<div dir="ltr"><h3>Magyar Bálint, a velejéig antidemokrata politikus</h3>
<div>
<div><img src="http://mno.hu/data/avatar/13408.png" alt="Fricz Tamás" title="Fricz Tamás" border="0" height="50" width="50"></div>
<div>
<div>
<b>Fricz Tamás</b><br>
Forrás: <a href="http://mno.hu/fricztamasblogja/mno.hu" target="_blank">MNO</a><br>
2014. január 06., hétfő 13:00</div></div>
</div>
<div><u><b>Magyar Bálint, a Szabad Demokraták Szövetségének volt
elnöke,</b></u> valahai oktatási miniszter az elmúlt napokban <u><b>arról beszélt,
hogy a 2014-es választásokon nem kormányváltásra, hanem rendszerváltásra
van szükség, hiszen egy diktatúrát kell leváltani </b></u>demokráciára. Nos,
éppen ez az a beszéd, amely <u><b>hamisítatlanul antidemokratikus</b></u>, s Magyar
ezzel tette magát végképp elavulttá – de leginkább unalmassá és
szellemileg érdektelenné.</div>
<p><u><b>Először is,</b></u> <u><b>Magyar Bálint egy világszerte megkérdőjelezett és sok
tekintetben lejáratódott eszmerendszer és világlátás, a neoliberalizmus
feltétlen és kritikátlan híve</b></u>, mely irányzat érvényesülései – az IMF, a
Világbank, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), az EU és az Európai
Központi Bank – már sok európai, latin-amerikai és ázsiai országot tett
tönkre. Ám mindez számára mit sem számít, ő Mihályi Péter közgazdásszal
és sok más társával együtt töretlenül hisz az 1989. november 9-én
elfogadott washingtoni konszenzusban, amely <u><b>a globális piac
mindenhatóságát hirdette meg az állammal szemben.</b></u></p>
<p>Magyar Bálint szabad demokrata eszmetársaival – Pető Ivánnal, Kis
Jánossal, Haraszti Miklóssal, Bauer Tamással, Konrád Györggyel és
másokkal – együtt <u><b>meggyőződéses kozmopolitá</b></u>k, <u><b>globalistá</b></u>k, <u><b>a Nyugat, s
különösen az Egyesült Államok ájult, kritikátlan híve</b></u>i. Mélyen l<u><b>enézik a
nemzettudatot mint „mucsai”, elavult dolgot, a nemzetállamot megvetik,</b></u>
és szánalmas provincializmusnak tartják, s a kommunistákhoz hasonlóan –
hiszen gyökereik onnan erednek – <u><b>a nemzetek és részben az államok
elhalásának hívei</b></u>.</p>
<p>A baj csak az, hogy nem a nemzettudat és a nemzeti szuverenitás
elkötelezettjei – miként az Orbán-kormány –, hanem ők, az ultraliberális
szabad demokraták és eszmetársaik az elavultak. Nem veszik észre, mert
nem akarják és nem tudják észrevenni, hogy a globalizáció, <u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b>a
„világpolgáriasodás” folyamata megtorpant és megállt, beleütközött az
évszázadok óta kialakult és szétverhetetlen nemzettudatba</b></u>, a
szülőföldhöz, a nyelvhez, a történelmi hagyományokhoz és szokásokhoz
való kötődésbe. Olyannyira, hogy<u style="background-color:rgb(255,255,0)"><b> immáron a nemzetállamok újbóli
erősödésének vagyunk a szemtanúi szerte a világon</b></u>, lásd példaként
Európában a balkáni nemzetállamok létrejöttét, Koszovót, a katalán és a
skót függetlenné válási törekvéseket, a flamand és vallon szétválási
vágyakat. Magyarék még azt is képtelenek észrevenni, hogy imádott
kozmopolita, globalista országuk, az Egyesült Államok erejét egyebek
között éppen állampolgárainak óriási nemzeti büszkesége és
nacionalizmusa adja.</p>
<p><u><b>Másodszor</b></u>, sine ira et studio mondjuk ki: Magyar Bálint, a
neoliberális mantra vakon elkötelezett híve kormánytagként és <u><b>
miniszterként óriási károkat okozott az országnak</b></u>. Ebbéli áldatlan
tevékenységének ártó súlya olyan „nagyságokéval” vetekszik, mint
Gyurcsány Ferenc vagy Veres János. Magyar <u><b>egy olyan steril, elvont
neoliberális modellt próbált bevezetni az oktatásügyben, amely a
legkevésbé sem számolt a magyar kulturális és oktatási hagyományokkal és
kialakult szokásokkal</b></u>; a fontolva haladás helyett<u><b> a gőgös, mindenkit
lenéző, felvilágosítói hevület vezette</b></u>. Emlékezzünk a ppp-programokra,
amelyek lényege az volt, hogy az állam kezéből kivegye a felsőoktatást,
és a helyén a magánpiaci szereplők jelenjenek meg.</p>
<p>Magyar Bálint tehát jobban tenné, ha hallgatna – miként Gyurcsánynak
is ezt kellene tennie –, mert a véleménye egyszerűen hiteltelen.</p>
<p>Ehhez képest Magyar <u><b>az Orbán-kormány kapcsán maffiaállamról és diktatúráról beszél</b></u>, s arról, hogy a „baloldali” <a href="http://mno.hu/belfold/gyurcsanyt-megis-beveszik-balliberalis-osszefogasba-1203750" target="_blank">ellenzék összes elemének össze kell fogni,</a>
program sem kell, hiszen a hatalom megragadása és Orbán elkergetése
mint közös cél éppen elegendő. (<u><b>Eszmetársa, Charles Gati pedig egy
interjúban másodszor is megerősítette, hogy az Orbán-kormány leváltása
ha másként nem megy, törvényen kívüli eszközökkel is elképzelhető.)</b></u></p>
<p><u><b>Mindez döbbenetesen antidemokratikus</b></u>. Ugyanis a nyugati demokráciák
stabil működésének éppen az az alapja, hogy a mindenkori ellenzék a
szabadon, legitim módon megválasztott kormányt elfogadja, létét
tudomásul veszi, különösen ha folyamatosan erős társadalmi
támogatottsága van egy kormánynak. A Nyugat- és Amerika-imádó Magyar
éppen a nyugati demokratikus mentalitás lényegét nem értette meg, amely a
politikai pártok egymás iránti kölcsönös tiszteletén alapul; <u><b>megmaradt
posztkommunista, provinciális, kelet-európai alaknak, aki a politikai
ellenségét el akarja söpörni az útból, „rendszerváltást” akar
demokrácián belül, ahol pedig csak kormányváltások vannak</b></u>. Ez a
magatartás mélyen Nyugat-ellenes, nem európai, ha tetszik: „mucsai”, s
akadályozza a magyar demokrácia stabilizálódását.</p>
<p>Nos, ehhez képest <u><b>még megdöbbentőbb Tamás Gáspár Miklós esszéje az
Élet és Irodalom január 3-ai számában</b></u>. Ő azt állítja: Magyarékkal az a
baj, hogy azt hiszik, még mindig közös talajon állnak jobboldallal, a
köztársaságot legitimnek vélik, s még mindig vitában állnak a
kormánnyal. Ez Tamás szerint helytelen,<u><b> szerinte már nincs közös talaj,</b></u>
ezért <u><b>vitázni sem szabadna</b></u>. <u>De akkor mi kellene?</u> – kérdezem én.
Logikusan: <u><b>forradalom</b></u> a szabadon választott és azóta is töretlen
népszerűségnek örvendő kormány „rendszere” ellen. Forradalom<u><b> a
társadalom látható többségének akarata ellen. Bravó, bravó, és még
egyszer: bravó!</b></u></p>
<p>Jelentem szerényen: Tamás Gáspár Miklós téved, Magyar Bálint már rég
nincs vitában a kormánnyal, rendszerváltást akar, tehát nincs közös
talaj. Tamás übereli Magyart, fölöslegesen. Nyugodtan összefoghatnak, az
alapok adva vannak ehhez.</p>
<p>De ezek az alapok alaptalanok.</p></div>