzetállamok újbóli 
erősödésének vagyunk a szemtanúi szerte a világon</b></u>, lásd példaként 
Európában a balkáni nemzetállamok létrejöttét, Koszovót, a katalán és a 
skót függetlenné válási törekvéseket, a flamand és vallon szétválási 
vágyakat. Magyarék még azt is képtelenek észrevenni, hogy imádott 
kozmopolita, globalista országuk, az Egyesült Államok erejét egyebek 
között éppen állampolgárainak óriási nemzeti büszkesége és 
nacionalizmusa adja.</p>
<p><u><b>Másodszor</b></u>, sine ira et studio mondjuk ki: Magyar Bálint, a 
neoliberális mantra vakon elkötelezett híve kormánytagként és <u><b>
miniszterként óriási károkat okozott az országnak</b></u>. Ebbéli áldatlan 
tevékenységének ártó súlya olyan &bdquo;nagyságokéval&rdquo; vetekszik, mint 
Gyurcsány Ferenc vagy Veres János. Magyar <u><b>egy olyan steril, elvont 
neoliberális modellt próbált bevezetni az oktatásügyben, amely a 
legkevésbé sem számolt a magyar kulturális és oktatási hagyományokkal és
 kialakult szokásokkal</b></u>; a fontolva haladás helyett<u><b> a gőgös, mindenkit 
lenéző, felvilágosítói hevület vezette</b></u>. Emlékezzünk a ppp-programokra, 
amelyek lényege az volt, hogy az állam kezéből kivegye a felsőoktatást, 
és a helyén a magánpiaci szereplők jelenjenek meg.</p>
<p>Magyar Bálint tehát jobban tenné, ha hallgatna &ndash; miként Gyurcsánynak 
is ezt kellene tennie &ndash;, mert a véleménye egyszerűen hiteltelen.</p>
<p>Ehhez képest Magyar <u><b>az Orbán-kormány kapcsán maffiaállamról és diktatúráról beszél</b></u>, s arról, hogy a &bdquo;baloldali&rdquo; <a href="http://mno.hu/belfold/gyurcsanyt-megis-beveszik-balliberalis-osszefogasba-1203750" target="_blank">ellenzék összes elemének össze kell fogni,</a>
 program sem kell, hiszen a hatalom megragadása és Orbán elkergetése 
mint közös cél éppen elegendő. (<u><b>Eszmetársa, Charles Gati pedig egy 
interjúban másodszor is megerősítette, hogy az Orbán-kormány leváltása 
ha másként nem megy, törvényen kívüli eszközökkel is elképzelhető.)</b></u></p>
<p><u><b>Mindez döbbenetesen antidemokratikus</b></u>. Ugyanis a nyugati demokráciák 
stabil működésének éppen az az alapja, hogy a mindenkori ellenzék a 
szabadon, legitim módon megválasztott kormányt elfogadja, létét 
tudomásul veszi, különösen ha folyamatosan erős társadalmi 
támogatottsága van egy kormánynak. A Nyugat- és Amerika-imádó Magyar 
éppen a nyugati demokratikus mentalitás lényegét nem értette meg, amely a
 politikai pártok egymás iránti kölcsönös tiszteletén alapul; <u><b>megmaradt 
posztkommunista, provinciális, kelet-európai alaknak, aki a politikai 
ellenségét el akarja söpörni az útból, &bdquo;rendszerváltást&rdquo; akar 
demokrácián belül, ahol pedig csak kormányváltások vannak</b></u>. Ez a 
magatartás mélyen Nyugat-ellenes, nem európai, ha tetszik: &bdquo;mucsai&rdquo;, s 
akadályozza a magyar demokrácia stabilizálódását.</p>
<p>Nos, ehhez képest <u><b>még megdöbbentőbb Tamás Gáspár Miklós esszéje az 
Élet és Irodalom január 3-ai számában</b></u>. Ő azt állítja: Magyarékkal az a 
baj, hogy azt hiszik, még mindig közös talajon állnak jobboldallal, a 
köztársaságot legitimnek vélik, s még mindig vitában állnak a 
kormánnyal. Ez Tamás szerint helytelen,<u><b> szerinte már nincs közös talaj,</b></u> 
ezért <u><b>vitázni sem szabadna</b></u>. <u>De akkor mi kellene?</u> &ndash; kérdezem én. 
Logikusan: <u><b>forradalom</b></u> a szabadon választott és azóta is töretlen 
népszerűségnek örvendő kormány &bdquo;rendszere&rdquo; ellen. Forradalom<u><b> a 
társadalom látható többségének akarata ellen. Bravó, bravó, és még 
egyszer: bravó!</b></u></p>
<p>Jelentem szerényen: Tamás Gáspár Miklós téved, Magyar Bálint már rég 
nincs vitában a kormánnyal, rendszerváltást akar, tehát nincs közös 
talaj. Tamás übereli Magyart, fölöslegesen. Nyugodtan összefoghatnak, az
 alapok adva vannak ehhez.</p>
<p>De ezek az alapok alaptalanok.</p></div>